Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-17 / 166. szám
$964. július 17, TOLNA MEGYÉT NÉPÚJSÁG \ í* Legfontosabb, leglényegesebb, legalapvetőbb. Nehány évvel ezelőtt még az jellemezte a tanácsok munkáját, hogy volt egy legfontosabb feladat, s azzal foglalkozott az elnöktől kezdve a titkáron keresztül a hivatalsegédig mindenki, mással azonban nem igen törődtek. Ez bizonyos tekintetben a káderpolitikára is rányomta a bélyegét: ha valakit kiválasztottak valamilyen tisztségre, tőle nemigen kívántak meg többet, minthogy értsen az adott időszak „legfontosabb” feladatához. Mindez meglehetősen szerencsétlen gyakorlat volt, mert közben a tanácsok elhanyagoltak egy sor más olyan területet, amit nem szabad lett volna. Sőt az elhanyagolt területek rendszerint gátolták az adott időszakban legfontosabbnak tartott feladat megoldását is. Nézzük meg egy kicsit közelebbről a kérdést egy község, BONYHÄD PÉLDÁJÁN KERESZTÜL. A témáról hármasban beszélgettünk, Kerner József, a végrehajtó bizottság elnöke, dr. Horváth Marcell, a vb titkára és én. Kerner és Horváth elvtárs egyaránt régi közéleti ember, ha nem is mindig tanácsi vonalon dolgoztak. Ismerik a tanácsok régebbi munkáját is, s természetesen egyetértettünk abban, hogy nem sok jó származott a régi gyakorlatból. Ha valaki tudja, ezt ,ők tudják, mert gyakran találkoznak olyan problémával, amelyet már régen meg kellett volna oldani, de azt nem tették meg a „legfontosabb” miatt. — Mi mindenesetre már igyekszünk másképpen dolgozni — mondották. — Abból indulunk ki, hogy minden feladat nagyon fontos, ami a lakosság életével kapcsolatos, egyiket sem lehet elhanyagolni, s ebből aztán az is következik, hogy nem is helyezhetjük egyiket a másik elé. Úgy látjuk, hogy a választások óta ilyen tekintetben javult legtöbbet a tanács munkája. wnrnnmin ■■ ■ hiiti Hogy ez igy van arról magam is meggyőződhettem viszonylag rövid idő alatt. íme néhány epizód abból a délelőttből amit a bonyhádi tanácsnál töltöttem: A titkárnál megjelent hat asszony és egy hetedik a férjével. Valamennyien egy ház, a Lenin utca 6. számú épület lakói, két tábort alkotnak, s a lehető legbékét- lenebb körülmények között élnek: a hat asszony és a házaspár ösz- szekülönbözött. A titkár elintézhette volnaegy kézlegyintéssel az ügyet, mondván, neki komolyabb elfoglaltsága is van, minthogy ilyen csip- csup, - ügyekkel töltse idejét, de nem ezt tette, hanem úgy foglalkozott az üggyel, mint amihez nagyon is sok köze van. És ez így természetes: egy községben nem történhet semmi olyan, amivel a tanácsi vezetőnek ne kellene törődnie, még az ilyen dolgokkal is, mert, ha a tanács ezt nem teszi, tovább fajyl a perpatvar, esetleg kellemetlenebb következménye lesz. A tanácselnököt is jónéhányan megkeresték ilyen-olyan üggyel beszélgetésünk közben, s INTÉZKEDNIE KELLETT. Valaki építkezési ügyben kereste. Az egyik tisztviselő egy cigánycsalád elhelyezésével kapcsolatban jött be hozzá. A családfő részére korábban a termelőszövetkezetben biztosítottak munkahelyet, itt azonban csak néhány napig dolgozott, később bonyodalom lett belőle, most már két tsz és a tanács érdekelt az ügyben. Telefonon is jónéhányan felkeresték az elnököt. Meglepett, hogy minden kérdésben — noha azok a legkülönfélébbek voltak — milyen határozottan, pontosan foglalt állást, vagyis minden részkérdéshez értett, látszott, hogy egyiket sem tekinti másodrangúnak, hanem a tanácsi munka szerves részének. Ugyanezek a vb-vezetők nemrégiben arra kérték szerkesztőségünket, hogy segítsünk valamit mi is a falu központjában folyó rendezési munkák meggyorsításában. Ugyanis nagyon régóta összevisszaság van a főtéren, nehéz a közlekedés, de á munkálatok nagyon lassan haladnak előre. A tanács szinte mindennel próbálkozott már, hogy meggyorsuljon