Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-06 / 131. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! TOLNA A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA í Az új egészségügyi miniszter letette az esküt (2. o.) A tanácsi vállalatok múlt évi gazdálkodása a megyei tanács vb előtt 13. o.) Rádiómelléklet (4. o.) 1 fa előtt •J DCűszúntjiik p e da q 6 qui a n k a t Ha hétköznapra esik, akkor is mindig ünnep a pedagógusok nap­ja. Ekkor nemcsak a gyerekek köszöntik virággal, hanem egész társadalmunk fordul igaz szere­tettel a művelődés, a nevelés hi­vatásos harcosai felé. Becsüljük, tiszteljük erőfeszítéseiket, ám ezen a napon összegezve juttatjuk kifejezésre elismerésünket. Mél­tán rászolgáltak a tiszteletre, hi­szen nemzedékünk tőlük tanult, és az utánunk következő generá­ció is a nevelőktől sajátítja el az élet a munka, a társadalom szere- tetét. Ök azok, akik a legszebb emberi jellemvonásokat plántál­ják el az érzékeny, mindenre rea­gáló gyermeklélekben. Közöttük élnek, velük közösek a gondjaik, örömeik. De érde­kes módon tevékenységük ered­ményeit még csak meg sem kísé­reljük valahogyan mérni. Persze nem is nagyon lehet. A szaporodó tudás mérésére alig van mérő­eszköz. Viszont a megváltozott társadalmi viszonyok között ala­kuló szocialista embertípus jelen­tős részben az ő művük. Úgy is mondhatnánk ezt, hogy az épülő szocializmus csodálatos emlékmű­vét alkotják pedagógusaink, az életszeretetben optimista, munká­ban szinte elődtelen, s emberség­ben magas rendű szocialista, kommunista típusban. Mindenben hasonlítanak hoz­zánk. Néha bennük is éppúgy felmerül a kétség, mint bennünk, s faggatják önmagukat: Megtet- tek-e mindent ragyogó hivatásuk legjobb gyakorlása érdekében, s szándékaik vajon egyeznek-e az­zal, amit társadalmi szándéknak is nevezhetnénk. A választ megtalálták és meg­találják. Hogy ez így történhet; annak nincs semmiféle legendás oka. Nem Héroszok ők, arról van szó, hogy magukénak érzik társa­dalmunkat. Annyira magukénak, hogy időnként, amikor hibát kö­vetnek, vagy követünk el, a ne­velők meg merik mondani. S ezt nem a társadalom fölött álló szemlélő státuszából, hanem a kö­zösség sorsáért igaz szeretettel aggódó ember álláspontjáról. Tevékenységük, sok apró mo­mentumot tartalmazó munkájuk eredményeként, történelmünk leg­nagyobbjainak álmai válnak va­lóra. A „bőség kosarát”, Kölcsey a felvilágosítók, de Petőfi, Ady, József Atilla is inkább még csak álmodták. Óriási volt bennük a vágyakozás arra, hogy valóra váltsák ezeket az álmokat, ám a kor, a világ, amelyben éltek megfosztotta őket ettől az öröm­től. A valóra váláshoz olyan ha­talmas méretű társadalmi sors­fordulóra volt szükség, mint az, amelyik a felszabadulással ná­lunk elkezdődött, s napjainkban egyre inkább kiteljesedik. A felettünk elrohanó közel húsz esztendő hatalmas méretű válto­zásokat produkált. A pedagógus, a nevelő tanúja és cselekvő ré­szese volt ennek a változásnak. ,Ma is a mindennapokban él, is­meri hétköznapjainkat, nem két­séges számára a jövő sem. Azért nem, mert nem szolgája és nem is kiszolgáltatottja a társadalom­nak, hanem tevékeny alkotója. Az ő kezében van mindannyiunk legnagyobb öröme és büsze- sége, megkezdett munkánk későb­bi folytatója, a gyermek. S nem kell mondani: a pedagógus tudja a kötelességeit. Ismeri azt az óri­ási felelősséget, amely a vállán nyugszik, s mivel nagy ez a fele­lősség, megnövekszik a végre­hajtás iránti igény is. Még ha néha nehéz is, mégis szép hivatás nevelőnek lenni. Szólam számba megy említeni a hajdani Magyarországot, amelyik analfabétizmussal, iskolázatlan­sággal küzdött A tények termé­szete azonban tiltja a hallgatást. Hogy hazánkat műveltségi vonat­kozásban a legelmaradottabbak között említették, annak a nevelő nem oka, hanem szenvedő alanya volt. Most viszont hivatásos ka­tonája a tanuló, iskolázó Magyar- országnak. Nem volt egyszerű munkakönyvét adni annak az embernek a' kezébe, akinek év­századokon át a biblia és esetleg a kalendárium igazságait próbálták magyarázni. És hogy mégis meg­történt ez a külföldet is csodál­kozásra késztető változás, abban nevelőinknek oroszlánrészük volt. Ha azt mondjuk: hazánk tanuló ország lett, akkor ez alatt azt értjük, hogy tanáraink, tanítóink a munkából a legtöbbet vállalták magukra. S ezért a pedagógus­napon és mindig őszinte becsü­léssel és tisztelettel gondolunk mindazokra akik a magyar neve­lésügynek olyan kiváló katonái, mint pedagógusaink. Közös nyilatkozat a magyar külügyminiszter az EAK-ban Péter János magyar külügymi­niszternek az Egyesült Arab Köz­társaságban tett látogatása befe­jeztével közös sajtónyilatkozatot adtak ki Kairóban. Péter János külügyminiszter ta­lálkozott Ali Szabri miniszterel­nökkel, valamint dr. Mahmud Favzi miniszterelnök-helyettessel. A magyar külügyminiszter látoga­tása folyamán