Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-23 / 171. szám

>964. július 23. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 3 Negyedmilliós elemi kórt pótolnak a hőgyészi téglagyár szocialista brigádjának tagjai Nem a megszokott rend fogadja a látogatót a hőgyészi téglagyár­ban. Égiháború .nyomaitól van tele a placc. Esőmosta nyerstégla­halmok, iszapkupacok, szanaszét. Csak éppen a keskenyvasúti vá­gányok közét, és a mellette lévő kéttalpnyi járást tisztították meg a romoktól. Nem is tudják meg­mondani a gyárban, hányszor sza­kadt már félbe idén a munka zi­vatar miatt, s mennyi órát kellett rohammunkával eltölteni, hogy termelni tudjanak. A kár negyed- millió tégla eddig. Papíron eny- nyi, de a valóságban kevesebb, mert pótoltak már mintegy más­fél ezret. Hét és félmillió téglát gyárta­nak idén ia hőgyészi gyárban. A tégla minősége már jó. Néhány héttel ezelőtt, amikor az agyag­bányában köves részhez értek, rossz téglát gyártottak. Most szervezési intézkedés nyomán, a gépek állításával már jó a tégla, szívesen vásárolják a környék­beli lakosok. Talán az egyedüli téglagyár a megyében a hőgyészi, ahol csak lakossági építésre adják el a téglát. S itt is, csakúgy, mint más gyárakban a munka ’-»fon­tosabb kritériuma a kiv... j mi­nőség. De fontos a mennyiség is! A lemaradás pótlására tett a hó­nap elején ígéretet a nyersgyártó brigád. Hetenként kétszer hosz­Képünk a brigád lerakóinak két dolgozójáról készült. szabbított műszakot tartanak, és léka első osztályú — jobb mint a néha még vasárnap is bejönnek korábbi évek átlaga volt, — és délelőtti műszakra. A szocialista e hónapban is mintegy húszezer címért versenyző nyersgyártó bri- téglát törlesztenek az elemi csa- gád tagjai teljesítik vállalásukat, pás következtében keletkezett le- a gyártott tégla kilencven száza- maradásból. A megállapodás így szól Jön a „barnbis1 kocsi, örven­deznek a gyerekek. Láttán nem dobálják szanaszét a búzakévéket, hogy a kocsit megrohamozzák. Kezdetben néhányan így tettek, de most már fegyelmezik magukat. Tudják, hogy nem kell tolakodni, anélkül is mindenki megkapja „járandó­ságát”. A keszőhidegkúti Uj Élet Tsz- ben elismeréssel beszélnek a hangyaszorgalommal dolgozó fel­ső tagozatú iskolásokról. Amióta megkezdődött az aratás, 18—22 is­kolás dolgozik a határban. A ké­véket hordják össze a kepéző asz- szonyok — Hegyi Jánosné, Rad- ványi Károlyné, Uzsák Jenőné, Nedves Imréné — kezeügyébe. Az asszonyok szavára hallgatnak a gyerekek, fegyelmezetten visel­kednek, és felnőttes komolysággal dolgoznak, — Az aratásra való felkészülés­nél láttuk, hogy a dimbes-dom- bos keszőhidegkúti határbán ne­hezen boldogulunk a kombájnok­kal. Viszont számolnunk kellett úgy is, ha kévekötő aratógépekkel végezzük a gabonabetakarítást, lényegesen több munkaerő kell — mondja Forrai Ferenc agronó- mus. — Valamennyien helyesel­tük tsz-elnökünk, Radványi Ká­roly javaslatát, aki a vezetőségi ülésen azt mondta: „Kérjünk olyan segítséget az asszonyoktól, hogy a nagyobbacska gyerekeket is hozzák magukkal”. fiz aratás gyors elvég­______________zesere moz­t sz-t a kátyúból. A kepéző asszo­nyok irányításával kedd estig 5551 kereszt gabona volt össze­hordva a keszőhidegkúti határ­ban. S itt tálán nem árt azt is hozzátenni, hogy a gépesek mel­lett az asszonyoknak, az aratást vállaló állattenyésztőknek és nem utolsó sorban az iskolásoknak le­het köszönni, hogy a héten befe­jeződik az aratás. gósító családlátogatást a tsz-el- nök, az agronómus és a növény- termesztési brigádvezető, Balázs Domokos vállalta. — Néhány házban — akárcsak a tsz-szervezés idején — az első hívó szó