Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-13 / 110. szám

196-1. május 13. TOLNA MEGYÉT NÉPÚJSÁG 3 MEGYEI TAPASZTALATOK: Milyen tőszám adja a legbiztosabb termést A mezőgazdaság előtt álló fel­adatok súlypontos tétele a nö­vénytermesztés hozamainak évről évre történő emelése. E feladat teljesítése jó felkészültséget és az agrotechnika jelentős fejlesz­tését kívánja meg. Ezen belül fel kell számolni az elavult gazdál­kodási módszereket, s az új mód­szereknek a tudomány és tech­nika legújabb vívmányai legye­nek az alapjai. Az egyik terület melyen ke­resztül különösebb befektetés nélkül jól szolgálható a termés- eredmények emelésének ügye. kapásnövényeknél a helyes tő­szám kialakítása. Ez legnagyobb jelentőséggel bír a kukoricánál, melynél az újnak számító hibridkukorica- fajták alkalmazása más agro­technikát. más mikroklímát, sű­rűbb növényállományt kíván. A helyes, magasabb tőszám kiala­Mért terület kításához előbb fel kell számol­ni a régi. bevett szokásokat, mely 10—12 00Ó katasztrális holdan­ként tőszám meghagyását bizto­sította csupán, attól függetlenül, hogy az adott terület tápereje ennél magasabb tőszámot elbírt volna, és természetesen magasabb termést biztosított volna. Különösen az új hibridkuko­rica-fajták helyes alkalmazásának megállapítása érdekében a mező- gazdasági szakemberek az elmúlt években a megye területén szé­les körben végeztek tőszámlálást a termelőszövetkezetek területén. Az 1962. évi tőszámlálás ered­ménye már széles körben .ismere­tes. de nem közömbös azt az alábbiakban összehasonlítani az 1963, évi tőszámlálási eredmé­nyekkel, ugyanis csak az e kate­góriákban elért átlagtermés­eredményekkel : Talált tőszám és e tőszámkate- góriában elért átlagtermés 1962. év 17 395 kh. 10—15 000 17,5 15—18 000 18,6 18—20 090 20,2 20—23 000 20,9 1963. év 28 157 kh. 14—16 000 12,2 16—18 000 14,2 18—20 000 16,8 20—22 000 17,5 23 000 felett 19,6 22 000 felett 19,9 Fenti számok megmutatják azt, hogy az adott talajerő a megfe­lelő tőszám mellett a termésered­mények is mind magasabbak lesz­nek egységnyi területen. Az érté­kelés azt is tükrözi, hogy a tőszám indokolatlan, mechanikus emelése már nem hat kedvezően a termés- eredményekre, print például 1962. évben a 23 000 feletti tőszám ki­alakítása esetén, ahol az ilyen magas tőszám kialakításához ugyanis nem volt biztosított a szükséges talajerő. Okulva az előző évi ebből eredő hibákon, a termelőszövetkezeti szakemberek 1963-ban már a talajerő megvizs­gálása után határozták meg a ki­alakítandó leghelyesebb tőszá­mot, és töretlen volt a mind ma­gasabb tőszám és a nagyobb ter­més közötti párhuzam. Nem közömbös itt megjegyezni azt, hogy 1963-ban a mért 28 157 katasztrális hold kukorica vetés- terület 8,0 %-án 14—16 000 53,9 %-án 16—18 000 16,4 %-án 18—20 000 9,6 %-án 20—22 000 12,1 %-án 22 000 feletti volt a katasztrális holdan­ként! talált tőszám. Ezek a szá­mok azt mutatják, hogy az alkal­mazott hibridkukorica fajták a jelenleg rendelkezésre álló átlag talajerő mellett a 16—22 000 ka­tasztrális holdankénti tőszám mel­lett adják a legbiztosabb termést a hozamok emelkedő tendenciájá­nak megtörése nélkül. „ A következő években a