Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-22 / 170. szám
d TŐI K A MEGYFi NfPtfjMl? 3964, július 22, Baromfitenyésztő társulat alakult Szekszárdon A szekszárdi földművesszövetkezet szervezésében Törekvés néven 16 taggal baromfitenyésztő és tojástermelési szövetkezet alakult. Az alakuló ülésen két igazgatósági tagot és elnököt választották, Az alapszabály szerint a ten.vészanyagot közösen szerzik be, és közös lesz az értékesítés is. Az előkalkuláció szerint 350 ezer tojás értékesítésére kötöttek szerződést. Megállapodtak abban is, hogy a leszállított tojás után kapott nagyüzemi felár 25 százalékát a közös alap fejlesztésére fordítják. Munka után... Vannak emberek szerte a me- I ségszámba megy. Ez alkalomból gyeben, akiknek nemcsak munka- Bonyhádról mutatunk be az utób- jufc, de szórakozásuk is érdekes- | biakból kettőt. A bélyeggyűjtő hivatalnok Gzier Miklós és bonyhádi társai olyan emberek, akik hasznos szórakozás rabjai: fáradhatatlanul áztatják, rendszerezik a fél világ kis hírnökeit, a bélyegeket. Társakról beszéltem, mert Czier Miklós nein egyedül van Bonyhádon e szenvedélyével. — Bélyeggyűjtő körünk ebben az évben tízéves — mondja. — A kezdet kezdetén 32 taggal indultunk, s most 88-an vagyunk. A nagy érdeklődés munkánk iránt 193T-ben volt a legszembetűnőbb. ■ Ekkor tartottuk az első kiállításunkat. A látottak hatásá- ; ra egyszeriben hússzal nőtt tag- . létszámunk. E hasznos és egyben szórakoz- . tató elfoglaltság minden művelője ide kívánkoznék név szerint. Helyszűke miatt azonban csak az alapítók néhányat — idős Kná- bel Vilmos, Majláth Imre, Koppány Antal — tudjuk felsorolni. Különösen azért érdemel dicséretet az egész kör, mert nem maradtak meg a maguk kis szűk körükben. — Ott vagyunk — mondja erről Czier Miklós — a község minden politikai, kulturális megmozdulásában. Úgy gondolom, nem csak magunk között, de kiállításainkon keresztül is segítjük elmélyíteni a népek közötti barátságot. De közreműködtünk a tanácsválasztások sikeréért is. A népfront kisgy üléséin is eredményesen hasznosíthatják tagjaink a bélyeggyűjtésből adódó nemzetközi ismereteiket. kapcsolni tóival. kéidi. ’ amikor munka utáni szórakozásáról kérdeztük. Legutóbb Berljobpn szer "repel t — s vele együtt a többi bonyhádi galambászok is. — Megéri — mondja Endrődi Ferenc — márcsak az is, mert amikor jövök haza a gyárból, füttyén tek egyet, s már megismernek, körülrepkednek. — TerA galambász cipőgyári munkás Endrődi Ferenc i£_j neipz^tkpzi I mészetesen mást nem szívelnek a ------'-UJ- gaiaröbok, még a legifjabb Endrődi t sem, bár már illesztgeti a száját .a füttyögetésre. M indebből kitűnik, hogy Endrődi Ferenc fiatal ember, csodálkozik is, hogy miért éppen őt látogattuk meg, s miért nem a legkiválóbb, nagy tapasztalattal rendelkező tenyésztőket, mint Schepf Mártont, vagy a veterán Pilf Jánost. Bizonyára nem sértődnek meg, hiszen az ő példájuk nyomán kaptak kedvet e hasznos szó- rakozásra az Endrődi Ferencek, a í; fiatalok. 4 Visszatérve a galambokra, már Endrődi Ferenc is tud érdekes dolgokat mondani. — Ne haragudjon meg — mondja —, ha az emberekhez hasonlítom őket. Van közöttük kötelességtudó -, ahogy mondani szoktuk *■— a lelkét is kirepülné. Van, amelyiket nem érdekli semmi: jóval idő után és sokkal kövérebben jön meg, mint ahogy elindítottuk. És sorolja tovább az érdekességeket még a búcsúzásnál is, legalább olyan hévvel, mint a bélyegek megkérdezett gyűjtő-képviselője Czier Miklós. (Sz—E) Horváth Lászlói KOVÁCS SÁNDOR lyANS csillagász vékony füstcsikot észlel , a ko- I TATOCSOPOKT TAGJA! EGYÓRÁS GYALOGLÁS UTÁN \CÉLHOZ ÉRNEK 13. Ez a bejelentés a nyugati sajtót is meglepetésre és