Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-13 / 110. szám

1964. május 13. TOLVA MEGYEI NEPCJSAÖ s Új ruhába öltözik a hegy Két asszony ballagott az ország­úton. Elment az autóbusz, s úgy határoztak, nem várják meg a kö­vetkezőt: azt a néhány kilométert, ami az otthonig hátra van, lelé­pik gyalogé Csendesen folydogált közöttük a szó, sajátos asszonyi témákat pergettek, egyiket a má­sik után. A szálkai bejáró előtt egyszerre megállt az egyikük, összecsapta a kezét, tréfásan, de mégis csodálkozva meredt a domboldalra. — Ezek a gépek teljesen meg- kergültek — kiáltott fel ámuldoz­va. — Még a végén széttúrják a hegyet,.; Nánási István, a Debreceni Ta­lajjavító Vállalat Sz—100-as trak­torának vezetője az országúton elhangzott szavakból semmit sem hallott. A hegytetőig egyébként sem hallatszik el a szó, de ha még fel is jutna hozzá, az erőlködő gép dübörgése lehetetlenné teszi a hal­lást. — Itt csak figyelni lehet, halla­ni már nehezebben — halkítja alapra a motor hangját. Aztán megrázza a fejét, bedugult a füle, s barátkoznia kell a majdnem szo­katlan csenddel. Kölcsönös bemu­tatkozás után kiderül: tulajdon­képpen két földi parolázott egy­mással. Szóba került a két asszony. Nánási István legyint. — Szokatlan még az errevalók- nak, a Tokaj-környékiek már egé­szen természetesnek veszik, ha meglátnak bennünket. Még azzal is megbarátkoztak, hogy a hegy sem változtathatatlan, fel lehet öl­töztetni a réginél szebb ruhába... Ez az öltöztetés — hogy Nánási István szavaival éljünk — azon­ban korántsem könnyű dolog. A hegy nehezen adja meg magát. Itt palagyűrődések, amott a meredek, máshol meg a szúrdik nehezíti a munkát. — Legnagyobb bajunk azonban a földalatti erdőkkel van — kap­csolódik ismerkedő beszélgeté­sünkbe Földvári Ignác, a hegyet meghódítani igyekvő gépcsoport vezetője. A kissé járatlan kérdésre magyarázattal szolgál. — Mindig azt mondják: kevés az erdőnk. Pedig van, csak úgy vagyunk vele, mint Debrecen a heggyel, a föld alatt tartjuk. A felső terasz alatt állunk, s a frissen hordott töltésben pontosan kiraj­zolódik a földalatti erdő nyoma. Körülbelül két méterre az eredeti talajszínt alatt tuskók, gyökerek özöne rejlik. Száz év, vagy talán több is eltelt azóta, hogy ezen a görögszói vidéken letarolhatták az erdőt. A víz, a szél aztán hordta a löszt, betakarta a tuskókat, s a gép ellenségét csinálta belőlük. Kemények, mint a vas, gyökereik­kel mélyen kapaszkodnak az alsó rétegekbe, s némelyiknek kétszer, háromszor nekirugaszkodik a gép, amire kifordítja. Emberi ideget és gépet egyaránt próbára tesz. — Mire ez a nagy munka? Nem túlzás új honfoglalásnak, a szőlő új térhódításának nevez­ni. A Görögszón folyó munka ugyanis szerves része a szekszár­di szőlővidék rekonstrukciójának. Ennek pedig első és legavatottabb nesztora, és művelője a Szekszár­di Állami Gazdaság. Bakta, Al­máshegy és a többi felújított sző­lősterület kirajzolja a körvonala­kat. Mutatja már Görögszó régeb­bi telepítése is, hogy milyen lesz ez az új vidék. Persze vannak hi­tetlenek, olyanok, akik gyanak­vással fogadták, hogy a gép képes felmenni a meredek lejtőre, hogy ott kedvező terepet alakítson ki a nagyüzemi szőlőtelepítés számára. Az erre lakók, meg a Szálka felé naponta utazók is csak akkor kezdték hinni az egészet, amikor egyik napról a másikra valóság­gal lefejezték a csúcsot. Utódaink már nem is fognak emlékezni ar­ra, hogy a szálkai útra néző domb­vég a mi időnkben még hegyes oromban végződött. Ök csak a le­gyalult, lapos dombtetőt látják már, meg az egymás fölött elhe­lyezkedő 38 nagy teraszt. Azt sem tudják majd, hogy kis híján em­beráldozatba került a hegy meg­hódítása. Hol lesz már 50 év múlva annak a híre, hogy egy gép lecsúszott a domboldalról és fel­borult? Ma még azonban frissen él a néhány hónapos emlék, csakúgy, mint a görögszói hegy múltja és Magyar újságolva- címmel közli a ben- tathatatlaraU követ­sónak mindig