Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-17 / 166. szám
4 TOLNA MEGYEI VtPtOjSAS 1964. július 17. Ml* " w l/j erőmű , & ' ^ Horváth László: Iparunk tervszerű fejlesztésé- nyákból szerzik, egy palatörőmű nek új eredménye jött létre Bo- közbeiktatásával. A fűtőanyagot kodon. Az erőmű még a hozzá függő pályarendszeren juttatják értő ember érdeklődését is föl- .... k ein: modern vonalai. méretei f ; if egyaránt ügyeimet érdemelnek. (Első képünk.) «pL. ' Az üzem teljesítménye 200 me- flHpPfy. * ’ , , 'üwhkhh gawatt. s a berendezése minden |Bh <. j-Sst tekintetben megfelel a korszerű követelményeknek. A villamos energiát- négy. egyenként 50 me- gavyatt teljesítményű blokk-kap- csolásos turbó-generátor gépegység állítja elő. Az erőmű különleges »lénye, hogy spwiáMír*"ka- zánrendszerét: az alacsony fűtő-, értékű. 2300—2800 kalóriás. úgynevezett égőpalával táplálhatják. Ez a körülmény már egymagában is hangsúlyozza az új erőmű hasznosságát. (A szükséges fűtőanyagot a közelben feltárt báaz erőműbe.) Második képünk az előmelegítő állomást ábrázolja. Ez a többemeletnyi berendezés a hűtővizet a megfelelő hőfokon juttatja vissza a kazánokba. Harmadik képünkön a turbógenerátor egy része jutható. Ezeket naponta ellenőrzik. <—) Kétszáz diák a bátaszéki erdőkben Vakációzó diákok ápolják a i mintegy tízezer holdas bátaszéki < erdészet felújított és új telepítésű erdőit. A hegyes vidékein el- l terülő erdőkben gépekkel ke- I vésbé dolgozhatnak, ezért nagy 1 szükség van a kézi munkaerőre, s tizenkét erdészkerületben — köztük Szálkán, Gurovicán, Sötét- völgyben. Mőcsényben. Alsó- nánán és Bátán kétszáz általános és középiskolás — soraikban a szekszárdi Garay gimnázium 35 tanulója — ápolja a facsemetéket, kapál és sarlóz. Az erdészetnek négyezer holdnál több az évi csemeteápolási terve s ebből az eltelt egy hónapban nyolcszázhatvanöt holdnyit végeztek el a diákok segítségével. Az erdőkben dolgozó fiatalok negyven-ötvesn forintot keresnek naponként. Közben odakinn is dolgoztak a technikusok: szerelték a 33 méter magas acélszerkezetet, amelyen majd felrobbantják a kísérleti bombát. Előkészítették a műszereket, mérőberendezéseket, filmfelvevőket, amelyektől azt remélték, hogy a robbanás után pontos adatokat szolgáltatnak a bomba eddig még ki nem derített titkairól. A farmerházban dolgozó tudósok egyáltalán nem voltak biztosak a kísérlet sikerében. És ugyanilyen keveset tudtak a bomba hatásáról is, Mindent az első bomba robbanásától reméltek. A robbantás időpontját, a 0 órát 5 óra 30-ra tűzték ki; 1945; július 16-án hajnali fél hatra. Erre az eseményre eljött mindenki, akinek fontosabb szerepe volt a bomba előállításában. Több száz tudós és katona volt jelen, hogy tanúja legyen a nagy pillanatnak. A megfigyelők ott dideregtek a központi táborban egy baggerekkel ásott fedezékben, három méter magas kőfal mögött, 37 kilométerre az acélszerkezettől. Fáztak, mert ezen a napon a kora hajnali órákban heves vihar tombolt a kietlen pusztaság felett. Már elmúlt öt óra, s tulajdonképpen világosnak kellett lennie, az ég mégis sötét, zuhog az eső és csak a villámok világítják meg egy-egy pillanatra a barátságtalan vidéket. A messzeségben kopasz, csipkézett hegyláncok látszanak. A tökéletesen egyhangú síkság közepén emelkedik az acélállvány. Rádióállomás antennatornyának nézheti, aki nem tudja, hogy tetején a világ legveszedelmesebb szerkezete rejtőzik: az első atombomba. És amikor pontosan félhatkor vakító, sugárzó tűzgömb emelkedik a pusztaság fölé, amikor félelmetes robaj dübörög végig a síkságon, amikor egy roppant nagy, soha nem látott, fakó színekben hömpölygő felhőtorony emelkedik fel tizenkét kilométernyi magasságba, végre feloldódik a feszültség, a távolról figyelő tudósokban és katonákban. A számítások jók voltak, a nagy kísérlet SikerültAmikor Enrico Fermi röviddel a robbantás után egy ólomlemezekkel védett Sherman harckocsiban az első atombomba robbanási helyére sietett, 400 méter átmérőjű mélyedést talált, amely a szélein három méter, a közepén nyolc méter mély volt. Körül másfél kilométeres körzetben minden állati és növényi élet elpusztult. A harminc méter magas acéltorony, amelyen a bombát robbantották, egyszerűen elpárolgott, semmivé lett. Még a nyomait sem lehetett felfedezni. A robbanás időpontjában a jelenségnek volt egy légi megfigyelője is:\Parsons kapitány B—29es mintájú repülőgépén a levegőben tartózkodott. 