Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-16 / 139. szám
I lOSi. június 16. tolva htpotfi vfprjsA'o 3 Ifjúmunkásaink és az élet Jogtalanság és jog Sokféle felfogás uralkodik a fiatalok megítélésében. Van olyan amelyik határozottan állítja: a ma ifjúsága nézeteiben, tevékenységében, morális elképzeléseiben, nemhogy meghaladná a régebbi generációt, de jócskán elmarad attól. A másik álláspont vitatkozik, s tapasztalatokra hivatkozva bizonyítja, hogy fiaink, lányaink semmivel sem rosszabbak, mint mi magunk. S hogy mégis annak ítéljük annak nem egyszer és nem kétszer az az oka, hogy magunk egy kissé megöregedtünk, s többnyire megszilárdult nyugalmunkkal szemléljük a változó kort is. A nézeteknek és véleményeknek ilyesféle egy- másmellettiségét és bizonyos keveredését lehetett tapasztalni a KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén is, ahol nem kisebb fontosságú kérdés szerepelt a napirenden mint a KISZ-nek, az iparban foglalkoztatott fiatalok között végzett szervező és nevelő munkája. Mielőtt a részletekbe belemennénk mondjuk el: Tolna megyére ugyan elsősorban nem az ipari jelleg a jellemző, ennek ellenére az ifjúsági szervezet igen sokat törődik az iparban dolgozó fiatalokkal. Ez a tény mindjárt egy másikat is hoz magával. Azt, hogy a középiskolákat nem számolva az ipari üzemek azok, ahol erősebbek a KISZ alapszervezetei. Nem csak létszámban, hanem szervező és nevelő tevékenységben is. Nagy részben a fentebb említett helyzetnek köszönhető, hogy ifjúmunkásaink döntő többsége becsületesen és szorgalmasan dolgozik, s igen erős a szocialista munkára való törekvése, így például tavaly 172 ifjúsági brigádban 1618 fiatal dolgozott, s közülük 72 azoknak a brigádoknak a száma, amelyek a szocialista cím elnyeréséért munkálkodtak. Jelentős az a tábor is amelyik a szakszervezet és a különböző igazgatóságok által meghirdetett versenyben vesz részt. Használjuk továbbra is a számokat, mint bizonyítékokat. Azt mondják azok, hogy a fiatalok nagyobb hányada nem vonja ki magát a kollektív, a társadalmi előrehaladást segítő munkából. Néhány adalék: tavaly például több mint 43 ezer társadalmi munkaórával segítették a tervek megvalósítását, a községek szépülését, a termelőszövetkezetek gazdálkodásának jobb vágányra való terelését. Ezzel körülbelül 1 millió forintot takarítottak meg a népgazdaságnak. Vagy nézzük az újításokat. Ezekből tavaly 129 látott napvilágot mintegy 640 ezer forint értékben csak Tolnában, az iparral korántsem el- kapatott megyében. egyoldalúan szép lenne ^ azonban a menyasszony, ha csak azt említenénk ami jó. Mert azért található, ha szórványosabban is, mint a munkához való becsületes viszony, gyengébb vagy néha éppen önző megnyilatkozás is. Néhol, mint például a Tolnai Textilgyárban elérkezett az az állapot, amelyikben ismeretlen a fiatalok hiányzása, lógása, de az építőiparban korántsem ilyen a helyzet. Túlzás nélkül állítható, hogy az építőknél munkát vállaló ifjak bizonyos része átjáró- háznak, közbeeső lépcsőfoknak tekinti csupán az ott folyó munkát, s kevesebb azoknak a száma, akik élethivatásnak választják. A hivatkozás: nem tetszik a munka, nehéz, kevesebb a bér, mint más szakmákban. S itt egy kissé hasznos megemlíteni az ifjúsági szervezet tevékenységét. A dolog nem könnyű, de mégis elképzelhető, hogy a KISZ-alapszervezetek összefogott és jól irányított munkájának következményeként változnak a mostani nézetek. Különösen vonatkozik ez az építőipari vállalatoknál működő KISZ-szervezetekre. A társadalom egésze joggal állít fel írott és Íratlan erkölcsi hatják a szavunkat. Mindenki az alsó konyha ajtaja előtt maradt, onnan figyelik távozásunkat. — Fiatal házasok? — kérdezi kísérőnk. — Vannak. A család- alapítási törekvés mindig erős volt Decsen. Gyerek? Az is van, de... Elértünk hát Móricz egvik legfájóbb problémájához, a sárközi egykéhez? Részben. Mert azért a változások szele