Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-09 / 133. szám

.1964.. jdttius 9.

TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁÖ

3

Nehru hamvait a szent folyóba süllyesztették

Allahabad (Reuter, AP). Hétfőn, helyi idő szerint nyolc óra 48 perckor teljesült Nehru, volt indiai miniszterelnök végakarata: földi maradványai elvegyültek India földjével és vizeivel. Nehru hamvait különVonaton szállították Allahabadba, a volt miniszterelnök szülővárosába. A pályaudvarról az urnát virágborltotta úton vitték a folyópartra, ott egy fehérre festett kétéltű járműre helyezték, amely a parttól mintegy fél mérföld távolságra fekvő szent helyen állt meg. Az allahabadi erődben egy ágyúlövés jelezte azt a pillanatot, amikor Nehru két unokája az urnából a hamvakat az egymással egyesülő Gangesz, Dzsamna és Szaraszvati folyóba hintette. Az urnát szállító járművet a nyitott csónakok ezrei vették körül s egy helikopterről virágszirmokat szórták a vízre. Ezzel a szertartással egyidőben Nehru hamvainak egy részét országszerte más szent folyókba és tavakba süllyesztették. A szertartás Utolsó aktusára június 12-én kerül sor, amikor a

tnegmaradt hamvakat repülőgépekről szórják szét India felett.

Nehrut utolsó útjára a gyászoló nép milliói kísérték el. Több mirit egymilliós tömeg gyűlt össze a folyóparton és ötmillióra becsülik azoknak a számát, akik az állomásokon felsorakoztak, amerre a különvonat útja vezetett. Az állomásokon százezrek igyekeztek közel kerülni az urnát szállító külön- vágohokhoz és a tömeg olyan nagy volt, hogy nem lehetett a baleseteket elkerülni. A tolongásoknak négy halálos és több mint ^húsz sebesült áldozata volt.

Sasztri kijelölt miniszterelnök vasárnap estére befejezte kormányalakítási tárgyalásait, utána különrepülőgépen Allahabadba utazott, hogy részt vegyen Nehru gyászszertartásán. Jól tájékozott forrás közlése szerint a kormánynak 18—19 tagja lesz. Indira Gandhi asszony kapja a külügyi tárcát és valószínűleg részt vesz a kormányban az 1963. augusztusban lemondott három jobboldali miniszter is: Deszai, Dzsagdzsiva- gan és Patil.

Az első kánikulai napek

— Kuti István vagyok, a Szed- resi Gépállomás traktorosa. Hogy rtllóta? Egy kis kitérőt is beleszámítva csaknem másfél évtizede. 1950. március elején léptem munkába. Minden képzettség nélkül. Egy Hofherr- traktorra osztottak be segédvezetőnek. Hamvai Lacival, a felelős vezetővel Kölesdre, Kistormásra kerültünk ki szántani. Akkor még jórészt egyénieknek. A Laci megmutatta, hogyan kell kapcsolni, az ekét beállítani, és a harmadik napon már teljesen egyedül hagyott, őszintén megmondva, féltem. Mi lesz, ha elromlik a traktor? És a félelmet még csak fokozta a sok meredek emelkedő, domboldal, Csak fel ne boruljak.;;

— Aztán megszoktam; Belejöttem a vezetésbe, lassan megbarátkozott a „csühögővel” az ember füle is, csak az állandó rázkódás maradt kellemetlen. Na, és az, hogy indítás előtt lámpával elő kellett melegíteni, és utána is minden apait-anyait beleadva megforgatni a lendkereket, Ezek a gépek ténylegehogy kabint kreáltak a vezetőülésre. Nem vagyunk úgy kiszolgáltatva az időjárás szeszélyeinek, mint a régebbi gépeken. Nem ázik, fázik az ember, és nem kábul le a nyári melegben a gépről;

— És ami az én meglátásom: erre a gépre külön normát kellene kidolgozni, mert lánctalpas normája van, a teljesítménye viszont sok,tekintetben eltér a lánctalpas traktorokétól. A szakemberek remélhetőleg tisztázzák majd ezt...

— Hogy miért beszéltem eny- nyit magamról? Azért, hogy elmondjam, hogyan fejlődött ki nálunk egy szakma, egy mesterség az elmúlt másfél évtized alatt, és a kezdetleges gépeket hogyan váltják fel egyre újabbak, korszerűbbek, kényelmesebbek. A gépekkel együtt pedig mi, traktorosok is egyre képzettebbekké váltunk, egyre bonyolultabbakat, drágábbakat bízhatnak ránk. És azokra a fiatalokra is, akik majd követnek bennünket a mesterségben, akik már néhány lépcsőfokkal magasabbról kezdhetik, mint mi annak idején;

B.

„Hivatalosan” még csak két hét múlva kezdődik a nyár, de ténylegesen már itt van, azaz, lehet, hogy csak itt volt. Szokatlanul melegre fordult az időjárás a hónap elején és a csúcsot szombaton érte el. Ezen a napon Budapesten 31,7 Celsius fokot mértek, magasabbat, tiiint — június 6-án — eddig bármikor. Már azóta, amióta rendszeresen feljegyzik nálunk a meteorológiai adatokat. Most, esős, zivataros időt, lehűlést jósolnak a meteorológusok és a tegnap délutáni borultabb, szeles idő bizonyára • „előszele” a Medárd-napi időjárás-változásnak.

Hogyan alakult az ellátás — és a fogyasztás — néhány, olyan cikkben, amiből a legtöbb a meleg napokban kell, eziránt érdeklődtünk.

Napi St—hatezer adag fagylalt

1

A Vendéglátóipari Vállalat szekszárdi cukrászati üzemében épp most összesítik az adatokat. Innét látják el cukrásztermékekkel a város cukrászdáit, büféit, éttermeit, és a Sörkertet. Mint megtudtuk, pénteken és szombaton összesen tizenegy és fél mázsa fagylalt fogyott el, a vasárnapi fogyasztás négy és fél mázsa volt.

A három nap alatt eladott, több, mint másfél tonnát, ha átszámítjuk kétforintos adagokra — márpedig került ki ebből sok forintos, sőt ötven filléres „gyerekadag” is — tizenhatezer tölcsérrel jön ki. Naponta tehát öt—hatezer f adag fagylaltot nyalogatták el a szekszárdiak.

! Bő vblt a választék is, összesen kilencféle fagylaltot állítottak elő.

1 Fennakadás az ellátásban sehol sem volt, csak a Sörkert fagylaltgépe hibásodott meg. Azonban ide besegített a vállalat büféje, innen látták el átmenetileg ■ fagylalttal a Sörkert vendégeit.

II Sok a sör

! ti---------------i Csobán Lajos, a Sörkert vezetője panaszkodik, hogy kicsi a i forgalom. Máskor — ilyen időben — esténként zsúfolt volt a kerthelyiség, most azonban, szombaton és vasárnap este a százharminc asztalból csak hetvenet— hetvenötöt foglaltak el a vendégek. A két napban mindössze tizenhárom hektoliter sört adtak él.

Az ok valószínűleg äz, hogy a nagy melegben az emberek mát sutt keresnek felüdülést. Vágyotthon maradnak, vagy kimennek a strandra, a Dunára. A hűsítő „seritalt” pedig ott fogyasszák el. Ugyanis hosszú idő óta először fordult elő, hogy a boltokban szombaton délután is lehetett palackozott sört kapni, sőt egyikmásik boltban még hétfőn reggel is volt néhány palackkal a pénteken—szombaton odaszállított sörből.

— Megjavult a sörellátás — mint erről Braun Jánostól, a szekszárdi sörraktár vezetőjétől értesültünk. Míg tavaly a nyári hónapokban havonta 800 hektoliter palackozott sört kaptak és osztottak el, most ezeregyszáz—ezerkétszáz hektolitert. A Vendéglátó nem veszi át teljes egészében a számára előirányzott palacksör- mennyiséget, ezért a „felesleget” kénytelenek vidékre szállítani, lehet, hogy emiatt a következő héten hiány lesz palacksörben. Pedig javítani lehetne a lakosság ellátását úgy is, hogy a Vendéglátó Vállalót nagyobb mennyiségű hűtött palacksört hozna forgalomba.

II Kevés a víz

1-------------------—

A hét végén zavarok voltak a vízellátásban. Bár már a múlt hónap elején bekapcsolták az új, nagy vízhozamú „G”-kutat — május 9-től 31-ig 23 ezer köbméterrel több vizet kapott a város, mint a múlt év azonos időszakában — de úgy látszik, ez sem elég. A hétvégi vízhiány közvetlen oka az volt, hogy a kétszázas főnyomóvezeték meghibásodott, az egyik csatlakozásnál a nagy nyomás miatt kiszakadt a tömítés. Két napba telt, amíg meg tudták javítani, és újra üzembe helyezni. Ez okozta azt, hogy a város magasabb pontjain a nappali órákban nem volt víz.

Most — mint erről Kovács Lajos igazgató tájékoztatott bennünket — minden lehetőt megtesznek annak érdekében, hogy a másik új kutat, az „F” jelűt is a június 30-í határidő előtt üzembe helyezhessék és bekapcsolhassák a város vízellátásába. Ezáltal napi két—két- és félezer köbméterrel több vizet kaphat a város, mint tavaly nyáron.

A vízprobléma megoldásához azonban a lakosság segítségére is szükség van. A városban — különösen a legforróbb napokban — nagyfokú pazarlás folyik a vízzel. A vízmű nen> képes ellátni az öntözési igényeket is, és ha a város területének nagy részén éppen akkor locsolnak el napi több ezer köbméternyi vizet, amikor egyébként is nagy a fogyasztás, a magasabban fekvő területek lakói elől vonják el a vizet, sőt tűz esetén az oltást is megnehezítik.

Korszerűbb gépek — hozzáértőbb emberek

A kormostól a D—4—K-ig

gyón jó gép, különösen a lazább szerkezetű talajokon, de még jobb lesz majd a hathengeres

sereg ember megtanulja rajtuk a szakmát;

— így a „kitérőben” a honvédségnél már könnyebben ment a további tanulás, a gépkocsi- vezetői képesítés megszerzése. Sőt, utána még mint „civil” oktató egy ideig honvédségi alkalmazásban voltam. Majd visszakerültem a gépállomásra. Akkor már a Zetor 25-ösök kerültek előtérbe, ezek á könnyű kis uni- verzál-traktorok. Egyik előnyük volt, hogy nem voltak olyan istentelenül zajosak, és főleg rázósak, mint a Hofheírek. A másik, hogy nem kellett időt pazarolni az előmelegítésre, az indításra, a harmadik, hogy jobban lehetett velük keresni, mert több munkára voltak alkalmasak. Egyszóval ezek a traktorok már sokkal több jótulajdonsággal rendelkeztek...

Közben voltam időnként kisegítő gépkocsivezető, aztán ismét traktoron. Jöttek a nagyobb teljesítményű szovjet Beloruszok. Ezeken már általánossá vált a függesztett munkagépe' használata, száműzhettük madzagvezérléses ekét.

— Most pedig idestova e°. éve járok a D—4—K-val. Nalesz. Végre a tervezők gondoltak már ránk, traktorosokra is,

\