a munka, mert szívén viseli a falu építésének, szépítésének ügyét. A tanács- és vb-ülések jegyzőkönyvei is arról tanúskodnak, hogy / A „LEG” MEGSZŰNŐBEN VAN: a tanács mindent igyekszik a maga helyére tenni, nem kerülik el figyelmét sem a kisebb, sem a nagyobb jelentőségű dolgok. Napirenden szerepelt az iskolai oktatás és a falusi népművelés kérdése egyaránt. Nemcsak egyszerűen beszámoltatták valamelyik vezetőt és tudomásul vették, hanem érdemben foglalkoztak az üggyel. A tanács már előzőleg tudta, hogy hol mi a községet illető speciális probléma, s hol kell intézkedni, így aztán e témák tárgyalására már eleve akkor és úgy, olyan formában került sor, hogy az aztán segítette is a munkát. A kereskedelmi ellátás is éppen elég gondot jelent a tanácsnak. Ezt azért is nagyon lényeges megemlíteni, mert sokan még úgy fogják fel, hogy az a földművesszövetkezet. vagy a népbolt dolga. Ahol ezt így fogják fel, persze meg is mutatkozik az ellátáson, viszont, ahol irányítója, szervezője az ilyen irányú tevékenységnek is, más az összkép. Nem véletlen például, hogy Bony- hád rendelkezik a megyében az egyik legkorszerűbb üzlethálózattal, s ez most, napjainkban is gyors ütemben fejlődik. Ha a tsz-ről érdeklődik az ember, vagy az üzemekről a bonyhádi tanács vezetőitől, éppen olyan tájékozottak, mintha azt kérdeznénk, hogy milyen tárgyalás folyt a tanácsteremben, vagy a tanácsépület valamelyik iroda- helyiségében. És ez így helyes. B. F. ............................... O l vasók Hasin ányok 11 honok ÜRGÁN i. A megye legkisebb faluja. Az agyagfalú szurdikban kanyargó út nyomát követve, úgy bújik meg a dombok ölében, akár egy titok. Rekkenő a hőség, a melegtől szinte vibrál a levegő. Százegynéhány házban, kevés híja négyszáz lélek él itt, futamodásnyira a műút- tól, a megye közepén, és távol a világtól. Hogyan? Ha csak a termelőszövetkezet eredményeit vizslatná az ember, akkor kétség sem férne hozzá, hogy rosszul. A tsz tavaly tizenhat forintot fizetett egy munkaegységre. „Ez nem pénz” — mondják a murgaiak, és valóban, nem is az. De: ugyanakkor a porták tiszták, jómódúak. A helyi bolt forgalma nagy. A két templom vonzáskörében élő lányok városiasán, jól öltözöttek, összegezve: — az élet mindennapi kiadásaira kerül pénz, ha nem is havi fizetés formájában, de cseppet sem kevés. Mire költik? Nem az éléskamrák tartalmára voltunk kíváncsiak és senkinek a jómódját nem igyekeztünk szegre függesztett szalonnák, sonkák, oldalasok számán lemérni. Szellemi táplálékok után faggatóztunk. Nem az egész faluban — ehhez talán napok kellettek volna —. hanem csak egyetlen utcában. Hány. és milyen könyv van az otthonokban? A kérdés érdekes, és ha az újságíró nem fél attól, hogy egyszerűen bolondnak nézik kurkászó kedve miatt, akkor nem bánja meg a tikkasztó százmétereket, melyek sorát egy segítőkész tanácstitkár társaságában rója. Az első ház. Laci bácsi idős ember, már a századfordulókor is kamaszkorban volt. Életepárja korabéli. Fiát elvitte a második világégés, az unokák Pesten. — Olvasni? — kérdi. — Gyenge ahhoz már a szem. Könyvem az valamikor volt. Sok volt. Most nincs, csak három. Az egyik az úgylátszik örök életű Tutsek Anna műve, de a másik szerzője Gottfried Keller, a harmadik pedig könyvtárosokat kedvre gerjesztő ritkaság. Tompa Mihály összes Költeményei. Sokat forgatott, díszkötésű munka. A kiadás éve 1870. A szomszéd Czieréknél a jegyzetfüzet is kevés lenne a katalógushoz. Tele a könyvszekrény, de kötetek zsúfolódnak az asztal négy lába között is. Nem öröklött jószág, hanem friss, állandó vásárlás, az igény, az olvasási kedv jelei. Nagyékat Léváról hozta ide a sok családot megmozgató évszázadunk szele. Az udvari ajtóban mosógép, a rádió mellett kalendárium. Kincses. — Biblia, az van! — És más könyv? — Csak legyen, aki olvassa! Nem tudjuk meg, hogy mennyi van. Csákiéknál két—három tankönyv, Biblia, meg: — Három énekeskönyv! Egyházi. Regény a családot — ők mondották — nem érdekli. A , következő házban termetes, vig- I kedélyű özvegyasszony. A falon \ német háziáldás, a kékre festett ! ágy népművészeti remekmű. — Csak olyan háborús van! A ^csak olyan háborús” címe: Isonzo. 