Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-07 / 105. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. május 7„Nagymamák kongresszusa’7 Nem csipkelődésként tette a krónikás idézőjelbe a kor- történeti esemény címét. Mintegy 400 nagymama tanácskozott csupán Pesten, a nőtanács égisze alatt. De semmi túlzás nem lenne abban, ha azt mondanánk „a szívek kongresz- szusa" volt ez a tanácskozás. Valami, amiben az öröm halk derűje a szem ..gyanús" vizeivel vegyült — mosolyogni és könnyezni kívánkozott a lélek. Soha, semmikor nem áradt ily bensőségesen és intézményesen a megbecsülés ama drágí lények felé, akiknek oly mostoha volt a sorsuk egykor. Mihelyt a kegyetlen évek elszálltak ők „fölöslegessé" váltak, mert a nagyon, de nagyon szűkös családi jövedelem kiadásai oldalán csupán egy „enni kérő szájat" jelentettek. Egy egész világnak kellett megváltoznia ahhoz, hogy zömében, óriási többségében, ne ilyen legyen többé a „nagymami" sorsa. ök maguk mondták el, mily rettenetes körülmények közt nevelték fel hajdanán a gyermekeiket Ök maguk állapították meg, mennyire megváltozott a dolgozó fiatal házaspárok élete Ök pedig, szinte megfiatalodva, segítenek: nevelik az unokát, vezetik a háztartást, sok családban lehetővé teszik, hogy az ifjabbaknak több idejük jusson a művelődésre és a szórakozásra. Nem túlzás azt mondani, joggal övezi tehát őket a kisebb-nagyobb közösségek elismerése és szeretet e. Tanácskoztak. Felüdültek. És valamennyien a mellükön ragyogó láthatatlan kitüntetéssel távoztak — a nagymamái szeretet gyémánt-csillagával ... Jdt HOVA VEZETNEK A NYOMOK? 3 16. GERGELY MIHÁLY: A minap elindultunk gépkocsival Szekszárdról Tamási felé. Amint letérünk a 6-os útról, az elágazónál észrevesszük, hogy két fehér esik húzódik az úttesten. Talán valami versenyre készülnek? Nem, ez nem lehet, a közutakon lebonyolított versenyeknél más jelzéseket szoktak használni. Útjavítás miatt ezzel próbálják megfelelő irányba terelni a forgalmat? Ez sem lehet, mert ilyen jel nem szerepel a KRESZ- ben. Lassítunk, jobban szemügyre vesszük a csíkokat. — Mész! — állapítjuk meg egyhangúan, és megyünk tovább. Már-már napirendre tér) REJTŐ JENŐ: KÉPRESCNYVÁLTOZATt KOVÁCS SÁNDOR nénk a dolog felett, mert hát ez mégsem lehet valami földrengető dolog, hogy ennyit meditál- junk rajta. De a mészcsíkok nem érnek véget a hegytetőn sem, sőt, a Diófási-csárdánál balra kanyarodnak, amerre a mi utunk is vezet. — Valaki szórakozott? — Ugyan! — így a gépkocsi- vezető. — Fogadjunk, hogy me- szet szállítottak teherkocsin és onnan folyott le a mész. Figyeljétek csak, mindenütt pontosan párhuzamosak a csíkok, néhol balra kanyarodnak, ez azt jelenti, hogy a teherkocsinak ott meg kellett valamit előznie, egyébként szabályosan a jobboldalon hajtott. Aztán bosszankodni kezdünk. Ez mégis csak disznóság! Néha nem lehet egy kiló mészhez hozzá jutni, mert nincs. Még komolyabb építkezéseknél is gyakran adódik fennakadás, mert nincs építőanyag, hiányzik a mész. vagy miegymás, ugyanakkor egyesek így bánnak vele. Mert akárhogyan is kalkulálunk, itt nem kis mennyiségről van szó: a kilométermutató szerint már legalább tíz kilométert haladtunk a nyomokon, márpedig nem kétséges, hogy egy kiló mésszel nem lehet ilyen hosszú csíkokat festeni a közútra. Sőt. néhol kisebb- nagyobb oltott mészdarabok jelzik az utat Zomba. Paradicsompusztáig. ahol a Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozik. Vajon ki fogja ezt megfizetni? Sokáig csatangolt az utcákon, ^hátha találkozik Borával. Több- «ször is elhúzott a házukig; világos j volt a két szoba ablaka, néha árnyékokat látott feltűnni a függönyök mögött de egyik sem a ^lányé volt. « Lehet, hogy nincs otthon, és ak- ^ kor még találkozhatnak? Remény- «kedett, ezért kiment a villamos- ómegái lóig. ott egy ideig elnézte a ■«higanygőzcsövektől megvilágított ^főútvonal esti nyüzsgését. ■4 Nem vette észre, honnan került ^melléje Bajnok. 