Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-19 / 115. szám
4 TOLNA MEGTETT NÉPÚJSÁG 1964. május IS. Megtartották a kulturális szemle úttörő résztvevőinek megyei döntőjét Vasárnap délelőtt rendezték meg Szekszárdon a városi művelődési házban a Mátai Antal kulturális szemle úttörő résztvevőinek megyei döntőjét. A vetélkedőn azok a pajtások vettek részt, akik a járási versenyek során a legjobbaknak bizonyultak, összesen 755 pajtás vetélkedett ezen a napon az első helyezésekért a szépszámú nézőközönség előtt. Az elmúlt évek bemutatóinál az idei magasabb színvonalat képviselt, és igen szép, dicséretes eredmények születtek. A vetélkedőn első helyezést elért csoportok és szólisták csillebérci nyaralást érdemeltek ki. Barth Éva (Tamási), harmonikaszólójá- val, Kiss Éva (Felsőnyék) zongoraszólójával, Tóth István (Tamási) énekszámával, Orbán Éva (Szekszárd, II. sz. Általános Iskola) mesemondással, Koszter Mária (Tamási), Vass József (Tolna) Kovács Jolán (Kocsola), Zwir- zsina Mária (Szekszárd) szavalatával érdemelte ki az első helyet. Ezenkívül a tamási kamarakórus, Balogh Mária és Kiss Györgyi (Szekszárd) duója, valamint az iregszemcsei gyermek-tánccso- port számíthat a helyezés alapján csillebérci táborozásra. Kiváló eredmény-oklevéllel is több csoportot, szólistát jutalmazott a megyei döntő zsűrije. A medinai úttörők délszláv csoportja, a várdombiak sváb népi játéka, a závodiak és kisvejkeiek gyermekjátéka ezt a fokozatot érdemelte. Ugyancsak Kiváló eredmény-oklevéllel tüntették ki a bonyhádi II. számú általános iskola irodalmi színpadát, a duna- szentgyörgyi és a tamási nagykórust, a tamási és bátaszéki fúvós úttörő-zenekarokat, hót hangszerszólistát és két duót. A bronzfokozatot jelentő Eredményes teljesítményért-oklevelet 8 zenei és 16 prózai műsorszám kapta meg. A díjak odaítélésével az 1963— 64. évi Mátai Antal kulturális szemle úttörő résztvevőinek versenye lezárult. A vetélkedő ösz- szességében kiemelkedőbb eredményeket hozott, mint az eddigi döntők, és nemcsak a résztvevők száma emelkedett, hanem a művészi színvonal mércéje is magasabban állt. Május 23-án kerül sor a felnőttek megyei döntőjére, valamint 31-én az irodalmi színpadok találkozójára a Mátai Antal kulturális szemle keretein belül. FILLÉRBŐL lesz a FORINT A kirakatban különféle háztartási eszközök, edények között Ott díszeleg két főzőkanál. Két olyan, közönséges fakanál, amely mellé még sokan marasztalják az asszonyt. Mindegyik 'mellett ott a kis kartoncédula, amelyre az árat írták. Egyikre 1',97-et. a másikra 2,31-et. — De jól kisfundálták... — gondolom. — Miért nem lehetett kerek szám a két főzőkanál ára? Miért 1,97 és 2.31, miért nem két forint illetve. 2,30? — Az ár, az áru értékének pénzbeni kifejezése. Az áruk értékét az előállításukra fordított, társadalmilag szükséges munka mennyisége határozza meg — idéKÉPREGÉNYVÁLTOZAT: KOVÁCS SÁNDOR , ( zem a politikai gazdaságiam meghatározást. Hogyan lehet az. hogy éppen 2,31 forintot ér az a munka, amellyel az a bizonyos fakanál elkészült? Az az egy fillér nem abból van-e. hogy aki faragta, tett néhány felesleges mozdulatot? Lehet... De az is lehet, hogy néhány vágást megspórolt, mert eredetileg 2,35 lett volna a kanál ára. Hogyan is van? Az ár az érték körül ingadozik... Tehát a kanál értéke esetleg csak 2,20. de az is lehet, hogy 2,40, már ahogyan a kereslet és a kínálat alakul... Ez az elmélet. És a gyakorlat? A gyakorlat az. hogy ha valaki 1,97-es kanalat vásárol, és két forinttal fizet, nem kap vissza egy fillért sem, ha csak nincs öt. és két fillérese, kifizetm a meghatározott összeget. Aki viszont a drágább kanalat vásárolja, ha akarná, sem tudná kifizetni a 2,31-et. mert nincs egy filléres forgalomban. Vagy fizet kettőnegyvenet, és visszakér egy öt és két fillérest? Az o gvakorlat, hogy 2,30-at fizet. Ami tíz kanálnál tíz fillér, száz kanálnál már egy forint az üzlet vesztesége. Vagy azt mondják; egy forint nem nagy pénz. nem oszt se nem szoroz. Pedig egymillió kanálnál már tízezer forint a veszteség... Esetleg nem lenne egyszerűbb az árakat kerek tízfillérekben megállapítani? Például két forintban. 