Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-13 / 110. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 19G4. május 13i GYORSAN ENNI — SZEKSZÁRDON A gyors táplálkozás nem egészséges; ebben egyetértenek a táplálkozás tan összes tudósai; de, hogy gyakran szükséges, azt mindenki tudja, aki kicsit ismeri, sokszor gálán a kelleténél is gyorsabban rohanó életünket, A kereskedelem és a vendéglátóipar egyformán törekszik a modern, a kor követelményeinek megfelelő kiszolgálási formák irányába. Teijessn automatizált boltok és vendéglők Magyarországon még nincsenek, de 'ismerjük az önkiszolgáló, gyorskiszolgáló üzleteket és az úgynevezett gyors- kiszolgáló éttermeket is. A ven- déglátóipzri egységek dolgában egyáltalán nem túlságosan elkényeztetett S-ekszárdon, utóbbira egyetlen példa van, a múzeum mögötti büfé. Cseppet sem szerencsés, hanem a szükség diktálta helyen. Elsősorban a vasútállomástól és MÁVAUT- pályaudvartól oda-vissza áramló forgalmat fogja fel, de természetesen ennél sokkal többet is. A két műszakban tevékenykedő harminc dolgozó átlagosan napi félezer reggelit, majdnem ugyanannyi ebédet és há- romszázö.ven vacsorát szolgáltat ki. Másképpen számolva, kereken két hét alatt megfordul itt Szekszárd teljes lakosságának megfelelő létszámú közönség. Mindenki, aki olcsón akar enni, és a körülményekhez mérten jól. Az olcsóság vitathatatlan (az árak 1,60 és 8,25 forint között változnak), a körülmények már inkább. A korszerűtlen helyiségben csak nyolc melegítőnyílást lát el a szomszédos Patyolattól átvezetett gőz, viszont van nap. amikor egyszerre húszféle étel hőfokáról is gondoskodni kell. Villany, gáz és más segédeszközök igénybe vételével. Az ételt nem helyben készítik, hanem a távolabbi Beloiannisz utcabeli konyhából szállítják át. Szeszes ital nincs — kivétel a reggeli teához adott rum —, viszont gyümölcslé, citromos üdítő ital naponta háromszáz üveggel fogy. A megyeszékhely korszerű fejlesztési terveibe beleülő változás hozzávetőlegesen az év végére, a Szabadságszálló újjáépítésével azonos időre várható. Ennek egyik szárnyában kap majd otthont a modem kcmyhai gépekkel felszerelendő, a jelenleginél kétszer nagyobb alapterületű gyorsbüfé, mely majd kifogástalanul ellátja az egyes napokon — például szerda, szombat — a mondottnál is lényegesen nagyobb számban Szekszárdra beáramló, és a helybeli fogyasztóközönséget. Házépítés — talajrombolás nélkül A boldog tulajdonos ott ül fris-1 Nos, az új tiajlék építésekor az sen épült háza tornácán’ és töp-. alapgödörből kitermelt földet nem rengve szemléli kertjét. Pontosabban: azt a 150—200 négyszög- öles telket, amelyet már évekke3 ezelőtt valóságos földi paradicsomnak szánt. S most azt kel! látnia, hogy úgyszólván a fű sem terem meg rajta. Közvetlen szomszédainál érik a gyümölcs, illatoznak a virágok, dús termést ígér a konyhakerti vetemény. Mi lehet a hiba az ő kertjében? REJTŐ JENŐKSP£I®£tfY¥JälT©ZAT« KOVÁCS SÁNDOR szállították el, hanem vastagon szétterítették a telken. Igaz ugyan, a fuvarköltséget ilyesformán megtakarították, de ezáltal évekre megfosztották a kertet a növények felnevelésének lehetőségétől. A mélyebb rétegekből előkerülő humifikálatlan vadföldben nincsen talajélet; hiányoznak belőle a növények életműködéséhez nélkülözhetetlen szerves anyagok és mikroorganizmusok. Az ilyesfajta kertnornbolástól tehát mindenképpen óvakodni l kell. Ml a teendő ott, ahol a már elrombolt kertet szeretnék ismét í termővé tenni? 1 Az új, valóban „termő'’ föld ráhordása általaiban roppant drága. Mindenekelőtt igyekezzünk meggátolni azt, hogy a terméketlen vadföld összetömődve, valóságos páncélként borítsa kertünket. A feladat: erős istálló-, vagy komposzttrágyázás, egybekötve a ráhordott talaj mélyrétegű megmozgatásával, rendszeres és sűrűn ismételt levegőztetéssel. Ezzel elősegítjük a talajélet gyorsabb kialakulását, és így módunk lesz kezdetben igénytelenebb, majd Í fokozatosam kényesebb növények telepítésére is. (22) — Rögtön megyek — mondta az anya. Megvárta, míg férje és kisfia kimegy. — Most már igazán mindentel kell mondanod! — ösztökélte a fiú. — Értsd meg, nekem tudnom kell az igazságot! — Én is akarom, hogy megtudjad — mondta az anya, miközben kifelé tartott, végigsimított fia izgalomtól kihevült arcán; — De majd holnap folytatjuk..; Talán jobb lesz, ha addig mindent végiggondolsz, magadtól is rájössz az igazságra. Az anya kiment a konyhába, hozzálátott, hogy vacsorát készítsen. A fiú a kisszobában maradt, kusza gondolatait' próbálta rendezni. A régi irományok közül előkerült egykori kórházi beutaló, mely az ő betegségének volt a koronatanúja, megingatta apja elbeszéléseinek hitelét, de anyjának sem tudott hinni, mert képtelen volt egyszerre a merőben ellentétes magyarázatot elfogadni. S főként az késztette kétkedésre, hogy anyja a betegség időpontját kivéve, nem volt hajlandó elmondani, hogyan történt a szakítás. Ha neki volna igaza, akkor elmondaná! Mégis csak van takargatni valója, azért hallgat, vagy mellébeszél, mert fél az ő elmarasztaló ítéletétől. * A fiúnak néhány ajánlott s express küldeményt kellett elvinnie, de halogatta, hogy később indulhasson. Fél egykor ért a főpostára, aztán elsétált a közeli leány- gimnázium elé, hogy megvárja Borát. Reggel óta készült a találkozóra, ezért nyári egyenruhája zakójáról lefejtette a szálloda aranyszövésű emblémáját, zsebre- tette, így senki sem gondolta volna, hogy az elegáns halványkék ballonöltöny: munkaruha. Nem látta Borát azóta, hogy Züzüéktől eltűnt, hiába próbált találkozni vele. Nyilvánvalóan kerülte őt a lány, biztosan nem sétálgat azóta, vagy más úton jár haza, nehogy véletlenül is összeakadjanak. A lány hiánya azonban egyre jobban fájt neki. Meghallotta a tanítás végét jelző csöngetést; úgy helyezkedettel, hogy rögtön megláthassa a lányt. Már kirajzottak a diáklányok; azt hitte, valami közbejött, Bora talán otthonmaradt, amikor végre egy másik lány társaságában megpillantotta; Remélte, hogy négyszemközt beszélhet vele, de Bora, miután észrevette, valamit odaszólt társának, s az nem tágított mellőle. Kellemetlen helyzet volt. Szótlanul lépkedett mellettük egy darabon; Bora nem sietett a segítségére. — Beszélni szeretnék veled! — mondta végül a fiú. — Beszélj — mondta a lány; — De négyszemközt... — A barátnőm, előtte beszélhetsz. Kegyetlennek találta Borát, a harmadik jelenléte megbénította a nyelvét. Aztán észrevette, hogy a lányok szeme összevillan, a barátnő kuncogni kezdett. — Gyere be este a Pódiumba — mondta sértetten. — Halkor várlak; GERGELY MIHÁLY: IDEGENEK — Ne várj, mert nem jövök! A fiú ijesztően távolinak érezte a lányt, viselkedésében szinte nyoma sem volt mindannak, ami közöttük történt. Nem tudta elhinni, hogy ilyen hamar kitörölte érzéseiből. — Én mégis várni foglak. — Várni várhatsz, de kár! A barátnő elvihogta magát. — Te mit röhögsz? — förmedt rá a fiú. — Először is: nem szoktam röhögni, másodszor: nem ittunk pertut! — Akkor ne avatkozzon a dolgomba!... Ha kicsit tapintatos, már lelépett volna! — Juj, de utálatos, durva alak! — mondta a lány, és elfutott. — Bora, nézz rám! — kérte a fiú Borát. De az nem nézett rá, mert félt a szemétől; legszívesebben ő is otthagyta volna. — Akkor bejössz este hatra? — Nem... Nem tudok, mert a mama!..; / — Nem akarsz? Akkor most vissza se megyek a szállodába, hanem hazakísérlek...! — Ezt nem teheted! Ne légy ilyen! — Te akarod, hogy ilyen legyek!... Tehát? — Bejövök — súgta a lány, és sietve elköszönt; futott a megállóba érkező villamoshoz. De a lány becsapta, hiába várt rá este. Hétkor fizetett, felült