Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-13 / 110. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 19G4. május 13i GYORSAN ENNI — SZEKSZÁRDON A gyors táplálkozás nem egészséges; ebben egyetértenek a táplálkozás tan összes tudósai; de, hogy gyakran szükséges, azt mindenki tudja, aki kicsit ismeri, sokszor gálán a kelleté­nél is gyorsabban rohanó éle­tünket, A kereskedelem és a vendéglátóipar egyformán tö­rekszik a modern, a kor kö­vetelményeinek megfelelő ki­szolgálási formák irányába. Teijessn automatizált boltok és vendéglők Magyarországon még nincsenek, de 'ismerjük az ön­kiszolgáló, gyorskiszolgáló üzle­teket és az úgynevezett gyors- kiszolgáló éttermeket is. A ven- déglátóipzri egységek dolgában egyáltalán nem túlságosan el­kényeztetett S-ekszárdon, utób­bira egyetlen példa van, a mú­zeum mögötti büfé. Cseppet sem szerencsés, hanem a szük­ség diktálta helyen. Elsősorban a vasútállomástól és MÁVAUT- pályaudvartól oda-vissza áramló forgalmat fogja fel, de termé­szetesen ennél sokkal többet is. A két műszakban tevékeny­kedő harminc dolgozó átlago­san napi félezer reggelit, majd­nem ugyanannyi ebédet és há- romszázö.ven vacsorát szolgál­tat ki. Másképpen számolva, kereken két hét alatt megfor­dul itt Szekszárd teljes lakos­ságának megfelelő létszámú közönség. Mindenki, aki olcsón akar enni, és a körülmények­hez mérten jól. Az olcsóság vi­tathatatlan (az árak 1,60 és 8,25 forint között változnak), a kö­rülmények már inkább. A kor­szerűtlen helyiségben csak nyolc melegítőnyílást lát el a szomszédos Patyolattól átveze­tett gőz, viszont van nap. ami­kor egyszerre húszféle étel hő­fokáról is gondoskodni kell. Villany, gáz és más segéd­eszközök igénybe vételével. Az ételt nem helyben készítik, ha­nem a távolabbi Beloiannisz utcabeli konyhából szállítják át. Szeszes ital nincs — kivétel a reggeli teához adott rum —, viszont gyümölcslé, citromos üdítő ital naponta háromszáz üveggel fogy. A megyeszékhely korszerű fejlesztési terveibe beleülő változás hozzávetőlege­sen az év végére, a Szabadság­szálló újjáépítésével azonos időre várható. Ennek egyik szárnyában kap majd otthont a modem kcmyhai gépekkel felszerelendő, a jelenleginél kétszer nagyobb alapterületű gyorsbüfé, mely majd kifogás­talanul ellátja az egyes napo­kon — például szerda, szombat — a mondottnál is lényegesen nagyobb számban Szekszárdra beáramló, és a helybeli fo­gyasztóközönséget. Házépítés — talajrombolás nélkül A boldog tulajdonos ott ül fris-1 Nos, az új tiajlék építésekor az sen épült háza tornácán’ és töp-. alapgödörből kitermelt földet nem rengve szemléli kertjét. Ponto­sabban: azt a 150—200 négyszög- öles telket, amelyet már évekke3 ezelőtt valóságos földi paradi­csomnak szánt. S most azt kel! látnia, hogy úgyszólván a fű sem terem meg rajta. Közvetlen szom­szédainál érik a gyümölcs, illatoz­nak a virágok, dús termést ígér a konyhakerti vetemény. Mi lehet a hiba az ő kertjében? REJTŐ JENŐ­KSP£I®£tfY¥JälT©ZAT« KOVÁCS SÁNDOR szállították el, hanem vastagon szétterítették a telken. Igaz ugyan, a fuvarköltséget ilyesfor­mán megtakarították, de ezáltal évekre megfosztották a kertet a növények felnevelésének lehető­ségétől. A mélyebb rétegekből előkerülő humifikálatlan vadföld­ben nincsen talajélet; hiányoznak belőle a növények életműködésé­hez nélkülözhetetlen szerves anya­gok és mikroorganizmusok. Az ilyesfajta kertnornbolástól tehát mindenképpen óvakodni l kell. Ml a teendő ott, ahol a már elrombolt kertet szeretnék ismét í termővé tenni? 