kidöntötte itt is pí szokások fáját. Vagy ha nem is tépte ki a gyökereket, módosította a fejlődést. A vagyon együtt-tartása nem döntő érv már az egyke mellett. De mégis van. ha másként is. mint régen. Fiatal asszony szavát ismételjük most. — Mindketten dolgozunk, a férjem is én is. Ki legyen a gyerekkel? Meg aztán sok minden kell, amíg a ' háztartást berendezzük. Ennyi lenne az egész? Ennyi. Egy perccel, egy szóval sem több. Gazdalányról van szó. de a föld. a ház. a vagyon még csak szóba sem kerül. Nem is beszélve az annyi keserűséget, irigységet és gyűlöletet okozó osz- tozásról. Itt már nem a gyerek, az utódok ellen folyik a harc, hanem az új emberek jobb életéért. És ez több. emberi értelemben magasztosabb minden egykénél. Újabb kapu. másik ház. Nagy gumikerekes kocsi áll az udvar közepén, a konyha aj tóban pedig gyanakodva méregető öregasszony. Nagymama, a nagymamák korával és szokásaival. — Mit akarnak a gazdától? — szegezi ránk szúrós szemét. Mintha a lelkűnkbe, a szándékaink mögé akarna nézni. Furcsa és szokatlan az ilyen tekintet, s i£e& jólesik utána látni a gazda mosolygó szemét, hal'ani fiata* losan csengő hangját. Mellette csak otthon érezheti magát az ember. Kérdezés nélkül pereg a szó. emlékek, harminc év előtti események elevenednek meg. A végén tréfára is futja, s arra is. hogy kikísérjen bennünket, s kint a kapu előtt váltson velünk néhány férfiasán kedves mondatot. Nem kivétel a most máf tér* melőszövetkezeti gazda kedvessége. nyíltsága. Úgy éreztük: a tölgyfakapuk világában a férfiak közlékenyebbek, megközelíthetőb- bek. A múltat, a szokásokat inkább az asszonyok őrzik, együtt a sárközi hímzésekkel, s mintha ragaszkodnának is valamiféle anakronisztikus matriarchátushoz. Ennek azonban inkább már csak szele van. , de vihara korántsem A tölgyfakapuk világában, s talán eey kicsit azok ellenére is. új világ bontakozik az öreg ut cában. A zárkózottság, a bom'a- dozó foszlányokra szakadó régi szokásvilág inkább már csak jel- kén. Azt jelzi, hogy az ósdi talajból avítt növények között új termőfa bontogatja ágait. Az utca pillanatnyi külső képe is mintha minket akarna igazolni. Az út közepén traktor pö fog. a túlsó sarkon autó fordul be. Nagy port ver fel. de hímök- jellegét még az sem takarhatja el. A templom mellett kőművesek. vízvezeték szerelők sürögnek. forognak leiiebb pedig eev vontatóról homokot lapátolnak. Valami készül. Ezt a készülődést, ezt az átalakulást nem tudja mez nem történtté tenni mé" a zárkózottság bizalmatlanság sem. aminek különben megtalálható a magyarázata. (Folytatjuk) Ordas Iván—Szolnoki István normákat tagjaival szemben. A megítélés, annak a kérdésnek az eldöntése, hogy ez vagy amaz miként felel meg az előbb említett szabályoknak, meglehetősen komplex kérdés. Erről az összetettségről azonban időnként mintha megfeledkeznénk. Ha mondjuk probléma akad, s egy vagy néhány fiatal nem- kívánatos kontaktusba kerül törvényeinkkel avagy íratlan szabályainkkal, sokszor készen áll a következtetés: ezek a mai fiatalok. Pedig nem a fiatalokról van szó, hanem néhány ifjúról, aki a modernséget összekeveri az ízléstelenséggel, a korszerű gondolkozást pedig az erkölcsi szabadossággal, felelőtlenséggel. Vagyis azért, mert volt galeri, még nem tömörült és garázdálkodott galeriban minden húsz éven aluli fiú, vagy lány. Azok sorsa sem végzetes, akik rossz útra tévedtek. Tévedésük nem jelenti egyben társadalmi elkárhozottságukat is. A továbbiak azonban legtöbbször attól függnek, hogy a fiatalok fejlődéséért felelős felnőttek és az ifjúsági szervezet hónuk alá nyúl-e, átsegítjük-e őket a bukató kon. Y ’n néhány megyei adatunk a fiatalok érdeklődésére is. Ipari üzemeinkben, vállalatainknál és kisipari termelőszövetkezeteinkben tavaly körülbelül 3500 fiatal dolgozott. Közülük ugyancsak tavaly 62 általános iskolát. 