Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-24 / 172. szám
1964, július 24. > TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 V — Én már azt is elfelejtem lassan, hogy valamikor egyéni gazda voltam. Nagyon jól érzem magam, Dobi elvtárs — válaszolt Kaszás József. Az Elnöki Tanács elnöke megjegyezte, hogy néhány tsz-el- nöknek ide okvetlen el kell látogatni; tanulni, és tapasztalatokat szerezni, az ország más részéből is. Egyébként szerdán jártunk Bá- taszéken, a tsz éppen aznap fejezte be az aratást. A növényvédő állomás igazgatója a szakemberekkel védekezési tervet készített a mezei egerek irtására, a hátai tsz-elnök gépi segítséget kért az aratáshoz, ment a szalmabetakarítás, a terményszállítás, szóval mozgalmas munkanap volt, éppen olyan, mint a többi. A vendégek látták, és Dobi elvtárs el is mondta: Ezek a tsz-tagok úgy látom, szorgalmas emberek. Báli Zoltán, a tsz elnöke őszintén szólt eredményeikről is, gondjaikról is. Arról viszont jogos büszkeséggel tett említést, hogy a Búzakalász Tsz nem „maszekol” minden felesleges terményt, és terméket szerződéses úton értékesítenek. Tudósításaink beszámoltak arról is, hogy az Elnöki Tanács elnöke tolnai útjára magával hívta Simon István elvtársat, aki Komárom megye egyik gazdag termelőszövetkezetének az elnöke. Simon elvtárs kritikus szemmel nézett meg mindent, nem fukarkodott a bíráló megjegyzésekkel, de sok dolog őt is meglepte. Talán a hiányos országos propaganda miatt, neki ugyanis a szövetkezeti mozgalom helyzetéről más volt eddig az elképzelésé. A kétnapos út végén meggyőződéssel támasztotta alá Dobi elvtársnak azon -véleményét, hogy a fejlődés ütemét, az eddig elért eredményeket tekintve, a megye szövetkezeti mozgalmának nincs szé- gyellnivalója. S néhány túlságosan futtatott tsz elnökének nem ártana Tolna megyében is körülnézni, mert sok a látnivaló, a tanulni való. Mi tagadás, ez az elismerés végső soron a szövetkezeti gazdák és vezetők helytállását dicséri. A küldöttség két nap alatt nagy utat tett meg. A gazdaságok vezetői úgy voltak, hogy mindent meg szerettek volna mutatni. Erre persze nem volt sem idő, sem lehetőség, Dobi elvtárs már nem fiatal ember, a nagy hőség a kíséretében lévő, jóval fiatalabb elvtársakat is kifárasztotta, rajta viszont nem látszott fáradtság, többször kellett megkérni, hogy pihenjen. Jártunk a bonyhádi, a tamási, a szekszárdi és a paksi ( járásban. A Biritói Állami Gazdaságban találkozott a paksi járás és a gazdaság vezetőivel. Onnét indultunk tovább, a duna- szentgyörgyi Ezüstkalász Tsz-be, ahol László Lajos - elnök megmutatta a vendégnek az új telepítésű, de már termőre forduló szőlészetet. Sokáig, és szívélyesen beszélgetett Dobi elvtárs a du- ] naszentgyörgyi Ezüstkalász Tsz vezetőivel, és gazdáival, főként és elsősorban a borértékesítés duna- szentgyörgyi gondjairól. A tsz vezetőinek ugyanis az a legnagyobb sérelmé, hogy a határukban termett, kiváló minőségű bort nem fizetik meg úgy, ahogyan a minőség szempontjából indokolt lenne. Este a paksi Vörös Csillag Halászati Tsz halásztanyáján Ben- cze Ferenc, a htsz elnöke fogadta a vendégeket. A paksi halászok Tolna nemzeti eledelével, lei- tűnő halászlével látták vendégül Dobi elvtársat és kíséretét. A ha- ; lásztanyán szép, holdvilágos este kezdődött, és úgy tíz óra tájt ért _ véget a beszélgetés, amelyet Dobi elvtárs a megye vezetőivel folytatott. SZEKULITY PÉTER Már a harmadik hete tart az uborkaszezon is. Ötliteres üvegekbe kerül az uborka. A gyümölcsfeldolgozó-üzemben most barackot dolgoznék fel. Befőttet, későbbi feldolgozásra dzsem-alapanyagot, pulpot és velőt készítenek a barackból. Felvételünk a befőttüzemben készült. Uj módszer a diner-gyártásnál Kellemes meglepetés érte a múlt hónapbán néhány bútorüzlet dolgozóit és — vásárlóit. Amikor kicsomagolták a Dunaföldvári Faipari Ktsz szállítmányát, feltűnő volt, hogy a dinerek nem az eddig szokásos politúr-fényezéssel készültek, hanem a lakk anyaga a különféle varia-bútoroknál már jól ismert poliészter. Nem tiltakoztak a változás ellen, nem reklamálták a megszokottól eltérő fényezést, hiszen a vásárlók is egyre inkább ezt keresik. A hagyományos módszerrel fényezett bútorok ugyanis egyre több reklamációra adnak okot. Nem bírják a tartós meleget, és vannak már területek az országban — főleg, ahol központi, vagy távfűtéssé! fűtik télen a lakásokat — ahova a kereskedelem már nem is szállít politúros bútort. Csak a BÚTORÉRT néhány beavatottja tudott előzőleg a dologról és az ő jóváhagyó belegyezésükkel „merészkedtek” a du- naföldváriak „becsempészni” a forgalomba újításukat. Évek óta gyártja a Dunaföldvári Faipari Ktsz ezt a kis, kiegészítő bútordarabot, szekrénykét, aminek a tetejére rádiót, vagy televíziókészüléket lehet állítani, belsejében pedig helyet kaphatnak a hanglemezek, könyvek, vagy éppen italkészleték. A szövetkezet termelésének hetven százalékát teszi ki a diner-gyártás. Szállítanak belőle az ország minden részébe. A múlt hónapban már teljes egészében átálltak az új technológiára, és ennek eredményeképpen több mint másfélszeresére nőtt a termelés. Míg májusban 164 dinert szállítottak, a múlt hónapban kétszázötvenegyet. Anélkül, hogy akárcsak egy fővel is növeltek volna a létszámot. — A poliészter-fényezés előnyeiről nem most győződtünk meg, — mondja Jákhalmi Károly, a szövetkezet elnöke, aki Nemes Ferenc műszaki vezetővel együtt dolgozta ki az új eljárást. — A régi módszerrel fényezni a bútorokat, nagyon munkaigényes. A pácolás után több rétegben kell felhordani a denaturált szeszben oldott sellakkot és minden esetben hosszadalmas munka az anyag bedörzsölése. Az egyes fényezések között hosszabb időnek kell eltelnie, míg az anyag megszárad. Mindent egybevetve: A bútorgyártás múnkaidő-igényének több mint felét tette ki a fényezés. Még ott is, ahol az alapozást gépesítették — mint a Dombóvári Faipari Ktsz-ben — egy négyzetméternyi felület politúrozása négy munkaórát igényelt. Nálunk, a poliészter-lakkozással ötven perc kell egy négyzetméterhez. — A politúrozásnál az átfutási idő három hét volt, ennyi idő kellett, míg többször is, megszáradt az anyag — teszi hozzá a műszaki vezető, — most mindösz- sze négy-öt napra van szükség. Ez óriási előny, kevesebb hely kell a félkésztermékek tárolásához, kevesebb pénz fekszik anyagban, havonta akár kétszer is megKonzervgyári képek A pásztázási Dukai János szakmunkás végzi. Három perc alatt válik tükörfényessé a diner-ajtó. forgatjuk a pénzt. Nem is kerültünk mostanában pénzügyi zavarba. De hogyan is jöttek rá a dologra, mi az új technológia lényege? Három évvel ezelőtt kezdték el a kísérleteket. Elnöki tanfolyamon volt Jákhalmi elvtárs Budapesten, onnét látogattak el a Budapesti Műbú tor-asztalos Ktsz- hez, ahol már poliészter-lakkozással gyártották a bútorokat. Ez adta az ötletet az új eljárás itteni bevezetéséhez. Először úgy gondolták, hogy egy poliészteröntőgépet kellene beszerezni, vagy egy kisebb teljesítményűt házilag előállítani. A gép azonban így is, úgy is drága, amellett kapacitását nem lehetne még csak megközelítőleg sem teljesen kihasználni. Olyan eljárás kidolgozását vették tervbe, amelyhez nem kell gép, tehát a poliésztert, ezt a műanyagot kézzel lehessen felhordani a bútor lapjaira. A poliészter azonban gyorsan köt, a gélesedés már az ecsetben — ha ecsettel hordják föl — megindul. Az ecset tehát hamarosan „megtelik” a kocsonyaszerű anyaggal és használhatatlanná válik. Ezt küszöbölte ki hosszas kísérletezéssel a két újító. Hogy hogyan, erről még nem beszélhetünk, hiszen ez az újítás lényege és majd csak akkor válhat közkinccsé, ha az újítást elfogadták, a szerződést megkötötték. — Azt is akarjuk, hogy közkinccsé váljék — mondja a műszaki vezető. Eljárásunkkal egyedileg is lehet poliészter-fényezésű bútort készíteni, nem kell hozzá a drága öntőberendezés. Pár napig szárad az anyag, majd csiszolják és pásztázzák — polírozzák. Mindkét műveletet már géppel. — Jelentéktelen összegű beruházásra volt szükség — mondja Jákhalmi Károly, a szövetkezet elnöke. Egy ventillátort vettünk, a szalagcsiszolót házilag állítottuk elő. Ugyancsak házilag alakítottuk át a két csiszológépet pasztázógéppé. Egy-egy dinerajtó, oldallap, vagy fedőlap há- rom-négyperces csiszolás és ugyanennyi ideig tartó pasztázás után kész, lehet összeszerelni. Benyitunk a szárítóhelyiségbe. ^ A polcokon a diner-alkatrészek száradnak. A szomszéd műhelyben a csiszoló zúg, emitt a pasztázás, polírozás folyik. Uj eljárással készülnek a dinerek a Dunaföldvári Faipari Ktsz-ben. A munka termelékenyebb, a minőség jobb. Az újítókra és más, hasonló szövetkezetek, vállalatok' szakembereire vár a feladat, hogy az új technológia gyorsan elterjedjen. j. J. í A borsóidénynek vége, most már csak a raktárban a „főszereplő” a zöldborsó. Három műszakban címkézik, csomagolják, indítják exportra a borsókonzervet. Képünkön Wolf Ferencné és Bognár Erzsébet azt ellenőrzik, hogy ne „csússzon be” egy-egy hibás üveg a szállítmányba. Zöldborsóból kilencven vagont irányoz elő az idei program. Ennek egy részét dobozba töltik. Negyedmillió — félkilós — konzervdobozt töltenek meg zöldbabbal.