1 Az új, valóban „termő'’ föld ráhordása általaiban roppant drá­ga. Mindenekelőtt igyekezzünk meggátolni azt, hogy a terméket­len vadföld összetömődve, valósá­gos páncélként borítsa kertünket. A feladat: erős istálló-, vagy komposzttrágyázás, egybekötve a ráhordott talaj mélyrétegű meg­mozgatásával, rendszeres és sűrűn ismételt levegőztetéssel. Ezzel elő­segítjük a talajélet gyorsabb ki­alakulását, és így módunk lesz kezdetben igénytelenebb, majd Í fokozatosam kényesebb növények telepítésére is. (22) — Rögtön megyek — mondta az anya. Megvárta, míg férje és kisfia kimegy. — Most már igazán mindentel kell mondanod! — ösztökélte a fiú. — Értsd meg, nekem tudnom kell az igazságot! — Én is akarom, hogy megtud­jad — mondta az anya, miköz­ben kifelé tartott, végigsimított fia izgalomtól kihevült arcán; — De majd holnap folytatjuk..; Ta­lán jobb lesz, ha addig mindent végiggondolsz, magadtól is rá­jössz az igazságra. Az anya kiment a konyhába, hozzálátott, hogy vacsorát készít­sen. A fiú a kisszobában maradt, kusza gondolatait' próbálta ren­dezni. A régi irományok közül előkerült egykori kórházi beutaló, mely az ő betegségének volt a koronatanúja, megingatta apja el­beszéléseinek hitelét, de anyjá­nak sem tudott hinni, mert kép­telen volt egyszerre a merőben el­lentétes magyarázatot elfogadni. S főként az késztette kétkedés­re, hogy anyja a betegség idő­pontját kivéve, nem volt hajlan­dó elmondani, hogyan történt a szakítás. Ha neki volna igaza, akkor el­mondaná! Mégis csak van takar­gatni valója, azért hallgat, vagy mellébeszél, mert fél az ő elma­rasztaló ítéletétől. * A fiúnak néhány ajánlott s ex­press küldeményt kellett elvinnie, de halogatta, hogy később indul­hasson. Fél egykor ért a főpostá­ra, aztán elsétált a közeli leány- gimnázium elé, hogy megvárja Borát. Reggel óta készült a talál­kozóra, ezért nyári egyenruhája zakójáról lefejtette a szálloda aranyszövésű emblémáját, zsebre- tette, így senki sem gondolta vol­na, hogy az elegáns halványkék ballonöltöny: munkaruha. Nem látta Borát azóta, hogy Züzüéktől eltűnt, hiába próbált találkozni vele. Nyilvánvalóan ke­rülte őt a lány, biztosan nem sé­tálgat azóta, vagy más úton jár haza, nehogy véletlenül is össze­akadjanak. A lány hiánya azon­ban egyre jobban fájt neki. Meghallotta a tanítás végét jel­ző csöngetést; úgy helyezkedettel, hogy rögtön megláthassa a lányt. Már kirajzottak a diáklányok; azt hitte, valami közbejött, Bora talán otthonmaradt, amikor vég­re egy másik lány társaságában megpillantotta; Remélte, hogy négyszemközt beszélhet vele, de Bora, miután észrevette, valamit odaszólt társának, s az nem tágí­tott mellőle. Kellemetlen helyzet volt. Szót­lanul lépkedett mellettük egy da­rabon; Bora nem sietett a segít­ségére. — Beszélni szeretnék veled! — mondta végül a fiú. — Beszélj — mondta a lány; — De négyszemközt... — A barátnőm, előtte beszél­hetsz. Kegyetlennek találta Borát, a harmadik jelenléte megbénította a nyelvét. Aztán észrevette, hogy a lányok szeme összevillan, a ba­rátnő kuncogni kezdett. — Gyere be este a Pódiumba — mondta sértetten. — Halkor vár­lak; GERGELY MIHÁLY: IDEGENEK — Ne várj, mert nem jövök! A fiú ijesztően távolinak érezte a lányt, viselkedésében szinte nyoma sem volt mindannak, ami közöttük történt. Nem tudta el­hinni, hogy ilyen hamar kitöröl­te érzéseiből. — Én mégis várni foglak. — Várni várhatsz, de kár! A barátnő elvihogta magát. — Te mit röhögsz? — förmedt rá a fiú. — Először is: nem szoktam rö­högni, másodszor: nem ittunk per­tut! — Akkor ne avatkozzon a dol­gomba!... Ha kicsit tapintatos, már lelépett volna! — Juj, de utálatos, durva alak! — mondta a lány, és elfutott. — Bora, nézz rám! — kérte a fiú Borát. De az nem nézett rá, mert félt a szemétől; legszíveseb­ben ő is otthagyta volna. — Akkor bejössz este hatra? — Nem... Nem tudok, mert a mama!..; / — Nem akarsz? Akkor most vissza se megyek a szállodába, hanem hazakísérlek...! — Ezt nem teheted! Ne légy ilyen! — Te akarod, hogy ilyen le­gyek!... Tehát? — Bejövök — súgta a lány, és sietve elköszönt; futott a megálló­ba érkező villamoshoz. De a lány becsapta, hiába várt rá este. Hétkor fizetett, felült a