Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-23 / 171. szám
4 TOLNA MEGYEI NfiPtJSÍG 1964, július TS. Gazdag a kölesdi fiatalok nyári programja Horváth László: EL TÉVEDTETEK. El A BOLYGO CSX)*1 KÍSÉRŐJE. x) TAU- ^ MUST OTT LÁTHATJÁTOK , tol ytatjuk KIK VAGYTOK ES MIT AKARTOK? IDEGEN CSHU6GRENDSIER FIAI, AKIKA T/ HÍVÁSOTOKRA DÜH EK LÁTOGATÓBA. _ A VALAMIKOR NAGY TU DÓS VOLTAM. EZT A MEGFIGYELŐ ÁLLOMÁST VEZETTEM. KÉT MUNKATÁRSAM MEGHALTRÓLAM megfeledkez TEK A RÁDIÓM EL ROM LŐTT ÉS SENKI SEM JÓIT ÉRTEM. KÉRLEK. benneteket, vigyetek VISSZA AZ ÁLLAT VISSZABALLAG. A TAUNUS-I NYELVET BESZELŐ EMBER MEGJELENIK AZ AJTÓBAN (Tudósítónktól) A kölesdi KISZ-alapszervezet nyáron a termelőszövetkezetben segít az aratásban. Erre főleg szombaton délután és vasárnap reggel van lehetőség, mivel a fiatalok zöme különböző üzemekben dolgozik. Ezenkívül társadalmi munkát végzünk a művelődési otthon udvarának parkosításában. Az esti órákban felássuk az udvart. s kiássuk a vízvezeték lefektetéséhez szükséges árkot. Július 26-án, autóbuszkirándulást szervezünk a Szegedi Szabadtéri Játékokra, amelyen 34 KISZ-fiatal vesz részt. A fiatalok minimális hozzájárulást fizetnek, a kiadások zömét — útiköltség, színházjegy — az alapszervezet fedezi. Az úttörők nyári táborozáson, országjáráson vesznek részt. Harminc úttörő megy a balatonud- vari úttörőtáborba, míg a volt 1 nyolcadik osztályos úttörők öt- I nqpos kirándulást tesznek az ' Északi Középhegységben. A TIZENKETTEDIK Pezsgősüveg csattan az acéltesten. Ünnepség, hajóavatás volt nemrég Angyalföldön, a Magyar Hajó- és Darugyár ,it~, leni gyáregységében. Vízrebo- csátották a Székesfehérvár nevű 1300 tonnás Duna—tengerjárót. Tizenegy hajónk járja a tengereket, hordja az árut Budapest és a közelkeleti kikötők között. Tizenegy magyar zászló a tengeren. S nemsokára ott lesz a tizenkettedik is. , Ünnepélyes pillanat: hatalmas loccsanással vízrecsúszik a- szépvonálú acéltest. De egy ideig ott áll még az angyalföldi Duna-ágban. Hónapokig dolgoznak még rajta a szerelők, míg eljön a nap, amikor árbocára felhúzzák a zászlót, s a kapitány megadja a jelt: indulás! Távol a tengertől, remek hajókat terveznek és építenek a magyar mérnökök, munkások. A tengereken nevük, rangjuk van a magyar hajóknak. S ez a rang, ez a megbecsülés nem üres szó csupán. Tengeri országok, régi hajósnemzetek vannak a megrendelők között. A Szovjetunió, s újabban Norvégia részére is készülnek hajók Angyalföldön és Óbudán. Tizenegy hajó a tengeren — tizenegy magyar sziget. Gyomrukban gép, gyapot, ásvány, textília. De hírvivők is egyben: alkotó munkásaink hírét viszik a nagyvilágba. Ősszel a tizenkettedik, a Székesfehérvár is találkozik a tengerrel. 14. így állapították meg például, hogy Snofru király Medyumi sírjanak ciprusgerendái 4800 évesek. III. Szeszosztrisz temetkezési hajójáról a rádióaktív óra leolvasása óta pontosan tudjuk, hogy az 3620 éves. Hangtalanul járnak a rádióaktív órák és teljesen megbízható időhálózatot feszítenek ki az emberi történelem utolsó húszezer esztendeje fölé. Ezeknek az ismereteknek a továbbfejlesztése ad rá biztos reményt, hogy előbb-utóbb az emberi tudomány nemcsak felbecsüli, hanem pontosan megállapítja a kövek, Földünk, Naprendszerünk