Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-27 / 149. szám

2 TOLNA MEGYÉT NÉPÚJSÁG issl június rr. Befejezte munkáját az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az új biin to tókódexek meg­léteinek az élet követelmé­nyeinek. Bíróságunk, ügyészségünk és rendőrségünk lelkiismeretes mun­káját dicséri, hogy az új büntető rendelkezések végrehajtása és gyakorlati alkalmazása — az or­szág egész területén — úgyszól­ván zökkenőmentes. Ezután arról beszélt dr. Szénási Géza, hogy a társadalom segítsé­ge nélkül bűnüldöző szerveink önmagukban nem képesek a bű­nözés alakulásában jelentős sze­repet játszó, negatív jelenségek kiküszöbölésére. Rámutatott a legfőbb ügyész ez­után, hogy olyan bűncselekmény­fajták, mint például a zsarolás, az orgazdaság — amelyek a kapi­talista viszonyok között állandóan virulensek voltak — ma már szin­te teljesen elenyésztek. Más bűn­cselekmény-fajtáknál, mint pél­dául az állam ellen elkövetett po­litikai bűncselekményeknél is, je­lentős csökkenés tapasztalható. Egyes bűncselekmények elköveté­sének indító okai is megváltoz­tak; így például nyereségvágyból elkövetett emberölés ma már alig fordul elő. A bűnesetek száma csökkenő tendenciát mutat. A bű­nözést kiváltó okok száma azon­ban még elég tekintélyes; a bűnö­zés még ma is társadalmi jelen­ség. Szénási Géza ezután a bőnözés és a bűnüldözés helyzetéről a kö­vetkezőket mondotta: — Kormányunk politikájának, Népköztársaságunk állami és tár­sadalmi rendje szilárdságának eredményeként fokozatosan csök­ken az állam elleni bűncselekmé­nyek száma. 1962-ben a bíróság elé állított személyek 0,8 százalé­ka követett el államellenes bűn- cselekményt, 1963-ban pedig 0,3 százaléka. Ezen belül is az utóbbi években minimálisra csökkent a súlyos esetek száma. Helytelen lenne azonban a hazánkkal és társadalmi rendünkkel szembeni ellenséges erők jelentőségét le­becsülni. Nemcsak az illetékes szerveknek, hanem minden magyar állampolgár­nak törvényes kötelessége, hogy az ellenséges behatolást és tevékenységet leleplezze. Társadalmi tulajdon megkáro­sítása miatt kevesebb személy ke­rült bíróság elé; az ilyen ügyek­ben bírósági eljáráson kívüli fe­lelősségre vonást is alkalmazunk. A társadalmi tulajdonban okozott kár összege 1961-től 1963. végéig 40,7 százalékkal csökkent. Ez rendkívül biztató, és többek között arra is utal, hogy mind a társadalom, mind az arra hivatott szervek ellenőrzése sokat javult. Ezután Szénási Géza elmondta: Az ügyészségek a közelmúlt­ban a népgazdaság három fon- tas ásóban, a vegvioar. a gépipar és mezőgazdaság területén, az il­letékes szakszervezeti szervek­kel közösen megvizsgálták a munkásvédelmi intézkedéseket Megállapították hogy — az ered menyek ellenére — a munkás­védelem nem tartott lépést ipa­runk, mezőgazdaságunk roha­mos feilődé;ével Az elmúlt évek hez képest csökkent ugyan az üzemi balesetek száma, de ugyan­akkor emelkedett a súlyosabb, több munkanap-kiesést előidéző és emberéletet követelő balese­tek száma A továbbiakban a legfőbb ügyész kijelentette: — Hatékonyan kell fellépni a társadalmi tulajdon megkárosítói ellen. A társadalmi tulajdont ke­zelő szerveknek és dolgozóknak nemcsak joga. hanem kötelessége is, hogy a társadalmi tulajdon ellen vétőktől megköveteljék az okozott kár hiánytalan megtérí­tését. E^en *> téren van fedődé' A Fokozott tővetilnények tá­masztása azt is jelenti, hogy az állami, munka- és tervfe­gyelem megsértőit erélyesen felelősségre kell vonni. A termelőszövetkezetektől a szerződéses kötelezettségek mara­déktalan teljesítését