Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-16 / 165. szám
W5L július 16. Tolna megyei népújság 3 Emberek a gabonaföldeken Asszonyok két műszakban — Kazalrakó mesterek — Okik a rövidekbe! húzták | A községi tanács dol|°T felajánlották, hogy segítenek. Amit lehet és amit tudnak, ők is megtesznek, csakhogy minél kevesebb veszteséggel történjék meg a dombóvári Alkotmány Tsz-ben az aratás. A tsz vezetői megköszönték az ajánlkozást és kijelentették: A gabonabetakarítás a mi dolgunk. A tagok szorgalmas emberek, idejében megcsinálják, segítség nélkül is. A rá- tartiságnak és a büszkeségnek ilyen megnyilvánulása sokat mond, de még többet a határ. Hartvégh Antal főagronómus éppen a délutáni járási megbeszélésre készült. Az irodán kigyűjtötte a legfrissebb adatokat és jóleső magabiztossággal mondta: A mi tagjainkat nem kell félteni. A piros arcú főmezőgazdász nyugodtan indult az értekezletre, mert a közös gazdaságot aligha éri elmarasztaló bírálat. Dicséret annál inkább. Még jól emlékszem, hogy náluk nagy ünnep volt a legutób- zi zárszámadás. A forintokat, az évi keresetet azokban a napokban tízezrekben számolta a pénztár a tagoknak. De ilyenkor látja az ember, hogy ezek a tagok meg is dolgoznak a forintért. Náluk az év minden napja készülődés a jó zárszámadásra. Közöttük már törvény, hogy sokat osztani csak akkor lehet, ha először az osztani vsdót megtermelik, tehát jól dolgoznak. Megkezdték, vagy három héttel ezelőtt az aratást, és azóta éjjel-nappal mozgásban a nagy betakarítási gépezet. Megállást csak az idő, pontosabban az eső parancsol. A gabonatisztítást kizárólag asszonyok végzik. Reggel hattól este hatig a nappali műszak, este hattól reggel hatig az éjszakai műszak. Nincs megállás, nincs pihenés. Eredetileg állandó munkacsapatokat akartak szervezni, amelyek a kezdéstől a végzésig csinálták volna a gabonatisztítást. Annyi volt azonban a jelentkező, hogy az eredeti el- .................................................................. k épzelésen változtatni kellett. Nemcsak a műszakok, az emberek is cserélik egymást. így valamennyi asszony kívánsága teljesül, mindenki sorra kerül. Arra gondol az ember, hogyha mindegyik tsz-ben így dolgoznának, akkor zárszámadáskor inkább az okozna gondot, hogy miként költsék el a forintokat. Meg akartam tudni, hogy az asszonyok között mégis, név szerint kik a legszorgalmasabbak. Bárkit kérdeztem, töprengő arccal így válaszolt: Legjobbak? Egyformán szorgalmas valamennyi asszony, nem lehet különbséget tenni közöttük, mert nincs különbség közöttük. [ A gabonaföldeken 8^és két SZK-kombájn dolgozik Miként a szervezetlenség, úgy a szervezettség is nyomban megmutatja magát. Az Alkotmány Tsz területén a szervezettség az uralkodó. Ez ilyenkor főként sokat számít, mert az eső elől úgy kell ellopkodni a gabonát.- Prá- vics Istvánról, a Dalmandi Gépállomás szerelőjéről, a gépek patronálójárói úgy beszélnek a tagok, mint valami hősről. Ebben az esetben nem kell félni attól, hogy eltúlozzuk a dolgot, Prá- vics István valóban hős. Sokan tudni vélik róla, mióta megkezdődött az aratás, nem feküdt ágyban. Ez bizonyára túlzás, de az biztos, hogy munkájával kivívta a tagok osztatlan elismerését és megbecsülését. Olyan tekintély lett, hogy nevét még évek múlva is emlegetik; nélküle nagyon nehezen boldogultak volna az idén. A vasárnapi műszak természetes. Bíztatni sem kell senkit. Tizenkettedikén reggel esett az eső. Amikor kisütött a nap, egy óra sem telt el, és már valamennyi ember a helyén volt. Szóval, Dombóváron ez az aratás úgy marad rneg az emberek emlékezetében, hogy rengeteg eső esett, de sok szép történet született a helytállásról is. Minden nap i »»■■»! ■■'»■■»■» M iiiiriniim percnyi pontossággal indul a hatalmas gépezet. A terményt szállító vontatók ugyanúgy, mint a kombájnvezetők és a kisegítő személyzet. Újabban, a gépi aratás korszakában évek óta nagy szerepe van a kisegítő személyzetnek, úgy is mondhatnánk: az aratás segédmunkásainak. Kik I ezek? A magtisztítók, a vontatókkal járó lerakodok, a szalma- lehúzók, a szalmakazlazók. Túl nehéz fizikai munkát már nem végeznek, de nélkülük megáll a tudomány, mert a kombájn ugyan arat is, csépel is, ám a szalmát, a tarlón hagyja. Le kell takarítani. A kicsépelt magot pedig folyamatosan el kell szállítani. S ide is, oda is ember kell, mert másképp akadozik, vagy éppen megáll a munka. Szabó Mihály társaival együtt sokat mérgelődik, ők húzták a rövidebbet, mert nekik a Bala- ton-kombájnok jutottak. Ebben a tsz-ben is az a helyzet, hogy ezzel a kombájnnal, van olyan nap, amikor még a hideg vízre valót sem keresi meg az ember. „Legszívesebben megszöknénk” — mondogatják, de mindannyian a helyükön maradnak. Szent igaz, hogy a Balaton-kombájnok vezetői minden elismerést megérdemelnek, hiszen