Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-16 / 165. szám
4 WOfÄ SSfGfS nPFűjITg 1964. Július 161 Tervszerű iparosítási programunknak epizódja csupán, mégis érdemes egy pillantásra méltatni: a Szolnoki Papírgyár most elkészült ellennyomásos erőmüve napi 24 tonna gőzenergiát és 2,5 megawatt villamos energiát termel. Ez az erőmű a Tisza Bútorgyárat is ellátja gőzzel, gazdaságossága tehát sokoldalú. Az egész létesítmény építése rövidesen befejeződik és már július közepén előreláthatólag megkezdi a termelést. Képünk az erőmű egy részletét mutatja be. Jól láthatók rajta az építkezés méretei, jellegzetességei. Szolnok, ez az élénk, szép Tisza-parti város ismét gazdagabb lett egy fontos ipari létesítmény- nyel. (—i Tűzrendészet! tanácsadás az aratásban r Szalmaösszehúzás, kazalozás közben Az erőgép az összehúzott szalmái (kazlat) 8 méteren belül nem közelítheti meg. Az erőgépet a rá- TÜliócfotf szalmahulladéktól rendszeresen meg kell tisztítani.- Aa -összehúzott szalma alapterülete nem haladhatja meg a 600 négyzetmétert. Az elevátort meghajtó erőgépet a kazal szélétől legalább 8 méterre kell elhelyezni. A kazal és az összehúzott szalma között — az erőgép és az elevátor esetleges kivontatása céljából — megfelelő utat kell szabadon hagyni. Szálas takarmányt csak kellően szárított állapotban szabad ösz- szerakni és tárolni. Szálas takarmány önmelegedése esetén intézkedni kell az öngyulladás megelőzése iránt. Város (község) beépített területén szálas takarmányt és szalma- kazlat: nem éghető tetőhéjazatú épülettől legalább 8 méter, éghető tetőhéjazatú épülettől, kazaltól, közúttól legalább 15 méter távolságra kell elhelyezni. Szálas takarmány vagy szalma lakóépülethez csatlakozó csűrben vagy pajtában csak akkor helyezhető el, ha az legalább közepesen tűzálló fallal van elválasztva a lakóépülettől és használatban lévő kémény nem vezet a padláson keresztül. A város (község) beépített területén elhelyezett kazal legfeljebb 10 méter hosszú. 6 méter széles, lés 6 méter magas lehet. 9. Mindenesetre Hitler most is következetes abban, hogy nem azt teszi, amit mond. A hitlerjúgend egyik gyűlésén így beszél: „Én büszke vagyok arra, hogy egész eddigi életemben semmiféle tudományos. kulturális képzésben nem részesültem. így nem befolyásolnak különféle nézetek és tudományok. Nekem, és a mi ifjúságunknak nem kell tudomány, nem kell kultúra. Mi egy kér gyetlen. háborúkban edzett és uralkodni tudó ifjúságot akarunk és fogunk felnevelni.'’ így beszélt Hitler, de céljainak megfelelő egyetlen német intézetet, a berlini Vilmos császár fizikai intézetet lefoglalja magának. Tudományos vezetését Erich Schu- mannra. a birodalmi hadügyminisztérium tanácsosára és az egyetem hadifizikai tanszékének docensére bízza, aki megbízható náci párttag és jó szervező. (Otto Hahn továbra is a kémiai intézet vezetője marad.) Schumann maga köré gyűjti azokat a fizikusokat, akiket szükségesnek tart. A magfizikai kutatás feltételei azonban a hitlerf birodalomban nem különösképpen kedvezők. Neves tudósok, akik Hitlerék politikájával nem értettek egyet, már korábban távoztak. A dol- jgozó kutatók között is sok a po- llitikai jellegű súrlódás, egyenetlenség. A háború előrehaladásával az anyagi, technikai feltételek is egyre rosszabbadnak. Ennek ellenére: mégis kialakul egy, a nácikkal együttműködő kutatócsoport Berlinben. Közöttük van a magyar származású Lénárd Fülöp is. aki szintén fanatikus náci. De az anyagi eszközök egyre csökkennek. Csak sok huzavona után kezdenek építeni a heidel- bergi Vilmos császár intézetben egy részecskegyorsító berendezést ■amely azonban a háború vége felé készül csak el. Hiányoznak tehát a nagy berendezések, a megfelelő laboratóriumok: mindenekelőtt pedig hiányzik a pénz. amire az ilyen kísérleteknél töméntelen mennyiségben van szükség. így marad le Németország Amerikához viszonyítva, ahol rövid í idő alatt hatalmas anyagi eszközökkel valóságos mammutfizikát építettek fel. Az Olaszországból Amerikába került Enrico Fermi, a magyar származású Szilárd Leóval együtt elgondolásának megnyeri az ugyancsak Amerikában élő Einsteint is. Hármasban már 1939. közepén kapcsolatot keresnek Roosevelt elnökkel. Einstein egy emlékiratot juttat el az elnökhöz, amelyben a többi között a következőket írja: „Németország ahol az urán hasadását felfedezték. nem nyugszik, míg meg nem valósítja ennek a felfedezésnek gyakorlati felhasználását. A nácik meg fogják szerkeszteni az atombombát és egy pillanatig sem haboznak majd a bevetésével. Csak úgy lehet védekezni ellene, ha megelőzzük őket és itt, Amerikában szerkesztjük meg először az atombombát”. A tudomány és a fegyverkezés szoros kapcsolatba kerül. A tudomány és a fegyverkezés ugyan a kulisszák mögött, de a világot látó emberek számára teljesen nyilvánvalóan elkezdte nagy versenyfutását. A tét óriási: kinek lesz elsőként atombombája? Roosevelt elnök megértette, hogy miről van szó. Kinevezett egy tanácsadó bizottságot, amelynek tagjai fizikusok, a hadsereg és a haditengerészet képviselői voltak. A bizottság elismerte, hogy az atomenergiát fel lehet használni és az atombombát elő lehet állítani. Egy nyilatkozat nyomán 1940. februárjában megnyílnak az első pénzforrások is. Először ugyan csak nevetséges összeg hatezer dollár áll a kutatás rendelkezésére. 1940. novemberében azonban már 40 ezer dollárt kap a Columbia egyetem magkutatás céljaira a Nemzetvédelmi Kutatási Tanácstól. És ez az összeg lavinaszerűen növekszik: 1945-ben már pár hónap alatt 2 milliárd dollárt áldoznak az atombomba előállítására. Ez még a gazdag Amerikában is nagy pénz. Ezekből a pénzekből néhány cv alatt hatalmas atomipar fejlődik ki az Egyesült Államokban. Nagyméretű építkezéshez fognak. Az első atomüzem Oak Ridge-ben, Tennesse államban, Clinton-mü- vek néven kezdi meg működését. A másikat, a Hanford-műveket a Columbia folyó mellett építik fel. De ezeken kívül kell olyan kutatási központ is, amely elhagyott, magányos vidéken van, teljesen elszigetelve környezetétől, s ugyanakkor felszerelései és berendezései mégis a legmodernebbek a világon. A választás az Uj Mexikó délnyugati részén lévő fennsíkra esett. Santa Fétől 50 kilométerre. Itt épül fel a semmiből Los Alamos, az atomváros. Itt dolgozik majd az az ember, aki mostanáig a háttérben állt, ahonnan az atomprogram megvalósításának utolsó szakaszában a kutatásokat irányítja: Robert Oppenheimer. 1943. márciusában érkezik Oppenheimer Los Alamosba. Addig a kaliforniai egyetemen volt professzor, ahol a legnevesebb tudósokkal dolgozott együtt. Los Alamos az ő vezetése alatt szinte hónapok alatt ragyogó kis várossá fejlődik. Két- és háromlakásos családi házak, üzletek, iskolák, közintézmények sorakoznak. A laboratóriumokba százával érkeznek a neves tudósok és ezrével az egyszerűbb fizikusok, technikusok. Csak néhányat idézzünk a számokból: Los Alamos ban 5800 tudós tevékenykedett magának a bombának megalkotásán. Terveztek, számítottak. kísérleteztek éjjel-nappal. Az atómművekben foglalkoz-i tátották teljes létszámát 300 ezerre becsülik. Többmilliárd dollár felhasználásával több mint 300 ezer ember fáradozott azon, hogy az Egyesült Államoknak legyen először atomfegyvere. AZ ELSŐ BOMBA A kísérleti atombomba kipróbálását 1945. július 16-ra tűzték ki. Európában akkor már véget ért a háború, és jogosan merült fel a kérdés: minek az atombomba? E kérdés jogosságát jól tudták azok is. akik a bomba felrobbantását sürgették: a pénzüket befektető amerikai dollármilliomosok és a hadsereg vezetői, akik a bombától remélték egyeduralmuk megteremtését a világ fölött. A katonák és a milliomosok céljai találkoztak, hiszen több év megfeszített munkájának eredményét akarták' látni és rengeteg pénz kamatos megtérülését remélték az atomfegyver birtokában. 1945. júliusában az amerikaiaknak nemcsak egy. hanem három bombájuk van. Úgy állapodnak meg: ezek közül egyet, a tényleges felhasználást megelőzően ki kell valahol próbálni, nehogy kudarcot valljanak a világ színe előtt. A kísérleti robbantás idejéről jóelőre értesítették a vezető katonai szakértőket is. Tábornokok ezredesek, és soha katonaruhát nem viselt tudósok készültek a nagy eseményre. Az amerikai atomprogram egyik katonai vezetője. Tibbets ezredes Los Alamos- ban várakozott. Egy másik szakértő, Parsons kapitány a Csendesóceán egy távoli helyén. Tinian szigetén július 12-én kapta meg a hírt, hogy a kísérletet rövidesen végrehajtják, s ezért egy különrepülőgépen nyomban útra- kell. A kísérlet színhelyét Uj-Mexi- kóban jelölték ki. Ez a vidék elhagyatott. kopár senki földje, Los Alamostól — a nagy atomvárostól — háromszázhúsz kilométerre. A bomba felrobbantására kijelölt helyet Szentháromságnak nevezték el. mert három bpmbá- 1k>z elég anyaguk volt, és olyan hatalmasnak hitték magukat, mint egy isten. A tudósok és technikusok egy elhagyott farmerházban szerelték össze a bombát. Annyiszor kipróbáltak és kiszámítottak mindent; most úgy ment, akár a karika- csapás. Ennél a munkánál Parsons kapitány is jelen volt, és feszülten figyelte őket, hiszen neki mindezt végig kellett később csinálnia a Tinian-szigeteről felszálló B—29-es repülőgép fedélzetén. (Folytatjuk) PLATONOV MÉRNÖK ELLENŐRZI A TERMIKUS KÉMIAI RAKÉTA KÉSZÜLTSÉG! ÁLLAPOTÁT BROWN KOZMOFIZIKUS PONTOS MÉHESEKET VÉGEZ AZ ISMERETLEN BOLYGÓRA VONAT KOf ZÓOCG. . EZEK KILOMÉTERRE VAGYUNK-V A felszíntől. minőén kenőben, ÁTSZÉUHATUNK f A LEVEGŐ ÖSSZETÉTELE ^ és nyomása azonos- ' mák MONDHATÓ a földével, hőmérséklet a l / egyenlítőnél 45c°.lé