271 középiskolát végzett, 18 fő pedig egyetemre járt. Több mint négy- száznyolcvanan tanultak a szakmai továbbképzés különböző fórumain. A fentiekhez tegyük hozzá, hogy ugyanakkor 359 fiatal a pártoktatásban, 1597 pedig a KISZ politikai oktatás tanfolyamain vett részt. Ez összeadva 2787 ifjúmunkást jelent, s az összes iparban foglalkoztatott ifjúmunkás közel 80 százalékát. Nem rugaszkodunk el kívánságunkkal. ha azt mondjuk: közöttünk, idősebb felnőttek között is lehetne ilyen az arány. Az eddigiek még csak véletlenül sem próbálkoznak valamilyen teljesség-igénnyel fellépni. Az ifjúság és az élet, a mi ifjúságunk és a mi életünk kapcsolata sokkal szélesebb kört ölel fel, mint amit e cikk keretében akartunk megrajzolni. S bár részkérdésekről beszéltünk mégis azt mondjuk: azoknak van igazuk, akik nem az élettől elszakítva, hanem azzal együtt próbálják ifjúságunkat megítélni. Sz. I. Az ezer évére oly büszke úri Magyarországnak tételesen lefektetett alkotmánya sosem volt. Az állampolgárok életét sok kötetnyi áttekinthetetlen, részben avítt, de azért hivatalosan avultnak nem számító, jogszabály, kisebb vagy nagyobb hatalmasságok által hozott törvény szabályozta. Egy csokorra valót egy begyűjtöttünk a régi törvények és rendeletek virágaiból. Egy 1784-beli úriszéki döntés meglepő találékonysággal igazítja el a társadalmi munkamegosztást, magát az istent híva segítségül: „Maga az Isten választást tett köztünk: a jobbágyra osztván a munkát és fogyatkozást, a főemberekre a bőséget és vigasságos életet.” Az Alkotmányból: „A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. A polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését... a törvény szigorúan bünteti.” VIII. fejezet 49. § (1—2). A vigasságos élet mellett Werbőczy Istvánnak maradt ideje az életmódot biztosító jogszabályok alanti megfogalmazására is: „A parasztnak ura földein azok örökségére nézve a munka bérén és jutalmán kívül semmi joga nincs, hanem az egész föld tulajdona a földesurat illeti.” Az Alkotmányból: „A Magyar Népköztársaság elismeri és biztosítja a dolgozó parasztok jogát a földhöz és kötelességének tekinti, hogy.- az önkéntes társulás és a közös munka alapján működő termelőszövetkezetek támogatásával elősegítse a mezőgazdaság szocialista fejlődését.” II. fejezet 7. § (1). A föld azonban munkáskezek nélkül édeskeveset termett volna. A munkáskezek biztosítására egyebek között Nemes Pest Vármegye közgyűlése is — mely az ugyancsak nemes Tolnáénál semmivel sem volt különb — félreérthetetlen határozatokat hozott 1804. évi Kis-Asszony Havának 29-ik napján: „10-szer. Meg nem engedtetik, hogy a’ szolgálatra alkalmatos férfiak és fejér személyek szolgálat nélkül légyenek.” „18-szor. Az idejének ki-töltése előtt el-szökött tselédet a Gazdája jelentésére a Szolga Bírák Urak... mindjárt fogadtassák el és 24 páltza ütésekkel megbüntetvén annyiszor a mennyiszer, adják vissza a Gazdájának; ha pedig azt szolgálni nem akarná, küldjék a tömlötzbe.” Az Alkotmányból: „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendDCítezei Likőiáj tanitó-jcL báaiúzűtt Tanévzáró ünnepséget rendeztek vasárnap Szekszárdon, az I-es számú, Garay János nevét viselő általános iskolában. Az iskola udvarán megtartott ünnepségen nagyszámú közönség jelenlétében búcsúztatták el a nyugdíjba vonuló Makk József tanítót. A már fehér hajú pedagógus, a megye- székhely becsült Józsi bácsija négy évtizeden át gyakorolta nagyszerű hivatását. A majdnem emberöltöny i idő alatt 40 generációt nevelt, s körülbelül kétezer tanítványát bocsátotta szárnyra. Utolsó tanévzáróján mostani tanulói mellett szeretettel köszöntötte sok régi tanítványa is. A búcsúztatón versekkel, virágokkal és dalokkal köszöntötték az idős tanítót, akinek Vincze József, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese a városi tanács, Pető Gyula iskolaigazgató pedig a nevelők és a tanulók ajándékát adta át emlékül. Jutalomkirándulás a Román Népköztársaságba A tengelici KISZ-szervezet