Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-06 / 131. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! TOLNA A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA í Az új egészségügyi miniszter letette az esküt (2. o.) A tanácsi vállalatok múlt évi gazdálkodása a megyei tanács vb előtt 13. o.) Rádiómelléklet (4. o.) 1 fa előtt •J DCűszúntjiik p e da q 6 qui a n k a t Ha hétköznapra esik, akkor is mindig ünnep a pedagógusok napja. Ekkor nemcsak a gyerekek köszöntik virággal, hanem egész társadalmunk fordul igaz szeretettel a művelődés, a nevelés hivatásos harcosai felé. Becsüljük, tiszteljük erőfeszítéseiket, ám ezen a napon összegezve juttatjuk kifejezésre elismerésünket. Méltán rászolgáltak a tiszteletre, hiszen nemzedékünk tőlük tanult, és az utánunk következő generáció is a nevelőktől sajátítja el az élet a munka, a társadalom szere- tetét. Ök azok, akik a legszebb emberi jellemvonásokat plántálják el az érzékeny, mindenre reagáló gyermeklélekben. Közöttük élnek, velük közösek a gondjaik, örömeik. De érdekes módon tevékenységük eredményeit még csak meg sem kíséreljük valahogyan mérni. Persze nem is nagyon lehet. A szaporodó tudás mérésére alig van mérőeszköz. Viszont a megváltozott társadalmi viszonyok között alakuló szocialista embertípus jelentős részben az ő művük. Úgy is mondhatnánk ezt, hogy az épülő szocializmus csodálatos emlékművét alkotják pedagógusaink, az életszeretetben optimista, munkában szinte elődtelen, s emberségben magas rendű szocialista, kommunista típusban. Mindenben hasonlítanak hozzánk. Néha bennük is éppúgy felmerül a kétség, mint bennünk, s faggatják önmagukat: Megtet- tek-e mindent ragyogó hivatásuk legjobb gyakorlása érdekében, s szándékaik vajon egyeznek-e azzal, amit társadalmi szándéknak is nevezhetnénk. A választ megtalálták és megtalálják. Hogy ez így történhet; annak nincs semmiféle legendás oka. Nem Héroszok ők, arról van szó, hogy magukénak érzik társadalmunkat. Annyira magukénak, hogy időnként, amikor hibát követnek, vagy követünk el, a nevelők meg merik mondani. S ezt nem a társadalom fölött álló szemlélő státuszából, hanem a közösség sorsáért igaz szeretettel aggódó ember álláspontjáról. Tevékenységük, sok apró momentumot tartalmazó munkájuk eredményeként, történelmünk legnagyobbjainak álmai válnak valóra. A „bőség kosarát”, Kölcsey a felvilágosítók, de Petőfi, Ady, József Atilla is inkább még csak álmodták. Óriási volt bennük a vágyakozás arra, hogy valóra váltsák ezeket az álmokat, ám a kor, a világ, amelyben éltek megfosztotta őket ettől az örömtől. A valóra váláshoz olyan hatalmas méretű társadalmi sorsfordulóra volt szükség, mint az, amelyik a felszabadulással nálunk elkezdődött, s napjainkban egyre inkább kiteljesedik. A felettünk elrohanó közel húsz esztendő hatalmas méretű változásokat produkált. A pedagógus, a nevelő tanúja és cselekvő részese volt ennek a változásnak. ,Ma is a mindennapokban él, ismeri hétköznapjainkat, nem kétséges számára a jövő sem. Azért nem, mert nem szolgája és nem is kiszolgáltatottja a társadalomnak, hanem tevékeny alkotója. Az ő kezében van mindannyiunk legnagyobb öröme és büsze- sége, megkezdett munkánk későbbi folytatója, a gyermek. S nem kell mondani: a pedagógus tudja a kötelességeit. Ismeri azt az óriási felelősséget, amely a vállán nyugszik, s mivel nagy ez a felelősség, megnövekszik a végrehajtás iránti igény is. Még ha néha nehéz is, mégis szép hivatás nevelőnek lenni. Szólam számba megy említeni a hajdani Magyarországot, amelyik analfabétizmussal, iskolázatlansággal küzdött A tények természete azonban tiltja a hallgatást. Hogy hazánkat műveltségi vonatkozásban a legelmaradottabbak között említették, annak a nevelő nem oka, hanem szenvedő alanya volt. Most viszont hivatásos katonája a tanuló, iskolázó Magyar- országnak. Nem volt egyszerű munkakönyvét adni annak az embernek a' kezébe, akinek évszázadokon át a biblia és esetleg a kalendárium igazságait próbálták magyarázni. És hogy mégis megtörtént ez a külföldet is csodálkozásra késztető változás, abban nevelőinknek oroszlánrészük volt. Ha azt mondjuk: hazánk tanuló ország lett, akkor ez alatt azt értjük, hogy tanáraink, tanítóink a munkából a legtöbbet vállalták magukra. S ezért a pedagógusnapon és mindig őszinte becsüléssel és tisztelettel gondolunk mindazokra akik a magyar nevelésügynek olyan kiváló katonái, mint pedagógusaink. Közös nyilatkozat a magyar külügyminiszter az EAK-ban Péter János magyar külügyminiszternek az Egyesült Arab Köztársaságban tett látogatása befejeztével közös sajtónyilatkozatot adtak ki Kairóban. Péter János külügyminiszter találkozott Ali Szabri miniszterelnökkel, valamint dr. Mahmud Favzi miniszterelnök-helyettessel. A magyar külügyminiszter