bolygóinak életkorát, keletkezésének körülményeit. A LEGHATALMASABB ENERGIA Amióta csak erriber él a Földön, tevékenysége mindig arra irányult, hogy a maga hasznára megváltoztassa környezetét, kényelmesebbé tegye saját életét. Mindehhez pedig energia kell. Ezért alkotta meg az ember hajdanában a vitorláshajót, hogy a szél erejének hasznosításával a tenger egyik partjáról a másikra juthasson. Ezért szerkesztett gőzgépet, hogy a felhevített víz feszítő erejét újabb szerszámok elkészítésére használja. Az elektromosság amely néhány szál fémvezetéken ezer kilométerekre is eljuttatható, ugyancsak az ember akaratából jött létre, hogy szolgálja az ember vágyainak valóra váltását. Ha a történelem alakulását nézzük, megfigyelhetjük: a fejlődést az jellemzi, hogy az emberi társadalom egészének csakúgy, mint az egyes embereknek egyre több és újabb energiára van szüksége ahhoz, hogy igényeit kielégíthesse. Einstein képlete óta tudjuk, hogy milyen hatalmas energia lakozik a bennünket körülvevő anyag minden grammjában. Most az emberiség azon munkálkodik, hogy ezt az energiát föltárja és a maga hasznára fordítsa. Azok az energiakészletek, amelyek az atommagokban számunkra hozzáférhetők, úgyszólván kimeríthetetlenek. Az atomtudósok, moszkvai nemzetközi tanácskozásán már 1955-ben megállapították, hogy csupán urán és tórium annyi lelhető Földünkön amelyből mintegy hússzor annyi .energiát lehet előállítani, mint a világ összes szén- és nyersolajkészletéből. Ám azóta az is világossá vált, hogy a hidrogén atomjai is képezhetnek hasznos energiaforrást. Ez az üzemanyag pedig a folyók és tengerek vízében teljesen korlátlanul áll rendelkezésünkre. Ennyit a jövőbe tekintésről. Hiszen van elegendő mondanivaló arról is, ami már megvalósult. Napjainkban a Föld minden nagyobb országában működnek erőművek, amelyek atomenergia fel- használásával elektromos áramot termelnek. A ma emberének nagyon is gyakorlati kérdése: mibe kerül ez az áram, nem túl drága-e? Egy, 1950-ben Londonban tartott tanácskozáson az Egyesült Államok képviselői arról nyilatkoztak, hogy semmire sem becsülik az atomenergia békés célokra való hasznosítását. Amint mondták: egész egyszerűen nem elég kifizetődő és könnyen pótolható az elektromos energia szokásos előállítási módjaival. Ez a szemlélet a magyarázat arra, hogy a világ első elektromos áramot termelő atomerőműve nem az Egyesült Államokban, hanem a Szovjetunióban kezdte'meg működését. A szovjet tudósok kiszámították, hogy az atomerőművek üzemanyaga tulajdonképpen rendkívül olcsó. Ha meggondoljuk, hogy egy kilogramm tiszta urán a genfi atomkonferencia közlése szerint 40 dollárba kerülj a belőle nyerhető energiának megfelelő szénmennyiség pedig körülbelül 25 ezer dollár, akkor minden további bizonyítás nélkül világos, hogy az atomerőművek gazdaságosságának kiszámításán nál az üzemanyag ára teljesen elhanyagolható. Az viszont igaz, hogy az atomerőműveknél a beruházási költségek sokkal magasabbak, mint a régi, hagyományos szénerőműnél. De ezek a beruházások hosszú időre létesülnek és végeredményben többszörösen megtérülnek. Még inkább csökkenti az üzemelési költségeket az, hogy az atomerőművekben egyéb célokra használható rádióaktív izotópok állíthatók elő, szinte melléktermékként. Ilyen számítások alapján kezdték meg a Szovjetunióban az atomerőművek sorozatos építését. Hasonló elgondolások alapján kezdődtek meg a kísérletek arra is, miképp lehet hasznosítani az atomenergiát mozgó járműveken, például hajókon. A számítások rögtön az elején arról tanúskodtak, hogy a hajómotorok gyártásánál legkönnyebb megoldani ezt a problémát. Ugyanis bizonyos nagyságon felül a hajóban elég hely van ilyen erőmű-berendezésre. Egy nagy hajó atommotorja olyan, mint egy közönséges atomerőműé. A reaktorban hőt fejlesztenek, amely egy hőkicserélő közbeiktatásával nagy nyomású gőzt termel, s ezzel üzemeltetik a turbinákat, amelyek aztán a haj ócsavarokat mozgatják. így építettek meg a Lenin atomjégtörőt, amelynek motorjai 44 ezer lóerősek és sebessége nyílt vizen eléri óránként a 30 kilométert. Ez a hajó két évig is a tengeren maradhat anélkül, hogy üzemanyagot kellene felvennie. De más áldása Is kezd már kibontakozni az atomenergiának. Atomerőműveket eddig lakatlan, zord vidékeken is fel lehet építeni, s az általa termelt energia segítségével eddig hozzáférhetetlen ásványi kincseket tárhatnak fel; az ember számára lakhatóvá tesznek olyan vidékeket, amelyek eddig lakatlanok voltak. E lehetőségek felismerése óta ilyen értelmű nagyszabású tervezés folyik a Szovjetunióban. Az atomenergia segítségével meg lehet változtatni a körülményeket egy- egy távoli sarki településen, más irányba terelhetők a folyók, termékennyé tehetők a homoksivatagok. Hiszen mi a gond például a kopár homoksivatagokban? Elsősorban az, hogy nincs a felszínen elegendő víz, csak ritkán hull csapadék. De ha kutakat fúrnak megfelelő mélységbe, akkor ott a víz, azt felszínre lehet hozni, öntözhetnek vele, ha öntöznek, akkor növényeket lehet telepíteni, meg lehet fogni az örökké vándorló homokot. Ehhez a természetátalakító munkához azonban végtelenül sok energia kell. A szenet vagy az olajat távolról kellene odaszállítani, amihez utak, vasutak kellenek. Viszont az atomerőmű mindenütt a helyszínen felépíthető, s évekre elegendő üzemanyagot lehet odaszállítani úgyszólván egyetlen vasúti kocsiban. Ilyen reményekkel bíztatja az emberiséget az atomenergia békés felhasználása. Néhány évtizedes tapasztalat alapjári korunkban azt is bizton állíthatjuk: ezeket a terveket az emberiségnek az a csoportja váltja valóra, amely az atomenergiában nem háborús célokat lát. A végtelen mennyiségben felszabaduló energiát így fordítja az emberiség a maga boldogulására. EGY UJ VILÁGKÉP KIALAKULÁSÁNAK KEZDETÉN Milyennek ismeri az ember a maga világát, környezetét, a Földet, ahol él és milyennek ismeri a Napot,, a Holdat, a távolabbi bolygókat? Erre is választ kell adnia az emberi tudománynak és nemcsak arra, hogy a mindennapi életben hogyan hasznosíthatók a technika vívmányai. Amikor Becquerel a különleges sugarak nyomára bukkant, még talán senki nem gondolt arra, hogy ez a felfedezés egyúttal kezdetét jelenti a világmindenség megismerésének is. Még Einstein formuláinak láttán is legfeljebb néhányan sejtették, hogy ezek a képletek már előhírnökei egy új tudományos világkép kialakulásának. Az azóta eltelt évtizedek mind elméletileg, mind gyakorlatilag alapos bizonyítékát adták ennek. Vége következik