kul- túrmunkásai, szereplői hatnapos külföldi kiránduláson vesznek részt a Román Népköztársaságban. A kirándulást a községi művelődési ház igazgatója, Csáki Lászlóné szervezi, azoknak a fiataloknak a megjutalmazására, akikre a művelődési ház mint szereplőkre és társadalmi munkásokra minden körülmények között számíthat. A téli hónapokban többször rendeztek egész estét betöltő színdarabot, ifjúsági klubesteket. Műsorukkal — a helyi bemutatók után — a környező községekben, pusztákon is szerepeltek. A rendezvényekből befolyt pénz egy részét a régen tervezett külföldi kirándulás költségeinek fedezésére tartalékolták, A tengelici kiszesek lázasan készülnek első, külföldi kirándulásukra. Csütörtökön, június 18- án a kora reggeli vonattal utaznak a Román Népköztársaságba. A hatnapos program alatt ellátogatnak Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Nagyenyedre és Saovátára. jenek alapja a munka. Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye. hogy képességei szerint dolgozzék.” II. fejezet. 9. § (1—2). A különböző számú „páltza ütések” egyébként is bevált törvénytartó eszközök voltak. Egy 1810. évi rendeletből kiderül, hogy Közép-Szolnok megyében hatásosnak bizonyultak valláserkölcsi nevelésre is: „... a nem nemesek 12 páleza büntetés terhe alatt köteleztesse- nek, hogy... a vallásnak és erkölcsösségnek princípiumaira meg taníttassák gyermekeiket.” Az Alkotmányból: „A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát.” VIII. fejezet. 47. § (1). Vallásszabadságról nagyon sokáig csak elméletben lehetett beszélni. Az esztergomi érsek 1752- ben a következő körrendeletét, küldte megyényi birtokainak tiszttartóihoz: „Az tiszttartónak kötelessége, hogy az alatta való jobbágyság isteni félelemben és zabolán tar- tassék... sőt amely helységben lutheránusok vagy kálvinisták találtatnának minden serénységgel azon legyen, hogy azok plébánosuk istenes oktatása által katholi- kus hitre térjenek.” Az Alkotmányból: „A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának jogát.” VIII. fejezet. 54. § (1). A tiszttartó nagyhatalmú úr volt, kisebb ügyekben ítélkezhetett és döntései ellen nem volt apelláta. De miért is lett volna, hiszen a birtokost képviselte, akiről pedig már Zsigmond király is így nyilatkozott egy 1397. október 26-án kelt oklevelében: „Országunk régi szokása és törvénye szerint minden nemes és birtokos embernek ítélkezni jóga van a maga jobbágyain és birtok- talan szolgáin... kivéve a főbenjáró bűntényeket.” Az Alkotmányból: „A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. Vili. fejezet 49. § (1). Különbség volt ember és ember, férfi és nő között. így vélekedik a 2200/1922. számú miniszterelnöki utasítás: „A Belügyminiszter Ur nem híve annak, hogy a nők képviselőválasztási jogosultságot nyerjenek, mert Magyarországon a női népesség nagy tömegei még nem bírnak politikai érettséggel és nem alkalmasak arra, hogy az ország ügyeinek intézésére döntő befolyást gyakoroljanak.” Az Alkotmányból: „A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek.” VIII. fejezet. 50. § A jogok olyannyira nem voltak egyenlők, hogy a Btk. 1878. V. te. 313. § jónak látta külön leszögezni: „Könnyű testi sértés miatt büntetésnek nincs helye... a gazda által elkövetett nyolc napon belül gyógyuló házi fenyítés nem büntethető.” Az Alkotmányból: „A Magyar Népköztársaság biztosítja a polgárok személyi szabadságát és sérthetetlenségét.” Vili. fejezet. 57. § Áthatolhatatlan a régi jogszabályok dzsungele. Mégis érdemes hellyel-közzel tallózni a sárguló lapok között. Emlékeztetőül. ordas Keszthelyi kutatók Iregszemcsén Hétfőn a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia tanári kara és kutatói látogatták meg az Ireg- szemcsei Kísérleti Intézetet. A vendégek megtekintették a kísérleti intézet nemesitő munkáját és a fehérjebázis növelésére irányuló üzemi kísérleteket, majd kicserélték tapasztalataikat vendéglátóikkal.
