Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-14 / 138. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 19SÍ. június 14. Mi, l/r 4 »ATYJA 0/ BJFOtíMAZHATOD s/reeDl tblogt aötiec suSaes.' nAhAnv ÓM MÚLVA 4» eadsi ANGOL HAD! - tíC TWNGfaésiscr NYOMUK KOANJ . CB.ST...'. NA.XcV'SN KENŐBEN VAN «XCEUSNCJÁ f UKAM UOYOZLOM CEVgfY un! ÉBB.3ZX OÓL MAsdr KÖBÜNKBEN. CSIBKBAOOÓKt indnlAt ff! >—'SOHA ÉLETEMBEN NEM cdlTAM EZT41 EM8EBT, JO EZ ??//^ folytatÍl ■4 GYAPMATÜGY! MIN ISIrEBNEK IMPONÁL BOVtods SiEMreuLM v/seucKOise. eabl op buoessev Air JAVASOLJA, HOGY BOlSOdS VIGYE 4 NA9ÓBA TÓM csvmNr, czsaitK gngép jón tMMiov bkad- KORO tídlADOsr. 4 MIN! Sir EH SlAvdr 4034, HOGY CSAK 24 ÓBA MÚLVA TESZ JELENTÉ VT. A PBANC/A TA »OHMOK PARANCSÁBA TOM LEVEA Arnold* boiso4snak . n>PETŐ MIKLÓS: .OLIVEIRA ÉS TÁRSA Dokumentumtörténet a Cap Aneona felrobbantásáról — Tíz kéttonnás Fiatot, darabját kétezer dollárért. Sofőrönként száz dollárt kérek. Adok még 20 000 doboz szard niát tízezer dollárért és én kapok külön a szolgálataimért ötezret. Ez összesen harminchatezer dollár. A teherautók tíz napon belül Toledóbsm vannak. — Szélhámos vagy te, Olivetra. mint minden portugál. Ha meg- egyszer .felajánlod a büdös szardíniáidat. parancsot adok. hogy azonnal lő.jjenek agyon Nekem teherautó kell. Ezerőtszá- zat kapsz értük, minden sofőrért ötven dollárt és neked, a szolgálataidért, kétezret. Vagyis ösz- szesen tizenhétezer-ötszáz dollárt. — Ha ad húszezer dollárt, a teherautók tíz napon belül To- ledóban lesznek, önnek pedig, engedje meg. hogy felajánljam szerény ajándékomé,!: egy legújabb típusú Fiat-Sedant. — Rendben van. Szárnysegédem vár majd a határon a csekkel és a határátlépési engedéllyel. De még egy szívességre kérnélek. Ricardo átad neked egy hordó borocskát, vidd magaddal Lisszabonba, s kézbesítsd ajándékomat barátomnak. Otto Krausénak. a német követség tanácsosának. Ö foglalkozik most azzal, hogy kézrekerítse a Cap Aneona kommunista robbantóit. ...Este a La Triana-kabaré pincéje zsúfolásig megtelt. Az egyik sarokasztalnál Ricardo és Oliveira foglal helyet. — Irigyellek barátom — szólt Ricardo — Ott élsz a ragyogó, napsütötte Lisszabonban, ahol soha nem történik semmi. — Elfelejtkezel talán róla, hogy a napsütötte Lisszabonban .időnként hajókat robbantanak? — Szerintem ez nem robbantás volt. hanem valami műszaki hiba. A németek sose vallják be az ilyet, hanem mindig csak szabotő- rökre vadásznak, olyanokra, akik egyáltalán nem is léteznek. A mi számunkra a vörösök nem kísértetek, hanem maga a tragikus valóság. Hány ezret lőttünk agyon REJTŐ JENŐ: KiPBE6EMYVALTOZAT> KOVÁCS SÁNDOR közülük itt, Sevillában, mégis naponta jelt adnak magúkról... — Mondd, Ricardo, meddig fogtok még Madrid előtt topogni? — kérdezte Oliveira. — Már nem sokáig. Csak az olasz hadosztályokra várunk, s elkezdődik a roham. Az ötödik had- oszlopunk jól dolgozik a városban. Mit gondolsz, hol a főhadiszállásuk? Nem találod ki! A hondurasi követségen. Rendszeres napi rádiókapcsolatot tartunk velük. Ma kaptunk hírt róla, hogy a vörösök támadást készítenek elő az egyik körzetben, ahol már tárt karokkal várjuk őket. De hidd el, a nép akkor sem változik, ha megnyerjük a