Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-09 / 133. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAtí 1964. június 9, A HASONLÓ TALÁLMÁNYT 4n ADTAM BT, DE SAJNOS HIBA CSÚSZOTT A TERVEKBE ! _ ___ I GEN, UGYANIS AZ EREDETI, A ' TÖKÉLETES TERVEK TOM LEVEN BIRTOKÁBAN maradtak! AMIKOR ÖN EZT MEGTUDTA, MEGGYILKOLTA LEVEN MENNYA SSZONyÁTj VŐLEGÉNYÉNEK FEGYVERÉ VÉL ..j. TERMÉSZETESEN URAM ! AZ TG Ali BŰNÖS AZ, ARJ HASONLÓ TALÁLMÁNYT JELENTETT BEU ROZSDÁS MEGLÁTOGATJA FOGlyÁT, A GYARMATÜGYT MINISZTERT. ŐSZINTÉN ELMONDJA A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉT, S AZT, HOGY AKASZTOTTAK LE A CIRKÁLÓT A BRIT AOM/OAUTÁS SZÖGÉRŐL. BRADFORD SZÁZADOS IDEGESEN KOPOG A KA JUT ABLAKÁN, MAJDCSAK SEMMI FELHÁBORODÁS KAPITÁNY UR! EZ CSAK AMOLYAN FELTÉTELEZÉS! A REVOLVE- , REN A RENDŐRSÉG UJJLENYOMATOKAT TALALT ÖN AZ IMÉNT AZ ABLAKON KOPOGOTT. EN- GEDELMÉVEL EZT AZ ABLAKOT MOST KIVÁGOM ÉS ELKÜLDÖM A LONDONI RENDŐRSÉGNEK, REJTVÉN! FEJTÉS CÉLJÁBÓL. ERRE MEGROGY - GYAN A TÉRDE... I FOLYTATJUK $®úyófíúra ORDAS IVÁN: A hölgyek hízásra hajlamosak, s veszedelmesen gyarapodó kilóikra az is sovány magyarázót. hogy a világon mi eszünk a legtöbbet, nem is beszélve a zsíros cu- bákokról, szép vastag szeletekre vágott rán tott és sült húsokról, szalonnáról, kolbászról. Fogyni kellene *— sóhajtották a hízásra hajlamos hölgyek. a szent elhatározásba azonban mindig beleszólt egy derék sonkacsiilök vagy más ínyencség, percek alatt megsemmisítve több nap hős-, elhatározását He milyen szerencse hotn van TIT, vannak Jsmeretter- .jesz q e'ővSások, bölcs tanácsokkal! ■ X hivatal három hízásra hajlamos hölgye a legnagyobb odaadással hallgatta a derék - doktor előadását, amelyben ésszerű könnyen betarthat í egészségű-yi szabályokat mondat* el. Mindjárt a táp álko 'zással kezdte ' megállapít' a. hoay nőink — mi tagadás — hízna1:, s szeme megállapodott a három hölgyön, mint eleven bizonyítékon. S elmondta: általános étkezési gyakorlatunkkal szemben az lenne o helyes, ha reggelre tennénk át a főétkezést. délben nem tömnénk tele magunkat s este épp. hogy ennénk valamit. Reggel, mint a király — emelte fel ujját —. délben mint a polgár, este. mint a koldus. A bölcs doktor tanítása nem hi^Uott terméketlen tagira, s a három hölgy már másnap reggel megkezdte az egészséges életmódot a táplálkozás tudományos rendjét. Megterítették az írógépasztalt, mindegyik előtt három főtt tojás, tíz deka sonka v j. szardella, csokoládé. Mint a király — mondták, sa hivatal dolgozói elismerően bólogattak, hegy milyen jól megtanulták. Délben is betartották az orvosi utasítást: mint a polgár Persze egy jómódú polgártól ki venné természetellenesnek, hogy az üzemi konyha főztje után megegyék néhány krémest, képinselöfán- kot? Ez így ment hetekig. a fogyókúra azonban semmi eredményt nem mutatott. Sőt. a hivatal dolgozói kénytelenek voltak megállapítani, hogy a három, hízásra hajlamos hölgy mintha ezekben a hetekben fölszedett volna néhány felettébb felesleges kilót Ezt többen szóvá is tették. Nem é.rtjük, — mondták csüggedten s szemükből ki lehetett olvasni, hogy hitük • megingott az or vostudomúnyban. — Pedig betartjuk az orvosi szabályt — vették át egymástól a szót. — Reggel, mint a király, délben. mint a polgár. — És este? — kérdezték az aggodalmas kollégák. — Na ja. este — és széttárták kezüket. — Ki tudja megállni, hogy ne egyék