elismerésre készteti. A News Chronicle így ír: „A Szovjetunió az első ipari célokat szolgáló atomerőmű üzembe helyezésével két évvel megelőzte Angliát..." A Daily Worker így kommentálja az eseményt: ..Ennek a történelmi eseménynek mérhetetlenül nagyobb a jelentősége, mint az első atombomba ledobásának Hirosimára...” A Daily Mail cikke megállapítja: ,,Az a benyomás alakul ki bennünk, hogy az oroszok igen rövid idő alatt építették meg ezt az erőművet..." Ekkor mondhatja az emberiség: egy új fejezet kezdődik a történelemben, megkezdődött az atomkorszak... Ám a szovjet atomtudomány nem sokkal később újabb meglepetéssel szolgál. 1956. április 25-én Angliában a Harwell-i atomközpont előadótermében 300 angol atomtudes hallgatja Igor Vasziljevics Kurcsatov akadémikus előadását. Erről másnap a lapok így írnak: Daily Express-: „Kurcsatov meghökkentette a hallgatóságot, amikor bejelentette, hogy az oroszok befejezték azokat a kísérleteket, amelyek Harwellben még csak a tervezés stádiumában vannak. Feltűnést keltett az is, hogy minden részletet közölt az alkalmazott eljárásról, a szükséges számadatokkal és képletekkel együtt, márpedig ezeket az adatokat Angliában, vagy az USA-ban titkos adatokként kezelték volna.” A New York Times pedig megállapítja: „Kurcsatov a legtekintélyesebb 300 angliai tudósnak nagy meglepetést Okozott.” Ettől kezdve minden olyan illúzió végérvényesen szertefoszlott, hogy az amerikai atomzsarolás politikáját tovább lehet folytatni. A TUDOMÁNY ÁLDÁSA Ha visszaemlékezünk az atomkutatás több mint fél évszázados történetére, akkor megállapíthatjuk, hogy egy-egy új felfedezés születésekor mindig előbukkant a kérdés: mire lehet hasznosítani a tudomány egyik vagy másik eredményét. Az emberiség tekintélyes része legelőször úgy vett tudomást az ato'mmal folytatott kísérletekről, hogy szörnyű híreket olvasott az újságokban. A rombolás, a pusztítás híreit. Pedig a világ legjobb tudósai nem azért szentelték életüket a kutatásnak. Nem átkot, hanem áldást igyekeztek adni kortársaiknak és a későbbi nemzedékeknek. Közülük a legnagyobbak őszinte hittel vallották, és vallják az élők ma is: ”áz új fizika, az atommagkutatás eredménvei eddig soha nem remélt békés lehetőségeket nyitnak meg a Föld lakói előtt. Mindeddig keveset tudtunk például arról, hogy mi játszódik le testünk belsejében. Minden tudományos haladás ellenére sok folyamatot nem lehetett pontosan nyomon követni. Nemrég még nagyjából kielégítő elképzelésünk sem volt például az anyagcsere- folyamatokról. Mi történik például a zsírral és a fehérjével, amely a táplálkozáskor testünkbe kerül? Sok minden egyéb között erre a kérdésre is megközelítően pontos választ ad a mag- kutatás eredményeit alkalmazó mai modern orvostudomány. Hogy ezt pontosan megállapíthassák, a normális hidrogénatomok egy pici részét kell a zsír- vegyületekben a legnehezebb hidrogén, a tricium atomjaival helyettesíteni, mivel a tricium radioaktív atomjai mindaddig sugároznak, míg szét nem bomlanak. A sugárzás segítségével a testben követni lehet, hogy hova jutott el a zsír. Nem kell hozzá más, csak egy sugárzást kimutató műszer. Ilyen módon állapították meg, hogy az emberi test először a már meglévő zsírt használja fel és készleteit az újonnan felvett- ból egészíti ki. Hasonlóképpen vizsgálják a fehérje-anyagcserét is, csak itt hidrogén helyett rádióaktív nitrogént alkalmaznak. Minden anyagot, amelyet az emberi szervezet felvesz, a rá- diumaktívitás segítségével meg lehet jelölni, s az anyag útját, tartózkodási helyét és hatásának módját vizsgálni lehet. És ugyanígy meg lehet a jelzett atomok segítségével például azt is állapítani, hogy a gyógyszerek hogyan