Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-08 / 106. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. május 8. TUDOMÁNY—TECHNIKA Egy ukrán erőmű, amely nekünk is ad áramot A burstini hőerőmű, amely most épül Nyugat-Ukrajnában, évi egymilliárd kilowattóra energiát termel majd, amelynek egy- részét Magyarország, Csehszlovákia és Bulgária kapja. Az erőmű Gnyilaja Lipa folyó partján, Burstin városka külterületén épül. Csupán ahhoz, hogy első szakaszát üzembe helyezhessék, több mint hat és félmillió köbméter földet kell megmozgatni, i 63 000 köbméter betont és kilenc ezer tonna fémelemet kell beépíteni. Az erőmű donyeci szénnel dolgozik majd. A tervek szerint az első gépegységet 1965 második negyedében helyezték volna üzembe, most azonban, úgy látszik, hogy ez már az idén sikerülni fog. Az első gépegység egyébként .200 000 kilowatt teljesítményű, kazánja óránként 640 tonna gőzt tud fejleszteni. A határidő előbbre hozása végett most számottevően meggyorsították és bővítették az építési és szerelési munkálatokat. Az építkezésen háromezer munkás dolgozik, akiknek részére a közelben lakótelep épül. Tavaly már nyolcezer négyzetméternyi lakóterület készült el, s az idén további 21 000 lesz beköltözhető állapotban. Az új lakótelep valószínűleg egyesül majd Burstin városával. A burstini az első olyan hőerőmű amely ,az egységesített építőelemek felhasználásával kerül tető alá. Korábban ugyanis minden egyes erőmű építési tervét külön készítették el, most azonban a körzeti erőművek típustervek alapján épülnek. Ennek sok előnye van, s ami a fő: az erőmű üzembe helyezésére is hamarabb sor kerülhet. A legfontosabb munkálatok három műszakban folynak. Az erőmű főépületének építési munkálatait nemrégiben befejezték. ÍA főépületben vannak a szolgálati helyiségek, a .raktárak, a műhelyek, itt kapott helyet a vegyi vegytisztító-berendezés.) Megkezdték a gát építését is. Hossza, két és fél kilométer lesz, s ötvenmillió köbméter vizet tároló medencét zár majd körül. Borisz Szadekov Mesterséges villámcsapás Odakint eshet a hó, süthet a mos berendezések „viharpróbája’', nap, de a szverdlovszki elektro- Az új generátort a harkovi mű- technikai tudományos kutatóin- szaki főiskola tudósai tervezték, tézet nagyfeszültségű laboratóriumában — villámok cikkáznak. Nemrég helyezték üzembe ugyanis a maga nemében egyedülálló, nagyfeszültségű impulzusgenerátort, amellyel laboratóriumi körülpiények között kétmillió-hatszázezer voltos feszültséget lehet előállítani. A készülékkel kitűnően lehet „utánozni” a villámcsapáskor fellépő feszültségtöbblet hatását: a cél pedig éppen a nagyfeszültségű elektroKÉPftEeÉNYVÁLTOZAT’ KOVÁCS SÁNDOR f A tervezők most egy hét és fél- Lmillió voltos generátor szerkesztésén dolgoznak. A szerelés és a L felállítás már a szverdlovszki la- | boratórium munkatársainak dol- [ga. Képünkön: a hétmillió-hat- Iszázezer voltos impulzusgenerá- [tor. «j 19. — Szóval, téged is a filozófiával etet a Mester! — Engesztelőén Bajnokra dőlt. — No, ne acsarogj, én ismerlek, tudod! Más ennyi ésszel karriert csinál!... Kicsit lusta a Mester, nem szereti a könyveket! — magyarázta a fiúnak. — Hát te? — Én se nagyon. — Akkor összeilletek . . . Végeztél