4 — Szevasz, Borát várod? < — "Nem, csak... járok egyet — ^felelt zavartan. ^ Bajnok nem nevetett, gúnyolódó megjegyzései is elmaradtak. 3 — Az előbb ment hazafelé. Úgy «sietett, mintha futott volna vala- ^ká elől. — Tőle meglepően szelíd «nógatással belekarolt. — Most ^már hiába várod! És azt tanácso- «lom neked: ne fuss egy nő után, ^ha elment! Jön egy másik! — Cin- okosain nevetgélve, hátbavereg.ette. <— Ott van Szöszi, látom, beléd- Okapaszkodott... Azt mondom én «neked egyáltalán: osztályon felüli Onő! ó — Honnan tudod? « — Gondolhatod. Én is jártam Ővele... Mit bámulsz? Nincs abban «semmi. Attól mi még haverok lelhetünk. Sőt!... És tanuld meg: ■«semmi érzelgés, semmi lelkizés! Az élet egy óriási ring, örökké folyik benne a meccs, és aki nem bírja, azt kiütik! No, gyere, menjünk! — Hová? — A fiút meglepte Bajnok viselkedése. Csak egy pillanatig volt rossz érzése, aztán felváltotta valami elégedettségféle. Amiért nem maradt ott Szöszinéi. — Bemegyünk a Pódiumba! Isteni ginjük van, meg lesz valami irodalmi est, úgy emlékszem. Zü- zü legalábbis azt mondta, és ott vár rám. Kint álltak a villamos peronján; sokáig szótlanul bámulták az út jobb oldalán sorakozó gyárak esti panorámáját. Kilométereken át csak gyárak, kivilágított, magas csarnokok, a fekete égbe beleolvadó kémények, csörömpölve robajló, elavult Hengersorok, messzire elhangzó zihálással lezúduló pörölyök. Fent, a hegyek között, ahová a nagyolvasztói salakot hordják évtizedek óta, éppen most döntöttek ki egy üstöt, a vörös fénykráter magasra lobbant, megvilágította a hegyek sötét vonulatát. A fiú belefeledkezett a különös tájba. — Te idevalósi vagy? — kérdezte sokára. Bajnok is a lávától lángoló hegyet nézte. — Igen is, nem is — felelte. Hangja fájdalmasan csengett. A fiú kutatóan ráemelte merev tekintetű szemét, s csak késve jegyezte meg: — Nem értelek. — Itt töltöttem a gyermekkorom, itt nőttem fel Endrőtelepen, de nem itt születtem. — Hát hol? — Nem tudom. — Hogy, hogy nem tudod? — Te tán mindent tudsz?... IDEGEMEK Tudsz mindent, még csak magadról is? Visszafojtott indulatok tüze csapott fel Bajnok hangjából, amely szinte teljesen más embert mutatott, mint akit a fiú Züzüék- nél megismert. Kis szünet után valamivel fegyelmezettebben hozzátette: — Ne haragudj!... — S hogy a fiú nem szólt, folytatta. — Valahol Lengyelországban születtem. Szóval lengyel vagyok, ez az egy biztos, más semmi. Nem tudom, hogy hívták anyámat, apámat, de még azt sem, mi volt a nevem, és mikor születtem... Egy, másfél éves lehettem, amikor a szüleim 1939 szeptemberében hosszú autókaravánnal menekültek. Egy nap Endrőtelepen pihentek meg, és amikor továbbindultak, nélkülem kellett továbbmenniük, mert én eltűntem. Talán csak később vették észre, hogy elcsavarogtam mellőlük, aztán már hiába kerestek. Az új-endrői megállónál sokan szálltak fel, mozdulni sem lehetett a peronon, egymáshoz préselték őket. Máskor és mástól a fiú mindenképpen elhúzódott volna, mert nem bírta elviselni férfiak testközelségét, most azopban majdnem testvéri szeretetet érzett a másik iránt. Hirtelen feltámadt rokonszenvet, melynek