hatnak a testben, bizonyos folyamatokat miként gátolnak, vagy gyorsítanak. A ma orvosai a penicillinhez rádióaktív ként kevernek, hogy a testben megtett útját és hatását pontosan megfigyelhessék. De nemcsak az emberi test, hanem a növényvilág titkát sem könnyű megfejteni. És hogy ma sokkal többet tudunk erről a titokról, mint néhány évtizeddel korábban, azt mindenekelőtt a rádióaktív izotópoknak köszönhetjük. A növény gyökerei útján vizet vesz fel a talajból. A vízzel együtt oldott állapotban ugyancsak a földből származó ásványi sók is kerülnek a növény egyes részeibe. A levegőből a növény a levelek segítségével széndioxidot szed magába. Hogy az ásványi sók és a széndioxid vándorlásának útját, szerepét a növény életfunkciójában megérthessük, ismét a növénybe juttatott rádióaktív izotópok segítenek. Évezredekig senki sem tudta pontosan meghatározni, hogy a különféle növények pontos tápanyagigénye milyen? Most a radioaktív izotópok segítségével a tudomány kezd választ kapni erre a kérdésre. így állapították meg például, hogy a cukorrépa} a kukorica, a dohány és a gyapot csak növekedésének első periódusában vesz fel foszfátokat. Ezeket a növényeket tehát növekedésük későbbi szakaszában teljesen fölösleges foszforral trágyázni. Ugyancsak kísérletek sora igazolta, hogy a rádióaktív besugárzás a növények sejtjeinek növekedését is kedvezően befolyásolhatja. Meggyorsítható a növekedés, a terméshozam növelhető, ha a vetőmagot, vagy a növekedő növényt bizonyos fajta sugarakkal megfelelően kezelik. A genfi atomkonferencián a szovjet delegáció arryl számolt be, hogy a rádióaktíván kezelt borsó például húsz százalékkal növelte terméshozamát. Hasonló kísérletek arról győzték meg a kutatást, hogy a cukorszintézis nem a cukorrépa gyökereiben, hanem a levelekben megy végbe. A gumókban a répa csak felraktározza a cukrot. Ezért a növénytermesztőknek érdemes arra törekedni, hogy a cukorrépát lehetőleg nagy levél- zettel termesszék. És hasznát veszi az atomkutatás eredményeinek a régészet is. Hogy i pontosan milyen idős egy-egy többezer éves. a föld mélyében fellelhető emberi, állati, vagy növényi maradvány — erre évezredekig nem tudott választ adni a tudomány. De amióta ismerjük az atomok legalapvetőbb belső törvényszerűségeit, azóta egyre több rejtély oldódik meg. A levegőben jelen lévő minden liternyi közönséges széndioxidban egy parányi mennyiségű radioaktiv széndioxid is található. Minden fűszál, amelynek sejtállománya asszimiláció során a levegő széndioxidjából épül fel. minden élőlény, amely a fű vet lelfegeli, és minden ember, aki az állat húsát megeszi, kétbilliomod résznyi rádióaktív szenet is magába szed. Ennek lassú bomlását a friss szénsav, illetve a friss táplálék felvétele folyamatosan ellensúlyozza. Azonban, ha az élőlény elhal, az utánpótlás megszűnik, akkor a sejtekben jelenlévő rádióaktív szén atomjai a saját belső törvényüknek megfelelően bomlani kezdenek. Ezt a bomlást tulajdonképpen egy végtelenül lassú óra járásához hasonlíthatjuk. Azért végtelenül lassú, mert a rádióaktív szén felezési ideje kerek számmal kifejezve 5600 év. Ennyi idő alatt bomlik el az elhalt élő szervezetben lévő rádióaktív szén fele, majd újabb 5600 év elmúltával ismét a fele és így tovább, az idők végtelenségéig. A tudomány emberének most már az a feladata, hogy a még meglévő rádióaktív szén mennyiségéből megállapítsa azt az időpontot* amikor az élet funkciója megszűnt, és elkezdett járni a titkot feltáró rádióaktív óra. (Folytatjuk) KENESSE y MEGNYOMJA A SE JÁRATNÁL LEVŐ FEHÉR GOMBOT. AZ AJTÓ NYIKOROGVA KITÁRUL majd... PLÁTONOV CÉLZÁSRA EMEU A GÉPPISZTOLYT, AMIKOR EGY HANG SZÓLAL MEG AZ ÉPÜLETBŐL.