nem használt. Olyan eset is volt, hogy a gyerek az anyja tudta nélkül, pajtásaival tartott, s eljött kévét hordani — mondja a brigádvezető, jókat kuncogva. Azóta már feloldódott a szülői tilalom, s nem is érdekes, hogy nevet említsünk' Azt azonban nem szabad elhallgatni, hogy a gyerekek arra a legbüszkébbek, amikor a felnőttektől azt\hallják, hogy az iskolások húzták ki a fi gyerekekkel egy?tt dol‘ 31 ___________gozo asszo­P alánkiak Németországban Két német mezőgazdasági szak­iskolával tart állandó kapcso­latot 1961 óta a Szekszárdi Felső­fokú Mezőgazdasági Technikum. Tavaly az egyik iskola négy ta­nára ellátogatott Magyarországra, s természetesen Palánkra is, és ebben az évben cserelátogatást beszéltek meg. A palánki iskola 25 növendéke, 3 oktatója és ő technikumi dolgozó a napokban elutazott a Német Demokratikus Köztársaságba, augusztus 25-én pedig az NDK-ból jönnek ide ta­nárok és diákok. Két hetet töltenek német földön a felsőfokú technikum turistái, nagy körútat tesznek autóbusszal. Elutazásuk előtt Koppány Ka­roly. tanár elmondotta, hogy mi­lyen remek programot cMgoz »' ki. Megtekintik a beeli'oi „tojás- gyárat”, a schőnebecki traktor­gyárat, ahol az RS—09-es trak­torokat készítik, azután ellátogat­nak Weimárba, Goethe házához, és Buchenwaldba, az egykori hír­hedt koncentrációs tábor helyére. Erfurtban megnézik az erdészeti kiállítást, Lipcse—Gundorfban a munka gazdálkodási intézetet, és Drezdában a képtárat. Ezután Potsdamba vezet útjuk, ahol a mezőgazdasági géptani intézet vendégei lesznek. Berlini város­nézésen és tengeri fürdésen kí­vül tervezik néhány mezőgazda- sági üzem, gazdaság munkájának tanulmányozását. Koppány Károly megemlítette, hogy a jövő évben szeretnének hasonló körutat tenni Lengyelor­szágban, s e célból már felvették a kapcsolatot egy lengyel szak­iskolával. nyok kezdetben kicsit mérgelőd­tek, de most már jóindulatú el­nézéssel beszélnek arról, hogy egyik-másik gyerek szilaj csikó módjára rohant végig a tarlón, amikor a „bambis”-kocsit feltűn­ni látta. Egymást taszigálva áll­ták körül a kocsit, s kiabálva kö­vetelték a hűsítőt, úgy, hogy alig győzték őket csitítani. Most már nem kell, mert a gyerekek rendet tettek maguk között. Fegyelme­zetten, mindenki megvárja, amíg reá is sor kerül. | Maga a vezetőség is komolyan veszi a gyerekek munkáját. Ba­lázs Domokos brigádvezető jegy- -zettömbjének lapjain nevek so- I rakoznak egymás alá. Horváth | János és József, Téglás István és Tibor, Petki Laci és Péter, Foly- tek Katica, Hamrich Mária, Ned­ves Imre, ki győzné a neveket felsorolni. A brigádvezető a napi munkáról pontos feljegyzést ké­szít: „Július 7-én 22 hold lucer­nát gyűjtöttek fel”. S alatta 19 iskolás gyerek neve sorakozik. Egy-egy gyerek 253 négyszögöl területen végezte el a lucerna- felgyűjtést. Balázs Domokos, a pontos adminisztrálás mellett arra is ügyel, hogy „naprakész” ered­ményekről tájékoztathassa a gyak­ran érdeklődő „bedolgozó csa­ládtagokat”. A gyerekek ugyanis nemcsak a bambit és a csokolá­dét tartják számon, hanem azt is, hogy mit dolgoztak, és munká­jukért mennyi pénzt, mennyi ter­mészetbeni juttatást kapnak. Ra­gaszkodnak jussukhoz, mivel a megállapodás. ■ így szól. Pozsonyi Ignáené Paraszti nyelvújítás Hazaruccanok anyámhoz a faluba. Jó még ilyen meglett férfikorban is néha az anyai, szeretet szárnyai alá húzódni, hogy új erőt, hitet és bátorságot melen­gessenek belénk a ki­csi, kérgesen is simo­gató kezek. S ahogy kiörven­dezzük egymásban magunkat, és rátérül a beszéd a világ egyéb dolgaira, háztáji kis­kacsákra és téesz- kombájnokra, egy- szercsak felfigyelek, amint az anyám