Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-30 / 177. szám

4 TOLNA MEGYEI VffiPÜJSA'0 1984. július 30, Balatoni jj q ? a ! K Találgatásokba bo­nyolódni még most minden esetre köny- hyelműség lenne, annyi azonban bizo­nyos. hogy az idei esztendő „Balaton- statisztikája” minden eddigit felülmúl majd a szezon végére. Egyetlen délelőtt számtalan szekszárdi, két budapesti és egy kecskeméti ismerős­sel találkozni, azt az érzést kelti, hogy az ország legtöbb lakója itt tölti idejét. Ez persze csak látszat, de az azonban bizo­nyosság. hogy külföldi még ennyi nem is­merkedett egyetlen esztendőben sem a Balaton szépségeivel. — OQO — A megnövekedett idegenforgalomnak van egy másik fok­mérője. A külföldi gépkocsik sokasága örvendetesen leszok­tatta a hazai közön­séget a különböző „márkák” bámulásá­ról. Nemrégiben még egy-egy Mercedes, vagy Opel-Karavan körül is csődület tá­madt. most azonban a legnagyobb autó­rajongók is hideg közönnyel mennek el előttük. A tihanyi és a siófoki szállodasor előtt álló Jaguárok­nak, Buick-oknak, Plymouth-oknak is csak egy-egy felmérő pillantás jár. — oOo — A siófoki Balaton- cukrászdában az egyU< asztaltársaság néme­tül rendel valamit A pincér távozása utáni kuncogásból kiderül, hogy magyarok ők, de így remélik, hogy gyorsabb lesz a ki­szolgálás — és fi­gyelmesebb. Egy kis idő múlva azonban elkomorodnak. A pin­cér. úgy látszik nem hatódott meg idegen voltuktól, mert sem­mivel sem részesíti őket előnyben. Az asztaltársaság feladja a harcot, és amikor fizetésre kerül a sor. már magyarul szá­moltatnak. nehogy a „cehh”-ben már benne legyen az üvegek meg az asztalterítő ára is. — oOo — A külsőből is lehet ítélni. Az árnyékban ketten olvasnak. Egy torzonborz frizurás. félmeztelenre vetkő­zött. iflrmemadrágos fiatalember, és egy pedáns • megjelenésű, középkorú férfi. A fiúra látszólag gyor­san lehet illeszteni a huligán jelzőt, míg a másik megjelené­sében semmi sem ki­fogásolható. Érdemes azonban azt is meg­nézni, mit tartanak a kezükben. A férfi szakadozott szélű, puhafedeles könyvet, címe idelátszik: Vi­gyázz. ha jön a gyil­kos! A torzonborz frizurája fiú kezé­ben pedig vaskos kö­tet: Dosztojevszkij: A kamasz című köny­ve •— oOo — Délben minden forr a Balaton-parton. A levegő is', meg az ebédelök vére is, ami­kor a „hűtött sört” megkapják. Ennek ugyancsak nem sók kell. hogy elérje a forráspontot. A nap­sütés és a kellemes víz azonban mindent pótol, még az éj­szakai felszisszenése- ket és forgolódásokat is. — oOo — ZOmárdiban talál­koztam egy őslakos­sal is. akitől meg­tudtam, hogy hama­rosan elutazik. — Hová? — Nyaralni. __ •>•>•> — Csorvdsra. Bé­kés megyébe, áltól nincs Balaton. V. M, SZIRÉNÁK H4NGM MSÍT BELE KZ ÓVÓHELY Ü SZILÍCIUM ELEMMEL MŰKÖDŐ TY.-MK6NETOPON PINTÉR ISTVÄN: Szííiej kifLZSüLafL LA Tl\-AMERIKÁBÓL Nincs rózsa a tímárok fürdőjében A simontornyai tímárok fürdő­je évtizedek óta szolgálja mái a közegészségügy nemes követelmé­nyeit — úgy, ahogy —, a múlt hé­ten azonban már végleg felmond­ta a szolgálatot... Még zuhanyozó rózsa sincs;.. AI tíz zuhanyozóval — valamikor — felszerelt fürdő most nem al­kalmas tisztálkodásra. Körülbelül két héttel ezelőtt leszerelték az egyik zuhanyozó rózsát, helyét bedugták fadugó­val. Másnap megint lecsavaroztak egy rózsát, azután megint egyet, és így ment egészen hétfőig, ami­kor már csak egyet hagytak fenn de azt sem lehet használni, mert abból csak forró víz jön és forró víz jönne ki a többi „rózsaszál­ból" is, mert az összes rózsa víz- keverője elromlott. Egy rózsaszál nem a világ, tizet is kibírna a simontornyai gyár... Azonban, mint megtudtuk az egyik szerelő munkástól, és Dudás elvtárstól, a gyári felcsertől, még nem is igényeltek a gyorsan romló zuhanyrózsákból, hogy ja­vítani tudnák majd a fürdő fel­szerelését. Nincs egyéb alkatrész sem, s így bizonytalan, mikor ve­hetik birtokukba a munkások a I fürdőt...