Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-31 / 178. szám
t a TOT,NA MEGYÉI NÉPŰJS*G 1964. július 3\ Délibáb helyett — tíz minden mennyiségben PINTÉR ISTVÁN: Színes kífLesicLfi „Hortobágy ohne Fata Morgana.” Ilyen címmel közöli riportot néhány esztendővel ezelőtt egy német képeslap. „A Hortobágy délibáb nélkül". Változik a puszii, átalakítja az ember, a civilizáció, korszerű gazdálkodás körvonalai bontakoznak ki — ezt ma már mindenki elismeri. De odavesz a romantika is (álromantika volt az), oda lesz a „puszta”, a délibáb — sajnálkoznak sokan. Ezt a romantikát nem sajnáljuk. A délibab maradhat. De csak minte természeti jelenség. Mint az álomkergetés rosszemlékű jelképére, nincs szükségünk Nem kergetünk álmokat. Csatorna kell, víz kell q pusztára, az Alföld legszárazabb vidékére, a Keleti Főcsatorna és szerteágazó ér-rendszere nagy területre elvitte már az éltető vizet. De kevés ez még, több kell, több víz! Szerény-csendesen épül már az újabb ág, a Nyugati Főcsatorna is. A Hortobágy nyugati részén vonul át, hossza 43 kilométer lesz, 50 ezer hold föld öntözését teszi lehetővé. A Vízügyi Építő Vállalat emberei, gépei gyors ütemben• dolgoznak: a jövő év végére át kell adni a csatornát. Egy szakasza — 13 kilométer hosszú — már elkészült, víz alatt áll, s ebben az évben a csatorna előmélyítését teljes hosszában be akarják fejezni. Eddig egymillió köbméter földet mozgattak meg, a gépek most Polgár község közelében dolgoznak. Csatornák hálózzák be a pusztát, szorítják mind kisebb területre az aszályt. Romantika, delibáb helyett gondozott földeket talál a látogató a Hortobágyon. Vizet adnak a csatornák, minden mennyiségben. ■, Tizenhárom kilométeres szakaszon már víz hullámzik az új csatornában. Lánctalpasok végzik a munka nehezét. Készül a meder, jövőre már itt is víz csillog. (MTW-foto Lajjjs György, fölvétele) LATIN-AMERIKABOL Másnap ezer egyetemi hallgató gyűlt össze az üzlet előtt. Beküld- iek egy tizenkét éves néger fiúcskát, hogy jelentkezzék az állásra. A kisfiút kidobták. A diákok erre nekiláttak, és pozdorjává zúzták az üzletet... A brazíliai fehér elítéli a fajgyűlöletet. A gazdag fehér csupán a szegénységet és a szegényeket veti meg. „A sors kifürkészhetetlen akaratából” azonban a négerek szegények. A volt néger rabszolgák utódai nincstelenek és analfabéták. Legtöbbjüknek soha nem volt módja, hogy átlépje az iskola küszöbét. A kávéültetvényeken napi 8—10 forintnak megfelelő bérért robotolnak, és ha a városokba jutnak, cselédek, utcaseprők, rakodómunkások lesznek. | Nem lenne demokratikus, ha a négereket azért ítélnék a hátsó liftre, mert a bőrük színe fekete. : Az ítélet indoklása: a néger primitiv, a néger szegény, a néger csak a legalacsonyobb rendű I munkák végzésére képes. Hogy a ; négert a körülmények fosztják meg az iskolázási lehetőségektől cs ítélik a legalacsonyabb rendű munkára? Istenem, sok millió fehérnek is ugyanaz a sorsa Brazíliában.1 S ők is a hátsó liften közieked nek.BICHO ÉS MÁS BRAZIL FURCSASÁGOK Sao Pauloban egy kávéház teraszán ülök ismerősömmel, amikor kopott eleganciával öltözött fiatalember lép hozzám. Valamit vhaejár „brazilul”. A brazilok fipjían portugálul beszélnek, nyelvük .