a villamosra, de ellenkező irányban; lement a vasútállomásra, a pályaudvarig. Szenvedett az elhagyatottság- tól. Céltalanul végigcsavarogta a pályaudvar keresztalakú óriás "előcsarnokát, a várótermeket, kiment a peronra is. Elnézte a jövő-menő vonatokat, a hangoskodó utasokat. Egy nagyobb csoporttal ő is besétált a vágányok közé, ahová a továbbhaladó budapesti gyorsot várták. S amint az állomásépület felé fordult, és kinézett a hatalmas kijárati ajtón a pályaudvar előtti térre, meglátta az alig csökkentett sebességgel beérkező villamost, abban a pillanatban újból felbukkant a régi élmény. De most az előzőeknél élesebb volt a kép. szinte azon nyomban megérezte, hogy nem képzelődött, vele történt meg valaha az az eset, és itt. ezén a pályaudvaron, talán amikor egyszer anyjával utaztak. Most már bizonyos volt benne, hogy akkor anyja volt mellette. De mintha nem álltak volna meg itt, a kijárattal szemben, hanem tovább mentek. Könnyen meglehet. gondolta, hogy a mozdony messze elhagyta a pályaudvar épületét, s talán ráadásul ők az első kocsik valamelyikében ültek. És így már hibátlanul összeállhatott az élmény. Hiszen épp így járt pár hete, ideköltözésekor. Annyira túlszaladt a mozdony* hogy percekig kellett a sínek mentén gyalogolnia, míg a kijárathoz érkezett. Az éles kontúrokkal kibomló emlék annyira izgalomba hozta* hogy hosszú léptekkel megindult abba az ix-ányba, ahonnan az a régi szerelvény befuthatott. A nyitott ajtók keretében másodpercekig akadálytalanul kiláthatott a térre, a beálló és kiinduló villamosokra. Hogy továbbhaladt* ismét látta a teret, míg a mál- házó épülete el nem takarta előle. Nem kételkedett már, hogy itt élte át azt az emléket, mely az utóbbi időben többször is fölmerült. s csak mostanra tisztázódott benne annyira, hogy bátran a magáénak vallhatta. Besétált a restibe, megivott egy pohár sört. aztán villamosra szállt, hogy mielőbb elmondhassa anyjának, és ha lehet, vele hitelesítse, és magyarázatot 'kérjen. hova utaztak akkor. * A család vacsoránál ült. amikor a fiú megérkezett. Felfogta anyja s mostohaapja neheztelő, öccse együttérző pillantását, de nem kért bocsánatot a késésért. Mire kezet mosott, s asztalhoz ült. anyja már szedett a tányérjába. és azt mondta: — Egyél, fiacskám! A hangsúly az előző estére emlékeztette. Erőtlenül rezonált rá. — Finom ez a karfiol leves — dicsérte az ételt. — Igazán ízlik? — kérdezte az anya. — Örülök néki. Szedjek még? — Köszönöm, a levesből elég. — Pedig többet kellene enned, fiam. Még mindig olyan sovány- vágy. — Tudod, milyen sikerem van a suliban a faragott bottal? — kérdezte Andi. — Az egyik srác nekem adná érte a vadászkését! Tokkal! — Hát azért érdemes elcserélni — mondta a fiú. — Hogyisne, amit te faragtál! — Faragok én neked másikat is. — Csakugyan faragnál? — Andi végzett a vacsorával, odasomu. polygott bátyjához. A fiú nem viszonozta öccse hízelkedését, de futólag megsimogat ta a kipirult arcocskát. — Csak szép botot keríts majd — mondta. — Kicsit lehet vastagabb az elsőnél. Az anya és Radován nem szólt bele a párbeszédbe. Izgatottan füleltek, végül is örömükben összemosolyogtak, hogy edejig eljutottak. Lefekvéshez készülődtek. Mikor az anya a fiúnak ágyazott, az átment utána a nagyszobából. Kis ideig elnézte anyja szorgoskodását. majd azt mondta: (Folytatjuk) NAGY FŐNÖK HIVATALÁBAN RENGETEG OKMÁNY VOLT TALÁLHATÓ. ISMERŐSEITŐL ÚTLEVELEKET ÉS IGAZOLVÁNYOKAT VÁSÁROLT. OLYAN DOKUMENTUMOK VOLTAK EZEK, AMELYEKTŐL GAZDÁIK EGYÉB OKOKBÓL KIFOLYÓLAG KÉNYTELENEK VOí TAK MEG V4L Ni. V4N EGV IGAZOLVÁNYOM BEUTAZÁSI ÉS LETELEPEDÉSI ENGEDÉLLYEL. FRISS, ALIG EGYHETES PAPÍR MEGBOLDOGULT TULAJDONOSA, DÁN BELGYÓGYÁSZ, EGYETEMI MAGÁNTANÁR AZ ÁLOM KÓR HÍRNEVES GYÓGYíTÓJA. VAN EGY JAÁstK IS, ANGOL PETROLEUM-Kúráé VOLT NÉHÁNY HÓNAPJA.