egy falatot se. amikor az egész család ott ül a terített asztalnál? S egyébként se vagyunk koldusok. Az a világ már régen elmúlt! „ÍZLETES" VIZSGA Érdekes és nem kevésbé ízletes vizsgára került sor szombaton a tolnai Béke étteremben, ahol 25 lány mutatta be tudását, a legkézenfekvőbb tantárgyból: főzésből. -ám v-*** A lányok a tolnai textilgyárban dolgoznak. HaWjßte .annak, hogy a szakszervezeti bizottság az üzem vezetőivel a Nötánácesal közösen elhatározták, hogy főzőtanfolyamot. indítanak. Nagy segítséget nyújtott ebben a Béke étterem vezetője, hetenként egy alkalommal a rendelkezésükre boKEPBEGENYVALTOZAT* KOVÁCS SÁNDOR csátotta a konyhát. Máté Istvánná a szakácsnő pedig szívesen avatta be a konyhaművészet titkaiba a lányokat, méghozzá társadalmi munkában. Amit főztek maguknak egy-egy alkalommal, azt meg is ették. Mindig szívesen, mindig mosolyogva, hiszen ők csinálták. Kinek ne ízlene a maga főztje? De akik megkóstolták, azok is elismerően nyilatkoztak minden egyes alkalommal, úgy hogy nem lehet elfogultsággal vádolni a lányokat. Az anyagi részét is könnyen megoldották a tanfolyamnak. A lányok befizették a pénzt és azon megvették az anyagot. 5—7 forint jutott mindenkire — igaz, hogy a szakszervezet is segített. A főzés mellett elsajátították az ízléses terítés fortélyait is. Erről tanúskodott az étterem egyik szépen megterített asztala is, ahová a vizsgára meghívott vendégeket ültették. 1 A vizsgára elkészített ételek között szerepelt, kaszinótojás, sültcsirke, rácponty és természetesen a Tolnán olyan nagyon kedvelt halászlé. A ,,zsűri" döntése nem lehetett kétséges: főzésből jeles. De a lányok nem állnak meg ennél. Úgy tervezik, hogy az ősszel sütőtanfolyamot indítanak. Ha ott is ilyen jól megállják a helyüket, akkor csak irigyelni lehet a tolnai fiatalembereket. (konya) *— Regény — XIV. — Holnap ilyenkor már a szigetünkön leszünk! — vigyorgott Brand és végigmustrálta Leát. — Olyan fürdőruhát fogok rád adni, mint amilyet a maori lányok viselnek. Tudod milyen a maori nők fürdőruhája? — Nem! Nem tudom! — Egy szál virág a hajukban és esetleg egy virágfüzér a nyakukban. Semmi több! Ma délután és holnap reggel azonban még egy kis dolgom van... Beleszólt a mikrofonba: — Mennyire vagyunk a szigettől, Perkins? — Hatvan mérföld, mr. Brand! — Üzemanyag van elég? — Legalább másfél ezer kilométerre elegendő. — Akkor Agrihautól Guamig repülje végig valamennyit. Az a közismert nótát. Ebben a pillanatban a Havilland baloldali motorja köhögni kezdett. A gép megrázkódott, hirtelen oldalt billent és vagy háromszáz méternyit ijesztő sebességgel zuhant lefelé. — Perkins! t— üvöltött a Vörös Omar. — Mi ez? — ügy látszik zuhanunk, kedves uram! — hangzott a fagyos válasz. — Az egyik motor felmondta a szolgálatot! Közben már sikerült egyenesbe hoznia a gépét. Az ereszkedés azonban egyre tartott, az óceán tükre riasztó iramban közeledett. — Le kell szállnunk, mr Brand! — közölte Fred. — Ne aggódjon, egyszerű kényszerleszállás. Itt Agrihaunál épp alkalmas lesz az öböl... A Vörös Omar hangja még kétségbeesettebbé vált: — Mit mond? Épp Agrihaunál? Ezerötszáz méter magasan, ragyogó napsütésben repültek távolság fele annyi sincs. Tudja Agrihaunál lesz az a permetezési kísérlet... — Tudom! — hallatszott a kurta válasz. Brand meghökkent: — Tudja? Ha szabad kérdeznem honnan? — Honnan? Hiszen ön említette a múltkori