Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-09 / 133. szám

.1964.. jdttius 9. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁÖ 3 Nehru hamvait a szent folyóba süllyesztették Allahabad (Reuter, AP). Hétfőn, helyi idő szerint nyolc óra 48 perc­kor teljesült Nehru, volt indiai miniszterelnök végakarata: földi maradványai elvegyültek India földjével és vizeivel. Nehru ham­vait különVonaton szállították Allahabadba, a volt miniszterelnök szülővárosába. A pályaudvarról az urnát virágborltotta úton vitték a folyópartra, ott egy fehérre festett kétéltű járműre helyezték, amely a parttól mintegy fél mérföld tá­volságra fekvő szent helyen állt meg. Az allahabadi erődben egy ágyúlövés jelezte azt a pillanatot, amikor Nehru két unokája az ur­nából a hamvakat az egymással egyesülő Gangesz, Dzsamna és Szaraszvati folyóba hintette. Az urnát szállító járművet a nyitott csónakok ezrei vették körül s egy helikopterről virágszirmokat szór­ták a vízre. Ezzel a szertartással egyidőben Nehru hamvainak egy részét országszerte más szent fo­lyókba és tavakba süllyesztették. A szertartás Utolsó aktusára jú­nius 12-én kerül sor, amikor a tnegmaradt hamvakat repülőgé­pekről szórják szét India felett. Nehrut utolsó útjára a gyászoló nép milliói kísérték el. Több mirit egymilliós tömeg gyűlt össze a folyóparton és ötmillióra becsülik azoknak a számát, akik az állomá­sokon felsorakoztak, amerre a kü­lönvonat útja vezetett. Az állomá­sokon százezrek igyekeztek közel kerülni az urnát szállító külön- vágohokhoz és a tömeg olyan nagy volt, hogy nem lehetett a balese­teket elkerülni. A tolongásoknak négy halálos és több mint ^húsz sebesült áldozata volt. Sasztri kijelölt miniszterelnök vasárnap estére befejezte kor­mányalakítási tárgyalásait, utána különrepülőgépen Allahabadba utazott, hogy részt vegyen Nehru gyászszertartásán. Jól tájékozott forrás közlése szerint a kormány­nak 18—19 tagja lesz. Indira Gandhi asszony kapja a külügyi tárcát és valószínűleg részt vesz a kormányban az 1963. augusztus­ban lemondott három jobboldali miniszter is: Deszai, Dzsagdzsiva- gan és Patil. Az első kánikulai napek — Kuti István vagyok, a Szed- resi Gépállomás traktorosa. Hogy rtllóta? Egy kis kitérőt is beleszámítva csaknem másfél évtizede. 1950. március elején léptem munkába. Minden kép­zettség nélkül. Egy Hofherr- traktorra osztottak be segéd­vezetőnek. Hamvai Lacival, a felelős vezetővel Kölesdre, Kis­tormásra kerültünk ki szántani. Akkor még jórészt egyénieknek. A Laci megmutatta, hogyan kell kapcsolni, az ekét beállítani, és a harmadik napon már teljesen egyedül hagyott, őszintén meg­mondva, féltem. Mi lesz, ha el­romlik a traktor? És a félelmet még csak fokozta a sok meredek emelkedő, domboldal, Csak fel ne boruljak.;; — Aztán megszoktam; Bele­jöttem a vezetésbe, lassan meg­barátkozott a „csühögővel” az ember füle is, csak az állandó rázkódás maradt kellemetlen. Na, és az, hogy indítás előtt lámpával elő kellett melegíteni, és utána is minden apait-anyait beleadva megforgatni a lend­kereket, Ezek a gépek ténylege­hogy kabint kreáltak a vezető­ülésre. Nem vagyunk úgy ki­szolgáltatva az időjárás szeszé­lyeinek, mint a régebbi gépe­ken. Nem