Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-31 / 178. szám
1964. július 31. TOLNA MEGYÉT NtPŰJSAd 3 A KOCSOLAI kevténzlán yü k A koCSOldi jag™ TeS^l lőszövetkezetnek szép, jól Jövedelmező kertészete van. Késő délután volt már, amikor odaértünk, már csak az udvaron dolgoztak. Szanaszét üres ládák, mellette gondosan egymásra rakott uborkával, paprikával megtöltött ládasorok. Néhány asszony az utolsó tételeket válogatta. Ki-ki alkalmi ülőhelyet keresett magának. ügy sokkal könnyebben megy a válogatás. A MÉK szakembereit várják, azok döntik majd el, hogy megfelel-e a minőség az export-követelményeknek. Jöttünkre Zrínyi István főkertész sajnálkozva tárja szét a karját: Egy nappal előbb kellett volna jönniök. Hiába, tegnap búcsú volt a faluban, ilyenkor minden fiatal alszik. Pedig egyébként nagyon szorgalmasak a lányok. De hát búcsú is csak egyszer van egy évben. A lányok, vagyis a kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezet KISZ-munkacsapata tehát alszik. Ezt még megbocsátja nekik a főkertész, mert’az idén a lányokat csak dicséret illeti. — Tavaly nagyon sokat kellett vesződni velük. Csak úgy, szó nélkül elmaradoztak, mindenki akkor jött, amikor akart. Úgy pedig nem nagyon lehet jól megszervezni a munkát. Nem mondom, most is előfordul, hogy egyik, másik bemegy Dombóvárra vásárolni, de előtte bejelenti — mondja Zrínyi István. A kertészlányok még nem „igazi” kertészek, csak szerződéssel vannak a kertészetben. Paprikát, uborkát, paradicsomot szednek, válogatják és csomagolják. Most már második évi szezonban dolgoznak a termelőszövetkezetnél, összeszoktak, betanultak a munkába. Szépen keresnek, és a fizetést havonta kapják. — A lányok minden este tudják már. hogy mit kerestek. A napi teljesítményt összegezzük, aszerint számítjuk ki a munkaegységet. Jól dolgoznak. Alig maradnak el az asszonyok mögött, akik pedig már jónéhány éves gyakorlattal rendelkeznek. Nem egyszer el is hagyják őket. Uev általában megvan a napi 1,3—1,5 munkaegység. Azt pedig minden hónap végén harminc forintjával elszámolja nekik a termelőszövet- ' kezet. Ha valaki minden nap jön 1 dolgozni, megvan az 1400—1500 forintja. Az pedig szép kereset, j Szeretnek a kertészetben a lányok, és ha valami problémájuk van, meghallgatja őket a tsz vezetősége. A főkertész is a kölcsönös bizalomra építette fel a munkát. Megkívánja, hogy a lányok rendesen dolgozzanak, de amit lehet, ő is segít, ha kéréssel fordulnak hozzá. A kilenctagú brigád tavasszal KlSZ-munkaversenybc is benevezett. — Egyetlen lány ment csak el tőlünk, méghozzá a munkacsapat vezetője, Németh Lilla. Tavaly itt dolgozott a többiekkel, az idén is egy darabig, aztán szó nélkül elment. Azt mondta, hogy a hibridüzembe megy, mert ott bekerülhet a laboratóriumba. Pedig szépen keresett, KISZ-vezetőségi tag is volt a faluban. Mégis elment. A termelőszövetkezet vezetősége kért, hogy beszéljek vele, miért hagyta itt a kertészetet. Arra hi- vatkozott, hogy ott majd jobban keres. Mi nem akartuk annyiban hagyni a dolgot, beszéltünk a szüleivel is. Azok meg azt mondták, hogy azért az mégis csak más, ha fehér köpenyben dolgozik a lányuk, mint a földeken. Hiába, ilyen a felfogás. Persze, egyelőre a fehér köpenyből nem lett semmi, gondolom, már bánja is, hogy elment. Elvitték kukoricát címerezni, ebben a nagy melegben. Majd csak rájön, hogy itt sokkal jobb dolga volt. Kár érte, jól dolgozott, szerették is a többiek. A mostaniéiul vannak elégedve, kedvelik a lányok, megy a munka. Dicséretet hallani rá, de az egész csapatra is. A kocsolai kertészlányok alszanak, búcsú volt a faluban. De ahogy a főkertész szavaiból kiderült, nemcsak a hajnalig tartó mulatságban állják meg a helyüket, hanem a földeken is. Igaz, hogy egv olvan közmondás is van, hogy „aki éjjel legény, az legyen nappal is az”. Csakhogy ők lányok. (kónya) Rádióelectronikus asszisztens A leningrádi szovjet orvosi műszerkiállításon általános érdeklődést keltett az „Ro—1 Rpt—1” típu sú, mesterséges lélegzésszabályozó új automata, amely szakadatlanul elemzi a beteg vérének széndioxid tartalmát és szükség