tanul- nünket nem túl sápé- kezik, hogy az isme- ságos külföldi, főleg san meglepő valósa- rétién szerző valóban nyugati sajtóorgánu- got. Alcíme: „A Ri- jó szemű riporter, mókát kézbevenni, chard Nixon által Csodálkozva állapítja Nem árulunk el tit- említett relatív sza- meg, hogy akad Bu­kót vele, ha azt mond- badságot nem lehet dapesten olyan cigány- juk, hogy az v.tó'o- figyelmen kívül hagy- prímás, aki saját ma- biak nem minden ni”. Nem is hagyja, gának Opel-Kapitänt, esetben viseltetnek Méltatja a Ferihegyi feleségének Wolks- barátságos érzelmek- repülőtér és a fő- wagent tart. (Ebben kel hazánk iránt., város forgalmát. Eny- a csodálkozásában Tény azonban, hogy hén meglepődik azon, osztozunk). Végül kö­riem egy esetben sok hogy a MALÉV-gépe- vetkezik a tapaszta- százezres, akár mii- ken külföldi lapok is latok summázása: „A liós példániiszámban az utasok rendelke- magyarok filozófusok, is megjelenő újságok zésére állnak sőt Miközben egyik sze- cikkei voltak kény- azokat a Geliert- műk sír, a másik ne- telenek több-kevesebb szálló halijában bár- vet. azt mondják ön- fogcsikorgatással el- ki olvashatja. Pon- magúkról: Egy ici- ismemi a magyar- tosan közli a sertés- picit jobban megy országi életviszonyok pörkölt és a székely- már nekünk”, javulását. Ugyanok- gulyás árát. ismerted Megtöröljük nyugat­kor n ,gy igyekezettel a lakbéreket es ra " kolléaánk ál örökítették meg olyan döbben arra a való- f ^nmuesnek “véli — a hazánkat nem ban elcsodálkoztató 1 ..., , 1. ismerő olv:.sókát bi- tényre, hogy „az ét- zonyára visszariasztó termi költségeket m , — részleteket, me- nemcsak a nyugati y1 p j^ lyekkel nem talál- vendég,hanem minden koztak ugyan, de magyar munkás, gép- amelyeket látni sze- írónő, vagy kistiszt- rettek volna. A meg- viselő is viselni ké- Bot írnak lehetői késéssel ke- pes”. Ámul az ingye- mint eddig”, zünkbe került orvén- nes orvosi ellátáson, Igaz, hogy a Schwü- detes kivételek egtiik a majdnem ingyenes bische Zeitung bár- példája a Schwäbi- üdülési lehetőségeken milyen jó kivitelű is sehe Zeitung 1963. és azon. hogy sok de csak területi lap. augusztus 3-i száma, budapesti tisztviselő A nagy,országos sajtó­. ■ ».«»Ili« ,w, munkába indulás előtt orgánumokra mindez ‘ !S T ' fél órát lubickol va- egy icipicit sem vo­ző: „Budapesten is- lamelyik fürdő vize- natkozvk. mét lehet élni’' fő- ben. Mindebből vi- Ű, L egyik szemünket és szavait idézve mi is lapítjuk: A nyugatnémet la­pok már egy ici­picivel több igaz sá­rólunk. jelene. A most új ruhába öltöző, körülbelül 100 holdnyi terület aljában, ott ahol a hegy lába és az alföldi sík adott egymásnak találkozót, korábban is volt sző­lő. Fenn azonban, ahol szkréper! forgolódik és birkózik a tuskók- j kai, palával, csak szegényes, gon- | dozatlan erdő húzódott. Mi hasz­not hozott? Semmit. Tulajdon­képpen csak a rókáknak, meg a vadaknak adott aránylag csendes szállást. S az ember, birtokba veszi most. Kiterjeszti rá a hatal­mát. Jövőre már eke forgatja a teraszok földjét, s ültetik bele a szőlőt. Ne szaladjunk azonban előre az időben, még csak öltöztetik a hegyet. Megszüntetik véglegesnek hitt mozdulatlanságát. S miköz­ben ezt teszik, körülbelül 230 ezer köbméter földet mozgatnak meg. Néhol a teraszok magassága meg­haladja a tíz métert. Nem lenne jó dolog egy-egy vállról leesni. De kell ilyen magasság, meri különben nem tudják kialakítani a nagyobb területű síkságot, ahol azután a gép is dolgozhat majd a szőlőben, s a trágyát sem kell háton, fejen hordani, mint a régi szőlősgazdák tették. IBOLYA és az első díj Tanárait, osztálytársait nem ér- idejét olvasással tölti. Néhány fin te egészen váratlanul a hír, ami- azt is tudták, hogy az ifjúsági bo­kor március vége felé megtudták, ’dalmi pályázatra beküldött há- hogy Cs. Nagy Ibolya, a Dombó- rom elbeszélést. vári Apáczai Csere János Gim­K hegytetőről j;^r 'ülőn ér- ! demes szét­nézni. Kétféle érzés