háborút. Vörös marad és csak csendőrökkel, börtönnel és akasztófákkal tudjuk majd féken tartani. — És ha a vörösök győznek? — Akkor fejbelövöm magam. — Ne bolondozz! Inkább szerezz minden eshetőségre készen valamilyen délamerikai útlevelet. — És honnan vegyek ehhez pénzt? — Barátod vagyok. — És ki ad nekem külföldi útlevelet? — Nincs ismerősöd valamelyik követségen? — Jóbarátom a nicaraguai konzul Sevillában. — Hát ez kitűnő, Ricardo! Ragyogó ötletem van. Ha a nicaraguai konzul ad neked útlevelet, akkor adhat többet is. Mondd azt, hogy a többi a tábornoknak és családtagjainak kell. Vegyél egyszerre tiz útlevelet, az egyiket állíttasd ki a nevedre, a többi ne legyen kitöltve. A pénzt én adom. Ha Franco dolgai rosszra fordulnak, aranyért adjuk el az útleveleket, s a nyereséget megfelezzük. Ha pedig ti győztök, az útleveleket eladjuk az ellenségnek — akkor sem fizetünk rá. Te mindenképpen meggazdagodsz, egy fillér beféktetés nélkül. Nos? — Barátom, te még a levegőből is pénzt tudsz csinálni — örvendezett Ricardo. „Született felderítő44 Moszkvában, a szovjet felderítő szolgálat vezetőjének dolgozó- szobájában hárman ültek az asztalnál. Maga Szavickij, Ganyin, a helyettese és Bodrov felderítő. — Azért hívtam magukat — mondta Szavickij —, hogy- fontos és nem mindennapi ügyben tanácskozzunk. A Cap Aneona gőzös felrobbantásáról van szó. A hajó személyzetéből azoknak a német antifasisztáknak a csoportja, amely a Cap Anconát felrobbantotta, semleges országba akart menekülni. Ez azonban nem sikerült és most aggasztó helyzetben vannak. A Gestapo és Salázar rendőrsége nyomukban van. (Folytatjuk) ORDAS IVÁN: Regény — XVIII. . — Miért? — hangzott a bizalmatlan kérdés. — Barátságból! Joe kényelmes, lassú mozdulattal felült, kibontott egy kétszer- sültes dobozt és Watabu felé nyújtotta. Az habozott egy pillanatig, aztán óvatosan elvette és a másik pillanaban két óriási ugrással eltűnt a közeli bokrok mögött. Az óriás mosolyogva ébresztette a többieket. Tudta, hogy a barát- kozás haszna nem marad el. Valóban, fél óra múlva a kis halásztelepülés apraja-nagyja ott tolongott körülöttük, és kézzel-lábbal beszélni igyekezett, Watabu akart elsőnek választ kapni kétségeire: ígért, kést é* további íéltueat kom zervdobozt- Bólintott: — Segítünk! , * A segítségre rövidesen valóban nagy szükség volt. Kora délelőtt felszállott a köd és a szírtfokról látni lehetett a messzi délen feltűnő őrhajókat, a haditengerészet kutató egységeit; Nagy hajók ugyan nem köthettek ki a szigeten, de az majdnem bizonyos volt, hogy valamelyikről csónakot küldenek. Fred és Lea lementek a partra. — A masinát el kell tüntetni! — vélekedett a fiú. — Csak tudnám hová? Itt túlságosan szem előtt van és idő előtt a nyakunkra hozza őket. Valóságos természetadta hangár — Miért fogoly? kérdezte a vörös Omarra mutatva, akit éjszakára megbéklyóztak. Joe a fejét vakarva nézett körül. — Hogyan magyarázzam meg? — kérdezte FredtőJ. — Érthetően! — kapta a nem túlságosan használható tanácsot. Néhány percnyi gondolkodás után megtalálta az érthetőség útját. Brand félé bökött az ujjúval: — Nagy varázsló! — mondta — Gonosz varázsló, aki halált és betegséget akart hozni a szigeteitekre, de mi ehelyett idehoztuk őt magát. Most a barátai üldöznek, keresnek bennünket. — Mit beszél? — horkant fel Brand. — Csak nem akar lepak- tálni ezekkel a félállatokkal? — Nem állatok! — szólalt meg Lea, és amióta partra szálltak, első esetben intézte közvetlenül a milliomoshoz szavait. — Meglehet, különb emberek, mint maga... Joe folytatta a körülményes eszmecserét: — Segítségünkre lesztek, hogy eltűnhessünk előlük? Watabu átvette az ajándékba Lea hozzásimult: — Mi lesz velünk, Freddy kém? Gondolod, hogy nem sikerült? — Gondolom, hogy sikerült, csak továbbra is ügyeseknek kell lennünk. Attól félek azonban, hogy az United Chemicalnál betöltött vezéri titkárnői rangodról alighanem le kell mondanod... Lea nevetett: — Az legyen a legkisebb! Hanem nézz oda... Az öböl végénél a zátonyok sora mintha hirtelen megszűnt volna. A sziklafalban még közelről Is alig látható hasadás tátongott és mögötte hullámok csillogtak. — Gyerünk a csónakba! — mondta Fred. Néhány perc alatt elérték a sziklafalat. Keskeny, fölfelé ösz- szeszűkűlő repedés volt, mintegy harminc méter mély, tíz—tizenkét méter széles barlang .bejárata. összénéztek: — Valóságos természetadta hangár! * Néhány perccel később halkan zúgni kezdett a Havilland két motorja. Omar Brand szinte ugyanabban a pillanatban ugrott talpra a parton. — Itt hagytak! Ezek az átkozott kutyák, itt hagytak! Joe hatalmas tenyere a földre nyomta: — Maradjon veszteg! Egyébként megnyugtatom, hogy csakugyan itt hagyjuk. De még kis ideig élveznie kell a társaságunkat... A repülőgép közben óvatos lassúsággal beúszott a barlang bejáratán. Kormányzási mestermunka volt, a két szárny végét alig néhány arasz választotta el a szikláktól. Odabenn azonban már volt hely. Fred orral a tenger felé fordította a gépet és ismét csónakba szállt. — Watabu! — mondta néhány perccel később Joe a halásznak. — Itt van ez a csónak. — Az egyik gumicsónakra mutatott. — Vigyétek át egy másik szigetre és tegyétek ki úgy a partra, hogy a tenger felől jól látható legyen. Ellenségeink, akik a ti ellenségeitek is, közelednek. Watabu bólintott:-—Ügy lesz! MENEKÜLÉS Gibson hadnagy őrhajójának fedélzetéről vették észre legelőször a partra vontatott gumicsónakot. — Úgy látszik, itt szálltak ki, —- vélekedett a parancsnok és tüstént csónakba ültetett féltucat tengerészt, hogy az elveszettek keresésére induljanak. Értékes órák teltek el, míg végre a csónak visszatért. Ugyanannyi matrózzal. mint amennyivel elindult. Brandékat nem találták meg. — A homokban csak meztelen talpak nyomát láttam! — jelentette a partra szálltak parancsnoka. — A sziget üres átkutattuk! Nem látszott éppen valószínűnek, hogy Omar Brand milliomos erőnek erejével mezítláb kívánta volna folytatni útját. Gipson tanácstalanul állt: — Ez nem Guinea! — töprengett. — Itt szelídek a bennszülöttek. Vagy mégis valami bajuk esett volna...? A meteorológiai előrejelzés ott hevert Hoffmeister ölében: „Erős szél, észak-északnyugatról...” — Épp a legrosszabb irányból! — káromkodott a német, miközben tekintete az ablaktól alig száz lépésnyire ég felé emelkedő rakéta acéltestére esett. Csak a gombot kellene lenyomni és a pontosan beállított acéltest megkezdhetné halálthozó pályáját. (Folytatjuk)