esetén „utasítja” a mesterséges légzőkészüléket, hogy fokozza, vagy csökkentse a szervezet „ventillációját”. A szerkesztők és a kísérletekben részt vett orvosok szerint, az „Ro—1 Rpt—1” — amellett, hogy a sebész megbízható „asszisztense” — fő segédeszköznek bizonyulhat a klinikai halál esetén is, a szervezet életműködésének helyreállításában. A készüléket átadták az iparnak sorozatgyártásra. FRANCI BÁCSI NEGYVEN ÉVE Erős keretbe fogták a két szemüveg- lencsét, mert sokszor leesett már munka közben a „pápaszem”, így, megerősítve biztos nem törik el. A szemüveg csak az orra hegyén ül. Felemeli fejét Franci bácsi, úgy néz ki az ablakqn. hosszan... Figyel a szavakra. — Negyven évig harcoltál, a dolgozók ügyéért, küzdelmes szakszervezeti múlt áll mögötted de mi. fiatalok tudiuk és érezzük, fáradozásod, a magad korabeli elvtársak fáradozása nem volt hiábavaló. Schrottner Károly, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára amint beletüzesedik a köszöntő mondásába, úgy nedvesedik Franci bácsi szemüvege. Hiába. erősen tűz a nap. és így felemelt fejjel jobban éri a fény a gyengült szemet — csoda ht könnyezik?... Vagy tán az emlékek tornyosulnak az öreg kőműves a világot járt híres szakmunkás. a tántoríthatatlan szakszervezeti tisztségviselő elé. s az emlékezés a soksok fiatal évre. a régi harcostársakra, akik közül sokan elmentek már oda, ahonnan nincs visszatérés — ez homályo- sít ja a szemüveget? S Franci bácsi itt ereje teljében, emlékezik a múltra, hallgatja a barátok, a szakszervezeti vezetők köszöntését, szorongatja kezében a negyven éves szak- szerveze'i tagság után kapott díszes kötésű tagsági könyvet, az ajándéktárgyakat... Negyven év. Micsoda nagy idő! Valómkor emberöltő- j nek számított. Ma ün-. nepnek. Joósz Franci j bácsit az öreg építő- munkást ünnepelték n szakszervezeti szék- házban... /huU db Két évvel ezelőtt még a kubikosoké, kőműveseké volt a „terep”,-az első pilléralapokat betonozták. Ma már a gépek forognak a Szekszárdi Mérőműszer- gyár több, mint hatezer négyzetméternyi nagycsarnokának keleti felében. A „hivatalos” üzembehelyezés még nem történt meg, erre csak jövőre kerül sor, amikor teljesen elkészül a gyár. De a már ittlévő gépekből minél többet működtetni kell, hiszen csak nyereség a vállalatnak, a népgazdaságnak, ha a korszerű gépek nem hevernek kihasználatlanul. És vannak már új szakmunkásai is a gépekhez. Februárban tizenhárom esztergályos — akik érettségi után lettek, ipari tanulók — tett vizsgát, júniusban pedig az érettségizett szerszámkészítők kapták meg a szakmunkásbizonyítványt. A hónap elején tartották meg a műszaki átadást az irodaépületnél, a porta és a kerékpár- tároló épületnél. Átadták a kerítést, az elektromos távvezetéket, a vízellátás és csatornázás berendezését is. Az építők jó munkája következtében július helyett áprilisban kerülhetett sor az előzetes átadásra a szerszám- készítő- és tmk-műhely, a vegyes gépterem és az automata-gépterem. Munkába kezdhettek a szerelők és hamarosan megindulhattak a gépek. Termel az új gyár. A jövőbeni, a végleges üzembehelyezés utáni termelésének csak egy kis töredékét adja, de már termel. Az idén, év végéig több, mint négymillió forint értékű különféle műszert. Az első termékek autóműszerek. Kilométeróra-vezeték, termosztát, olajnyomásmérő és hűtővíz-hőmérő. Ezeket követik majd a bonyolultabbak, a különféle feszmérők, kilométerórák, majd ezután jönnek az auloma- tika-elemek. De addig, amíg, e telje$ üzembehelyezés megtörténik, készítenek különféle alkatrészeket is a központi gyár részére, éppen azért, hogy a gépeket minél jobban kihasználhassák. Ma mintegy száz dolgozót foglalkoztat a gyár. A jövő esztendő végére ez a létszáz megtízszereződik. Kilométerórához készít betétcsövet Luspai János, Csapó Károly és Rapkai Zoltán. A munkautalvány tizenkétezres szériára szól. Ez a csehszlovák automata eszterga még csak ezután lép munkába, most a bejáratását végzik. Bercsényi József a DRT 25-cs —NDK gyártmányú — dobrevol- ver-esztergán kilométeróra csatlakozóvégeket munkál meg. A gép bét műveletet végez.