2,30-ban? Vagy így túlságosan egyszerű? . BI. 26 — Vegye felpillantott, s alig észrevehetően elmosolyodott, miközben az asszonyt nézte. Hangja nem is emlékeztetett a délelőtti kimért, hivatalos hangra. — Mondja, kérem, nem lakott ön 1953 őszién a Pokolhegyen? — De... de igen — felelt az asz- szony meglepetten, mert el sem tudta képzelni, miért lehet ez fontos ebben az ügyben. — Egy szakállas olvasztár volt az édesapja — folytatta most már a főhadnagy, nem kevés hiúsággal is, hogy memóriája remekül működik. — Egy vasárnap délután történt, hogy az Önökével szomszédos lakásban Rud- nyánsziky... igen, báró Rudnyászky Gyula, a volt főispán fia agyonlőtte a keresztapját. Hogy is hívták?... Várjon, ne segítsen! ...Megvan: Obom... Endrői-Oborn Rudolfot! Az ördögbe, nem könnyű ezeket a neveket megjegyezni!... Valami kémkedésbe akarta beszervezni az öreg mérnököt Rud- nyánsziky, de az nem állt kötélnek. Szóval a lövést hallva a maga apja átrohant, le akarta fegyverezni Rudnyánszkyt, de az őt is megsebesítette. Én a felső gyártelepen teljesítettem őrszolgálatot, éppen a közelben tartózkodtam és meghallottam a lövöldözést. Magát is kihallgattam, mielőtt a bizottság kiszállt, emlékszik rá?... Akkor még őrmester voltam, és pont másnap kellett bevonulnom tiszti iskolára. — A főhadnagy arcáról eltűnt minden hivatalosság, annyira hatott rá a régi emlék. Hogyne, hiszen arra a napra sokszor visszagondolt az eset után, a tiszti tanfolyam kezdetén, s különösen arra a riadt, szép fiatal nőre, az olvasztár leányára. Szépsége annyira megkapta, hogy már azt kívánta, bár ne kezdődne másnap az iskola, ne kellene három évet tőle távol eltöltenie, mert három év oly nagy idő. — Igen, most már magára ismerek — mondta megkönnyebbülten az asszony. — Szörnyű nap volt, sose felejtem el! — Nagyon meg volt rémülve, alig tudtam kihallgatni. — Ne csodálkozzék, semmi másra nem gondoltam, csak arra, hogy anyám és nővérem után apámat is elveszíthetem! — De az esti zárójelentésemben azt még megírhattam, hogy apja a műtétet hősiesen viselte, s hogy bivalyerős szervezetével rövid idő alatt felépül. — Két hét múlva el is hagyta a kórházat. — És hogy van most az öreg?... az édesapja? — Fél év múlva mégis meghalt; egy martini szerencsétlenségnél összeégett. A főhadnagy zavartan köhé- cselt. — Rágyújt? — Köszönöm, nem dohányzom. — Akkor térjünk rá fia ügyére... Ismeri a tényállást? — Igen ... Talán nem mindent, de... — Háta mögött kattogni kezdett a jegyzőkönyvvezetőnő írógépe. Ez eleinte zavarta, aztán megszokta. — És mi a véleménye? Hogyan történhetett meg az eset? GERGELY MIHÁLY: IDEGENEK Az anya rokonszenvesnek találta a főhadnagyot, egész viselkedése együttérzést árult el, s ez bátorította. — Kérem, nyugodtan tessék gondolkodni, nem siettetem. Az ön véleménye szerint hogyan kerülhetett sor a késelésre? Fegyelmezte magát, legyőzte pillanatnyi elgyöngülését. — Nem ő a hibás, ő nem tehet róla, csak azt mondhatom! A fiam semmiről sem tehet! — Hogy érti ezt? Hisz ismeri a tényállást! Én ... én vagyok a hibás és az első férjem... Talán nem úgy kellett volna!... — Az anya szipogni kezdett. A főhadnagy várakozott, rágyújtott, aztán egy pohár friss vizet tett az anya elé. — Tessék. — Köszönöm! — Ivott néhány kortyot, az kissé felüdítette. — Hány éves volt a gyerek, amikor önök elváltak? — Három. — És kinek a hibájából történt a válás? — Én hagytam ott első férjemet ... De olyan ok miatt, amiért nem bírtam vele élni tovább. Otthon találtam egy idegen asz- szonnyal, amikor egy műtétem után hazamentem a kórházból... — Kérem beszéljen részletesebben arról az időszakról. Már összefüggően tudott beszélni, és felidézve azokat a bizonyos, csak hézagosán ismert epizódokat is, amelyek a fiú otthoni életkörülményeiről, nevelésének módszereiről tanúskodtak. Nem szépítette a maga szerepét sem, inkább eltúlozta saját felelősségét. Aztán elmesélte a fiú hozzájuk költözését, az azóta eltelt hetek eseményeit, a fiúért váló harcát, s az elért csekély, de ígéretes eredményt. — Értem. — mondta végül eltűnődve a főhadnagy. — Elég tipikus életút és sajnos: elég általános következmény is. — Még kérdéseket tett fel. aztán befejezte a kihallgatást. — Kérhetnék valamit, főhadnagy úr? — Tessék — mondta a rendőrtiszt jóindulatúan. — Beszélhetnék a fiammal?... Nagyon kérem! — Sajnálom, de amíg a vizsgálat tart. tilos! — Ha legalább csak láthatnám!... Érzem, ön megérti a helyzetemet! — Rendben van. De az üggyel kapcsolatban egy szót sem válthatnak ! — A főhadnagy intéz-, kezett. s néhány perc múlva egy rendőrtizedes kíséretében belépett a fiú. — Köszönöm, tizedes elvtárs, odakint, várjon!... Jöjjön ide. Izsók Géza. az édesanyja kíván magával beszélni! Az anya felállt, kezét maga előtt összefonta, összekulcsolta, ebbe a különös pózba kényszerítve magát, nehogy erőt vegyen rajta a gyöngeség. A fiú arcán három leragasztott kis kötés volt. Semmi sem árulta el rajta, hogy rendkívüli dolgokat él át. Rezzenéstelen szemmel állta anyja aggodalmas tekinte-. tét. — Kisfiam! — mondta halkan az anya. — Csókolom Az anya kérdőn a főhadnagyra pillantott. Az az iratait rendezgette. a beálló csöndre felütötte a fejét. — Üljön le. asszonyom. Az ügy kivételével sok mindenről beszélhetnek. Nem ült le, két karja még görcsösen fonódott össze. — Az arcod, a sebeid fájnak még? — Nem. — Látom, szerencsére lekezelj ték. — Igen. — összevarrták? — Össze. — Ennek örülök; nem lesznek csúnya sebhelyek az arcodon, — Mindegy az. Az anya nem bírta folytatni, annyira ijesztően szenvtelen volt a fiú. mintha mindenen kívül állna. — És... tudtál, ...ettél rendesen? — kérdezte később. — Igén. — Egyél is meg mindent, kisfiam! Tudod, neked nagyon vigyáznod kell a kondíciódra... Nehogy fogyjál... A fiú hallgatott.-— És pihenni... lehet? — Igen. Érezte képtelen folytatni. — Andi és Feri bácsi is csókol! A főhadnagy rájuk pillantott. — Befejezték. asszonyom?... Akkor visszavezettetem! — Vigyázz magadra, kisfiam! — mondta, amikor a tizedes belépett. Az asszony még elmondta a főhadnagynak, nem valószínű, hogy a sértett bűnvádi feljelentést tesz. és ő maga kész megfizetni minden költséget, az esetleges kártérítést is. csak a fia elkerülje a börtönt. — A vizsgálatot most már befejeztük — jelentette ki a rendőrtiszt. — A többi az ügyészség dolga. Holtfáradtan ért haza; férje ás fia otthon volt már. Szaggatottan előadta, mit végzett, aztán átment a kisszobába. Lerogyptt a heverőre és úgy zokogott, hogy fejére húzott egy párnát, meg ne hallják odaát. (Folytatjuk) EBED után RozsOASr A kellemetlen asztal TÁRS, A GYARmAtuG V! miniszter KABINJA B- L<SlT, HANGOK ÜTÖK ÉK MEG A FÜLÉT... NINCS EGY BIZTOS ÖN ABBAN, HOGY TÓM LEVEN Ti INDOKÍNÁBAN van>2£ PARANCSOLJON URÁN IGEN... HAT AZ ÚGY VOLT... IZE.. DE talán más alkalommal álóvék exCELLENCtÁD RENDELKEZÉSÉRE...EZ A MIGRÉN. BIZTOS VAGYOK BENNE,EKCECLENClÁS URÁN! ROZSDÁS, AZ „ALOMKÓR NEVES KUTATÓRA * RÖV/ DE SUN MELEG HELYZETBE KERÍjl ■ ROZSDÁS AZONNAL HELKER.ES! A HARMAD OSZTÁLYON TARTÓZKODÓ FŐORVOS URAT. OLVASTAM AZ ALOMKOR MEGELŐZÉSÉRŐL ÍRT TANULMÁNYÁT, DOKTOR- KAM. NEM LÁTOM VILÁGOSAN A... _ i hány eeac mul- I VA JELENTKEZIK I ROZSDÁS KABIN - I ÓÉBAN. \ TOL ITATJUK I
