Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-07 / 105. szám

Í964. május 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A pontosságban népszavazás nincs A FORNÁDI ÁLLAMI GAZ­DASÁG egyik üzemegységében a karbamidot szórták a talajba. A főagronómus személyesen ellen­őrizte, hogy szinte dekányi pon­tossággal csak annyi nitrogént használjanak fel, amennyire szük­ség van. „A karbamid hatóanyaga majdnem kétszerese az eddig al­kalmazott nitrogénműtrágyákénak. Kézenfekvő tehát, hogy vigyázni kell. mert a több, vagy a keve­sebb olyan következményekkel járhat, hogy abból lesz a rossz, ami egyébként nagyon jó” — mondta a főagronómus. Mi taga­dás, pontosan a mezőgazdaság­ban alkalmazott technikai mű­veletek lényegére tapintott rá, mert ma még gyakran érvényesül a kicsire nem adunk, a sokra nem nézünk felfogás, ott is, ahol a dekányi és a milliméternyi pon­tosságnak törvénynek kellene lennie. Egy-egy új eljárás alkalmazá­sának. egy-egy új módszer be­vezetésének sikere, vagy sikerte­lensége ugyanis a pontosságon, az agro-. vagy zootechnikai uta­sítások maradéktalan betartásán múlik. A szövetkezeti gazdákat szabályosan el lehet riasztani az újtól, ott. ahol az új. pontatlan­ság, vagy felelőtlenség miatt eleve kudarcra ítéltetett. Brezniczki Jó­zsef szaktanár egy alkalommal az egyik termelőszövetkezetben a fejőgépek használatát nézte meg. és valami egészen elképesztő hozzá nem értést, vagy gondat­lanságot látott. A fejőgépek szak­szerű kezelése, tisztán tartása egyenlő volt a nullával. A ta­gok ilyen esetbén mit mondanak? Pokolba kívánják a technikát, holott nem azzal, egészen mással van baj. Benke elvtárs. a Fácánkerti Növényvédő Állomás igazgatója a minap arról panaszkodott, hogy több tsz-ben a növényvédő gépe­ket elemi hibák miatt nem lehet üzemeltetni. Hol a hiba? Ott. hogy a gazdaságok hozzáértő szakemberei elfelejtik, hogy a tsz-tagok előtt még ismeretlen gépekről van szó. ott kell tehát lenni és megmagyarázni, mik azok a szabályok, amelyeket üze­meltetés közben kötelező ponto­san betartani, mert különben a gép bedöglik. De gyakran abban keresendő a hiba, hogy a gépek kezelői egyszerűen „fütyülnek” a szakmai utasításokra. A pontos­ság negatív előjelű iskolapéldája a búzák dikonirtozása. A megyé­ben ezt a munkát több tsz el­mulasztotta. és a mulasztók most arra hivatkoznak, hogy a vetések megerősödtek, a vegyszerezést te­hát emiatt már nem lehet csi­nálni. Igen. csakhogy volt rá idő. és el lehetett volna végezni, ha ahhoz tartja magát az ember, amit ez esetben az agrotechnikai 'utasítás előír. Ha egyszer nagyüzemi gazdál­kodásról beszélünk világszínvona­lat akarunk, akkor a kicsire nem adunk, sokra nem nézünk fel­fogásnak meg kell szűnnie, mert ez a fajta nagyvonalúság visszaüt. A DOMBÓVÁRI ALKOTMÁNY Termelőszövetkezetben, amely az ország legjobbjai között foglal he­lyet. elképzelhetetlen például, hogy egy hold földre mondjuk öt kiló­val több. vagy öt kilóval keve­sebb búzamagot vessenek. A ta­laj. a fajta, az elővetemény, a csíraszázalék, az ezer-magsúly alapján a szakvezetés határozza meg és a szakirányítás ellenőrzi, hogy a megfelelő mennyiség pon­tosan dekára bekerüljön a földbe. Ezen aztán nincs vita, s a tsz vezetői éppen ez által tartják be maradéktalanul a közös gazda­ság alapszabályát, a szövetkezeti demokráciát, mert a tagok és a népgazdaság érdekeit tekintik. Náluk a vetési időpontok meg­választásakor sincs demokrácia, nem szavazással döntik el, hogy mikor kezdődjék a növényápolás, hanem a tudományos gazdálko­dás előírásai alapján. Hasonló a helyzet a tőszám- meghagyással. A helyi adottságok figyelembevételével kukoricából maximális tőszámmal dolgoznak. Jó lenne, ha megyénkben egyet­len tsz-ben sem fordulna elő, hogy mivel a növénytermesztő a felosztott területen másként látja a dolgot, hát saját szakállára, a hagyományos 12—13 ezres tő­számot hagyja meg. Ilyen szövet­kezeti demokráciának nincs helye, és az ilyesmi nem tartozik bele a tsz-demokrácia fogalomkörébe, aki mégis így hiszi, az rosszul hiszi. A SZAKIRÁNYÍTÁS vala­mennyi közös gazdaságban arra kapott