Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-19 / 115. szám

13G4. május lö. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAÖ 5 Kibírjuk? EGYIK KÖZÖS GAZDASÁG­BAN elhatározták, hogy a gép­parkot körülkerítik. (Jó, és helyes az elgondolás, hiszen ez is egyik eszköze a drága munka- és erőgé­pek megóvásának. A kerítés pénz­be kerül, de nem valószínű, hogy a tagok közül erre bárki sajnál­ná a forintot. A tsz-elnök és a gépes oportvezető jelölte ki a terü­letet és a leásandó beton-kerités- oszlopok helyét. Régebben, pár hónappal ezelőtt. Néhány nappal ezelőtt viszont az építőbrigád tag­jai a kijelölt helyen az oszlopokat jó mélyre beásták. Másnap a gép­csoport vezetőjének eszébe ju­tott: Itt valami nem stimmel, hi­szen a gépesítés még nincs befe­jezve, nagyobb területet kellene tehát körülkeríteni, nincs más megoldás, mint az oszlopokat új­ból kiásni, és néhány méterrel odébb rakni. Mindez akikor jutott eszébe, amikor az oszlopok egy része már áz eredetileg kijelölt helyen volt. Megkérdeztük tőle, miért nem ju­tott eszébe hamarább? Hallgatott, nem tudott mondani semmit. Pár napra rá a megyed tanács mező- gazdasági osztályán viszont elme­sélte. hogy jártak nála kiküldöt­tek, és kissé furcsa az a mód, aho­gyan őt „megfaggatták”. Nos, néz­zük ezt a dolgot közelebbről, a tagok és a népgazdaság szemszö­géből. Elég gyakori még az a túl- hangos embertípus, aki úgy véde­kezik, hogy támad. Volt idő, ami­kor ez a módszer a tehetetlenség, a. felületes gondatlanság, a lelki­ismeretlenség leplezésére elég gyakran bevált: hibát követtem el, megjátszottam a sértődöttet, kia­báltam, méltatlankodtam, és elő­fordult, hogy az ütötte meg a bo­káját, aki a hibát feltárta. De ma már a tsz-ek megszilárdulása olyan örvendetes stádiumba ke­rült, s a szövetkezeti gazdák oly­annyira magukénak tartják a kö­zöst, hogy'kimondhatjuk: csak an­nak állhat feljebb, akinek igaza van, és aki arra sem képes, hogy kicsit előrelátóan gondolkodjék, az legfeljebb egyet tehet: kevesebbet beszélhet, és több hasznos, fontos munkát végezhet A gépcsoportvezető az oszlopo­kat odébb ásaija, rendben van, de mit mondanak ilyen munka lát­tán a tagok? E kérdésen a gép­csoportvezető egy ideig gondolko­dott, majd kijelentette: „semmit”. Ez aztán optimizmus. Semmit, örömükben talán majd tapsol­nak? Nem. A szövetkezeti gazdák véleménye, ha kimondják, ha nem, ilyen esetben egyértelmű, az, hogy a mi szövetkezetünk valóban túl sokat kibír, és a mi szövetke­zeti mozgalmunk is valóban túl sokat kibír. Nincs értelme persze felfújni ezt az ügyet, s kár lenne a bolhából elefántot csinálni. Kár lenne, ha az anyaggal, a munka­erővel, a munkakedwel való té­kozlásnak csak ezzel az egy pél­dájával találkoznánk, akkor szót sem érdemelne a dolog, hiszen munka közben előfordulnak hi­bák. De gyakori még az ehhez ha­sonló nemtörődömség, s ez ugyan­A madocsai kacsatenyésztő A madocsai faluvégen el­terülő kis „tó” fehérlik a ka­csáktól. A termelőszövetkezet foglalkozik kacsatenyésztéssel, adottak hozzá a lehetőségek. akarnak nagyon korán felkelni. Utána a takarítás és a tojás ossz eszedé se következik; 650— 700 darab gyűlik össze naponta az ólakból. Ezt aztán tartókba A vizet elkerítő drótháló itt-ott már szakadozott, hiányos, de nem mennek messze az álla­tok. Főleg ha meghallják gon­dozójuk hangját, aki vödörrel a kezében a teli etetőkhöz hívja