tízszer annyit vesződnek, mint az SZK-kombáj- nok vezetői. Fél napokat töltenek el javítással, és utána, amikor megy a gép, mennek ők is pihenés, szusszanás nélkül. | A közös gazdaság emd®'. büszkék a szalmalehúzó brigádok eredményeire, és főként a kazalrakó mesterekre. Hetesi János, Besenyei István, Papp József, Miheller Károly kazlait meg is lehet nézni. Szépen, szervezetten megy Dombóváron, a rossz idő-járás ellenére is az aratás. A félén már túljutottak. Tíz nap múlva a nagy munkát be akarják fejezni. Szekulity Péter Francia voltam Pakson ÚTÉPÍTŐK Befejezéshez közeledik a Högyész—Dombóvár ' közti út kori szerűsítése és ezzel a megye valamennyi járási székhelye elérhető lesz modern, pormentes bu rkolatú úton. Paksot és Bony- hádot már több mint tíz éve köti össze korszerű út. Tamásit néhány éve. Most már csak. D ombóvár van hátra. Egyelőre nem nagy a forgalom Högyész és Dombóvár között. inkább csak az útépítők, a Kaposvári Közúti Üzemi Vállalat járművei közlekednek. Az építő két korszerű gépek segítik a munkában. Jelenleg a Duzs és Högyész közti szakaszon dolgoznak. és naponta kétszázötven—háromszáz métert haladnak előre egy hét múlva érik el Hő gyászt. Ezután lép majd munkába az aszfaltozógép és vonja be sima aszfalttal az utat. Billenőplatós teherautók szállítja k a sokszáz tonnányi követ a be-; építés helyére. A francia vendég, alighanem kószáló turista a hajóállomás irányából sétál be P^ksra. Zöldkockás inget visel, kezében meglehetősen kopott aktatáskát tart és séta közben azon töpreng, hogy felettébb kevéssé franciás bajusza ellenére elhiszlk-e majd neki a paksiak, hogy a távoli Galliából étkezett? Az első percben kiderül, hogy elhiszik. A szállodával szembeni sarkon két, tizenhat-tizenhét év körüli d.ó.c- lány áll. A francia odalép és a tőle telhető leggaV.abb udvariassággal meghajol: — Bonjour. mademoiselles'. Est-ce-que vous seri ez sí aimab- les de me dire ou je peus me prendre une thé. cm café? Erősen próbára teszi a tulajdon nyelvét, hogy hosszú esztendők porával fedett g mná- ziumi francia nyelvtudása valamilyen. viszonylag elfogadható kiejtést öltsön. A lányokat azonban láthatólag nem érdekli a kiejtés. se az. hogy a fáradt vándor teát v gy kávét szerelne valahol inni a nagy paksi pusztaságban. Előbb az idegenre, majd egymásra bámulnak, végül kipukkad belőlük a kacagás: — Te! Ez meg miféle szerzet lehet? —i, mondja az egyik, aztán. még mindig nevetve, megrázza szőke fürtös fejét: — Nye znáj! A következő kísérlet már sikeresebb. és jobb fényt vet a külföldiek által többször dicsért tulajdonságunkra, mely szerint udvariasak vagyunk az idegennel. Ezt igyekszik — kísérleti alannyá előléptetve önmagát — kideríteni a „francia” is. A jól begyakorolt mondatot most egy kirakat előtt szemlélődő idős bácsi mellének szegezi. Fejcsóválás: — Nem értem, kérem! Tessék lassabban mondani! Ismétlés, hs abban. Az ősz fejben a café szóra motoszkálni kezdenek valamelyes első világháborúbeli emlékek: — Aha! Kaffe köllene! Na tessék odavigyázni! Ott van át- ellenben. abban a boltban, amire kiírták, hogy es presszó! Tárt karral mutatja az irányt. Hálás meghajlás, ezt a vitathatatlan jóakarat csakugyan megérdemli. A háta mögött elhangzó megjegyzés legalább annyira. A bácsi odaszól a feleségének: — Szegény fajzati Nem sokra megy nálunk ezzel o bikkfa- nyelvvel! Voltaire bikkfanyelve egy dupla fekete megvásárlására zökkenő nélkül alkalmas. Következik a menetrendi magyarázkodás. A francia átballag az autóbusz- megállóhoz. nagy odaadással tanulmányozza az induló és érkező járatok tábláját, közben csóválja a fejét. Egy magas, szürke ruhás, aktatáskás férfi áll mellette, ahhoz fordul: — Monsieur! Ayez la bonté de me dire, quand je peu partin á Sz>ekszárd? A szürke ruhás kissé gyanakodva figyel. de aztán legnagyobb meglepetésre egész tűrhető franciájával visszakérdez: — De ou á Szek^zárd? — Azaz Szekszárdról. vagy Szekszárdra? — Á Szekszárdi A menetrendhez fordul, tanulmányozza, aztán megmondja. Meglehet, nem bízik a tulajdon' — egyébként jó — francia kiejtésében. mert az indulás idejét még • egy darabka papírra is felírja. XJjabb köszönet és távozás. A francia kezdi megállapítani magában. hogy Paks. az idegenekkel tanúsított magatartás do'gából úgy látszik, jól vizsgázik. A külföldi vendén elindul a községi tanácsház felé. Amint közeledik egyre inkább igyekszik elveszteni Szajna-parti jellegzetességeit és amikor b-’lép az épületbe, hogy a vb-elnö ö megkeresse. már teljes egészében magyar újságíróvá alakul át: Az alapozáshoz még kézierővcl, villával igazítják el a köveket 3 Ezután ismét a gépé a „főszerep” hígított, forró bitumennel itatja át a 40/65-ös zúzott- kő-alapot. Erre jön majd az impregnált homokból álló réteg és végül az aprószemü zúzottkő és aszfaltburkolat. ORDAS IVÁN