1916. Azonkívül egy biblia. Kilencvenkilenc éves, 1865- ben, Berlinben nyomtatták. Pappékná!: — Sokat szétizéltek a gyerekek! Dömer Péter bácsi másképp vall: — Elégettük! Sokat elégettünk! A németajkú faluban 1945. tálján ez napirenden volt. Sokszor jogos, de alighanem mégis csak túlzott félelemtől telve, máglyára, kemencébe került sok könyv. Köztük kétségkívül a fasizmus nem egy szemetje, de sok csupán a betűje, szövege, német nyelve miatt. Amj viszont megmaradt, és előkerül, az magában is ellentmondásos, furcsa. Bacsó János politikai leleplező munkája (Ami a kulisszák mögött van) és a későbbi nemzedék által már csak riasztó nevéről ismert Courts- Mahler. Címe: Unser Weg ging hinauf. Magyarul: Felfelé vezetett az útunk. Csakugyan? (Folytatjuk) ORDAS IVÁN A három százalék Sem több. sem kevesebb. A megye közös gazdaságaiban 50 ezer holdon terveztek, de eddig mindössze 1500 holdon végeztek nyári mélyszántást. Lehangoló eredménytelenség! Ha nem történik változás, akkor a mostani késés azzal a következménnyel jár. hogy a tsz-ek az őszi mély szántásba „'belefulladnak”. E kérdésre elsősorban a. járások irányítói keressenek választ. A helytelen elméleteket le lehet és le is kell szerelni. Az állami gazdaságokban már jó ideje szakmai analfabétizmusnak számít a nyári mélyszántás ellen agi álni. Ott ezen már nincs vita. A tsz-ekben sajnos gyakran fordul elő az a bosszantó dolog, hogy olyan műveletek jogosságát kell bizonyítani, amely műveletek elvégzésének jogosságát a gyakorlat és az elmélet már rég elfogadta. Ilyen most a tavasziak alá végzendő nyári mélyszántás. Az állami gazdaságokban csinálják, a tsz-ek mintha náluk külön törvények szabályoznák a gazdálkodást — a tsz-ek nem csináljak. Felvásárolhatja-e a tsz a tagok osziárpa-feleslegét? E kérdésben hellyel-közzel sok bizonytalanság tapasztalható. A gabonabetakarítással egyidejűleg, megkezdődött az őszi árpa kiosztása. Nagyon sok szövetkezeti gazda a járandóság egy részét. a felesleget el szere né adni. és szívesen ajánlaná fel a termelőszövetkezetnek, ahol szükség van a takarmányra. Illetékes helyen közölték: A termelőszövetkezetek a tagok ősziárpa-feles- legét felvásárolhatják, sőt, jól teszik, ha felvásárolják. Az ezzel kapcsolatos pénzügyi problémák lebonyolítására a lehetőség megvan, csupán élni kell azzal. TALÁLT KINCS A talált k ncs mindig megörvendezteti az embert. De vannak ,.talált kincsek", amelyek az egész nemzet boldogulását szolgálják: ilyen a hajdúsági földgáz. Nos, ennek a nemzeti kincsnek mennél teljesebb és célszerűbb hasznosítására. Hajdúszoboszló határában, gazolin- és propánbután-leválaszló üzemet építenek. Ez az új létesítményünk 1965-, végére készül el. Teljesen automatikusan fog működni és naponta 500 tonna háztartási és ipari célokra haszná ható propánbután gázt és a benzin okíc.nszám emeléséhez his nált gazolint választ majd ki. Erre a célra naponta kétmillió köbméter gáz szükséges; további kétm.l.ió köbmétert pedig tisztítás után továbbítanak ipari és háztartási célokra. A Tiszavidéki Vegyikombinát és a miskolci üzemek már használják a hajdúszoboszlói gázt. amely eljut a debreceni és Hajdúszoboszlói háztartásokba is. Budapestre külön e célra most épülő gázvezeték továbbítja a hajdúsági földgázt. Gyors ütemben készítik elő és állítják fel a gazolinleválasztó tornyokat. A gazolinleválasztó tornyok rzmis. Ligában szerelik a csőállványzatot. /