meghatalmazást a vezető­ségtől és a tagságtól, hogy leg­jobb tudása szerint alkalmazza a termésfokozó eljárásokat és mód­szereket. A termelőszövetkezet­ben a közgyűlésen minden tag­nak joga — amikor ennek van az ideje —. a szakember alkal­mazásával kapcsolatban, igennel, vagy nemmel szavazni. Tervkészí­téskor a szövetkezeti gazdának joga és kötelessége az észrevéte­leket. a javaslatokat megtenni. Ez tsz-demokrácia. De amikor az agrotechnikai szabályok be­tartásáról van szó, akkor a szak­ember utasítása kötelező, mert időpontokat, mennyiségeket nem a népszavazás dönti el. hanem a tudomány. Év végén, a zárszám­adáskor aztán azt már ismét a tagok határozzák meg, hogy mi­ként kerüljön felosztásra az alap­szabálynak megfelelően a jövede­lem, és hogy a vezetők meg­feleltek-e a várakozásnak, vagy sem. A dombóvári Alkotmány Tsz tagjai a legutóbbi zárszám­adáskor. az évközi előlegeket le­számítva. készpénzben tízezer fo­rintokat vittek haza. Ez bizonyít­ja legjobban, hogy a jogokkal és a kötelességgel mindig a maga helyén kell élni. OZORÄN VISZONT A TSZ- TAGOK között sokan még ma is úgy vélik, hogy valamiféle kéz­fenntartásos alapon kellene el­dönteni például a búzavetőmag­mennyiséget, a kukorica tőszámot, a növényápolási munkák meg­kezdését. stb.. stb. Szerintük, ha mondjuk a többség 110 kilogram­mos mennyiség mellett szavazna, akkor 110 kilogrammot szabadna vetni, csak hát ez így nem megy. S annyit azért a legokosabb ozorai gazda is elismerhet, hogy a növénytermesztés technikájához egy mérnökember valamivel töb­bet ért. mint ő. Ez persze nem azt jelenti, hogy a mérnök em­berként több, mint a szövetkezeti tag. Dehogy, csupán azt jelenti, hogy szakemberként, tudás, hozzá­értés szempontjából több. Ez tény. ezt el kell ismerni, mert abból csak kár származik, ha a szakirá­nyítás az okoskodókra hallgat. Szinte minden gazdaságban van néhány túl okos. aki úgy csinál, mintha mindenhez legjobban ér­tene. Tudósabb a brigádvezető­nél, az elnöknél és ha történe­tesen a mezőgazdasági tudomá­nyok doktora lenne a tsz-főagro nómus, ő szívbaj nélkül tudósabb lenne annál is. Félreértés ne es­sék. a sok éves helyi gazdálko­dási gyakorlatból fakadó, bölcs, okos tanácsokat a szakirányítás nem nélkülözheti, és ne is nél­külözze. De az új módszerek al­kalmazásánál, a régi módszerek szakszerű végzésénél akkor jár­nak el helyesen a szövetkezeti ta­gok. ha az irányítók, a vezetők szakmai utasítását maradéktala­nul és vita nélkül betartják. SZEKULITY PÉTER Shakespeare Tolnán Pénteken este hét órakor ér­dekes és merész műsorral mu­tatkozik be a Tolnai Földváry Mi­hály Gimnázium Irodalmi Szín­pada a községbeli érdeklődőknek. A textiles kulturotthonban Shakespeare: Szentivánéji álom című művét adják elő. A Shakespeare-megemlékezések so­rába tartozó előadást a rendező, dr. Tóth Károly bevezetője nyit­ja meg. Huszonnyolc különböző osztálybeli gimnazista és nagyobb általános iskolai tanuló játssza a szerepeket. A tündérek táncát Bajári Miklósné tanította be. Grenus István lakatos szakmunkás négy éve dolgozik az Autó- közlekedési Vállalatnál. Az ő vezetésével szerelték be az új telep­helyen a gépkocsi- és aknaemelőket. Foto: Túri Mária Egy kis „körséta” községfejlesztési ügyben n BiritAi Állami Gazdaságban tartotta meg ülését a megyei párt-vb Május 5-én, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága a Biritői Állami Gazdaságban ülést tartott. A megye állami gazdaságainak több éves munkáját értékelték és a további tennivalókra, a vb határozatot hozott. A vb-ülésen tanácskozási joggal részt vettek az állami gazdaságok igazgatói és párttitkárai. Ott volt Lada La­jos. az állami gazdaságok főigaz­gatója. Bonyhádon ,^fzn galmas volt mostanában több szombat délután: a község köz­pontjában elbontott épületek anyagát rakták járművekre, és szállították megfelelő helyre. Amikor Kerner József ta­nácselnökkel ide látogattunk, ép­pen diákok dolgoztak, de ebéd- utánra mintegy száz felnőttet vár­tak, mert ennyien ígérték meg, hogy segítenek a romok eltakarí­tásánál. Akik megígérték, legtöb­ben meg is jelentek. Akadt köz­tük