-P1~ „TÚLSÁGOSAN DRÁGA NÉGEREKNEK...” IV. — Ne arra, hanem a konyhán keresztül! Fürdőruhában csak a hátsó liftet használhatod. Ez a szabály. — Hátsó lift? — csodálkoz­tam. — A cselédek és a négerek szá­mára. És ahogy az előbb mond­tam, mindenki azon jár, aki für­dőruhában van. Ha milliomos az vagy cseléd, azon jár. Ha főbérlő, vagy a főbérlő vendége akkor a főliften... Két hét alatt még sok főliften közlekedtem felöltözve, és sok mellékliften fürdőruhában. A fő­liften egyetlen négerrel sem talál­koztam, a mellékliften azonban annál többel. Mindez kiegészítette a brazíliai faji egyenlőségről szerzett ismereteimet. Brazíliában valóban nincs faj­— Nincsenek néger vendégei?' — kérdezem a magyar szárma-: zású tulajdonost; — Nincsenek — válaszolja kő-: rül sem nézve a helyiségben. —* Ez drága lenne a négereknek. — Ha most bejönne egy néger vendég, kiszolgálná? — Nem jön be. — hangzik is­mét a válasz. — Ha bejönne,' éppúgy bánnék vele, mint bár­melyik vendéggel. Persze, rá is vonatkozna, ami a többiekre: le­gyen tisztességesen felöltözve, és viselkedjék rendesen. Ez termé­szetes... jjenai mien: jveiuezeau Amit nem irigyelnek a négerek tőt A nehéz bálák rakodásánál szállításánál elsősorban négereket alkalmaznak Rio de Janeiróban is... illető és övé a ház, akkor is. Mit szólsz hozzá, milyen demok- ratikus. Brazíliában nincs meg­különböztetés. Itt az á fontos, hogy ki kicsoda, s nem az, hogy „hová” született. — De hiszen te magad mond­tad, hogy a négerek csak a hátsó liftet használhatják... LIFTHASZNÁLATI TÁRSADALMI SZABÁLY — Dehogy. Rosszul értetted. Használhatják a főliftet is, de a hátsó liftet használják. A cse­lédek és hordárok csak a hátsó Liften közlekedhetnek. Na már most, ha a néger csak hordár, üldözés, legalábbis abban az érte­lemben, ahogyan Észak-Ameriká- ban dívik. A négerek Brazília la­kosságának mi »tégy 10 százalé­kát teszik ki. Rengeteg az indián és a fél vér; azt mondják, talán nincs is brazil, akinek valamilyen indián vér ne csörgedezne az ereiben. Az őskutatás ilymódon teljesen céltalan lenne. Brazíliá­ban mindenki egyenlő, s minden ember, a bőre színétől teljesen függetlenül olyan társadalmi meg­becsülésben részesül, ,— amekko­ra vagyona van. Rio- de Janeiro egyik éjszakai mulatójában körülnézve, egyetlen színes vendeget sem láttam. Hasonló a válasz, mint a hátsó liftben lezajlott beszélgetésnél: — Ide a jobb módúak járnak, A szegényebbek azon a másik strandon szoktak fürödni..; A brazíliai egyenlőség, abból állj hogy a rosszul öltözött fehérnek szintén a hátsó liften kell köz­lekednie, a jól öltözött néger pe­dig a főliftet is használhatja. EGYENLŐSÉG — BRAZIL MÖDRA Egyfajta, az észak-amerikaitól különböző, de mégis vele rokon faji megkülönböztetés ez. Pedig a brazilok büszkék rá, hogy ná­luk mindenki egyenlő. — Huszonöt évvel ezelőtt egy riói német optikuscég, amely­nek vezetője szimpátiával visel­tetett a nácik fajelmélete iránt — mesélték — hirdetésben „csakis árja” kifutófiúkat keresett. (Folytatjuk) — És akkor miért nincsenek mégsem néger vendégei? — Mondtam már, ez a hely túl­ságosan drága négereknek. Még soha nem volt néger vendégem és nem is lesz. — Azt akarja mondani, hogy Rio de Janeiro több mint há­rommillió lakosából egyetlen egy néger sem akad, aki megenged­hetné magának, hogy itt töltsön egy estét? — I-gen, ez a helyzet — mondja ő. Tény, hogy két hét alatt Brazí­liában a nemzetközi szállodákban és éttermekben rengeteg néger liftesfiút és takarítóasszonyt lát­tam, de néger vendéget egyet sem. (Természetesen a brazíliai négerekre gondolok, nem az Af­rikából és az Egyesült Államok­ból érkezett feketékre.) Utaztam a nem is olyan túlságosan drága au tóbusz-gyorsjáraton. A hatal­mas buszban a sofőr néger, az utasok között egy sem. Santos- ban, a praián, a tengerparti stran­don nem láttam egyetlen négert sem. Kísérőm azt a felvilágosítást adja, hogy ők néhány kilométer­rel odébb, egy másik praián fü- rödnek.

Next

/
Thumbnails
Contents