fényében egyszerre úgy vélte, megérti annak a fiúnak oktalan hősködését, aki Züzüéknél belekötött. — És ezt kitől tudod? — kérdezte később. — Hogy lengyel vagy? — Apámtól... a nevelőszüleim- től. A mama remek asszony, de az öreg kiállhatatlan tudott lenni, ha ivott. Nem vert ő meg soha, nem is gorombáskodott, de ha ittas volt, pokolian gúnyolódolt. Nem hinnéd, milyen élesre köszörült elméje volt az öregfiúnak, kazánkovács létére. Csuda egy politikus figura volt, még gyerekfővel belépett a szak- szervezetbe, a szoedem pártba, 45 után a kompártba... Ha ivott, lehordott mindenféle tehetetlen, gyáva poláknak. Hogy milyen barmok voltak Lengyelország vezetői; a hadsereg felét lovashadosztályokból állították ki, a második világháborúra, aztán még csodálkoztak, hogy a nácik tizennyolc nap alatt legázolták az országot. Mert a lovas katona már az első világháborúban csődöt mondott, mit érhetett a másodikban a Tigrisekkel szemben!... — De hiszen te igazán semmiről se tehettél! — Elmagyarázta ezt az öreg is, ha józan volt, mert szeretett politikára oktatni, csakhogy éppen azzal a hideg-meleg zuhany módszerével utáltatta meg velem örökre. Ha beszivott, mindig a rögeszméje kínozta, hogy biztosan valami tábornok fattyúja lehetek, azok juthattak a meneküléskor autóhoz, kocsihoz, és mert szépen kiöltöztetve találtak meg... — Miért nem adott akkor men- helyre az öreg, ha görbén nézett rád? — Mert nem volt gyerekük, és különben is a maga módján szeretett. El sem hinnéd, ugye? Elmondhatom egyáltalán: húsz évig értem gürizett az öreg, és a halálos ágyán is az volt a legnagyobb bánata, hogy nem mentem műegyetemre. Mérnököt akart belőlem csinálni, csak én utáltam tanulni! — Mikor halt meg? — Négy éve. — És a szüleid? ... Semmit se tudsz róluk? — Semmit. — A neveloszüleid se próbálták megtalálni őket a háború után. — Nem. — És te se kerested őket? — Nem ... A menekülés, aztán az Anders-hadtest, Észak-Afrika, partraszállás, biztosan elpusztultak a szerencsétlenek. A villamos pontosan a belváros új toronyházánál állt meg, melynek egész földszintjét a Pódium, a város ifjúságának berendezett kultúrpresszó foglalta el. Züzü a nagyterem közepén ült, ahonnan jól láthatták az egyelőre még üres emelvényt. Bajnok átmenet nélkül fölvette a Züzüéknél megismert pózolást, lezserül lezöttyent a lány mellé. — Mit iszol? . . . Kakaólikőr! — fintorogva elhúzta a száját, s intett a pincérnek. A fiú sután álldogált mellettük, nem akarta őket zavarni, de azt sem indokolta semmi, hogy másik asztalhoz telepedjék, — Ülj hát le! — mondta Züzü, és rámosolygott. * Bajnok három gint rendelt, aztán Züzühöz fordult. — Győztök vasárnap a debreceni válogatott ellen? — Pista szerint állati jó formában vagyunk! Elkísérsz? — Mit gondolsz? — Elkísérsz. — Jól gondolod- — A pincér meghozta az italt, Bajnok koccintott a fiúval. — Szia, haverom! — Hétszerre kihörpintette az italt. — Azt mondom én neked egyáltalán: sose törődj te mások-* kai, mindig csak magadat add! Azokból még lehet valami az életben! De aki másokat majmol!? Züzü felnevetett. (Folytatjuk) <f CSAPSZEK TÚLAD OONOSA, -A VARHATO VIHAH E- LŐS2ELÉTŐL VEZÉRELVE MEGKEZDTE A MÁKKÁ - SABB ITALOK MAS HELYISÉGBE VALÓ ÁTSZÁLLÍTÁSÁT. néhány pillanattal később rozsdás bika — CSÖKÖS LEGYINTÉSÉNEK EREDMÉNYEKÉPPEN, krokoo/l A SÖNTÉSPULTNAK ESETTvalószínűleg NYAKCSIGOLYA-TÖRÉSSEL. A VARATLAN AKC/O MEG TOPPANTOTTA A HOHE ROK TÁRSASÁGÁT. EZ AZ IDŐ' ELEGENDŐNEK BIZONYUL A GVÓNTATÓK SZAMARA, HOGY A SIÜK- SÉGKIOÁRATON NYUGODTAN ELHAGYHASSAK A CSAPSZÉKET.