szántó- területek a tagosításból visszama­radt táperő egyenlőtlenségének teljes kiküszöbölésével ennek a legkedvezőbb átlagtőhatárszám- nak felfelé kell eltolódnia a ter­méseredmények emelkedése mel­lett. Úgy gondolom, hogy a mező- gazdasági szakemberek tőszám- mérési munkája nem volt hiába­való, mert a nagy területről ka­pott eredmények bizonyították a helyes alkalmazás előnyét. Ebben az évben tovább kell folytatni a termelőszövetkezeti tagság körében a felvilágosító munkát és egyszerű eszközökkel kell megértetni az egyes táblá­kon előre megállapított leghelye­sebb tőszám kialakításának mód­ját , Szakái László megyei növénytermesztési felügyelő Vasból kovácsolt szarvas A fiatal dunafölúvári segédet Veszprémben fogták el, 1919 au­gusztusa után. A székesfehérvári börtönbe került, ahol a fehér tisz­tek éjjelente megjelentek „szá- monkérni”... Néhány foglyot elvit­tek „kihallgatásra”, akik aztán nem tértek vissza. Végül Szek­szárdi vitték. Személyes szabad­ság megsértése és magánlaksértés vádjával egy év, két hónapra ítél­ték. Azt tudták csak róla akkor, hogy vöröskatona volt. Amikor kiszabadult, nyomban a határ felé vette az útját, mert tudta, hogy a fehérterror hama­rosan lecsap rá; hiszen fegyverrel harcolt az ellenforradalmárok el­len. Tudta, hogy statáriális bíró­ság ítélkezne felette... Franciaországba igyekezett, ahova bátyjának sikerült kijutni. Sikerült neki is, de iratai nem voltak, kitoloncolták. Németor­szágban tengette magát agy ideig, majd Belgiumban, aztán ismét szerencsét próbált Franciaország­ban. Ezúttal sikerült. Igaz, hogy hamis néven, de az 1922 után Franciaországba özönlő sok kül­földi között elveszett egy magyar emigráns. Szakmája volt, s mert a kovácsmesterség mellé könnyen megszerezte a műlakatos szakmát', nem volt nehéz az elhelyezkedés... — Sikerült bejutnom egy mű­lakatosüzembe. Készítettünk fő­úri kastélyokba kovácsoltvas csil­lárokat, lépcsőkorlátokat,' keríté­seket. Áruházak berendezéséhez díszrácsokat, világítótesteket, sőt, a reimsi székesegyháznak is ko­vácsoltunk különféle dísztárgya­kat. De a legemlékezetesebb az első világháború befejezését, a né­met fegyverletételt megörökítő emlékmű volt. A Compiegne-i er­dőben márványtömbökbő'l emel­tek diadalívet, és a fámmunkákat a mi üzemünkre b Ízt ál;; három méter hosszú francia bajonett alatt szétcsapott szárnyakkal ver­gődő német sas, és a bajonetten körbe lefutó olajág jelképezte a győzelmet. A második világhábo­rú idején bizonyára elpusztították a németek... — Az emlékműavatás után ban­kettet rendeztek a munkásoknak az egyik legelőkelőbb francia szállodában, amelyen a legjobb művészek vendégszerepeitek. Ün­nepeltek bennünket, az emlékmű megalkotóit, francia, és nem fran­cia munkásokat... — Aztán, amikor 1929-ben meg,- kezdődött a válság, egyszeriben az utcán találtuk magunkat. Mert. kit bocsátottak el legelőször? A bevándorolt külföldieket... Egy­szeriben követelni kezdték az el­lenőrző iratokat, de az csak annak volt, aki útlevéllel rendelkezett. Egy ideig még tengette magát w/jvuvuvftwwvwvAn/rj'JwifWj r*r*t rrrjrj tttjt Továbbképzés a Duna-paiton A dunaföldvári képzőművészeti szakkör már hal­latott magáról: a községi műve­lődési