ki­mondja ezt a szót: „premizálás". Felkapom a fejem, s nem figyelek már a mondatok értelmé­re. csak a szavakat lesem. Még sohasem gondoltam rá. csak most vettem észre hogy anyám, ez a hetvenéves öregasz- szony, akinek szó­kincse elfért volna egy negyvenlapos fü­zetben, milyen új sza­vakat használ, és mi­lyen pontosan fűzi azokat a beszéd ka­lárisának megfelelő helyére. Intenzív bú­záról beszél, munka- szervezésről és két- menetes betakarítás­ról, ő. akinek látókö­re alig terjedt túl a faluhatárt jelző dü- ledező akácoszlopo i és értelmének rostá­ján menthetetlenül át hullottak az emberi nyelv finomabb, bo­nyolultabb értelmű fogalmai. Először vakítóan villan belém ez a felismerés, de azu­tán csak legyintek: a technikai civilizáló- dás hozza magival ezeket a szavakat. De azután módsze­resen kezdik figyelni. Nem erről van szó, illetve nemcsak er­ről. ' Libapásztorkorú gyerekeket hallgatok ki lesben, akik ilye­neket mondanak: , Véleményem sze­rint..." „Ebből a szem­szögből ítélve...” . Ha helyesen mérlegel­jük...” Az én libapásztor koromban csak a fő­jegyző meg a plébá­nos beszéltek így, vagy talán a báró úr fia — igaz. azt soha­sem volt alkalmam hallani. Volt a falunkban egy parasztember — ma is él még —, aki valahol urak köz­ti forgolódásai köz­ben felszedte a „ké­rem” szót magárai és alkalmazni is mer­te azt olykor-olykor. El is nevezte a falu „Kérem Andrásnak”, s haláláig így is, hív­ják majd ezt a me­rész paraszti „nyelv­újítót”. Ma már azon ütköznék sértődnék meg a legfaluszélibb illetőségű falunkfia is, ha nem alkalmaz­nánk vele szemben ezt a minimális ud­variassági. formát. Kétségkívül minden gazda sá ji-íá rsada l mi átalakulás hatással van a nyelvre is. De a paraszti nyelv eme metamorfózisánál nem a szótár bűvö- léséről van csak szó, hanem a falu nyel­vének strukturális át­alakulásáról, kulturá- lódásáról, finomodá­sáról. S ha igaz — és igaz — a pszichológiá­nak az a megállapí.á- sa, hogy az emberi beszéd a valóság tükröződése, akkor bátran és örömmel következtethetünk az egyre szépülő parasz- tii beszédből a pa­raszti valóság előre­haladó megszépiilésé- re is­Rézsó Pál Még lehet jelentkezni ipari tanúiénak A szakmunkásképzésből — az eddigi gyakorlathoz hasonlóan — kiveszik részüket a megye kis­iparosai is. A KIOSZ megyei tit­kárságától kapott értesüléseink szerint megkezdődtek a szerződte-* tések. Az iparitanuló-felvételeket augusztus 15-én zárják le. Kilenc­vennyolc ipari tanuló felvételét irányozták elő, azonban eddig mintegy ötven szerződést kötöt­tek. Tehát legalább félszáz hely még „üres”, Néhány szakmában már nem vesznek fel az idén tanulót a kisiparosok, de legalább harminc­negyven szakmában még elhe­lyezkedhetnek a fiatalok. Több kőműves-kisiparos, lakatos, víz- vezetékszereló, bádogos venne még fel ipari tanulót, ha akad jelentkező. Az érdeklődők a já­rási székhelyeken tudhatják meg, milyen szakmában lehet még je­len tkezni. Útra készen a DERIV ATOGRAF-v Száz műszeralkatrészt készítenek az idén a szekszárdi Vasipari Vállalatnál. Az anyagvizsgáló DERIVATOGRÁF-vázat a szek­szárdi vállalat lakatosműhelyében, a napokban elkészítették az első nagyobb szállítmányt. A műszerváz felszerelését a MOM-ban végzik, és akkor több mint négyszázezer forintért értékesíti a külkereskedelmi vállalat. A Vasipari Vállalat mint exportbedol­gozó példásan végzi munkáját, a MOM szakemberei elégedettek a szekszárdi lakatosok munkájával, és enijek hatására emelték meg jövő évi műszerváz-rendelésüket. 1965-ben 120 műszervázat ké­szítenek Szekszárdon. Képünkön szállításra készítik elő a DERIV ATOGRÁF-vázakat. t

Next

/
Thumbnails
Contents