kell megkö­vetelni. A továbbiakban a legfőbb ügyész hangoztatta, hogy biztosí­tani kell az egyéni és társadalmi I érdekek összhangját. Hozzátette: minden törvényes eszközzel el kell érni az állami gazdálkodó szervek és szövetkezetek jogos igényeinek érvényesítését. Szénási Géza ezután a legutób­bi vizsgálatok tapasztalatai alap­ján megállapította, hogy az ügyé­szi és bírói szervek — a még meglévő hibák ellenére — ered­ményeket értek el a jogpolitikai elvek gyakorlati megvalósításá­ban. A legfőbb ügyész beszéde be­fejező részében hangsúlyozta, hogy szocialista álllamunk továbbfej­lesztésének kulcskérdése a szo­cialista demokratizmus mind szé­lesebb körű kibontakozása; az, hogy a lakosság mind szélesebb ré­tegei kapcsolódjanak be köz­vetlenül is a közügyek in­tézésébe. E célok segítését szolgálják a tár­sadalmi bíróságok, amelyek szá­ma a korábbi ezerötszázról mint­egy kétszeresére emelkedett. Szénási Géza befejezésül kérte, hogy az országgyűlés fogadja el beszámolóját. — Az országgyűlés vita után a beszámolót elfogadta. Interpellációk Szünet után az országgyűlés át­tért az interpellációkra. Dr. Bognár József Tolna megyei I képviseJő a pénzügyminiszterhez és a külügyminiszterhez intézett I interpellációt. — A második világháború vé- I gén a hitleri hadsereg által meg- ; szállt Magyarországról sokmil­liárdnyi értéket — különböző nyersanyagokat, mezőgazdasági termékeket — köztük lábasjószá­gokat, vasúti gördülőanyagokat, egyes gyárak komplett berende­zéseit és kulturális értékeket hur­coltak Nyugatra, elsősorban az Egyesült Államok fegyveres erői által megszállt területre. Ez még tetézte azokat a súlyos károkat, amelyeket hazánk különben is szenvedett. A második világhábo­rú befejezését követő években a magyar kormányzatnak visszajut­tatták a háború alatt elhurcolt javak egy részét, de ez csak egy kis hányada volt az összes elhur­colt javaknak. — Milyen intézkedéseket tett és tesz a magyar kormány, hogy a hazánk területéről elhurcolt és vissza nem adott javakért meg­felelő kártalanításban részesül­jünk — hangzott dr. Bognár Jó­zsef kérdése. Az interpellációra — a kül­ügyminiszterrel egyetértésben dr. Timár Mátyás pénzügyminiszter válaszolt. — A kérdés felvetése teljesen indokolt. A háború végén jogtala­nul elhurcolt magyar javak ér­téke sokmilliárdot tesz ki. — A magyar kormány már ré­gebben megtette a szükséges lépé­seket, hogy az így elhurcolt ja­vak mennyiségét és értékét meg­állapítsa, s ahol ez lehetséges, számba vegyük azt is, hogy a kérdéses javak végül is hova ke­rültek. Az illetékes szerveket eb­ben természetesen kotlátozta a háborút követő zűrzavar, a leg­fontosabb tényeket mégis sike­rült feltárni. — E tények alapján úgyneve­zett vagyonjogi tárgyalásokat folytattunk és a jövőben is foly­tatunk számos ország kormányá­val. E tárgyalásokon egyfelől a mi igényeink, másfelől az egyes országok részéről Magvarország- pal szemben támasztott követe­lések alkotják a tárgyalás anya­gát. A kölcsönös követelések esveztetése természetesen hosszú eljárás. A jogcímek között na- Svon eltérő jellegű tartozások és követelések szerepelnek; például hosszú- és rövidleiáratú tartozá­sok, háborús károk, magánjogi követelések, vállalati és bank­elszámolások stb. — A legtöbb országgal a lé- nveges kérdéseket már rendez­tük. Alapos reménnyel mondha­tom. hogy újabban a magvar— osztrák vagyoniogi tárgyaláso­kon is — a kölcsönös i"ónvek méltányos fiavelembevétele alán­ján — megegyezésre van kilátás. — Még néhány viszonylatban rendezetlenek ezek a kérdések, így néldárl