munkás, hivatalnok, párt­munkás, tanácsi vezető, termelő­szövetkezeti tag, ktsz-tag. Megje­lentek a szállítógépek is, amelye­ket az üzemek adtak erre a dél­utánra a tanácsnak társadalmi megsegítésként. Közben egy öreg nyugdíjas szorgalmasan jegyezte, hogy mennyi munkát végeznek el, mert hiszen az előírások szerint pontos nyilvántartást kell vezetni a társadalmi munkáról. Mindebben az az érdekes, hogy a múlt évben, amikor készült az 1964-es községfejlesztési terv, a bonyhádiak nem terveztek semmi társadalmi munkát, márpedig nyilvánvaló volt, hogy itt ig ép­pen úgy szükséges a közösségi összefogás, mint bárhol másutt. Emiatt elmarasztalták a bonyhádi vezetőket, komoly bírálatot kap­jak. Most, hónapok elteltével örömmel láttuk, hogy a bírálatot megszívlelték: mozgósítják a falu lakosságát közérdekű feladatok megoldása érdekében, s. A minap benyitottunk a murgai tanácshoz azzal a céllal, hőgv megtudjuk: kis községben milyen községfejlesztési lehetőségek, gon­dok adódnak, hogyan mozgósítja I a tanács a falu lakosságát. Amint . az közismert, a murgai út a Szek- 1 szárd—siófoki útról ágazik el. Az elágazónál biztató kép fogadott: új autóbuszváró hívta fel magára a figyelmet. Ebből már útközben arra következtettünk, hogy Mur- gán mindén a legnagyobb rend­ben mehet, ha kisközség létére ilyen szép buszmegállót építtetett. Sajnos, a további tapasztalatok nem ezt igazolták. Jókai János ta­nácselnöktől érdeklődtünk az idei községfejlesztés iránt, s a költség- vetési adatokat közölte, mint a községfejlesztési terv adatait. Ki­derült, hogy Murgán a község- fejlesztés kizárólag a tanácstitkár reszortja, aki pedig nem tartózko­dott otthon, így aztán nem is tud­tunk meg semmi lényegeset a murgai községfejlesztési munká­ról. Igaz, a murgai tanácselnök a legutóbbi tanácsválasztások óta került funkciójába, s nem lehet olyan tájékozottsága, mintha kez­dettől tanácselnök lenne. De az egy év alatt már megismerked­hetett volna e fontos kérdésekkel. A községfejlesztési munka mind­inkább előtérbe kerül, szerves ré­sze a tanácsi munkának. Éppen ezért érthetetlen, hogy a vb-elnök tájékozatlan ezekről a kérdések­ről, holott a községfejlesztési ter­vet a tanácsnak is tárgyalnia kel­lett. Diósberény ugyan­csak a kisebb községek közé tartozik. Itt arra találtunk példát, hogy ahol megvan az akaraterő, szer­vezőkészség, sok mindent lehet produkálni, még akkor is, ha nincs milliós évi bevétel. A tanácselnök. Márton And­rás és a tanácstitkár, Kán­tor Györgyné, sokat foglalkozik falufejlesztési kérdésekkel. Szinte minden lépésükön érződik, hogy a tanácstörvénynek megfelelően, napi munkájuk során központi helyet foglal el a községfejleszté­si tevékenység. A különféle fon­tosabb adatokat, részproblémá­kat mindkettőjük fejből is jól ismeri, éppen úgy,, mint aki ál­landóan sokat foglalkozik ezek­kel. A községben önálló házibrigá­dot foglalkoztat a tanács a falu­fejlesztésnél. Már a második buszmegállót építik, ezenkívül járdásítanak. A járdaépítés olyan ütemben halad, hogy jövőre min­denütt betonjárdán járhatnak majd a diósberényiek, s ezzel hosszú időre levehetik napirend­ről a járda-ügyet. Pénzük persze nincs valami sok, de a kevésből igyekeznek sokat csinálni. Az egyik budapesti üzemtől szerez­tek — meglehetősen kedvező fel­tételekkel — előregyártott, nagy­méretű betonlapokat, amelyeket eredetileg más célra készítettek, így körülbelül 60—70 százalékkal olcsóbban tudnak megépíteni egy négyzetméter járdát. Diósberényben még a 120 000 forintot sem éri el a községfej­lesztési bevétel, de mégis fokoza­tosan megvalósulnak a közérdekű feladatok. Sőt, már eljutottak a törpevízmű építésének gondola­táig is. Minden remény megvan arra, hogy egy-két éven belül el is. kezdődik a munka, mert a tanács fokozatosan igyekszik meg­teremteni a feltételeit. Más községekben is sikerült ta­pasztalatokat gyűjteni. Vala­mennyi azt mutatja, hogy a taná­csok, a tanácsi vezetők mindin­kább felelős gazdáivá válnak a községfejlesztési munkának, s az olyan példa, mint a murgai — szerencsére — ritka kivétel. B. F.

Next

/
Thumbnails
Contents