megbeszélést foly­tatott az Egyesült Arab Köztársa­ság külügyminiszterével. A Magyar Népköztársaság kül­ügyminisztere és az Egyesült Arab Köztársaság vezető államférfiai kicserélték véleményüket az idő­szerű nemzetközi kérdésekről. A két fél ismételten hangsúlyozta, hogy támogatják a békés egymás mellett élés elvének politikáját, a nemzetközi kérdések békés eszkö­zökkel történő megoldását az ENSZ alapokmányának szellemé­ben, mindenkor tiszteletben tart­va a népek törvényes önrendelke­zési és önvédelmi jogát az agresz- szív erőkkel szemben. A két fél kifejezésre juttatta^szi­lárd eltökéltségét, hogy támogatja azoknak az idegen katonai tá­maszpontoknak -e fejszámolását, amelyek állandóan fenyegetik a I népek biztonságát és békés életét. A magyar fél kinyilatkoztatta: teljes mértékben támogatja az arab népek harcát Adenben és a protektorátusokon, hogy elnyerjék függetlenségüket és felszabadítsák magukat az imperializmus igája alól. A magyar külügyminiszter támogatta az arab népek Palesz­tinára vonatkozó jogainak helyre- állítását az Egyesült Nemzetek Szervezete határozatainak meg­felelően. Mind a magyar, mind az arab fél őszinte elismeréssel nyilatko­zott a két kormány és a két nép között kialakult szoros együttmű­ködésről, különös tekintettel a ke­reskedelmi, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatokra. A két fél egyet­értett abban, hogy a jövőbeni magasszintű látogatások tovább erősítik a köztük kialakult baráti együttműködés szálait. A magyar és az arab fél hang­súlyozta azon eltökéltségét, hogy további erőfeszítéseket tesz és együttműködik valamennyi béke- szerető erővel a nemzetközi fe­szültség enyhítése érdekében, és elősegíti a megegyezést az ál­talános és teljes leszerelés kér­désében. A két fél nagy jelen­tőséget tulajdonít annak, hogy megtegyék a szükséges elő­készítő lépéseket a feszültség csökkentéséhez, beleértve atom­fegyvermentes övezetek létre­hozásának lehetőségét is a világ különböző részein. A magyar és az arab fél a továbbiakban ki­nyilvánította azon meggyőződé­sét. hogy a Kínai Népköztársaság­nak el kell foglalnia az őt meg­illető törvényes helyet az ENS2- beh. és hogy az ENSZ külön­böző szervezeteiben arányosabb képviseletet kell biztosítani az afrikai és ázsiai országoknak. A két fél megelégedéssel álla­pította meg, hogy a két ország közötti sokoldalú kapcsolatok ál­landóan erősödnek és fejlődnek, minden területen bizonyítják, hogy a két fél őszintén hisz a békés egymás mellett élés poli­tikájában, és hogy a két ország társadalmi, gazdasági és politikai rendszerének különbözősége nem akadályozza együttműködésüket és barátságukat a kölcsönös meg­becsülés elve alapján. Megkezdődött a gyártási idény Több mint kétmillió üveget töltenek meg zöldborsóval a Paksi Konzervgyárban A héten — közel egyéves „pihe­nés” után — megindultak a három borsófeldolgozó-vonal gépei, be­rendezései a Paksi Konzervgyár­ban és a környékbeli tsz-ekben, állami gazdaságokban, megkezdő­dött a borsószezon. Nemcsak a gyárban forognak a gépek, hanem a gazdaságokban is. Ugyanis a zöldborsó-vonal „eleje” kint van a földeken, a -feldolgozás első fázi­sa ott kezdődik. A gépekkel leka­szált zöldborsó a borsócséplő gépek be kerül, a kicsépelt borsószár ottmarad a gazdaságnak takarmá­nyozásra, silónak és csak a szemet szállítják be a gyárba. Ezzel sike­rült néhány évvel ezelőtt megva­lósítani a zöldborsó nagyüzemi termesztését, kiküszöbölve a leg­munkaigényesebb műveletet, a kézi szedést. Szerdán érkezett az első borsó- szem-szállítmány a gyárba és az első két nap még próbagyártással telt el. Tegnap azonban már csak­nem „teljes gőzzel” ment az üzem, közel öt vagonnyi borsószemet dol­goztak fel és töltöttek üvegekbe. Az idényre alaposan felkészül­tek a gyárban. Már hetekkel előbb befejezték a gépek, berendezések nagyjavítását, elvégezték a próba­járatást is. Elkészült a „haditerv’’ is, mindenki megkapta a beosztá­sát, pontosan meghatározva, mi lesz a teendője. Tavaly hét borsó­cséplő gépe volt a gyárnak, az idén a cséplőgép-állomány eggyel gya­rapodott. Az üzem most képes ar­ra, hogy naponta akár nyolc-kilenc vagon borsószemet is feldolgozzon. Az idei terv összesen kétszáz- hatvan vagon zöldborsó-konzerv gyártását irányozza elő, ez — öt- negyedes üvegekkel számolva — pontosan kétmillió 80 000 üveg borsókonzervet jelent. A gyár kol­lektívája felkészült e terv teljesí­tésére, sőt túlteljesítésére is és az eredmény kizárólag azon múlik, megfelelő lesz-e az idei borsóter- més. Az eddigi termésbecslések sze­rint az express-borsó — a kedve­zőtlen időjárás miatt — nem hoz­za a várt termést, azonban — ha­sonlóan a tavalyi idényhez — még van remény arra, hogy a később érő velőborsóból sikerül pótolni a hiánytj XIV. évfolyam, 131. szám. ÁRA: 50 FILLÉR Szombat, 1964. június 6.

Next

/
Thumbnails
Contents