villa­mosra, de ellenkező irányban; le­ment a vasútállomásra, a pálya­udvarig. Szenvedett az elhagyatottság- tól. Céltalanul végigcsava­rogta a pályaudvar keresztalakú óriás "előcsarnokát, a váróterme­ket, kiment a peronra is. Elnéz­te a jövő-menő vonatokat, a han­goskodó utasokat. Egy nagyobb csoporttal ő is besétált a vágányok közé, ahová a továbbhaladó budapesti gyor­sot várták. S amint az állomásépület felé fordult, és kinézett a hatalmas kijárati ajtón a pályaudvar előt­ti térre, meglátta az alig csök­kentett sebességgel beérkező vil­lamost, abban a pillanatban új­ból felbukkant a régi élmény. De most az előzőeknél élesebb volt a kép. szinte azon nyomban megérezte, hogy nem képzelődött, vele történt meg valaha az az eset, és itt. ezén a pályaudvaron, talán amikor egyszer anyjával utaztak. Most már bizonyos volt benne, hogy akkor anyja volt mellette. De mintha nem álltak volna meg itt, a kijárattal szemben, hanem tovább mentek. Könnyen megle­het. gondolta, hogy a mozdony messze elhagyta a pályaudvar épületét, s talán ráadásul ők az első kocsik valamelyikében ül­tek. És így már hibátlanul össze­állhatott az élmény. Hiszen épp így járt pár hete, ideköltözésekor. Annyira túlszaladt a mozdony* hogy percekig kellett a sínek mentén gyalogolnia, míg a kijá­rathoz érkezett. Az éles kontúrokkal kibomló emlék annyira izgalomba hozta* hogy hosszú léptekkel megindult abba az ix-ányba, ahonnan az a régi szerelvény befuthatott. A nyitott ajtók keretében másod­percekig akadálytalanul kilátha­tott a térre, a beálló és kiinduló villamosokra. Hogy továbbhaladt* ismét látta a teret, míg a mál- házó épülete el nem takarta elő­le. Nem kételkedett már, hogy itt élte át azt az emléket, mely az utóbbi időben többször is fölme­rült. s csak mostanra tisztázó­dott benne annyira, hogy bátran a magáénak vallhatta. Besétált a restibe, megivott egy pohár sört. aztán villamosra szállt, hogy mielőbb elmondhas­sa anyjának, és ha lehet, vele hitelesítse, és magyarázatot 'kér­jen. hova utaztak akkor. * A család vacsoránál ült. ami­kor a fiú megérkezett. Felfogta anyja s mostohaapja neheztelő, öccse együttérző pillantását, de nem kért bocsánatot a késésért. Mire kezet mosott, s asztalhoz ült. anyja már szedett a tányér­jába. és azt mondta: — Egyél, fiacskám! A hangsúly az előző estére em­lékeztette. Erőtlenül rezonált rá. — Finom ez a karfiol leves — dicsérte az ételt. — Igazán ízlik? — kérdezte az anya. — Örülök néki. Szedjek még? — Köszönöm, a levesből elég. — Pedig többet kellene enned, fiam. Még mindig olyan sovány- vágy. — Tudod, milyen sikerem van a suliban a faragott bottal? — kérdezte Andi. — Az egyik srác nekem adná érte a vadászkését! Tokkal! — Hát azért érdemes elcserélni — mondta a fiú. — Hogyisne, amit te faragtál! — Faragok én neked másikat is. — Csakugyan faragnál? — An­di végzett a vacsorával, odasomu. polygott bátyjához. A fiú nem viszonozta öccse hízelkedését, de futólag megsi­mogat ta a kipirult arcocskát. — Csak szép botot keríts majd — mondta. — Kicsit lehet vas­tagabb az elsőnél. Az anya és Radován nem szólt bele a párbeszédbe. Izgatottan füleltek, végül is örömükben összemosolyogtak, hogy edejig el­jutottak. Lefekvéshez készülődtek. Mikor az anya a fiúnak ágyazott, az át­ment utána a nagyszobából. Kis ideig elnézte anyja szorgoskodá­sát. majd azt mondta: (Folytatjuk) NAGY FŐNÖK HIVATALÁBAN RENGETEG OKMÁNY VOLT TALÁLHATÓ. ISMERŐSEITŐL ÚTLEVELEKET ÉS IGAZOLVÁNYOKAT VÁSÁROLT. OLYAN DOKU­MENTUMOK VOLTAK EZEK, AMELYEKTŐL GAZDÁ­IK EGYÉB OKOKBÓL KIFOLYÓLAG KÉNYTELENEK VOí TAK MEG V4L Ni. V4N EGV IGAZOLVÁNYOM BEUTAZÁSI ÉS LE­TELEPEDÉSI ENGEDÉLLYEL. FRISS, ALIG EGY­HETES PAPÍR MEGBOLDOGULT TULAJDONOSA, DÁN BELGYÓGYÁSZ, EGYETEMI MAGÁNTANÁR AZ ÁLOM KÓR HÍRNEVES GYÓGYíTÓJA. VAN EGY JAÁstK IS, ANGOL PETROLEUM-Kú­ráé VOLT NÉHÁNY HÓNAPJA.

Next

/
Thumbnails
Contents