őket. Molnár Istvánná, a madocsai Igazság Termelőszövetkezet ba­romfigondozója „felügyel" a tsz 1100 kacsájára. —- Tenyészkacsákat hévelünk. Addig tartjuk őket. amíg le­tojnak. aztán eladásra kerül­nek. A vezetőség azt ígérte, ■hogy a kacsák helyett csirkékét fogunk tartani. Szívesen vál­lalom én azoknak a gondozását is. Nagyon 'szeretek baromfiak­kal foglalkozni — mondja Mol­nár Istvánná. Molnárné nem képzett ba­romfigondozó szakmunkás. Tu­dását. hozzáértését inkább a gyakorlatnak köszönheti. Ami­óta kacsatenyésztés folyik a termelőszövetkezetben, azóta ö a gondozó. — Nem zárkóznék én el a ta­nulás elől sem, csakhogy a csa Iád miatt nem mehetek el tan­folyamra. Rokkant az uram, szükség van arra. amit a tsz- ben keresek. A kacsák napközben elvan­nak a vízen, nincs különösebb vesződség velük. Többször utá­nuk k?ll nézni napközben, nem adódott e mégis valami baj. Az etetés reggel hétkor kez­dődd, az eleséget már előző este el kéll készíteni, ha nem A megyei tanács végrehajtó bi­zottságának legközelebbi ülését május 22-én. pénteken délelőttre hívták össze. Ezen Szabópál An­tal. a megyei tanács vb-elnöke a munkarendnek megfelelően jelen­tést terjeszt elő a lejárt határ­idejű vb-határozatok végrehajtá­sáról és a vb-feladatkörben tett intézkedésekről. Ezt követően a teszik, hogy szállítani lehessen. — Napközben többször végig kell járni a vízpartot, meg az ólak előtti területet is. mert sokszor előfordul, hogy oda toj­nak a kacsák. Ilyenkor. amikor egyre me­legebb lesz az idő, nem kelle­mes dolog az alacsony ólakat takarítani. Mégis. hetenként egyszer el kell végezni a nagy- takarítást. vagyis az ólak tel­jes kitisztítását. Molnáráé nem egyedül végzi ezt a munkát. segítség is van mellette, a fiatal Molnár Éva. 0 ugyan az édesanyja helyett jött segíteni. de nagyon meg­tetszett neki itt, úgy határozott, hogy továbbra is marad. Vasárnap. vagy ünnepnap nincs a baromfigondozóknál. A kacsákat akkor is ugyanúgy el kell látni, mifyt más nápókon. — Van munka elég, de még­sem kérek segítséget. Úgy csak kerülgetnénk egymást, meg az­tán hígulna a munkaegység. Ha beosztjuk, ketten is elvégez­zük — mondja az asszony. A gondozásért 1,5—1,8 munka­egység jár naponta. Emellett elvállalták a kacsaállomány éjjeli felügyeletét is. ami fél munkaegységet jelent. Na. meg azt is. hogy éjszakánként, fel­váltva. valamelyiküknek kint kell lennie az ólaknál. Ha a termelőszövetkezetben végeztek, várja őket a házi munka. Takarítás, főzés... és a háztáji kacsaállomány. nyári és őszi mezőgazdasági mun­kálatokra való felkészülésről ta­nácskoznak. A napirendi pont elő­adója Szűcs Lajos, a megyei ta­nács vb. mezőgazdasági osztály­vezetője. Az ülésen külön napi­rendi pontként foglalkoznak a termelőszövetkezetek balesetel­hárítási problémáival. úgy nem törvényszerű, mint aho­gyan nem törvényszerű egyik-má­sik közös gazdaságban a szegény­ség. MIÉRT CSINÁLJUK ROSSZUL, amit jól is csinálhatunk, miért vé­gezzük kétszer, amit elvégezhe­tünk egyszer? Gondolkodjunk: A hanyagság hanyagságot szül. A szövetkezeti gazda rendszerint úgy dolgozik, ahogyan a vezetőktől látja. Megkérdeztük az építőbri­gád tagjait, mi a véleményük ar­ról, hogy kétszer keld leásni a be­tonoszlopokat? „Kibírjuk” — mondták némi akasztófahumor­ral, de ugyan, kinek van joga szólni nekik akkor, ha másodszor már úgy dolgoznak, ahogyan a géppark kijelölése történt. Ebben a gazdaságiban fordult elő az is, — kibogozható, kinek a hibájá­ból —, hogy a sertéséi oldalát két­szer kellett csinálni ahhoz, hogy jó legyen. így történt meg, hogy ldjöttek Szekszárdiéi, és kijelöl­ték a hideglevegős szénaszárító helyét Eltelt néhány nap, és indokolt tűzrendészeti érdekből újabb dön­tés született: a hideglevegős szé­naszárítót pár száz lépéssel odébb kell megcsinálni. Mit mondanak a tagok? „Fejetlenség”, s joggal mondják, mert ha másra nem, ar­ra legalább • gondolni kellene, hegy olyan emberek figyelő tekintete előtt dolgozunk, akik gazdaként, tehát kritikus szemmel nézik munkánkat. Más szempontból pe­dig a hideglevegős szénaszárító telepitgetése nemcsak gazdasági, 'ennél jóval több, politikai kérdés, mert a tagok nem azt látják, hogy a népgazdaság anyagi áldozatok árán egy új, igen hasznos létesít­ménnyel gyarapította a termelő­szövetkezetet, nem, mert az osto­ba hercehurcában ez, tehát a lé­nyeg elsikkad, komolytalanná vá­lik, mivel a tagok szemtanúi a közönynek, a mechanikus, lélek­telen munkának. ÉRTHETETLEN: ha egyszer a tűzrendészeti szempontokat is fi­gyelembe kell venni, akkor miért nem úgy történik a helykijelölés, hogy legyen ott a tűzrendészeti ügyek értője is, illetőleg miért nincs ott egyszerre mindenki? Vagy miért mondja valaki biztos­nak azt, amiről tudja, hogy bi­zonytalan. Sok idő, pénz, és ener­gia vész el ezek miatt, s mind­ezeket mindannyiunk zsebe bán­ja. Éppen ezért, a kibírjuk szem­léletet ne tűrjük, s a lélektelen, a gondatlan, a minden előrelátást nélkülöző munka ellen közös erő­vel lépjenek fel a szövetkezeti gazdák. Sz. P. Dicséret jó munkáért Egy hét alatt — május 8-tól 14- ig három olyan műszak; átadás volt a Tanácsi Építőipari Válla­latnál. ahol a bizottság jegyző­könyvileg dicsérte meg az; építő­ket a jó minőségű munkáért. A keszőhidegkuti Uj Élet Termelő­szövetkezet száz férőhelyes nő­vén dékistállójának, a szekszárdi meszest» jás-tárolónak és a decs; Uj Korszak Tsz száz férőhelyes növendékistállójának építőit ré­szesítették elismerésben. Ülést tart ax SZMT elnöksége A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának elnöksége május 21.-én tartja legközelebbi ülését. Ezút* tál a Simtíntornyai Bőrgyár szak- szervezeti munkájáról tanácskoz nak. A gyár szb-titkára. Szabó Sándor tájékoztatja az elnökség tagjait a bizalmi-hálózatról, az egyes bizalmi-feladatok meg­oldásának módjáról. Az SZMT működési szabályzatával, vala­mint az SZMT hatásköréről Egyed Mihály, a szervezési és káderbizottság vezetője tájékoz­tatja az elnökség tagjait. Az el­nökséget Nagy Zoltán tájékoz­tatja az alapszervezeti társad: lombiztosítási tanácsok munká­járól. A megyei tanács vb. legközelebbi ülése Készülnek a télre! Nemrég alakult a Simontornyai Vegyesipari Vállalat szörme- kikészítő-részlege. Egyelőre még a szőrmekikészítés munkáit egy teremben végzik, de már épiü az új. modern épület, mely az első félév végén fog üzemelni. Most a vadbőrök kikészítése folyik, ezenkívül feldolgoznak juhbőrt is. melyet importálnak, de ké­szülnek a hazai szőrmeminták is exportra. A Az áztatás után történik a bőr gépi áttörése, melynek során a bőrt puhít­ják és tisztítják. Képünkön Persek István végzi ezt a munkát. ► Pilát Károly szűcs a finn szürkémé- kus szőrméjét ké­szíti ki. Felvételünk Os váth Józsefei ábra zolja husolás köz ben. ▼ I

Next

/
Thumbnails
Contents