kiránduláson, mr. Brand! — Az igaz! De időpontot nem mondtam! — Időpontról én sem beszéltem, uram! Csak azt említettem, hogy ismerem a kísérlet színhelyét... Brand homlokán elsimultak a gyanakodó ráncok: — Igaza van! Egyébként megtudhatja: a kísérlet holnap lesz! . Lea összerezzent, Fred hangjából annyi gúny csendült ki: — Nagyon köszönöm, mr. Brand! Egy ideig szótlanul repültek. Aztán Joe Brown váratlanul és irgalmatlanul hamis hangon fütyülni kezdte a pilótaülésben az Édes kentucky otthonról szóló A RADAR KÉPERNYŐJE Gaud főhadnagyot, aki a guam-i támaszpont rádiószolgálatának parancsnoka volt, általában úgy ismerték, mint a jómodor és a tartózkodó udvariasság iskolapéldáját. .Most azonban különbül ordított az előtte álló tizedesre, mint egy valamikori porosz gárdaőrmester: — Barom! Érti, barom maga, nem tizedes! Ha százszor is tudta. hogy a légifolyosón bejelentett 427—Cr.—Havilland mintájú gép közeledik, az volt a kötelessége, hogy addig ki ne engedje a radar képernyőjéről, amíg itt, minálunk le nem száll! — Kétpercenként figyeltem, uram! De ugyanakkor másik három sávot is szemmel kellett tartanom... — Nem érdekelnek a sávjai! Majd gondoskodom róla, hogy ezeket a sávokat is mielőbb levesse a válláról, tulok! Az egyik két percben még megvolt, a gép és a másikban már nyoma veszett, mi? Ezt akarja elhitetni velem? — Igenis? — És éppen Agrihau magasságában? Tudja, hogy az mekkora terület? Legalább száz négyzetmérföld, Negyed óra múlva nyakunkon az este és én most kerestessek meg egy ócska Havilland gépet az ócska tulajdonosával együtt, csak azért, mert-a tiszteseimet legfeljebb bakancspucolás- ra lehet úgy-ahogy használni? Tudja, hogy mit jelent ez? A tizedes igyekezett még jobban kihúzni magát: — Jelentem, nem tudom! A főhadnagy hirtelen elhallgatott. — Agrihaunál... — mondta később. — Jobb is, hogy nem tudja, maga szerencsétlen! Most indul és jelentkezik a főfoglárnál azzal, hogy én küldtem magát kétheti szigorítottra. Lelépni! Gaud főhadnagy elzavarta az egyik rádióst, maga elé terítette a rejtjelkulcsot és a készülék mellé ült. • — Azonnal vegye fel a gumikesztyűt! — förmedt Hoffmeister dr. az egyik katonára. :— Az életével játszik, maga szerencsétlen! A német”vegyész irányításával három egészségügyi katona furcsa üveghengereket emelt a kilövőálláson nyugvó hatalmas rakéta teste alá. A hengerek végén csap volt és a csapok megnyitása után furcsa, leginkább aludtejhez hasonló massza szivárgott át a ra- kétghoz^csatlakozó tartályba. Kényes és hosszadalmas művelet volt, Hoffmeister a legnagyobb gondossággal végezte. Szűkre húzott szeme maga volt az élő figyelem, de ugyanakkor a szegletében ott táncolt az öröm. Nem mindennapi érzés az, ha annyi eszténdő után megint a keze között van és szabad rendelkezésére áll maga a rettenetes halál. Az, üveghengerek tartalmát bőkezűen adagolták. Nemcsak Agrihau néhányszáz lakosának, hanem egy népes tartomány valamennyi lakójának elpusztításához elegendő baktérium rejlett bennük. — Most elmehetnek! — rendelkezett a vegyész. — A porlasztót magam állítom be. Negyed órával később már az irányítóbunker műszerasztala mellett figyelte a lőelemképző automatikusan közölt adatait. — Magasság 7800... 7900... 8000 méter! — mondta monoton hangon az adatokat az ügyeletes tiszt. — Távolság 3200 mérföld! A rakéta tűzkész! Mosolyogva fordult Hoffmeister hez: (Folytatjuk)
