Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-28 / 150. szám
1964. június 28. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁa 1 Bepillantás a jövőbe: A Paksi Konzervgyár — Vtfnakodva tettem fel a kérdést Nági János elvtársnak, a gyár igazgatójának, kitől lehetne az üzemben felvilágosítást kérni a Paksi Konzervgyár fejlesztési terveiről. Az köztudomású, hogy a konzervipar egyike a leggyorsabban fejlődő iparágaknak évente 20—25 százalékkal növekszik termelése. A KGST keretében szervezett nemzetközi munkamegosztásban — kedvező mező- gazdasági termelési adottságaink következtében — egyre több, különféle konzervkészítmény előállítására kell berendezkednünk. Jelenleg, és a következő években is. néhány új konzervgyár épül az országban, fejlesztik a meglévőket is. Attól tartottam, hogy az igazgató „haladékot” kér a beszélgetésre, hiszen a borsó- idény kellős közepén nem nagyon érhetnek rá a műszakiak a távlati fejlesztési tervekkel foglalkozni. — Ettől nem kell tartani — válaszolja. — Nincs az a fontos napi feladat, ami háttérbe szoríthatná a jövő előkészítését. És különben is, ha a műszaki osztály jól dolgozik — mert ott találhatók a perspektivikus tervek — akkor nem most kell kapkod- niok. Az ő „borsószezonjuk” már több mint egy hónapja véget ért. Amikor kijavítva, felülvizsgálva, átadták a gyártó-berendezéseket üzemeltetésre. És valóban, ahogy leültünk Kródi József elvtárssal, a gyár műszaki osztályának vezetőjével és elővettük a terveket, a majdnem kétórás beszélgetés alatt csak egyszer-kétszer szólalt meg a telefon. Akkor is az őszre megígért gépekről, a jövő évben leszállítandó kivitelezési tervekről volt szó a telefonbeszélgetésekben. A borsóról szó sem esett. Teljesen új gyár A jelenlegi mellett egy teljesen új, a mostaninál kétszerte nagyobb kapacitású, korszerű konzervgyárat építünk fel 1970-ig — mondja Kródi elvtárs. — Nemrég még vita tárgya volt, hogy a mostani üzemet korszerűsítsük-e, vagy újat építsünk. A vita azonban azóta már eldőlt, és igen helyes irányban, az egyetlen észszerű megoldást választva. A legkedvezőbb megoldás ez, két okból is. Először azért, mert a mostani üzemből, a mostani helyiségek felhasználásával, vagy esetleges átalakításával sem lehetett volna egy korszerű, a mai követelményeknek megfelelő üzemet létrehozni. A konzerv- gyártás nagy gőz- és páraképződéssel jár. Ehhez magas helyiségek kellenek és olyanok, amelyeken a lehető legkisebb a páralecsapódás. Az új üzemépületeket úgy alakíthatjuk ki, hogy egyáltalán nem vagyunk kötve a meglévőhöz, tehát teljes mértékben érvényesíthetjük a korszerű technológia, a belső anyagmozgatás, a higiénia követelményeit. A másik ok: a rekonstrukció, ha az a meglévő épületek átalakításával jár, elkerülhetetlenül akadályozza a termelést. Ez pedig a mi iparágunknál, ahol gyorsan romló nyersanyagokat dolgozunk fel, még károsabb lehet, mint másutt. így pedig, ahogy most oldjuk meg, a régi üzem szinte érintetlenül termelhet mindaddig, amíg a gyártás átköltözhet az újba, a készbe. Esetleg, minimális mértékben növelni is lehet a termelést. Az átköltözés után pedig sor kerülhet a mostani üzem felhasználására, más célra. Á jelenlegi gyárból — segédüzem A tervtanulmányból — amelyet már jóváhagytak — kitűnik, hogy a mostani főzeléküzemből segédüzem, mégpedig dobozgyár hat év múlva lesz. A paksi gyár profilja ugyanis ennyiben megváltozik, itt elsősorban dobozos konzervet fognak készíteni. A dobozos áru iránti igény ugyanis gyorsan nő, emellett a változás megfelel majd a gyár szállítási adottságainak is. Négy kilométerre fekszik ide a vasútállomás, tehát a lehetőség szerint csökkenteni kell a szállítási igényeket. A doboz „nyersanyaga” a lemez pedig sokkal kisebb szállításigényű, mint az üres üveg. Dobozgyártásra pedig a jelenlegi főzeléküzem kiválóan alkalmas. Korszrű, automata gépekkel gyártják majd itt nemcsak a paksi gyár, hanem a többi dunántúli konzervgyár részére a dobozokat, a jelenlegi készáruraktárban raktározzák majd. Görgősoros szállitópályán jutnak el majd az üres dobozok az ezután megépítendő főüzembe. Segédanyagraktárrá alakítják át a jelenlegi befőttüzemet is. Az irodaépületet kismértékben bővítik és ez elegendő lesz a megnövekedett gyár adminisztrációjának lebonyolítására (ugyanis csak a termelés nő, a létszám csaknem változatlan marad). A feldolgozó üzem egyetlen, hatalmas épületében kapnak helyet a különböző gyártási vonalak, az energiatelephez közeli felében — hogy minél kisebb legyen a veszteség — az energiaigényes borsóvonal és a besürítőüzem, a másik oldalában pedig, közvetlenül a jelenlegi százvagonos tartály- rendszer fölött, a léüzem. Évi négyezer,„ vagonos kapacitásúra