Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-05 / 103. szám
*!)fi4. május 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 ülést tart a megyei tanács vb A megyei tanács vb. legközelebbi ülését május 7-re hívták össze. Szabópál Antal vb-elnök jelentést terjeszt elő a vb jogkörében hozott intézkedésekről és a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról. Az ülésen megvitatják a tanácsi vállalatok bér- és létszámgazdálkodási helyzetét. A napirenddel kapcsolatos beszámolót dr. Teszler Vendel, a munkaügyi osztály vezetője terjeszti elő. E napirenden kívül az ülésen más időszerű kérdésekkel is foglalkoznak, egyebek közt a vízellátás problémáival. Pártház a falu központjában Jogosan büszkék a nakiak a falu központjában kiemelkedő szép új épületre, a május 1-én avatott pártszékházra. Az avatási ünnepségen a falu apraja-nagyja a pártház nagytermében szorongott. Ahogy részt vállaltak az építési munkákból, úgy nem maradtak el az átadási ünnepségről sem. Azért is büszkék a pártházra a nakiak, mert a lakosság részéről vállalt társadalmi munka értéke megközelíti a 40 ezer forintot. Az avatóünnepségen Katona József elvtárs, a megyei pártbizottság gazdasági osztályának vezetője mondott beszédet. Megemlékezett a május elseje jelentőségéről, s utalt a pártszékház szerepére. — Legyen az épület a falu politikai és társadalmi életét irányító központ, ahol a községben lakók mindennapos öröméről és gondjairól is szó esik — mondotta többek között. Nak községben adnak a kommunisták véleményére, mert látják, hogy a pártrendezvényeken, vezetőségi és taggyűléseken, pártnapokon olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek a pártonkívü- liek számára sem közömbösek, s a község valamennyi lakosát érdeklik. A község lakosságának nevében Gellén József, a pártszervezet titkára vette át az újonnan épült pártszékházat. Köszönetét mondott a megyei és járási pártbizottságnak a székház építéséhez nyújtott anyagi támogatásért, és külön kiemelte a község lakosságának az építésben vállalt társadalmi munkáját. — Azt szeretnénk, ha a község lakossága jól érezné magát e falak között, s második otthonának tekintené. Szívesen látunk a pártszékházban minden embert, mert azt .akarjuk, hogy a munkáshétköznapok után senki ne rekedjen a falakon kívül, aki úgy érzi, hogy közöttünk van a helye. Szeretnénk, ha itt kapnának választ kétségeikre, s együtt vitatnánk meg a falu gondjait. Szívesen látjuk az öregeket és fiatalokat, akár az irodában hivatalos ügyben keresnek bennünket, akár a klubban a szórakozást kedvelőket — mondotta a párttitkár. A pártszékház-avató ünnepségen 31 társadalmi munkást könyvvel jutalmazott meg a pártszervezet. Kedves színfoltja volt az ünnepségnek a közös ebéd és a községi nőtanács kézimunka-szakköri kiállítása, amely nap közben is vonzotta a látogatókat. P. M. Virágzik a földieper A Tolna megyei termelőszövetkezetekben virágzik a földieper. A közös gazdaságokban 22 hold új telepítésűvel 50 holdasnál nagyobbra növelték az epreskerteket, köztük a pálfai Egyetértés Tsz-ben 15, a dunaszentgyörgyi és a paksi Ezüstkalászban 10—10 holdon termesztik a kívánatos gyümölcsöt. Most a tavalyinál mintegy 10 ezer kilogrammnyi- val több földieper-termést várnak a leszerződött tsz-kertésze- tekből. Május 15-én megyei borverseny (Tudósítónktól.) Május 15-én Szekszárdon rendezik meg a hagyományos megyei borversenyt. A járások és Szekszárd város legjobb mintáit vonultatják majd fel: száz bormintát. A különböző kategóriákban négyféle helyezést állapít meg a bíráló bizottság és a legjobb megyei borok, az országos borversenyen is szerepelnek. Gazdát kévés Szabó Má_______________ria levelét a KISZ-megyebizottság egyik munkatársa mutatta meg. — Érdemes lenne mögéje nézni. A fürgedi lány arról írt, hogy semmi értelme a mezőgazdaságban szakmát tanulni, mert annak, aki tanul, rosszabb a helyzete, magára kell vállalni a társak gúnyolódását, csúfolódását. Szabó Mária édesapjára hivatkozott, annak példájával hozakodott elő, de levelében akaratlanul is egy olyan maradi paraszt} közfelfogásra mutatott rá, amely ma még nagy fékezője a mezőgazdasági szakmunkásképzésnek. Ismerjük, tudjuk, hogy akik a levelező tagozatokon általános iskolákban, vagy középiskolákban tanulnak, azokra gyakran ráfogják, azért teszik, hogy megszabaduljanak a kapától. S legtöbbször a közvetlen munkatársak beszélnek így. Ebben a sajátságos maradiság- ban a jóindulat összekeveredik a nagyszájú primitívséggel és a tudatlan emberek epés, gonoszkodó megjegyzései miatt úgy látszik, Fürgédén is szégyenkezni való dolognak számít a tanulás. De vajon miként lehet e maradi nézetet megszüntetni és kikre várjon ez a munka? Megyei gondokat feszegetünk: éppen ezért induljunk el Szabó Mária levele nyomán, talán majd ez is segít egyben és másban, és talán gondolatokat ébreszt a megoldásra a községek vezetőiben, vagy ahogy mondani szokás, az illetékesekben. így folytatódott. Szabó Mária először húzódozott, szabódott, hogy ő nem írt semmilyen levelet, ő nem akar senkinek rosszat. Édesapja viszont nem sokat kertelt. Ebédnél ült, és aszegetés közben szépen elmondta véleményét a szakmunkásképzésről. Én. és a párttitkár elvtárs hallgattuk. — Tavaly el voltam iskolán. Utána a könyvelő édesapja és az agronómus állandóan maceráltak. Éreztették velem, hogy nem kedvelnek. A könyvelő apja meg kigúnyolt: na, mit akarsz azzal a háromhetes iskoláddal? Amikor valami rendelkezés jött, az agronómus velem nem közölte, de ha baj volt, akkor engem vett elő. Nem titkolom, volt egyszer egy „csempe” napunk. Akkor megértettem, hogy ha szóltak, hát jogosan tették. De nem ez volt a baj, másra ment a játék, s ezért kértem magam el a sertéstenyésztésből. — Hát csak úgy egyszerűen elengedték? Szabó elvtárs végeredményben sertéstenyésztő szakmunkás. Ezt a párttitkár elvtárstól kérdeztem. íme a válasz: — Nem tudom pontosan. így kezdődött. — Nos, itt az egyik baj. De kinek kellene az ilyesmit pontosan tudnia, kinek legyen egy termelőszövetkezetben kötelessége, nemcsak számon tartani a szakmunkásokat, hanem mint a falu szellemi gazdagodásának új megnyilvánulásával, törődni is velük. A párttitkárnak, az elnöknek, a főagronómusnak? Ezernyi gondja van mindegyiknek. A tagok, egyszóval a falusi emberek szakmai műveltségének növeléséért persze mindhárman felelősek, ez igaz. Csakhát még rengeteg más dolog is nyomja a vállukat és a sürgető, pillanatnyi tennivalók mellett a jelek szerint egyszerűen nincs idejük számon tartani, hogy Szabó elvtárs például a rövid tanfolyam elvégzése után szakmunkás ieít-e, avagy sem. része a falu kulturális programjának. Vagy legalábbis annak kellene lennie. Idős Szabó István azt mondta: — Bizonyítványom van arról, hogy sertéstenyésztő -szakmunkás vagyok. Az iskolán arról volt szó, hogy ennek fejében követeljük a .munkaegység-jóváírást, azt a bizonyos 10 százalékot. Én nem kértem semmit. Most meg már nem is kérhetek, mert a szakmát abbahagytam. Fűrésszel dolgozom. Meguntam a macerálást. Megyei szinten sürgető tennivaló gondoskodni képzett állattenyésztőkről, növénytermesztőkről, traktorosokról. Szakmát adni