már? > — Harmadikból kimaradtam. — Gimi? — Technikum. — És? — Majd itt befejezem. Megérkezett Hosszú, egy magasra nyúlt, pattanásos arcú fiú. — Nem láttátok Mirimárit? — kérdezte nyugtalanul. Bajnok a vállára ejtette súlyos kezét. — Csak semmi izgi, fiacskám; ahogyan én ismeiiek benneteket, megmondhatom: perceken .belül felbukkan... Le se tudnád rázni magadról! — Igazán? Te is úgy látod? — kérdezte izgatottan Hosszú, de aztán zavartan elpirult. — Hát persze — mondta együttérzően Züzü. — Mind tudjuk, hogy Hosszú meg Mirimári!... — Na, mit mondtam!... — vágott közbe Bajnok, s tekintetét követve valamennyien a bejárat felé néztek, ahol egy nagyon magas, de jóformájú s kedves fitos orrú, barna lány állt. Hogy rájuktalált. Hosszú felnyújtotta pózna karját, integetett. , Mirimári elhelyezkedett Hosz- szú mellett. megkönnyebbülten felsóhajtott. — Már azt hittem, elkésem, de még híre sincs a titánkoszorúnak! — Nyugi, leánykám, rögvest bevonulnak Olimposz fiai! El nem szalasztanák a havonkénti fellépést! Tudod, nem nélkülözheti a hiúságuk! Mirimári egymástól távoleső türkizszemével álmosan hunyorított. alig észrevehetően biccentett is a fejével. — Azért nekem Kazár nagyon tetszik! — jelentette ki meggyőződéssel. — Az egyetlen a helyi nagyságok közt, akiből lesz valami! Akinek versei miatt érdemes megvenni a Holnap-ot! — De csak havonta egyszer! — mondta Bajnok. — Utálatos vagy — zsörtölődött Mirimári. — Tudom. — Akkor miéi(t csinálod? — Tudod. — Nem tudom. — Annál rosszabb neked! — És komisz is vagy! — Hagyjátok már abba! — kérlelte őket Hosszú. — Nem értem; ha ti ketten hallótávolságba kerültök, rögtön egymásnak estek! Megtelt a presszó, félrehúzták a kis színpad függönyét, s az irodalmi színpad vezetőjének üdvözlő szavai után bevonultak az írók. Az Endrőn megjelenő irodalmi folyóirat szerkesztője nyitotta meg a Pódium havonta megrendezett Holnap-estjét, s utána egymást követték versek és novellák, a szerzők vagy valamelyik színész előadásában. GERGELY MIHÁLY: IDEGEM Regős novelláját zajosán megtapsolta a közönség, még néhány „éljen a szerző” is elhangzott. — Utálom ezeket a nagyképű egyetemistákat — jegyezte meg Bajnok, a leghangosabb asztal- társaságra mutatva. — Pedig kollégáid! — kontrázott Mirimári. Hosszú szelíden a leány szájára tette a tenyerét, az kicsit tiltakozott, de aztán megadta magát. — Nincs igazad, ez a Regős tényleg tehetséges — mondta Züzü. — Már két könyve jelent meg Budapesten, ez pedig már jelent valamit...! — Semmit se jelent! — torkolta le Bajnok, de nem folytathatta, mert a színpadon Kazár következett, és körülöttük pisszegni kezdtek. Kazár, nyurga, vörös hajú fiú maga olvasta fel a verseit. JEsz- köztelejnül, színészi fogások nélkül, előadása mégis élmény volt: verseit elismerés fogadta. A fiú Mirimárit nézte, s úgy találta, hogy a hétköznapi arcot megszépíti valami belső tűz, melyet az izgalommal várt versek szítottak fel benne. És lassan rá is átragadt ez a lelkesedés, s már örült, hogy engedett Bajnok hívásának, — Csodálatos volt! — suttogta Mirimári, amikor végre Kazár leülhetett, és jellegzetesen félszeg mozdulatával félrecsúszott nyakkendőjéhez nyúlt. — Jól nézd meg, mert a következő esten már nem láthatod! — epéskedett