‘annyira különbözik már a Portugáliában beszélttől, hogy én — kissé talán önkényesen — brazil nyelvnek neveztem el. Jobb híján' az egyetlen ismert szót hajtogatom; — ‘Hifi Ez „igen”-t jelent. Vagy ötödszörre ismétlem már, mire a fiatalember egy sorsjegyet vesz [ elő a zsebéből, átnyújtja, s már : tartja a markát, amiből megérthetem, hogy fizetnem kell. Ezer- j ötszáz cruzeirót, körülbelül egy I dollárt fog le az átadott 10 000 I cruzeiróból. Aztán barátságosan | kezet ráz velem és elviharzik. Ismerősöm nevet: — Hát ez aztán jól rászedett! Rádsózta a sorsjegyét. És tudod mit mondott? — Fogalmam sincs... — Hát azt, hogy csak neked adja 1500-ért, mindenki másnak 2000 cruzeiró. Mert téged ismer Pernambucóból. Pedig ez a sors: jegy egy ökör... — Micsoda? — Egy ökör. Vagyis, az utolsó két számjegye ökröt jelent a bichon... — Nem értem. S azt sem értem, miért hagytad, hogy megvetesse velem ezt a sorsjegyet: Miért nem szóltál közbe? Ismerősöm komolyan tiltakozik: — Hogy képzeled? Bicho-ügy- ben nem szabad közbeszólni! Mindenki maga döntse el. hogy szerencsét próbál-e, vagy sem... SZERENCSE KICSIBEN ÉS NAGYBAN Bicho. Ezt a szót nem lehet magyarra lefordítani. Bicho alatt a zug-bankárok ezrei, tízezrei által rendezett, a hatóságok által szigorúan tiltott szerencsejáték értendő. A különböző államokban hetenként megrendezett sorsjátékok húzására épül. A sorsjegyen hat 1 számjegy szerepel — a bichernél ! (az ügynöknél az utolsó két, három, vagy négy számjegyre le- I hét fogadni. A két utolsó számjegyet állatokról nevezték el. Minden iskolás gyerek tudja, hogy néldául a 01, 02, 03, 04 végződés: i kígyó. És, ha ezekre fogad, egy- I szerűen . közli a bicherrel, hogy a kígyóra tesz. De lehet fogadni az utolsó három számjegyre, csoportonként, vagy pedig kifejezetten csak egy végződésre. A nyeremény eszerint változik — hétszerestől hatezerszeres pénzig lehet nyerni a bichon. Ha valakinek szerencséje van... — Szóval, most én is egy bicher karmaiba kerültem? — faggattam ismerősömet. — És az ökörre játszottam? — Dehogy — nevetett ő. — Te a szabályos állami sorsjátékon veszel részt. De itt az a szokás, hogy a sorsjegy-ügynök, amikor portékáját eladásra kínálja, mindig hozzámondja, hogy a bicho- ban milyen állatot jelent a sorsjegy utolsó két száma. Vannak babonás játékosok, akik bizonyos állatokat szerencsésnek tekintenek és azt játsszák... Különben is, a bicher nem ad semmiféle papírt, sorsjegyet, vagy ellopják. Csomag, fényképezőgép,' vagy esernyő — teljesen mindegy. További beszélgetésünk során isr merősöm elmondja, hogy a házbeli fűszeres nemcsak tejet, hanem a péksüteményt, friss gyümölcsöt, főzeléket is rendszeresen felküldi hozzá, s a kifutó leteszi a lakás ajtaja elé az élelmiszereket. — És nem lopják el? — Á, dehogy! A lakás ajtaja elé letett élelmiszerhez még a legelvetemültebb tolvaj sem nyúl. Ezt nem tisztességes dolog ellopni, mert a család éhen marad..,. A POSTÁS FILOZÓFIÁJA Nem tisztességtelen dolog azonban a postástól, ha egy-két zsáknyi levelet egyszerűen eléget, vagy a tengerbe dob. Az ilyesmi itt mindennapos dolog. Végtére is a postás is ember, akinek szintén jár nyári szabadság, s amikor Vidám karnevál Sao Pauk) utcáin... nyugtát. A fogadásokat szóbelileg kötik és fejben tartják, nem rögzítik papírra. Ez azért van így, nehogy a rendőrségnek bizonyíték kerüljön a birtokába. A rendőrség ugyanis erélyesen üldözi a bichereket, mert konkurenciát teremtenek az állami sorsjátékoknak. De a bicho mégis virágzik. És a szóbeli fogadásokat mindenki szigorúan veszi. Erkölcsi normák — úriemberekre és tolvajokra. — Azért, gondolom előfordul, hogy ha a fogadó nyer, a bicher nem fizet — jegyzem meg. — Nem, ilyesmi még soha sem fordult elő! — mondja ismerősöm. — A bicho komoly dolog, ebben nincs csalás. Aki nyer, negyven- nyolc órán belül megkapja a pénzét. — Anélkül, hogy írása lenne róla, hogy az neki jár? — Anélkül. — De hiszen egy hete vagyok Brazíliában és mást sem hallok, hogy itt az adósságokat nem veszik komolyan... Hogy a közhivatalokban sikkasztanak. — A bichoban másképp van. A bichoban fizetnek. Nem hittem el mindjárt, de amikor másoktól is utánaérdeklődtem, el kellett hinnem. Egyike ez is azoknak a furcsaságoknak, amelyekkel a brazil élet meglepi az európait. Brazíliában sok mindent megengedhet magának egy úriember, amit Európában tisztességtelenségnek tartanának, de például a tolvaj sem engedhet magának meg mindenfajta tisztességtelenséget. Egy másik brazíliai ismerősöm figyelmeztetett, hogy mindenemre nagyon vigyázzak. Ha áz étteremben, vagy kávéházban az ember egy percre őrizetlenül hagy valamit, majdnem biztos, hogy elutazik valahová, nem kézbesíti a leveleket. Néha van helyettese, néha azonban a helyettes is szabadságra utazik. A levelek pedig gyűlnek. Namármost, egy rendes postás nem tudja nézni, hogy egész sereg kézbesítetten levél legyen nála. így hát egyszerűen meg semmisíti őket. S ezen senki nem háborodik fel, de még nem is csodálkozik rajta. Hiszen az elégetett, vagy tengerbe szórt levelekben vagy fontos dolgokról, vagy lényegtelenekről írtak. A fontos leveleket majd megírják újra, a lényegtelenek eltűnésével nem vesztett senki... Az európai bevándoroltak egy részét idegesíti az ilyesmi, de vagy megszoknak, vagy megszöknek. Esetleg megpróbálnak segíteni magukon, ahogy tudnak. A levelek ügyében például úgy; hogy ezeket másolattal írják, s három-négy különböző helyről és időpontban adják fel. Az egyik levél csak célbaér. Rajtuk azonban az igazi brazilok csodálkoznak. Minek sietni? Van idő, az étet szép, s aki rohan ilyen melegben, hamar megizzad. Csak könnyedén... Lám, ezzel a könnyedséggel jelentette ki nekem az a bizonyos sorsjegyárusító fiatalember, aki nem láthatott soha az életben; ismer Pernambucóból és azért engedményt ad. Ja, majd elfelejtem — úgy látszik, rám is ragadt a brazil könnyedségből, — hogy később utánanéztem a sorsjegy hivatalos árának. Ezerkétszáz cruzeiró volt. A háromszáz ci*j- zeirós különbözetet mindenesetre megérte, hogy tudom, mi. a bicho, ahol nincs csalás, nincs ámítás, ahol minden összeget pontosan fizetnek, mert — a törvény tiltja. (VÉGE.)