az Epvp-nit Államik a Német Szövetségi Köztársaság vonatkozásában. Rendezésük azért is fontos, mert elősegíti külpoli­tikánk alapvető elveinek, így a kapcsolatok normalizálásának érvényesítését ezeknek az orszá­goknak a vonatkozásában is. Meg­győződésünk, hogy ez a felek ér­dekeinek kölcsönösen megfelel. A választ dr. Bognár József képviselő és az országgyűlés tu­domásul vette. Varga Gáborné, Borsod megyei képviselő a második ötéves terv Borsod megyei beruházásai, ezen belül elsősorban a lakásépítke­zések megvalósítása ügyében az építésügyi miniszterhez és az Or­szágos Tervhivatal elnökéhez in­tézett kérdést. Ezután Háner József budapesti képviselő interpellációja követ­kezett a nehézipari miniszterhez a budapesti vegyiművekből ki­áramló levegőszennyező gázok megszüntetése tárgyában, majd Lévárdi Ferenc nehézipari mi­niszter rámutatott, hogy az érin­tett kérdéssel az országgyűlés ez év januári ülésszaka is foglalkozott. Az ülésszak után, a kormány erre vonatkozó határozatát is fi­gyelembe véve, intézkedtem a vegyipari üzemek víz- és levegő- szennyező hatásának a gondos felméréséről és a helyzet gyöke­res megjavításának előkészítésé­ről. A felülvizsgálat eredményeit és a szükséges intézkedések ter­vét októberben a kormány elé terjesztem. Dr. Lévárdi Ferenc válaszát mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés elfogadta. Ismét Háner József terjesztett be interpellációt, ezúttal a föld­művelésügyi miniszterhez. Kér­dése az volt, hogy a környező levegőt rendkívül erősen szeny- nyező, s már a fővárosból kite­lepítendő üzemek közé sorolt állatifehérje takarmányokat elő­állító vállalat tényleges kitelepí­tésére mikor kerül sor, s hogy addig is milyen intézkedéseket tesznek az üzemből kiáradó bűz csökkentésére. Losonczi Pál földművelésügyi miniszter válaszában elmondotta: a gazdasági bizottság hozzájá­rult az üzem vidékre telepítésé­hez. A kitelepítés mintegy 130 millió forintba kerül. Ilyen nagy beruházás programjának és ter­veinek elkészítéséhez tapasztala­taink szerint legalább egy évre, a kivitelezéshez pedig legalább három évre van szükség, így a kitelepítés csak 1969. elején va­lósulhat meg. Sárfi Rózsi, Szabolcs megyei képviselő az egészségügyi beru­házásoknál tapasztalható elma­radás behozását sürgette az épí­tésügyi miniszterhez intézett in­terpellációjában. Szobek András, Békés megyei képviselő egyes építési alapanya­gok időszakos hiányának meg­szüntetése miatt interpellált az építésű évi miniszterhez. Ezzel az országgyűlés ülés­szaka b"fe:eződött. Az ülés Vass Istvánné elnök zárszavával ért véget. 1941. június 27. Alighanem Krúdy Adóm ezredes volt az első, aki a szakember biz­tonságával megállapította, hogy a támadó gépek a Luftwajfe kötelé­kébe tartoztak. A kassai repülőtér parancsnoka magánemberként is jól ismerte dr. Bárdossy László miniszterelnököt. A kor történetének ku­tatói megtalálták azt a levelét, melyben a kormány felelős vezetőjével közölte a nyers és megcáfolhatatlan lényeket: — a kassai bombatáma­dás német provokáció volt. Krúdy ezredest a miniszterelnök hallgatás­ra intette, évekkel később ez a valóban becsületes magyar katonatiszt német koncentrációs táborba került: Az akkori magyar kormány nem akart kimaradni az osztozásra szántnak véli koncból, a Szovjetunió „meghódításából" és bár ezzel abban az időpontban még a német hadve­zetőség sem számolt, az ország tételes törvényeit sértő módon csatlako­zott a Szovjetuniót megtámadókhoz. Százkilencven hadosztály zúdult kelet felé, köztük a nem kis részben kerékpáron közlekedő magyar „gyorshadtesl" és a harckocsik korában a magyar páncélosok: — pán­célautókkal. A jogtalan hadüzenet ténye egy több mint két évtizeden keresztül folytatott nemzetvesztő politika logikus következménye volt. Százezrek életébe, a II. magyar hadsereg voronyezsi pusztulásába és az ország későbbi hadszíntérré válásába került. Kormányok jöttek és men­tek a dunaparti Országházban, de valamennyi hü maradt a német „szövetségeshez", valamennyi tevékeny részt vállalt az ország tönkre­tételében. A sebek azóta behegedtek. Az ország szabad és független. Felejteni I azonban nem szabad. Huszonhárom évvel ezelőtt támadta meg Horthy j Magyarországa a Szovjetuniót. Hruscsov és Erlander a két ország kapcsolatairól tárgyalt tesek. Az ilyen versenyben Svéd­országban jó társra találunk. Ta­nuljunk egymástól. Megmutatjuk majd önöknek eredményeinket, és szívesen látjuk az önök eredmé­nyeit is. Pénteken délelőtt Hruscsov és Erlander nem folytatott hivatalos megbeszélést, de együtt tértek vissza a svéd fővárosba Erlander miniszterelnök vidéki birtokáról. Délben Erlander Stockholm egyik legszebb pontján, a Skan- sen-parkfoan ebédet adott Hrus­csov tiszteletére. A zártkörű ebéd előtt svéd mű­vészegyüttesek adtak műsort Hruscsov tiszteletére népdalokból és népi táncokból. Az ebédet követően Hruscsov a svéd szakszervezetekhez látoga­tott és ott a szakszervezetek ve­zetőivel találkozott. Este a stockholmi szovjet nagy­követség adott fogadást N. Sz. Hruscsov látogatása alkalmából. Stockholm (MTI). Hruscsov szovjet miniszterelnök a csütör­tök estét Erlander svéd minisz­terelnök vidéki rezidenciáján töl­tötte. A két államférfi pénteken délelőtt tért vissza a svéd fővá­rosba. Csütörtökön este nem hivatalos tárgyalásokat folytattak, majd a Nyikita Hruscsov tiszteletére adott vacsorán mondott beszédé­ben Erlander kijelentette: Véle­ménye szerint Hruscsov látogatá­sa nagyjelentőségű. — Megbeszéléseink a béke, a nemzetközi helyzet kérdéseire összpontosulnak — mondotta. Hruscsov válaszában kijelen­tette: Jól érezte magát Svédor­szágban. mivel a svéd—szovjet kapcsolatok az elmúlt időben mindig jók voltak. — Békés versenyt folytatunk az önök országával — jelentette ki —, olyanfajta versenyt, amely­ben nincsenek vesztesek és győz­Leszavazták az olasz kormányt a parlamentben Róma (MTI). A Moro-kormány — pontosabban a kormányon be­lüli kereszténydemokrata többség — elszenvedte első parlamenti vereségét. A képviselőház a kommunista párt, a baloldali szocialista párt és a jobboldali pártok 228 ellen- szavazatával, illetve a kormány­ban részt vevő szocialisták, szo­ciáldemokraták és köztársaság­pártiak tartózkodásával vissza­utasította a kereszténydemokraták követelését, hogy a költségvetés­ben újabb, körülbelül 150 milliós segélyt folyósítsanak a magán — tehát az egyházi iskoláknak. A szavazást — miután a szo­cialisták visszavonták módosító javaslatukat — a kommunisták kezdeményezték. A javaslat mellett csupán a 221 kereszténydemokrata képviselő szavazott. A kormány ilymódon kisebb­ségbe került, s bár nem bizalmi szavazásról van szó, a helyzet egy I kormányválság nyitányára emlé- I keztet. A kommunista párt központi bizottság,ának péntek délelőtti ülésén Togliatti, a párt főtitkára a parlamenti szavazással foglal­kozva, a többi között kijelentet­te: új, és súlyos helyzet állt elő. A kormánytöbbségen belül drá­mai módon bekövetkezett szaka­dás gyakorlatilag lehetetlenné te­szi a kormány tevékenységének folytatását. Togliatti követelte a kormány lemondását. T

Next

/
Thumbnails
Contents