méretezik az új üzemet, tíz százalékos tartalék-kapacitással, hogy az esetleges terven felül termelt nyersanyagot is fel tudja dolgozni. Ezernyolcszáz vagonos raktár Az egész konzerviparnak nagy gondja még most á raktározás. A paksi gyár is, évi termelésének alig tíz százalékát tudja a telepi raktárban tárolni, a többit kénytelen távoli bérraktárakban tartani. Ez nagymértékben megdrágítja a raktározást és rontja a minőséget is. Az új üzem ezernyolcszáz vagonos raktárt kap, tehát a raktárkapacitás a termelési kapacitásnak több, mint negyven százalékát teszi majd ki. Természetesen a legmodernebb raktározási, belső anyagmozgatás.; technológiát alkalmazzák az új raktárakban, jóformán teljesen kiküszöbölve a fizikai munkát. A raktár építését — legalábbis az első hatszáz vagonos egységét — már a közeljövőben elkezdik és annak a jövő év végéig el kell készülni. A gyár raktározási gondjai tehát már hamarosan enyhülnek. Kiküszöbölik a szállítási kereszteződéseket Három kapuja lesz az új gyárnak. A jelenlegi bejárat megmarad, de kizárólag nyersanyag-beszállításra használják majd. A középső bejáraton — az új szociális épületen keresztül — a dolgozók közlekednek. A gyár északi részén építeindő kapun szállítják majd ki a készárut. Tehát a nyersanyagok, félkész termékek, készáruk a lehető legrövidebb utat teszik meg a gyáron belül is, és nem keresztezik „egymás” útját. Az új gyárnak nagyon sok vízre lesz szüksége. Ennek biztosítására felszíni, vízkivételi művet építenek a Dunán. Jelenleg nincs megoldva a szennyvíz-derítés. Egy korszerű derítő építése is szerepel a tervekben, mégpedig nem is a rekonstrukciós program végén, hanem az elején. A feldolgozó üzem alatti pincét hűtik majd, így ez alkalmas • lesz húsz—huszonöt vagon nyersanyag tárolására. Erre azért lesz szükség, mert elkerülhetetlen az ingadozás a nyersanyag-beszállításnál. Amikor annyit kap a gyár, hogy mindet azonnal nem tudja feldolgozni, a „felesleget” a hűtött pincében -tárolhatja egy-kót napig. Mint a műszaki osztályvezetőtől megtudtuk, az épülő új gyárat a ma ismert legkorszerűbb berendezésekkel, gépekkel látják el és nemcsak maga a gyártás- technológia felel majd meg a világszínvonalnak, hanem a gyártásszervezés, a belső anyagmozgás tás és raktározás is. Az egyes előkészítő- és gyártó-vonalak, a raktárak, a segédüzemek elhelyezése olyan lesz, hogy köztük a gyártmány, illetve a különféle segédanyagok útja a lehető legrövidebb légyen, és ezt is gépesítik. Kap az új gyár olyan gépeket, berendezéseket is, amelyek korszerűbbek a ma ismert legmodernebbnél is. Elmondhatjuk tehát, hogy a Paksi Konzervgyár már a kommunizmus gyára lesz. Mikor, és mennyibe kerül? A hatalmas program végrehajtása már meg is kezdődött — mondja a műszaki osztályvezető. — Még a második ötéves terv beruházási feladatai közé tartozik a szociális épület (ez igen sürgős, mert jelenleg nagyon rossz a dolgozók szociális ellátása), egy hatszáz vagonos raktár és a szennyvízderítő megépítése. Ez mintegy húszmillió forintba kerül. A második ütem a harmadik ötéves terv első felében, 1966—67- ben valósul meg. Ekkor bővítjük az energiatelepet — a gőztermelő kapacitást a jelenleginek háromszorosára emeljük — és egy tizenkét szolgálati lakásos házat építünk. A harmadik ütemben valósul meg — 1967. elejétől 1969. első feléig a feldolgozó üzem felépítése és elkészül további, ezerkétszáz vagon áru befogadására alkalmas raktár is. A harmadik ötéves tervben összesen 140 millió forintot fordítunk beruházásra. Közben megkezdjük az átköltözést és a jelenlegi üzem berendezését dobozgyártásra. A harmadik ötéves terv utolsó esztendejében, lO'SO-ben már teljes kapacitással termel az új gyár. (J. J.) Készül a takarmánytáp A Dalmandi Állami Gazdaság új létesítményében, a négyemeletes takarmánykeverő üzemben naponta 250 mázsa takarmánytáp készül. Könyvtárral bővül a gerjeni művelődési ház A gerjeni művelődési házhoz új szárnyat építenek; könyvtár- helyiségekkel és klubszobával bővítik. A könyvtár ezideig elég szűkös helyen volt, az öltözőkbe beszorítva, nem volt olvasóterem, és nem volt olyan kisebb terem sem, ahova a televíziót elhelyezték volna. Ehhez a nagyterem — különösen télen — túlságosan nagy volt. Ezért a tanács úgy határozott, hogy a községfejlesztési alapból hatvanezer forintot a művelődési ház bővítésére, könyvtárépítésre fordít. Ehhez a megyei könyvtár még 25 ezer forint összegű támogatást is adott. Az építkezést a tanács házi brigádja végzi, társadalmi munka-segítséggel. A tavasz óta meggyorsult a Dombóvár—hőgyészi út átépítése. Jelenleg gépi és emberi erővel foíyil a munka Kurd és JHőgyész között. Csibráknál már a bengerezésnél tartanak.