látogatása folyamán megbeszélést folytatott az Egyesült Arab Köztársaság külügyminiszterével. A Magyar Népköztársaság külügyminisztere és az Egyesült Arab Köztársaság vezető államférfiai kicserélték véleményüket az időszerű nemzetközi kérdésekről. A két fél ismételten hangsúlyozta, hogy támogatják a békés egymás mellett élés elvének politikáját, a nemzetközi kérdések békés eszközökkel történő megoldását az ENSZ alapokmányának szellemében, mindenkor tiszteletben tartva a népek törvényes önrendelkezési és önvédelmi jogát az agresz- szív erőkkel szemben. A két fél kifejezésre juttatta^szilárd eltökéltségét, hogy támogatja azoknak az idegen katonai támaszpontoknak -e fejszámolását, amelyek állandóan fenyegetik a I népek biztonságát és békés életét. A magyar fél kinyilatkoztatta: teljes mértékben támogatja az arab népek harcát Adenben és a protektorátusokon, hogy elnyerjék függetlenségüket és felszabadítsák magukat az imperializmus igája alól. A magyar külügyminiszter támogatta az arab népek Palesztinára vonatkozó jogainak helyre- állítását az Egyesült Nemzetek Szervezete határozatainak megfelelően. Mind a magyar, mind az arab fél őszinte elismeréssel nyilatkozott a két kormány és a két nép között kialakult szoros együttműködésről, különös tekintettel a kereskedelmi, gazdasági és kulturális kapcsolatokra. A két fél egyetértett abban, hogy a jövőbeni magasszintű látogatások tovább erősítik a köztük kialakult baráti együttműködés szálait. A magyar és az arab fél hangsúlyozta azon eltökéltségét, hogy további erőfeszítéseket tesz és együttműködik valamennyi béke- szerető erővel a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében, és elősegíti a megegyezést az általános és teljes leszerelés kérdésében. A két fél nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy megtegyék a szükséges előkészítő lépéseket a feszültség csökkentéséhez, beleértve atomfegyvermentes övezetek létrehozásának lehetőségét is a világ különböző részein. A magyar és az arab fél a továbbiakban kinyilvánította azon meggyőződését. hogy a Kínai Népköztársaságnak el kell foglalnia az őt megillető törvényes helyet az ENS2- beh. és hogy az ENSZ különböző szervezeteiben arányosabb képviseletet kell biztosítani az afrikai és ázsiai országoknak. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország közötti sokoldalú kapcsolatok állandóan erősödnek és fejlődnek, minden területen bizonyítják, hogy a két fél őszintén hisz a békés egymás mellett élés politikájában, és hogy a két ország társadalmi, gazdasági és politikai rendszerének különbözősége nem akadályozza együttműködésüket és barátságukat a kölcsönös megbecsülés elve alapján. Megkezdődött a gyártási idény Több mint kétmillió üveget töltenek meg zöldborsóval a Paksi Konzervgyárban A héten — közel egyéves „pihenés” után — megindultak a három borsófeldolgozó-vonal gépei, berendezései a Paksi Konzervgyárban és a környékbeli tsz-ekben, állami gazdaságokban, megkezdődött a borsószezon. Nemcsak a gyárban forognak a gépek, hanem a gazdaságokban is. Ugyanis a zöldborsó-vonal „eleje” kint van a földeken, a -feldolgozás első fázisa ott kezdődik. A gépekkel lekaszált zöldborsó a borsócséplő gépek be kerül, a kicsépelt borsószár ottmarad a gazdaságnak takarmányozásra, silónak és csak a szemet szállítják be a gyárba. Ezzel sikerült néhány évvel ezelőtt megvalósítani a zöldborsó nagyüzemi termesztését, kiküszöbölve a legmunkaigényesebb műveletet, a kézi szedést. Szerdán érkezett az első borsó- szem-szállítmány a gyárba és az első két nap még próbagyártással telt el. Tegnap azonban már csaknem „teljes gőzzel” ment az üzem, közel öt vagonnyi borsószemet dolgoztak fel és töltöttek üvegekbe. Az idényre alaposan felkészültek a gyárban. Már hetekkel előbb befejezték a gépek, berendezések nagyjavítását, elvégezték a próbajáratást is. Elkészült a „haditerv’’ is, mindenki megkapta a beosztását, pontosan meghatározva, mi lesz a teendője. Tavaly hét borsócséplő gépe volt a gyárnak, az idén a cséplőgép-állomány eggyel gyarapodott. Az üzem most képes arra, hogy naponta akár nyolc-kilenc vagon borsószemet is feldolgozzon. Az idei terv összesen kétszáz- hatvan vagon zöldborsó-konzerv gyártását irányozza elő, ez — öt- negyedes üvegekkel számolva — pontosan kétmillió 80 000 üveg borsókonzervet jelent. A gyár kollektívája felkészült e terv teljesítésére, sőt túlteljesítésére is és az eredmény kizárólag azon múlik, megfelelő lesz-e az idei borsóter- més. Az eddigi termésbecslések szerint az express-borsó — a kedvezőtlen időjárás miatt — nem hozza a várt termést, azonban — hasonlóan a tavalyi idényhez — még van remény arra, hogy a később érő velőborsóból sikerül pótolni a hiánytj XIV. évfolyam, 131. szám. ÁRA: 50 FILLÉR Szombat, 1964. június 6.