fogja el a szemlélődöt. Az egyik főhajtásra ösztökél azelőtt a munka előtt, amit az ember és a gép végeznek. A másik pedig csodálkozásra késztet. Onnan, a magasból már látszik az új ruha, a szekszárdi hegyvidék jövője. Mert ameddig a szem ellát, szőlőtelepek húzód­nak. piyanok ezek, hogy láttukon a laikus is elérzékenyül, s* egyre jobban hisz a szekszárdi szőlő- kultúra megújulásában. Sz. I. názium harmadik osztályos ta­nulója értesítést kapott a Rádió­tól, utazzék fel Pestre az irodal­mi pályázat eredményhirdetésé­re. Tudták róla, hogy nagyon sze- szakra? ... réti az irodalmat, „falja” a köny- — Igen. magyarszakos veket, jóformán minden szabad- szeretnék Ienr — Arra titokban gondoltam, hogy a helyezettek közt leszek — mondja — de az első díjban, nem reménykedtem. Az igazi meglepe­tés az volt' amikor megtudtam* hogy a „Füstszag’:-ot tartják ér­demesnek az első díjra. A há­rom közül azt tartottam a leg­gyengébbnek. Azt hiszem a „Be­tű” amelyik egy , analfabétáról szól, aki megtanul irni — és az „Ilonka” — amelyben egy cigány­asszonyt próbáltam ábrázolni* jobban sikerült. Dehát, úgy lát­szik, az ízlések különbözők ... Azóta már el is hangzott a rá­dióban a „Füstszag”, egy kis epi­zód egy kollégista lány életéből* akit apjától elszakítottak ps na­gyon vágyódik az apai szeretet után. — Milyen tervei vannak? — Készülök a külföldi utazás­ra. Azt nem mondták meg, hova utazunk,” valószínűnek tartom, a Szovjetunióba. Nem jártam még külföldön, így számomra nagyon érdekesnek ígérkezik az utazás. — És a távolabbi tervek? — Jövőre befejezni a középis­kolát és utána be szeretnék jut­ni az egyetemre. — Természetesen. irodalmi tanar (J.) TANFOLYAMOK műkedvelő csoportok vezetői részére A Tolna megyei Népművelési gatók a tanfolyam végén mükö- Tanácsadó több év tapasztalatára dési engedélyt kapnak, s vezet­ni Potyautas bemutatására készülnek a szekszárdi színjátszók A szekszárdi művelődési ház színjátszó együttese megkezdte Jacque—Nádas: Potyautas című zenés vígjátékának próbáit. Az eddigi előkészületek szerint az együttes tagjai úgy számítják, hogy június 20-án kerülhet sor a bemutató előadásra. A korábbi gyakorlattal ellentétben azt ter­vezik, hogy először a szekszárdi járás községeiben tartanak elő­adásokat, míg a megyeszékhelyen csak ősszel mutatják be a Potya­utast. hivatkozva az idén újabb tan­folyamatokat indít, ameljQeken azok nyerhetnek képzést, akik a jövőben a műkedvelő tevékenység valamelyik ágának irányításával akarnak foglalkozni. Érdekesnek ígérkezik például a zenei ismeret­terjesztési előadók és kórusveze- tők tanfolyama. Ezen zenetörté­neti előadások mellett tanítanak partitúra-olvasást, kórusvezetést, s a zenei ismeretterjesztés leg­fontosabb módszereit. Természe­tes, hogy erre olyanok jelentkez­hetnek, akik már rendelkeznek bizonyos zenei előképzettséggel. Az előbbinél szabadabb tan­folyamnak ígérkezik az, amit a színjátszó-rendezők szánjára in­dítanak. Itt három éven keresz­tül ismerkednek a hallgatók a színjátszás szakmai kérdéseivel, s egyúttal a színháztörténet leg­fontosabb szakaszaival is. A hall­hetnek öntevékeny művészeti csoportot, illetve irodalmi színpa­dot. A gyermekek táncra való okta­tása egyre jobban elterjed. A ze­nei általános iskolákban már kö­telező tantárgyként szerepel a táncoktatás. S hogy a mostaninál jobban biztosított legyen az elő­képzés és a gyakorlás, új tánc­oktatókra van szükség. Ugyan­csak indul tanfolyam a felnőtte­ket táncra oktatók részére is. Ezek ugyancsak háromévesek, s elvégzésük után működési enge­délyt biztosítanak a hallgatók szá­mára. Mint elmondották: a tanfolya­mokat június 29 és július 11. között rendezik meg Bonyhádon. Jelentkezéseket még június 15-ig elfogad a Tolna megyei Népmű­velési Tanácsadó. Kétmillió forint befektetéssel épült a Hógyészi Állami Gazdaság központi irodája Hogy észen Bota, Zsiga Maria

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents