Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-08 / 106. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. május 8. TUDOMÁNY—TECHNIKA Egy ukrán erőmű, amely nekünk is ad áramot A burstini hőerőmű, amely most épül Nyugat-Ukrajnában, évi egymilliárd kilowattóra ener­giát termel majd, amelynek egy- részét Magyarország, Csehszlo­vákia és Bulgária kapja. Az erő­mű Gnyilaja Lipa folyó partján, Burstin városka külterületén épül. Csupán ahhoz, hogy első szakaszát üzembe helyezhessék, több mint hat és félmillió köb­méter földet kell megmozgatni, i 63 000 köbméter betont és kilenc ezer tonna fémelemet kell be­építeni. Az erőmű donyeci szén­nel dolgozik majd. A tervek szerint az első gép­egységet 1965 második negyedé­ben helyezték volna üzembe, most azonban, úgy látszik, hogy ez már az idén sikerülni fog. Az első gépegység egyébként .200 000 kilowatt teljesítményű, kazánja óránként 640 tonna gőzt tud fej­leszteni. A határidő előbbre ho­zása végett most számottevően meggyorsították és bővítették az építési és szerelési munkálatokat. Az építkezésen háromezer mun­kás dolgozik, akiknek részére a közelben lakótelep épül. Tavaly már nyolcezer négyzetméternyi lakóterület készült el, s az idén további 21 000 lesz beköltözhető állapotban. Az új lakótelep való­színűleg egyesül majd Burstin városával. A burstini az első olyan hőerő­mű amely ,az egységesített építő­elemek felhasználásával kerül te­tő alá. Korábban ugyanis min­den egyes erőmű építési tervét külön készítették el, most azon­ban a körzeti erőművek típuster­vek alapján épülnek. Ennek sok előnye van, s ami a fő: az erő­mű üzembe helyezésére is hama­rabb sor kerülhet. A legfontosabb munkálatok három műszakban folynak. Az erőmű főépületének építési mun­kálatait nemrégiben befejezték. ÍA főépületben vannak a szol­gálati helyiségek, a .raktárak, a műhelyek, itt kapott helyet a ve­gyi vegytisztító-berendezés.) Meg­kezdték a gát építését is. Hossza, két és fél kilométer lesz, s ötven­millió köbméter vizet tároló me­dencét zár majd körül. Borisz Szadekov Mesterséges villámcsapás Odakint eshet a hó, süthet a mos berendezések „viharpróbája’', nap, de a szverdlovszki elektro- Az új generátort a harkovi mű- technikai tudományos kutatóin- szaki főiskola tudósai tervezték, tézet nagyfeszültségű laboratóri­umában — villámok cikkáznak. Nemrég helyezték üzembe ugyanis a maga nemében egye­dülálló, nagyfeszültségű impul­zusgenerátort, amellyel laborató­riumi körülpiények között két­millió-hatszázezer voltos feszült­séget lehet előállítani. A készü­lékkel kitűnően lehet „utánozni” a villámcsapáskor fellépő feszült­ségtöbblet hatását: a cél pedig éppen a nagyfeszültségű elektro­KÉPftEeÉNYVÁLTOZAT’ KOVÁCS SÁNDOR f A tervezők most egy hét és fél- Lmillió voltos generátor szerkesz­tésén dolgoznak. A szerelés és a L felállítás már a szverdlovszki la- | boratórium munkatársainak dol- [ga. Képünkön: a hétmillió-hat- Iszázezer voltos impulzusgenerá- [tor. «j 19. — Szóval, téged is a filozófiá­val etet a Mester! — Engeszte­lőén Bajnokra dőlt. — No, ne acsarogj, én ismerlek, tudod! Más ennyi ésszel karriert csi­nál!... Kicsit lusta a Mester, nem szereti a könyveket! — magyarázta a fiúnak. — Hát te? — Én se nagyon. — Akkor összeilletek . . . Vé­geztél már? > — Harmadikból kimaradtam. — Gimi? — Technikum. — És? — Majd itt befejezem. Megérkezett Hosszú, egy ma­gasra nyúlt, pattanásos arcú fiú. — Nem láttátok Mirimárit? — kérdezte nyugtalanul. Bajnok a vállára ejtette súlyos kezét. — Csak semmi izgi, fiacskám; ahogyan én ismeiiek benneteket, megmondhatom: perceken .belül felbukkan... Le se tudnád ráz­ni magadról! — Igazán? Te is úgy látod? — kérdezte izgatottan Hosszú, de aztán zavartan elpirult. — Hát persze — mondta együtt­érzően Züzü. — Mind tudjuk, hogy Hosszú meg Mirimári!... — Na, mit mondtam!... — vá­gott közbe Bajnok, s tekintetét követve valamennyien a bejárat felé néztek, ahol egy nagyon ma­gas, de jóformájú s kedves fitos orrú, barna lány állt. Hogy rájuktalált. Hosszú felnyújtotta pózna karját, integetett. , Mirimári elhelyezkedett Hosz- szú mellett. megkönnyebbülten felsóhajtott. — Már azt hittem, elkésem, de még híre sincs a titánkoszorú­nak! — Nyugi, leánykám, rögvest bevonulnak Olimposz fiai! El nem szalasztanák a havonkénti fellépést! Tudod, nem nélkülöz­heti a hiúságuk! Mirimári egymástól távoleső türkizszemével álmosan hunyorí­tott. alig észrevehetően biccen­tett is a fejével. — Azért nekem Kazár nagyon tetszik! — jelentette ki meggyő­ződéssel. — Az egyetlen a helyi nagyságok közt, akiből lesz vala­mi! Akinek versei miatt érdemes megvenni a Holnap-ot! — De csak havonta egyszer! — mondta Bajnok. — Utálatos vagy — zsörtölő­dött Mirimári. — Tudom. — Akkor miéi(t csinálod? — Tudod. — Nem tudom. — Annál rosszabb neked! — És komisz is vagy! — Hagyjátok már abba! — kér­lelte őket Hosszú. — Nem értem; ha ti ketten hallótávolságba ke­rültök, rögtön egymásnak estek! Megtelt a presszó, félrehúzták a kis színpad függönyét, s az iro­dalmi színpad vezetőjének üdvöz­lő szavai után bevonultak az írók. Az Endrőn megjelenő irodalmi folyóirat szerkesztője nyitotta meg a Pódium havonta megren­dezett Holnap-estjét, s utána egymást követték versek és no­vellák, a szerzők vagy valamelyik színész előadásában. GERGELY MIHÁLY: IDEGEM Regős novelláját zajosán meg­tapsolta a közönség, még néhány „éljen a szerző” is elhangzott. — Utálom ezeket a nagyképű egyetemistákat — jegyezte meg Bajnok, a leghangosabb asztal- társaságra mutatva. — Pedig kollégáid! — kontrá­zott Mirimári. Hosszú szelíden a leány szájá­ra tette a tenyerét, az kicsit til­takozott, de aztán megadta magát. — Nincs igazad, ez a Regős tényleg tehetséges — mondta Zü­zü. — Már két könyve jelent meg Budapesten, ez pedig már jelent valamit...! — Semmit se jelent! — torkol­ta le Bajnok, de nem folytathat­ta, mert a színpadon Kazár kö­vetkezett, és körülöttük pisszeg­ni kezdtek. Kazár, nyurga, vörös hajú fiú maga olvasta fel a verseit. JEsz- köztelejnül, színészi fogások nél­kül, előadása mégis élmény volt: verseit elismerés fogadta. A fiú Mirimárit nézte, s úgy találta, hogy a hétköznapi arcot megszépíti valami belső tűz, me­lyet az izgalommal várt versek szítottak fel benne. És lassan rá is átragadt ez a lelkesedés, s már örült, hogy engedett Bajnok hí­vásának, — Csodálatos volt! — suttogta Mirimári, amikor végre Kazár le­ülhetett, és jellegzetesen félszeg mozdulatával félrecsúszott nyak­kendőjéhez nyúlt. — Jól nézd meg, mert a kö­vetkező esten már nem láthatod! — epéskedett tovább Bajnok. — Mert valami mozog a fiúban, hát máris odébb áll Pestre! A napok­ban költözik is! — Igen, nagyon szép volt — szólt elgondolkodóan a fiú. — Mi, az már téged is meg­fertőztek ezzel a szenvelgő lel­kizéssel? — gúnyolódott Bajnok. — Én mondom neked egyáltalán, amit ezek csinálnak a világ leg­nagyobb marhasága! — Erős fejé­vel a színpad felé bökött. — Az ember a hang sebességével repül, maholnap a Vénuszra megyünk Ibusz-turára, ezek pedig azt hi­szik, változatlanul folytathatják Homérosz atya mesterségét, hogy amit csinálnak,, az kell az embe­reknek! — Hagyd már abba, Lala! — intette le Züzü. így folytatódott az este, azért végül is jól szórakoztak. A fiú legalább is ezt érezte, amikor záróra előtt kiléptek a Pódiumból a még mindig for­galmas, lármás főutcára. S alig maradt benne valami az okta­lan ellenszenvből, mellyel teg­nap előtt éjjel eljött Züzüéktől. Másképpen nézett rájuk, köze­lebb érezte őket magához, s úgy hitte még a legellentétesebb jel­lemű Bajnokot is megérti. A kis ember délután kihallgat­ta Hájért, a szobájában, miköz­ben a szálloda alkalmazottjai másról se tárgyaltak, mint a bot­rányos esetiéi. A Hájerrel való megismerke­dés, a vele folytatott párbeszéd meggyőzte a kis embert, valóban lopás történt; az önrablást ki­zártnak tartotta, tehát folytatta a nyomozást. y Gyanakszik valakire? A londinerfiúra gyanakod­tam, minden jel ellene szólt. — Néhány pillanatra elhallgatott, s közben érdeklődéssel nézegette az elegáns kis embert. Tetszett neki a detektív magabiztossága, cél- tudatossága. — De aztán belát­tam, nem ő volt. — Akkor ki lehetett? . . . Gon­dolkodott már ezen? — Igen, de semmire sem ju­tottam. — Például: ismeri a szomszé­dos szobák lakóit? — Nem. A kis ember rágyújtott. — Ki tudhatta, mennyi pénz van önnél? — Senki. — Például: nőismerőse sem, aki feljár Önhöz? Hájer meghökkent, lesütötte szemét, de hogy a másik türelme­sen várakozott, megemberelte ma­gát. — Még.ő sem tudhatta... Külön­ben is ő minden gyanú' felett áll! — Nos, akkor ki más tudhatta? például nem lehetséges, hogy va­laki meglátta önnél a’pénzt? — Fogalmam nincs róla. — Mondjuk valahol... étterem­ben,'étkezdében, amikor fizetett? — Gondolkodjék: nem lehetsé­ges, hogy asztalszomszédai közül valaki meglátta irattárcájában a pénzcsomót, amikor fizetett? — Nem emlékszem ilyenre — válaszolt Hájer kis szünet utáni — De ugye lehetségesnek tart­ja?... Bizonyára ültek a szomszéd asztaloknál is. étkezések idején nagyon forgalmas a magyaros ét­terem... Például tegnap este is? — Igen. Úgy emlékszem, egy üres asztal sem volt a közelben. A kis ember ismét rágyújtott, gondolkodott. — Meg tudná mondani vagy mutatni, melyik pincér szolgálta ki önt? — Pista. Valamennyi pincért jól ismerem. A kis ember Bumberával áthi­vatta Pista pincért. Középkorú, szerzetes tonzurájú ember volt, különös módon arca is egy ájta- tos egyházi személyre emlékezte­tett. Pillanatok alatt megértett mindent, s nem is gondolkodott sokáig, akadozás nélkül kivágta: (Folytatjuk) 4 KORCSMA nos, MIUTÁN A SZOMSZÉD SZOBÁBAN~ biztonságba helyezte magát, kissé idegesen pácvúdtott, madd megpróbálta a kárt megál­lapítani. A CSÖRÖMPÖLÉSEK ALAPDÁN A GYÓNTATOK ezalatt megérkeztek a szá­raz-dokk közelében auó kávéházba.

Next

/
Thumbnails
Contents