Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-18 / 141. szám

J. 4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1964. június 18. PETŐ MIKLÓS: OLIVEIRA ÉS TÁRSA Dokumentumtörténet u Cap Ancona felrobbantásáról Az ágyúdörgés egyre közelebb­ről hallatszott. Egyszercsak Friedrich kocsijának első kereke az árokba csúszott és megállt. A teherautók elgördültek mellettük. Friedrich a sofőrök arcát bámul­ta. Egy, kettő, három... Ejha! En­nek a fickónak az arca emlékez­teti valakire... Megvan: hiszen ez Hans Richter! Friedrich gyorsan megfordul, előrántja revolverét és Oliveirára szegezi. — Senor Oliveira, ne mozdul­jon. mert szétloccsantom az agyát! Csak úgy menekülhet, ha végrehajtja utasításaimat. A játszmát elvesztette. Persze érde­kelne, hogy mire is számított. Át akart jutni a vörösökhöz? És azt is árulja el: kinek dolgozik maga tulajdonképpen? — A ..Manuel Oliveira és Tár­sa" cégnek. — Ne nézzen hülyének! Az országúton hirtelen német tankok és páncélautók bukkantak fel. — Az okmányaikat, uraim — szólalt meg németül egy tiszt. Oliveira felismerte benne Ga- nyint. A mitsem gyanító Friedrich gyorsan bemutatkozott. — Mendel ezredes vagyok, a burgosi német követségről. j Vörös kémet fogtam. Az előt- I tünk elhaladt kocsioszlop sofőréi vörös diverzánsok. Ganyin Oliveirához fordult: — S ehhez ön mit szól? — Azt, hogy Friedrich Mendel ezredes veszélyes gonosztevő és ideje ártalmatlanná tenni. — Letartóztatom Mendel ezre­des! — mondta Ganyin, majd Oliveirához és Hans Richterhez fordulva, így folytatta: És most gyűjtsék össze az elv­társakat. Két teherkocsi marad, a többit felgyújtjuk, s indulunk visszafelé. — Engedje meg. hogy közöljem Ganyin elvtárs: Mendelnek én csak útközben lettem gyanús. Visszamehetek tehát Lisszabonba és tovább dolgozhatom — mond­ta Oliveira, azaz Misa Sznyegov. — Nem kockáztathatunk, -Misa. Téged most fogságba ejtünk, az­tán a köztársaságiak kiutasítanak. De Párizsba utazol. Ott találkoz­hatsz Krjucskovával, és ha kide­rült, hogy Lisszabonban nem gya­nítanak semmit, visszamehettek. És Párizsból akár egy hónapra is hazairányíthatunk téged és Nyina Krjucskovát is. ... A tankok és a teherautók ha­marosan köztársasági területre érkeztek. _ (Vége) Emberi segítség nélkül, önállóan élő robotgépek Az amerikai John Hopkinfh pékét szerkesszen, amelyek alkal- egyetem alkalmazott fizikai labo- mazkodni tudnak a külső közeg ratóriumában, ahonnan a robot- változó feltételeihez, gépek egész nemzedékei kerültek A „Ferdinand” után, „aki” a ki, már „megszületett” egy új robottechnika eddigi csúcstelje- autornata, amely „eszik”, „játszik”, sítménye volt, az egyetem labo- ha kedve szottyan rá, „megzava- ratóriuma még tökéletesebb ro- rodik a félelemtől”, ha váratlan botot szerkesztett, bármilyen kö- veszélyt érez, és „alszik”, ha el- rülmények között megvan emberi fárad. A laboratórium, amely mű- segítség nélkül. Adatokat vehet holdak felbocsátásához is gyárt fel a környezetből, s ezeknek berendezéseket, most azt a célt megfelelően alkalmazkodhat. A tűzte ki, hogy olyan automata gé- „fején” elhelyezett „érzékszer­vekkel” érzékeli az akadályokat, s konnektort keres, ha áramra „éhes”. Mihelyt megtalálja a kon­nektort, bekapcsolja magát, ami­kor pedig „jóllakott árammal”, ki­kapcsolódik, és tovább megy. A Emberi lényként sétál és kopog- itat az ajtón. Két „fül”-rendszerű akusztikus berendezés segítségé­ivel veszi észre az akadályokat, lágy, hogy érzékeli a róluk vissza- I verődő nemes hullámokat, f Rövidesen „szemet" is kap, hogy hamar megtalálja a villanykon­nektort. Elektromos emlékezete ,. figyelmezteti, ha eljön az alvás {ideje, s akkor „lepihen”. I A robotkísérletek fő célja az, • hogy a tengerfenéket, a föld bel­eseiét és a különböző bolygókat ^kutató automatát szerkesszenek. REJTŐ JENŐ: ORDAS IVÁN: KÍPRE6ÉNYVÁlTOZAT> KOVÁCS SÁNDOR Lea ebben a pillanatban a kezére ütött. elmehet szélsőségekig — Éspedig? — Kérjenek politikai menedék­jogot a Szovjetuniótól. Nemzetközi vizeken hajózunk, önök szovjet hajó fedélzetén vannak, a Krasz­nagyobb Gardner! Gardner kapitány nem volt bo­lond és tudta, hogy egy hadihajó kísérettel haladó halászflottával legalábbis könnyelműség provoká­ciókat elkövetni. Megkérdezte: — Ez parancs? — De még mennyire, hogy pa­rancs! Azonnal teljesítse! * Ivan Alekszejevics Bogatov, a Krasznodar II. őszülő hajú, fiata­los arcú parancsnoka komolyan hallgatta Fred Perkins beszámo­lóját. Kitűnően beszélt angolul, nem volt szüksége tolmácsra. Az amerikai nyílt, őszinte arca és ugyanakkor a fejük felett zúgó vadászgépek kavargása egyébként is önmaga helyett beszélt. — A bátraké a szerencse! — mosolyodott el végül. Azt hiszem önök igazán elmondhatják, hogy szerencséjük volt. Halászflottáink általában nem közlekednek hadi­hajók védelmében. Merő véletlen, hogy két gyakorlatozó egységünk a kereskedelmi tengerészeihez tar­tozó elvtársakkal tegnap találko­zott Ök valószínűleg kénytelenek lennének önöket visszaadni üldö­zőiknek. Mert azzal remélem tisz­tában vannak, hogy a repülők már gam és társaim nevében politikai régen iderádióztak valamilyen menedékjogot kérek a Szovjetunió- gyorsán mozgó hadihajót...? tói! Fred bólintott: — A menedékjogot ideiglenesen — Regény — XXL — Ez valószínű! — Sajnos azonban a kiadatási — És hogyan kerülnek ide a vö- kérelemnek mi sem mondhatunk rösök? ellent... — Nagylétszámú halászflotta — Hogyan?! Önök kiszolgáltat­ván alattunk, két romboló kísére- nak bennünket? tőben. Bogatov parancsnok mosolygott: — Nyugtalanítsa őket! Rájuk — Igen! Feltéve, ha tartósan el­csapni akár a kéményekig! A leg- mulasztanak egy formaságot..; megadom. Kívánságukra szovjet kikötőbe szállítjuk önöket. Ebben a pillanatban kopogtak és egy tengerész lépett be. Orosz nyelven jelentett a parancsnok­nak: — Parancsnok elvtárs, jelentem^ hogy az amerikaiak a hajók árbo­cának magasságáig szüntelen ala­csonyrepüléseket hajtanak végre! Támadásaikkal zavarják a bizton­ságos kórmányzást! Bogatov parancsnok felállt: — Önök katonatisztek voltak! Nincs kedvük velem együtt a fe­délzetre fáradni? — És én? — kérdezte Lea. — Természetesen ön is jöhet, ha nem ijedős... Azaz mif is beszé­lek! Hiszen ilyen előzményeit után valóságos sértés feltételezni önről, hogy ijedős lenne... A fedélzeten elhangzott a pa­rancs! ' — Tűzkészültség! A légvédelmi ágyúk és gépágyúk kezelő legénysége szemvillanás­nyi idő alatt elfoglalta helyét. A lövegek csöve kifelé és felfelé for­dult. A szovjet romboló észrevehe­tően értésére adta a provokátorok­nak, hogy nem tűri tovább táma­dásaikat. Gardner kapitány repülői nem csaptak le többet a hajókra. Még Az egymáshoz simuló Lea és Fred, mögöttük a hegyként tornyosu­ló Joe. nodar II. parancsnoka pedig én vagyok. Tehát— Fred felállt: — Parancsnok úr! Ezennel ma­egy hatalmas kört írtak le, aztán az egymáshoz simuló Lea és Fred mögöttük pedig a hegyként tor­nyosuló Joe boldogságtól könnyes tekintete már nem tudta sokáig követni őket. Eltűntek a szemhatárról. (Vége) ex at. of Sude ss ex ás Bradford seders rés MENETBE*! HALADNAK A DZSUNGELÉN KEREV2- TŰt, HOGY MIELŐBB TALÁLKOZHASSANAK KKANQ GENERÁLISSAL. INDOKi'nÁBA AZ AMERIKAIAK és A O A BÁNOK NAGY MENNYISÉGŰ FEGYVERT AKARNAK ÁTDOBNI, HOGY NÉHÁNY LÁBADÓ BElAY SZÜLŐT TÖRZS SEGÍTSÉGÉVEL LÁNGBA BORÍT­SÁK EGÉSZ INOOKINAT. KOZSDÁS A DZSUNGEL ÖSVÉNYEN KÜZDELEM NYOMA­IT ' FEDEZ! FEL. ÓVATOSAN Eló/ZE MEGY FELDER!■ ROZSDÁS, MIUTÁN MAGÁHOZ TÉR, MEGKÖTÖZVE fekszik egy bennszülött kunyhóban, szom­szédba NEM MÁS, MINT AZ ANGOL GYARMAT ÜGY! MINISZTER. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents