Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-21 / 117. szám

1964. ttíájus 2?. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 t MEGYEI TAPASZTALATOK Háztáji takarmányom — A közös nem károsodik — Száz malac a tagoknak A megye közös gazdaságaiban számtalan jó módszert alkalmaz­nak a háztáji árutermelés növelésére. Erről adtunk hírt nemrég Tamásiból. A hasznos megyei tapasztalatokról rendszeresen tájé­koztatjuk olvasóinkat. E tudósításban a kisdorogi módszert ismer­tetjük. és azokat az ottani elgondolásokat, amelyek megvalósításá­val a háztáji árutermelés színvonalát tovább kívánják növelni. Kis- dorog jó példa arra, miként lehet a közös állatállomány fejleszté­sével együtt, a tagok állatállományát is fejleszteni. A Március 15 Tsz gazdái tavaly 21,7 mázsás átlagtermést értek el kukoricából, májusi morzsoltban számolva. A takarmány egy ré­szét prémium címén, a tagok ha­zavitték. E mennyiségről nehéz pontos képet kapni, azt viszont a tsz-vezetők tudják, hogy 1962 őszén körülbelül 120 vagon kuko­rica került a háztáji gazdaságok­ba, részben a, közös gazdaságból, részben pedig az állami gazdaság­ból. Takarmány tehát van, lehet hizlalni, jószágot tartani. A hiz­lalás, a jószágtartás fáradtsággal jár, hiszen az állatokat reggel és este ellátni, és napközben a kö­zösben helytállni nem könnyű ugyan, de kifizetődő üzlet. Annál is inkább, mert a szövetkezeti gazdák npm felejtik el, hogy az egyéni világban is jobban boldo­gult az a család, amelyik sertése­ket hizlalt, anyakocákat, fejős te­henet és sok baromfit tartott. Az etetésre, a gondozásra szánt időt és fáradtságot a parasztember so­ha nem számította, ma sem ér­demes számítani, mert ma is könnyebben boldogul az a család, amelyiknek teli jószággal az ud­vara. \ takarmány megterem, a ház­táji gazdaságok állatállománya ré­szére is. De a gazdaság vezetői még sok más módját találták ki annak, hogy a tagok mindegyike kedvet kapjon otthon berendez­kedni hizlalásra, jószágtartásra. Tavaly ősszel „száz választási ma­lacot adtunk el a közösből a gaz­dáknak. Nagy volt a kereslet, az emberek helyeselték, hogy a ve­zetők a közös mellett a háztáji dolgokkal is törődnek” — mondja Jakab Albert, a Március 15 Tsz elnöke. Száz malac elég sok. Ezért nyomban felmerül a kérdés: nem sínyli ezt majd meg a tsz, lesz-e ez évre elegendő hízó-alapanyag, tudják-e vajon ilyen körülmények között a hízó értékesítési tervet teljesíteni? A válasz ezekre a kér­désekre megnyugtató. A gazdaság tavaly háromszáz hízott sertés el­adását tervezte, ezzel szemben a tervet 152 hízóval túlteljesítette. Az idén a 340-es tervvel szemben már eddig 400 hízott sertés eladá­sára kötöttek szerződést az Állat­forgalmi Vállalattal. Az alap­anyag, megvan. A háztáji áruter­melést segítő intézkedések a kö­zös tervek teljesítését tehát nem gátolják. Sőt, kimutatható, hogy ezen intézkedések jó hatással van­nak a tagok munkakedvére: a kö­zös állatállománnyal például ugyanúgy törődnek, mint a ház­tájival, s hogy ne menjünk mesz- száre, a malacelhullás még a két százalékot sem éri el a Március 15 Tsz-ben. Nagy szó ez, ha fi­gyelembe vesszük az elhullás me­gyei számadatait, és ha tudjuk, hogy az anyakoca-elhelyezés gondjai ebben a közös gazdaság­ban sem kisebbek, mint másutt. A tsz vezetőit most újabb el­gondolás foglalkoztatja. Tavaly ősszel a tagok veszekedtek: min­Idegenforgalmi ismertető készül Tolna megyéről A megyei tanács és az idegen- forgalmi társadalmi bizottság kez­deményezése alapján idegenfor­galmi ismertetőt készítenek Tolna megyéről. A mindenként hézag­pótló munka anyagát szerkesz­tő bizottság gyűjti és válogatja össze, úgy, hogy a könyv a megye érdekességeit mutatja be, s az idegenek számára is látnivalót kínáló ritkaságokat. A tervek szerint a megyeszék­hely és a megye történeti érde­kességeit dr. Kun Lajos dolgozza fel. A földrajzi vonatkozásokat dr. Pataki József ismertetője tár­gyalja majd. Tolna északi részé­ről Papp István készít dolgoza­tot, Andrásfalvi Albert pedig nép­rajzi munkával gazdagítja a kiad­ványt. A megye mezőgazdaságá­nak legjellemzőbb sajátosságai­ról a palánki mezőgazdasági tech­nikumban készül dolgozat. Az anyagot szeptember végére állítják össze, ekkorra elkészül­nek a kiadványt színesítő képek és rajzok is, s remélhető, hogy a Megyei Idegenforgalmi Hivatal segítségével a munka mielőbb napvilágra kerül. denki akart malacot. A kereslet tehát nagy volt. Ennek megfele­lően, a tsz-vezetők azon gondol­koznak, hogy még ebben az évben beállítanak 8 vagy 10 anyakocát, amelyek szaporulata kizárólag a háztáji gazdaságokat látja el ma­laccal, süldővel. A tagokkal erről még nem beszéltek, de a tsz-elnök biztos benne, hogy ezt a valóban ügyes és hasznos megoldást a gaz­dák helyesléssel fogadják. Külön figyelmet érdemel, hogy miként látják el tavasztól őszig a háztáji állatállományt zöld- takarmánnyal. Három évvel ez­előtt gyakran fordult elő, hogy bármilyen sürgős munka volt, a tagok délután már iparkodtak ha­za, azt mondták: sietni kell, mert még hátra van a jószág etetése, és egy kis zöld beszerzése. A ve­zetőség akkor úgy határozott, hogy „beállít” egy háztáji takar- mányost, akinek kizárólag az a dolga, hogy minden nap házhoz szállítja a zöldtakarmányt. Faze­kas András, a háztáji takarmá- nyos tehát délután 4 óráig mind­egyik ház előtt lerak számosálla­tonként 20 kilogramm zöldtakar­mányt. Ennek árát a tagok ter­mészetesen megfizetik. „Ez így nagyon jó, három éve csináljuk, és bevált” — állapította meg az elnök. Ezzel megszüntették a „zabrálást” is, hiszen nincs rá­kényszerülve senki, hogy este nekiinduljon egy zsákkal, hogy mondjuk a közös lucernásból sze­rezzen. Nem árt itt sem az összehason­lítás. A számok bizonyítják leg­jobban, hogy a háztáji áruterme­lést segítő intézkedések növelik a tagok szorgalmát. Mindezt egye­bek között jól mutatja, hogy év­ről évre nő ebben a tsz-ben a munkaegység értéke. 1960-ban 29 _forintot, 1961-ben 31,40 forintot, 1962-ben 35 forintot, 1963-ban 38 forintot osztottak munkaegysé­genként, Sőt, tavaly 231 000 fo- : rintot tartalékoltak is. A múlt év j decemberében a vezetőség pél­dául így tette fel a kérdést a ta- j goknak: Mondják meg elvtársak, i mennyit osszunk ki? A harminc- nyolc forintot hagyták jóvá, bár többet is oszthattak volna. A tejtermelés alakulása szintén bizonyító erejű, olyan szempont­ból, hogy igen is, lehet a háztáji árutermelést a közös eredmények­kel együtt fokozni. Ez azért is figyelemre méltó, mert a háztáji állatállomány zöldtakar- ! mány-szükségletét szintén a tsz elégíti ki. Sz. P. ........................................................................................................................ f orradalmiság zsákutca fogva „baloldaliság”. Elmélete a kínai sajátosságokat antimárxista módon értékelve általános, min­denkire kötelező törvényszerűsé­geknek kiáltja ki. A marxizmus— leninizmus alkotó munkáját dü- hödten támadja és helyébe a szubjektivizmust, a személyi kul- tuszos dogmatizmust akarja állí­tani. Politikája nem számol az élet realitásaival, hanem a kispol­gári forradalmiság óhajait szeret­né realizálni. Ezek szempontjából akarná átalakítani a világot, még­hozzá azonnal, minden áron és minden eszközzel, figyelmen kí­vül hagyva a népek és a többi kommunista pártok felfogását. A következetes proletárosztályharc erőivel szemben bizalmatlan és lenéző. Magának követeli az egész kommunista világmozgalom ve­zetőjének szerepét, hogy annak erejével kísérelje meg a lehetet­lent, a forradalom exportját. Ily- képpen szembe került a kommu­nista világmozgalom stratégiájá­val és taktikájával, antimarxista álláspontra helyezkedett a nem­zetközi élet r,lanvető kérdéseiben és szakadár tevékenységet fejt ki. Semmiképpen sem véletlen, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői idejutottak. Szubjektív „baloldali” nézeteik bizonyos ob­jektív körülményekkel összefüg­gésben alakultak ki. Közismert, hogy Kínában a hatalmas városi és falusi kispolgári tömegek nagy hatással vannak a pártra. Ezek nevében egyes szubjektív ultra- forrádalmi elemek türelmetlenül követelik a nehéz életviszonyok és az elmaradottság gyors megvál­toztatását, megfeledkezvén róla, hogy minden nép kemény és szí­vós munkával alakítja ki a maga életét. Ezáltal objektíve szembe­kerülnek a szorgalmas kínai nép­pel is, amely áldozatosan építi a szocializmust. A Kínai Kommu­nista Párt vezetői nem ismerik kielégítően a nemzetközi helyze­tet és az egyes kommunista pár­tok helyzetét és a munkásosztály történelmi szerepét sem. A mai nemzetközi erőviszonyokból és a nagy sikerekből helytelen követ­keztetéseket vonnak le. Szubjek­tív talajon állva ilyen körülmé­nyek'között óhatatlanul ellent­mondó döntések születnek, a po­litika kiegyensúlyozatlanná és ka­landor jellegűvé válik, Ez a poli­tika fel szeretné szabadítani ma­gát a felelősségteljes és fárasztó „hétköznapi” munka alól, hogy át­adja magát a „nagy forradalmi harc”, a „végső csata” illúziójá­nak. A kommunista világmozgalom azonban tisztában van vele, hogy a forradalom és a szocialista épí­tés nem pillanatnyi fellobbanást, nem felelőtlen hangoskodást, ha­nem kitartó, hosszú időt követelő marxista—leninista munkát köve­tel. Az alkotó marxizmus—leniniz­mus és az egész emberiség nevé­ben elutasítja, leleplezi és leküzdi az ultraforradalmiságot. Hatal­mas erejével megakadályozza azt, hogy a vita elterelje a figyelmet a szocialista világforradalom iga­zi folyamatáról és feládatairól. A magyar nép saját tapasztala­tai és érdekei alapján is minden erejével támogatja ezt a harcot, A magyarországi jobb- és baloldali hibák elleni kétfrontos harc gaz­dag tapasztalataiból tudjuk, hogy a kispolgári hangulatok és törek­vések leküzdése csak a marxiz­mus—leninizmus következetes ér­vényesítése alapján lehetséges. Sütő Ottó Elkészülnek a gépek a nyári munkák idejére A Biritói Állami Gazdaság gépjavító műhelyében a nyári mun­kákra készülnek. Ebben a műhelyben kizárólag az állami gazdaság gépeit javítják. A kombájnok, szelektorok, bálázógépek, eleváto­rok javítási határideje május 30, de a dolgozók május 25-ig befe­jezik a munkát. Képünkön Róhn Ádám és Laszlóczki György el­lenőrzi az elevátorok javítási munkáit. Debreceni István és Bese István az AC—400-as típusú kombájn dobkiszerelését végzi. Foto: Zsiga A pénz elment — az átvétel elmaradt Több mint két éve számolgattak, tervez­gettek Xzményben, s végül megyei segít­séggel sikerült tető alá hozni egy pedagó­guslakást. A község kicsi, s egy ilyen 120 ezer forintot érő léte­sítmény igen sokat számít benne. Külö­nösen akkor, ha úgy, mint Izményben, a pedagóguslakással egyszerre két problé­mát oldanak meg. Az egyik: végleges és minden igényt kielé­gítő lakásban tudják elhelyezni az anyai örömök előtt álló óvónőt, s a másik: napközissé fejleszthe­tik a kétcsoportos, de ma még félnapos fog­lalkoztatást biztosító óvodát. A fentieknek meg­felelően készültek el annak idején az épít­kezés tervei. E szerint az idén április végé­re kellett volna át­adni a létesítményt. Április 29-én meg is érkezett a tanácshoz a jelentés: az átvételt nyélbe lehet ütni, az épület elkészült. De mintha egy kicsit rosszul számoltak vol­na a Bonyhádi Épí­tőipari Ktsz-nél. Mert a falak ugyan álltak, de a padlózat még nem volt rendben. Aztán kisebb-na- gyobb, az építés köz­ben becsúszott hibá­kat is javítani kellett volna. így a járási ta­nács illetékesei meg­tagadták az átvételt. Másnap elkészült a padlózat, de a javítá­sok nem. Közben pe­dig a pénzt a számlá­ról már „leemelték”. Az átvétel még min­dig várat magára. Ott áll egy majdnem kész épület,. várja, hogy átadják, s közben ha­marosan egy hónapja elmúlik már a nap­közis óvoda megnyi­tásának első határ­ideje. Hisszük: csak a szándékon múlik a bonyhádi ktez részé­ről a hibák korrigá­lása, s az, hogy az iz- ményieket hozzásegí­tik saját óvodájuk­hoz.

Next

/
Thumbnails
Contents