otthonban kiállításon mutatta be tagjainak leg­jobb munkáit. Az idei tavaszon szin­te „első fecskék” módján talán a legkorábban jelen­tek meg a Duna ezer színt kínáló partján, s Oszoli 1st vénné tanárnő, szakkör vezető- iiek hasznos ta­rlósai mellett les- •!; meg a tavasz ébredését. Abelovszky Gáspár, de aztán egy­szer meggondolta magát; haza­jön. 1931 októberében itt is azokat az állapotokat találta, mint Fran­ciaországban. Amiről nem tudott, itthon számon tartották 1919-es „bűneit” és amikor munkát akart keresni, 1932-ben letartóztatták. Attól kezdve, tizenhárom éven keresztül vörös posztó volt az Abelovszky név, már azért is, mert bátyja Moszkvában élt. — Hét és fél hónapot töltöttem magánzárkában letartóztatásom után. Négy hónap múlva megvolt az ítélet, de mégsem engedtek a többi rabok közé. Egyszer vittek fel, fát vágni. Tudtam, hogy aki dolgozik, annak több koszt jár. Kértem én is. Nem adtak. Más­nap délelőtt szólít az őrmester: — Munkára, favágó! — Nem megyek, ha nem kapok több kosztot. — Örüljön, hogy a szabad le­vegőn van. — Ott lent is olyan szabad, mint itt, fent... Aztán megbetegedett. Az orvos rabkórházba utalta, de továbbra is lent tartották a cellában. Kará­csonykor templomba szólították. Megtagadta. A következménye; tíz nap sötétzárka, vasban. Kibír­ta. Két és fél évig volt a szegedi Csillag-börtön lakója. Amikor kiszabadult, iparenge­délyt akart váltani. De nem ka­pott, erkölcsi bizonyítvány hiá­nyában, Nem is kaphatott, hiszen állandóan rendőri felügyelet alatt állt. Nem, hogy iparengedélyt, még munkát sem. A leghosszabb ideig, kilenc hónapig egy Csepregi utcai műhelyben dolgozott, amelyben orvosi műszereket ké­szítettek. A tulajdonos ennyi ideig állta a rendőri zaklatásokat. A többi helyen csak egy-két hétig maradhatott. Felvételkor — ami­kor bemutatta, milyen munkák­hoz ért — mindenütt azzal biztat­ták; — Ember, magának aranykeze van. Itt nem lesz munka nélkül. Hanem aztán valaki mindig diszkréten megjelent — és Abe­lovszky Gáspár munkakönyvve] együtt az utcán találta magát. Hányszor, de hányszor élt a csa­lád az asszony keresetéből, ma már alig tudnának rá visszaemlé­kezni. Nagyon sokszor... De a mozgalomtól nem tudta senki el­szakítani. A felszabadulás után újult erő­vel vetette magát a mozgalmi munkába. És egyszer csal; várat­lanul kizárták a pártból. Akkor sem tudta, ma sem tudja, miért... Rehabilitálták 1956 után Közben elszálltak az évek, és 1962-ben, mikor nyugdíjazták, az Építőipari Ktsz elnöke volt Duna- földvárott. Azóta nagyon sok a szabad ide­je. A tsz-közi társulásnál van má­sodállásban, és szabad idejében továbbra is folytatja régi mester­ségét — de már csak a maga szó­rakoztatására. Remekművű dol­gok kerülnek ki a keze alól. Bár­ki megnézheti azt a csillárt, ame­lyet a társulás irodájába készí­tett. A csillár egy nagyon szép szőlőkoszorú, fürtökből, levelek­ből... Lakása egyik helyiségét mű­helynek rendezte be, ott kopá- csolgat. Most éppen egy szarvast kovácsol. Ölomvánkoson, gömb­fejű kalapáccsal idomítja dombo- rúra a lemezből kivágott figurát. Egész sereg szerszámot mutat: vé­sőket, és kisebb-nagyobb gömb­ben végződő vasakat — a kala­pácshoz hasonlatosakat — a meg­munkáláshoz. — A nagyja munkához kell a kalapács — mondja —, a fino­mabb alakításhoz pedig ezek a szerszámok. Egyik fiókból virágokat szed elő; szegfűt, rózsát, gyöngyvirá­got, különböző leveleket. Az iga­zi, élő virágoknak hű. vas hason­másait... — A szarvast egyik barátom­nak készítem ajándékba. Még sok munka van vele, az izomzatot fi­nomabban ki kell dolgozni. Kel) még rajta alakítani, amíg a két részt összehegaszthetem. Meg kell kagysii, *?i"; mert készítője minden ügyessé­gét, szaktudását beleadja. Azt, amelyet fiatal korában hazájából kiűzettetvén, idegenben szerzett meg, és amelyet hazatérte után is éveken keresztül a munkanélküli­ség állandó rémétől üldözve, gyü­mölcsözte thetett. Fiatalok, akiknek most minden lehetőség megadatott, hogy egy- egy szakma mestereivé legyetek, jussanak néha eszetekbe azok az öregek, a mozgalom régi katonái, akik most, nyugdíjas korukban is az alkotás örömében találják meg életcéljukat. És mennyivel töb­bet, szebbet tudtak volna alkotni, ha most kezdik férfikorukal? BI. Szakoktatás, ismétlő foglalkozások, yizsgakedyezmény Több új intézkedés a dolgozók iskoláiban Néhány hónappal ezelőtt orszá­gos vitát rendezett a Pedagógiai Intézet a dolgozók általános is­kolájának tantervi tervezete fe­lett. A sok ankéton napirenden szerepelő vita a közelmúltban ért véget, s a tapasztalatok, javasla­tok alapján néhány intézkedést már kidolgoztak a tanuló felnőt­tek helyzetének könnyítésére. Ezek egyike például, hogy az ál­talános iskola VII. illetve a kö­zépiskola I. osztályába iratkozó felnőttek részére előkészítő tan­folyamokat szerveznek, s a tanév elején csoportos ismétlő foglalko­zásokat tartanak. Nagyobb gondot fordítanak a tanévkezdetnél a korábbi ismere­tek felelevenítésére, így próbálják elérni, hogy elsősorban matema­tikából és magyarból körülbelül azonos tudásszintről induljanak a hallgatók. Körülbelül két éve me­gyénkben és máshol is foglalkoz­tak egy érdekes kísérlettel, a tan­tárgycsoportos oktatással. Ezt az új intézkedés szerint fokozatosan bevezetik. Lényegesen könnyebb­nek ígérkezik ezzel a módszerrel a felnőttek felkészülése, mert fi­gyelmük nem oszlik meg az ősz ­szes tantárgy között, mivel egy- egy időszakban csak egy tárgyat tanulnak a hallgatók. A vita egyik legérdekesebb eredménye a szakrendszerű okta­tás bevezetése. Ezt azért teszik, mert így nagyobb segítség nyújt­ható a szakmunkásképzésnek. Két­féle módszert javasolnak az in­tézkedések kidolgozói. Az egyik: az ipari jellegű szakismereteket 32 üzemekben működő vagy azok­hoz kapcsolódó iskolákban, a helyi Igények figyelembevételé­vel vezessék be. A másik a terü­leti iskolákra, vonatkozik. Ezek­ben fakultatív módon, a hallga-, tők igényeinek megfelelően olyan gyakorlati ismereteket építenek a tervbe, amelyek leginkább érdek­lik a hallgatókat. A javaslatok szerint megválto­zik a vizsgarendszer is. Az órákat rendszeresen látogató és kielé­gítő eredményeket elért hallga­tókat felmentik a vizsgakötele­zettség alól. Azoknak azonban akik az órák 10 százalékánál töb­bet mulasztanak, illetve tanulmá­nyi eredményük nem kielégítő ezután is vizsgát kell tenni a tanév végén.

Next

/
Thumbnails
Contents