ázik, fázik az ember, és nem kábul le a nyári meleg­ben a gépről; — És ami az én meglátásom: erre a gépre külön normát kelle­ne kidolgozni, mert lánctalpas normája van, a teljesítménye viszont sok,tekintetben eltér a lánctalpas traktorokétól. A szak­emberek remélhetőleg tisztázzák majd ezt... — Hogy miért beszéltem eny- nyit magamról? Azért, hogy el­mondjam, hogyan fejlődött ki nálunk egy szakma, egy mester­ség az elmúlt másfél évtized alatt, és a kezdetleges gépeket hogyan váltják fel egyre újab­bak, korszerűbbek, kényelme­sebbek. A gépekkel együtt pedig mi, traktorosok is egyre képzet­tebbekké váltunk, egyre bonyo­lultabbakat, drágábbakat bízhat­nak ránk. És azokra a fiatalokra is, akik majd követnek bennün­ket a mesterségben, akik már néhány lépcsőfokkal magasabb­ról kezdhetik, mint mi annak idején; B. „Hivatalosan” még csak két hét múlva kezdődik a nyár, de tény­legesen már itt van, azaz, lehet, hogy csak itt volt. Szokatlanul melegre fordult az időjárás a hó­nap elején és a csúcsot szomba­ton érte el. Ezen a napon Buda­pesten 31,7 Celsius fokot mértek, magasabbat, tiiint — június 6-án — eddig bármikor. Már azóta, amióta rendszeresen feljegyzik nálunk a meteorológiai adatokat. Most, esős, zivataros időt, lehű­lést jósolnak a meteorológusok és a tegnap délutáni borultabb, sze­les idő bizonyára • „előszele” a Medárd-napi időjárás-változás­nak. Hogyan alakult az ellátás — és a fogyasztás — néhány, olyan cikkben, amiből a legtöbb a me­leg napokban kell, eziránt érdek­lődtünk. Napi St—hatezer adag fagylalt 1 A Vendéglátóipari Vállalat szekszárdi cukrászati üzemében épp most összesítik az adatokat. Innét látják el cukrásztermékek­kel a város cukrászdáit, büféit, éttermeit, és a Sörkertet. Mint megtudtuk, pénteken és szomba­ton összesen tizenegy és fél má­zsa fagylalt fogyott el, a vasárna­pi fogyasztás négy és fél mázsa volt. A három nap alatt eladott, több, mint másfél tonnát, ha át­számítjuk kétforintos adagokra — márpedig került ki ebből sok fo­rintos, sőt ötven filléres „gyerek­adag” is — tizenhatezer tölcsérrel jön ki. Naponta tehát öt—hatezer f adag fagylaltot nyalogatták el a szekszárdiak. ! Bő vblt a választék is, összesen kilencféle fagylaltot állítottak elő. 1 Fennakadás az ellátásban sehol sem volt, csak a Sörkert fagy­laltgépe hibásodott meg. Azon­ban ide besegített a vállalat bü­féje, innen látták el átmenetileg ■ fagylalttal a Sörkert vendégeit. II Sok a sör ! ti---------------­i Csobán Lajos, a Sörkert veze­tője panaszkodik, hogy kicsi a i forgalom. Máskor — ilyen időben — esténként zsúfolt volt a kert­helyiség, most azonban, szomba­ton és vasárnap este a százhar­minc asztalból csak hetvenet— hetvenötöt foglaltak el a vendé­gek. A két napban mindössze ti­zenhárom hektoliter sört adtak él. Az ok valószínűleg äz, hogy a nagy melegben az emberek mát sutt keresnek felüdülést. Vágy­otthon maradnak, vagy kimennek a strandra, a Dunára. A hűsítő „seritalt” pedig ott fogyasszák el. Ugyanis hosszú idő óta először fordult elő, hogy a boltokban szombaton délután is lehetett pa­lackozott sört kapni, sőt egyik­másik boltban még hétfőn reggel is volt néhány palackkal a pén­teken—szombaton odaszállított sörből. — Megjavult a sörellátás — mint erről Braun Jánostól, a szekszárdi sörraktár vezetőjétől értesültünk. Míg tavaly a nyári hónapokban havonta 800 hektoli­ter palackozott sört kaptak és osz­tottak el, most ezeregyszáz—ezer­kétszáz hektolitert. A Vendéglátó nem veszi át teljes egészében a számára előirányzott palacksör- mennyiséget, ezért a „felesleget” kénytelenek vidékre szállítani, lehet, hogy emiatt a következő héten hiány lesz palacksörben. Pe­dig javítani lehetne a lakosság el­látását úgy is, hogy a Vendéglátó Vállalót nagyobb mennyiségű hű­tött palacksört hozna forgalomba. II Kevés a víz 1-------------------— A hét végén zavarok voltak a vízellátásban. Bár már a múlt hó­nap elején bekapcsolták az új, nagy vízhozamú „G”-kutat — má­jus 9-től 31-ig 23 ezer köbméter­rel több vizet kapott a város, mint a múlt év azonos időszaká­ban — de úgy látszik, ez sem elég. A hétvégi vízhiány közvetlen oka az volt, hogy a kétszázas fő­nyomóvezeték meghibásodott, az egyik csatlakozásnál a nagy nyo­más miatt kiszakadt a tömítés. Két napba telt, amíg meg tudták javítani, és újra üzembe helyezni. Ez okozta azt, hogy a város ma­gasabb pontjain a nappali órák­ban nem volt víz. Most — mint erről Kovács La­jos igazgató tájékoztatott bennün­ket — minden lehetőt megtesznek annak érdekében, hogy a másik új kutat, az „F” jelűt is a június 30-í határidő előtt üzembe helyez­hessék és bekapcsolhassák a vá­ros vízellátásába. Ezáltal napi két—két- és félezer köbméterrel több vizet kaphat a város, mint tavaly nyáron. A vízprobléma megoldásához azonban a lakosság segítségére is szükség van. A városban — kü­lönösen a legforróbb napokban — nagyfokú pazarlás folyik a víz­zel. A vízmű nen> képes ellátni az öntözési igényeket is, és ha a vá­ros területének nagy részén ép­pen akkor locsolnak el napi több ezer köbméternyi vizet, amikor egyébként is nagy a fogyasztás, a magasabban fekvő területek lakói elől vonják el a vizet, sőt tűz ese­tén az oltást is megnehezítik. Korszerűbb gépek — hozzáértőbb emberek A kormostól a D—4—K-ig gyón jó gép, különösen a lazább szerkezetű talajokon, de még jobb lesz majd a hathengeres sereg ember megtanulja rajtuk a szakmát; — így a „kitérőben” a hon­védségnél már könnyebben ment a további tanulás, a gépkocsi- vezetői képesítés megszerzése. Sőt, utána még mint „civil” ok­tató egy ideig honvédségi alkal­mazásban voltam. Majd vissza­kerültem a gépállomásra. Akkor már a Zetor 25-ösök kerültek előtérbe, ezek á könnyű kis uni- verzál-traktorok. Egyik előnyük volt, hogy nem voltak olyan is­tentelenül zajosak, és főleg rá­zósak, mint a Hofheírek. A má­sik, hogy nem kellett időt paza­rolni az előmelegítésre, az indí­tásra, a harmadik, hogy jobban lehetett velük keresni, mert több munkára voltak alkalmasak. Egyszóval ezek a traktorok már sokkal több jótulajdonsággal rendelkeztek... Közben voltam időnként ki­segítő gépkocsivezető, aztán is­mét traktoron. Jöttek a nagyobb teljesítményű szovjet Beloru­szok. Ezeken már általánossá vált a függesztett munkagépe' használata, száműzhettük madzagvezérléses ekét. — Most pedig idestova e°. éve járok a D—4—K-val. Na­lesz. Végre a tervezők gondol­tak már ránk, traktorosokra is, \

Next

/
Thumbnails
Contents