a szövetkezeti gazdák kezébe. Erre pénz is van, oktató személyzet is van, csak az érdeklődés kevés. Járási szinten a beiskolázások tapasztalatai azt mutatják, hogy ez az ügy csak különféle biztatásokra szokott „felélénkülni”. A községekben viszont? „Nem tudom pontosan” — mondta a párttitkár elvtárs. Ezzel mindent megmondott. De nem azért beszél így, mert nem érdekli a dolog, inkább azért, mert a szakmunkásképzésnek a legfontosabb ponton, a falvakban nincs gazdája. Ez üt visz- sza olyan vonatkozásban is, hogy nincsenek olyan emberek, akik tervszerűen fáradoznának a maradi közfelfogás megváltoztatásán. Gondoljunk csak az anyagi és az erkölcsi megbecsülésre. Sehol semmi. Szó van á 10 százalékos munkaegység-többletről. Érvényesül? Nem. De nem azért, mert a vezetők sajnálják, inkább azért, mert a maradi hangadók leszavazzák. Ilyen körülmények között még annak is elveszik a kedvét, aki szeretne szakmát szerezni. S ilyen szempontból talán a művelődési házak- igazgatóira, a fiatal tanárok, tanítók egy részére kellene jobban számítani. A Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója a Szekszárdi Állami Gazdaságban igazgatóhelyettesi tisztet is visel. Egyetlen feladata van: a szakemberképzés, az utánpótlás biztösítása minden vonalon. Valami ehhez hasonló megoldást kellene találni a termelőszövetkezetekben is. Sajnos, a tapasztalatok szerint a közös gazdaságokban a szakmunkásképzés túlságosan belső ügy, holott e kérdés végeredményben szerves Szabó Mária tehát miatt ezek írta meg Szekszárdra, hogy nem érdemes tanulni. Édesapjával gúnyolódnak. „Mi az a három hét?” — kérdezik tőle olyanok, akik úgy félnek a betűktől, mint az ördög a tömjénfüsttől. Kérdezték tőle olyanok, akik nem gondolnak arra, hogy három hét a kezdéshez, az érdeklődés felkeltéséhez már elég, hiszen aki egyszer belekóstol a tanulás jó ízébe, az ritkán hagyja abba. Ha segítik, ha elismerik, akkor még többre is képes. Ha segítik, és ha elismerik! Csakhogy még a termelőszövetkezet vezetői között is volt olyan ember, aki Szabó Máriát így „biztatta”: — Nem érdemes egy leánynak elmennie. Ha tanűlni akarsz, akkor jelentkezz magasabb iskolába, olyan helyre, amely ér is valamit. Ez tehát a másik gond: még a tsz vezetői között is akadnak fontoskodó, túl okos emberek, akik a szakmunkás-tanfolyamokat egyszerűen nem tartják semminek. De vajon van-e a községben ezek mellett olyan ember, aki felhatalmazva érezné magát arra, hogy a túl okosokat, a fontoskodókat leszerelje? Nincs. S hová lyukadunk ki ismét? Oda. hogy Fürgédén is, másutt is a falvakban, a szakmunkásképzés ügye gazdát, néhány lelkiismeretes embert keres. Amíg ez nincs, addig lehet toldozni, foldozni, beiskolázásokkal- tűzoltómunkát végezni, mindezt lehet, de kellő eredményt elérni nem lehet. Nagyszerű határozatok jelennek meg, megyénkben a mezőgazdasági na;gyüzemek szép termelési sikerekkel büszkélkednek. A jelek arra mutatnak, hogy a gabonaproblémát 'ebben az évben meg tudjuk oldani. Soron van az állattenyésztés, a háztáji árutermelés, a kukorica, a rét- és a legelőgazdálkodás. De mennyivel könnyebb lenne minden dolgunk, ha a termelőszövetkezetekben szakmunkások ezreire támaszkodhatnának az elnökök, az agronó- musok, az állattenyésztők. SZEKVL1TY PETER MÖGÖTT — Lemondtam róla én is. Igazuk volt. Talán mégis jobb lesz, ha Pécsre megyek. Az az iskola se rosszabb. — Másról van szó. Marika zavarodottan tétovázott. Nem tudta, mire ez a körülmé- hyeskedés. miért nem mondja ki az apja. mit akar. miért kerülgeti. Már fel akart állni, hogy megy a konyhába, amikor az ember ismét megszólalt: — Megkértek. — Engem? És ugyan kicsoda? — nevetett fel, de fejében furcsa gyanú kezdett alakot ölteni. Azt hitte, részeg az apja, mert ő is jól tudja, hogy van udvarlója. Mindennapos volt náluk, amíg be nem vonult. El is akarta mondani. de nem engedte szóhoz- jutni. — Én azt mondtam, rendben van a dolog. Neked is ugyanezt ajánlom, Jóska rendes fiú. jó mesterember. Leszolgálta a katonaidejét, kap egy házat, felét a nevedre íratják. Az a másik meg majd elfelejt... Teljesen megzavarodott. Kirohant a konyhába. Mindjárt az ajtónál az anyjába ütközött. Beavatkozásra készen hallgatózott, s most csak a karját tudta kitárni. Átölelte a lányt, vigasztalni próbálta. — Hallgass apádra, ő jót akar neked... Elhúzódott tőle. érezte, hogy csak egy szó hiányzik még. és kitör magából. Olyat mond az anyjának, amit később nagyon megbánhat. De uralkodott magán. A következő percben pedig megkeményedett a szíve. A köny- nyei még folytak, az indulat azonban már erősebb volt benne a keserűségnél. — Nem! Nem! Azt én alig ismerem, s különben is... Süssék meg a fél házat. Menjen hozzá apám! Apja három nagy lépéssel a konyhában termett. Ütésre emelte a kezét, de a lány elugrott előle. Kabát nélkül rohant el. a táskáját is otthon hagyta. Az autóbuszon sokan megnézték de nem figyelt a bámulókra. Senkinek sem szólt, az otthontalanság nem bántotta, csupán azt fájlalta, hogy nem volt elég határozott- nem vágta az apja szemébe az igazságot. Nem mondta meg neki. hogy nia már nem lehet kényszeríteni senkit a házasságra. Két napra volt szüksége, hogy mindent előkészítsen, s egy végső elhatározásra, hogy megtegye, amin eddig töprengett. Nem pózolt. csendben cselekedett. A kórházban tért magához. A föléje hajló arcból semmit sem tudott kiolvasni. Próbálkozott vele. de nem sikerült. Végül le is tett róla. Csak nézte, s mögötte megpróbálta elképzelni azt a másik arcot, az apjáét, amelyiket a lelkiismeretfurdalás talán valamennyire meglágyított. Sz. 1. Harminchatezer forint jutalom a legjobb teljesítőknek Értékelték ai ISZM eredményeit A KISZ Tolna megyei Bízott-1 ságán a közelmúltban értékelték az Ifjúság a Szocializmusért Mozgalom követelményeinek megyei eredményeit. Mint ismeretes, a mozgalom négy követelményének teljesítését több ezer fiatal vállalta. Munkájuk sokban segítette a falvakban folyó gazdasági építő- és kulturális munkát. Az értékelés komoly gondot okozott, mert a tavalyi esztendő bizonyos fordulatot hozott a KISZ-szervezetek életében, s ennek alapján azt lehet mondani, hogy a követelményeket jól teljesítő szervezetek közül kellett kiválasztani a legjobbakat. E szerint a termelőszövetkezeti KISZ- szervezetek közül a döbröközi, a dunaföldvári Virágzó Termelő- szövetkezet, az őcsényi, a sza- kályi és a majosi alapszervezetek bizonyultak a legjobbnak. Az üzemi alapszervezetek esetében a I a Dombóvári Faipari Vállalat, a Dunaföldvári Kfendergyár, a Bonyhádi Cipőgyár, a Tolnai Textil és a Simontotnyai Bőrgyár fiataljai teljesítették legjobban a követelményeket. Az elsők közé került még a Dalmandi Állami Gazdaság és a Tolna megyei Népbolt Vállalat KlSZ-alapszer- vezete és mint a szervezésben legjobb, a KISZ Dombóvári Járási Bizottsága. Híven a tavalyi felhíváshoz a KISZ megyei bizottsága megjutalmazza a legjobb teljesítőket. Közöttük mintegy 36 ezer forint értékű jutalmat osztanak ki. A későbbi időpontokban megrendezésre kerülő jutalomosztáson három kisképemyős televíziókészülék, két Pacsirta típusú és nyolc ED—55 típusú rádiót kapnak a legjobban teljesítő alapszervezetek.