45 kilométerre a tett színhelyétől. Úgy látta, mintha egy hatalmas tűzgömbű nap kelt volna fel egy pillanatra, amely a másodperc tört részére bevilágította a kopár vidéket. Fénye valósággal szúrta a szemét, pedig sötét védőszemüveget viselt. A következő hat napon Groves tábornok, az amerikai atomfegyverkezési program vezetője Far- rel tábornokkal és Parsons kapitánnyal éjjel-nappal együtt üit, hogy értékeljék a kísérlet eredményeit Ök sohasem kételkedtek a sikerben, de ilyen hatásra mégsem számítottak. Korábban Groves tábornok Marshallhoz intézett egyik jelentésében azt jelezte, hogy a bomba hatása előreláthatóan 500 tonna hagyományos robbanóanyag hatásának felel meg. Most viszont a számítások azt igazolták, hogy a kísérleti bombának negyvenszer nagyobb a hatóereje: 20 ezer tonna hagyományos robbanóanyaggal egyenlő. A katonai vezetők vizsgálataikat július 26-án befejezték. Később a 79. kongresszus egyik vizsgáló bizottsága előtt erről a vizsgálatról Parsons kapitány a következőt mondotta: ..Természetesen számítottunk né, hogy az Uj-Mexikó- ban végzett kísérlet sikerülni fog. Amikor Uj-Mexikóban felrobbant a bomba, már minden csoportunk úton volt a Mariana szigetek felé. Siker volt ez és mi készen álltunk arra, hogy legfeljebb huszonegy nap múlva folytassuk”. Az első bomba felrobbanásának napján a világ még nem sejtette, hogy milyen is lesz ez a folytatás, a AZ ÖRDÖGI SZÍNJÁTÉK Azon a napon, amikor Amerikában felvillant az első atombomba félelmetes tűzgömbje, Európában már több mint két hónapja hallgattak a fegyverek. A hitleri Németország kapitulált, a fasizmus ellen harcoló szövetséges hatalmak hadseregeinek Európában szolgáló katonái boldogan ünnepelték a békét, családjukra, saját egyéni terveikre gondoltak. Már csak Japán állott hadban. De az is hogyan? A japán fasizmus katonai erejét úgyszólván teljesen megtörte az évek óta tartó háború, csaknem teljesen megsemmisült a japán légierő, tengeri flotta, nehéztüzérség. A császár már szívesen békét kötött volna, csak a módozatokat kereste. A japán uralkodórétegnek tulajdonképpen egyetlen feltétel járt a fejében: a békét'úgy kell megkötni, hogy az ne érintse a császár személyét, trónját. Senki előtt nem volt kétséges, hogy Japán Németországgal együtt elvesztette a második világháborút. A szigetország városainak többsége romokban hevert, a hadiipar teljesen megbénult. Csak három város volt Japánban, amely viszonylag épen vészelte át a naponta megismétlődő légitámadások viharát. Július közepén még e három város lakói mit sem sejtettek arról, hogy milyen szándékkal kerülik el 'őket az amerikai hadvezetés céljának megfelelően nagy bombázóra- jok. „ ( Az atomfegyver bevetésének pontos terve az Egyesült Államok különleges repülőalakulatának vezérkaránál készült el, az atomtábornok, L. R. Groves irányításával. Ez a terv határozta meg, hogy a Japánnak szánt bombát a három város, — Hirosima, Okura és Nagaszaki — valamelyikére dobják le. Hogy melyikre, azt határozzák meg az időjárási viszonyok. Az elgondolás az volt, hogy arra a városra dobják a bombát, amely fölött a bevetés napján jók a látási viszonyok, tehát közvetlen célzást lehet alkalmazni és jól meg lehet figyelni magát a robbanást. A különleges repülőegység személyzetét már hónapok óta képezték erre a feladatra. A gépek parancsnokai és vezetői az Egyesült Államok légierejének legjobb pilótái voltak, akik tapasztalataikat a német városok bombázásakor szerezték. Közülük csak egy, a rsapat parancsnoka tudta, hogy milyen bombát kell szí liítaniok és ledobniok. A repülőegység már hetek óta a csendes-óceáni Mariana-sziget- csoport egyik szigetén, Tinianon állomásozott. Innen szálltak fel a gépek 1945. augusztus 5-ről 6-ra virradó éjjelen... Amikor augusztus 6-án reggel repülőgépek közeledtek a japán partokhoz, a légvédelmi radarkészülékek jelezték őket. Hirosimában megszólaltak a szirénák, amikor azonban látták, hogy csupán három gép közeledik, lefújták a riadót. Úgy gondolták, három repülőgép nem indíthat bombatá- madást. Bizonyára csak felderítő gépek... Hirosimái idő szerint pontosan nyolc óra volt, amikor a háróm repülőgép a város közelébe érkezett. A japán város 250 ezernyi lakosa mit sem tudhatott arról, hogy ezek a gépek nem veszélytelenek. Még nem tudhatták, hogy ettől a naptól kezdve nincsenek többé veszélytelen repülőgépek, még akkor sem, ha nem nagy kötelékben, hanem magánosán szállnak. Negyed kilenckor, amikor a légiriadót lefújták, az emberek kiözönlöttek a légvédelmi pincékből. Ebben a pillanatban robbant a város fölött a bomba... (Folytatjuk)