tovább Bajnok. — Mert valami mozog a fiúban, hát máris odébb áll Pestre! A napokban költözik is! — Igen, nagyon szép volt — szólt elgondolkodóan a fiú. — Mi, az már téged is megfertőztek ezzel a szenvelgő lelkizéssel? — gúnyolódott Bajnok. — Én mondom neked egyáltalán, amit ezek csinálnak a világ legnagyobb marhasága! — Erős fejével a színpad felé bökött. — Az ember a hang sebességével repül, maholnap a Vénuszra megyünk Ibusz-turára, ezek pedig azt hiszik, változatlanul folytathatják Homérosz atya mesterségét, hogy amit csinálnak,, az kell az embereknek! — Hagyd már abba, Lala! — intette le Züzü. így folytatódott az este, azért végül is jól szórakoztak. A fiú legalább is ezt érezte, amikor záróra előtt kiléptek a Pódiumból a még mindig forgalmas, lármás főutcára. S alig maradt benne valami az oktalan ellenszenvből, mellyel tegnap előtt éjjel eljött Züzüéktől. Másképpen nézett rájuk, közelebb érezte őket magához, s úgy hitte még a legellentétesebb jellemű Bajnokot is megérti. A kis ember délután kihallgatta Hájért, a szobájában, miközben a szálloda alkalmazottjai másról se tárgyaltak, mint a botrányos esetiéi. A Hájerrel való megismerkedés, a vele folytatott párbeszéd meggyőzte a kis embert, valóban lopás történt; az önrablást kizártnak tartotta, tehát folytatta a nyomozást. y Gyanakszik valakire? A londinerfiúra gyanakodtam, minden jel ellene szólt. — Néhány pillanatra elhallgatott, s közben érdeklődéssel nézegette az elegáns kis embert. Tetszett neki a detektív magabiztossága, cél- tudatossága. — De aztán beláttam, nem ő volt. — Akkor ki lehetett? . . . Gondolkodott már ezen? — Igen, de semmire sem jutottam. — Például: ismeri a szomszédos szobák lakóit? — Nem. A kis ember rágyújtott. — Ki tudhatta, mennyi pénz van önnél? — Senki. — Például: nőismerőse sem, aki feljár Önhöz? Hájer meghökkent, lesütötte szemét, de hogy a másik türelmesen várakozott, megemberelte magát. — Még.ő sem tudhatta... Különben is ő minden gyanú' felett áll! — Nos, akkor ki más tudhatta? például nem lehetséges, hogy valaki meglátta önnél a’pénzt? — Fogalmam nincs róla. — Mondjuk valahol... étteremben,'étkezdében, amikor fizetett? — Gondolkodjék: nem lehetséges, hogy asztalszomszédai közül valaki meglátta irattárcájában a pénzcsomót, amikor fizetett? — Nem emlékszem ilyenre — válaszolt Hájer kis szünet utáni — De ugye lehetségesnek tartja?... Bizonyára ültek a szomszéd asztaloknál is. étkezések idején nagyon forgalmas a magyaros étterem... Például tegnap este is? — Igen. Úgy emlékszem, egy üres asztal sem volt a közelben. A kis ember ismét rágyújtott, gondolkodott. — Meg tudná mondani vagy mutatni, melyik pincér szolgálta ki önt? — Pista. Valamennyi pincért jól ismerem. A kis ember Bumberával áthivatta Pista pincért. Középkorú, szerzetes tonzurájú ember volt, különös módon arca is egy ájta- tos egyházi személyre emlékeztetett. Pillanatok alatt megértett mindent, s nem is gondolkodott sokáig, akadozás nélkül kivágta: (Folytatjuk) 4 KORCSMA nos, MIUTÁN A SZOMSZÉD SZOBÁBAN~ biztonságba helyezte magát, kissé idegesen pácvúdtott, madd megpróbálta a kárt megállapítani. A CSÖRÖMPÖLÉSEK ALAPDÁN A GYÓNTATOK ezalatt megérkeztek a száraz-dokk közelében auó kávéházba.
