Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-15 / 87. szám
4 TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG 1964. április 15.' Üdítő barátunk az ivóvíz 11 víznek kettős haszna van Mossa és hűti az emberi szervezetet. A szövetek szükséges folyadéktartalmát vízfelvétellel — vízivással — biztosítja a test és a káros nitrogéntartalmú égéstermékeket vízzel mossa ki. A bőr felületére gyöngyöző izzadtság elpárologtatásával pedig hűti magát az embert. Rendszeres vízellátás nélkül a kiválasztás megakad, a szervezet kiszárad, túlmelegszik, gyengévé, fáradttá, elcsigázottá válik. A szomjazás ártalmas és kellemetlen. Még az éhezésnél is kellemetlenebb. Az ember vízszükséglete egyéni és változó. Sok minden befolyásolja: a környezet hőmérséklete, a levegő szárazsága, a végzett munka, az izzadás, és a folyadékfelvétel megszokása. Az egészséges ember naponta másfél- két liter folyadékot kíván. Ebbe a leves, tej, kávé, tea és az ételek folyadékmennyisége is beleszámít. A sok vízivás káros, de az sem jó, ha kevés vizet iszik valaki. A szomjúságot nedvdús ételek, gyümölcsök, főzelékfélék, leves, tej, kávé, tea fogyasztásával és az eledelek sótlanságával' lehet enyhíteni. A vízártalom, a só- mennyiség csökkenése Nagy melegben, nehéz munkában kimelegszik és izzad a test- Minél többet izzad, annál többet iszik. Vizet vesz. és verítéket veszít. De a veríték sót is tartalmaz és az izzadás a szervezetből kimossa a sót. Az elveszített sómennyiség csökkenti a test rugalmasságát, erejét. Ez a víztartalom, aminek megelőzése Aen' egyszerű. A tűző napon, newer. munkát végző, átlagosnál jobban izzadó ember ivóvízébe keverjen literenként pár csepp ecetet és egy-két gramm sót. Ezzel nemcsak a kiizzadt só- rnennyiséget pótolja, hanem italát üdítővé, kellemessé teszi és szomjúságát is kitűnően oltja. A jó ivóvíz üdítő, kellemes ______ T ökéletesen tiszta. Annyira átlátszó, hogy a pohárba öntött vizen keresztül az alája tett újság betűi elolvashatok. Kellően hűtött. A furcsa mellékízű. ápo- rodott. zavaros, szennyezett, fertőzött víz ivásra nem alkalmas. A szennyeződést a kútba hulló piszok, szemét, vagy korhadó szerves anyag okozhatja, a íertő- zöttséget' életképes baktériumok. Ezek fertőzött talajrétegből, trágyadombból. árnyékszékből származnak. Fertőzheti 4, vízkezelő ember is az ivóvizei. A víztisztítás, víziavítás komoly feladat______ A legegyszerűbb, ha felforralják és lehűtve isszák a fertőzésre gyanús vizet. A forralással vigyázni kell. mert a víz minden ízt és szagot magába szed, de citrompótlóval, citrommal ízesítve esetleg csipkebogyóteát. kamillát, vagy teát főzve bele nemcsak üdítő, hanem hasznos is, ha enyhén megcukrozzák. Jól bevált módja a víztisztításnak az is, ha az orvos által felírt 1.6 százalékos lápiszoldatból egy-két cseppet kevernek a gyanús víz 3—4 literéhez és 2—3 órán át állni hagyják. A pokolkő- oldat tökéletesen fertőtleníti a vizet. Ez az eljárás nagyobb víz- mennyiség — lajt, hordó — fertőtlenítésére is alkalmas. A korszerű vízellátás egyik legfontosabb követelménye a saját ivóedény,mert az egymás után ivás veszedelmes. A másik meg a víz védelme, hogy ne pancsoljon bele senki. Sok haladó gondolkodású mezei munkást láttam, aki tiszta nylonzacskóban derekára akasztva hordta műanyag poharát. Ismerek szövetkezeti brigádokat, akiknek a tarló végén mélyre ásott, friss falombbal bélelt, nedves ággal letakart gödörben hűsölt a tiszta, tetővel zárható kannában a ivóvizük. Az állami gazdaságok és nagyobb létszámú szövetkezetek pedig jólteszik, ha csapos hordóból, vagy ivóvizes lajtból itatják az aratókat. Csak arra ügyeljenek, hogy vizes ponyvával, pokróccal, vagy friss nedves falombbal takarják le, hogy hűvösön maradjon; tisztán vegyék a vizet és éjszaka a hordót szellőztessék ki. A családi csörgőkorsó pedig bevonul a múzeumba* a, szekrény tetejére, mint nagyapáék ma már korszerűtlen, de tiszteletből megbecsült emléke, hogy figyelmeztessen a haladásra, a jobbra, az egészségesebbre Dr. Buga László FOGKEFE... Egyszerű kis szerszám, minden nap elővesszük. Esetleg kétszer is, de reggel egész biztosan. S nem is írnék róla, ha pár hónappal ezelőtt nem olvastam volna egy jelentést, amelyből kiderül, hogy kevés fogy ebből az igazán fogyóeszközből. Legalábbis, — sokkal kevesebb, mint amennyit a tervek szerint el kellene koptatni az ország lakosságának. És sajnos, a vidék jelentései ebben a vonatkoz zásban csaknem aggasztóak! Mert, míg az édességboltok, a cukrászdák, az eszpresszók, no, meg az italboltok igen nagy, és egyre növekvő forgalomról számolnak be, addig a fogkefék bizony ott porosodnak a boltban. Feltételezhető, hogy az ilyen irányú szükségleteket a városokban szerzik be; ám a számok országos fogyasztásról, illetve nemfogyasztásról árulkodnak. Ma már egyáltalában nem meglepő dolog, ha az ember falusi házakban televíziót, mosógépet, vii- lanyhűtőgépet talál. Ezek pedig hasonlíthatatlanul többe kerülnek, mint egy szerény kis fogkefe. Iskolai és rendelőintézeti fogászatok a megmondhatói, mennyi jajnak, bajnak az okozója, ha valaki nem ápolja rendszeresen a fogait. A sok cukorfogyasztás ellensége az ember fogsorának: a hézagok között megragad a maradék. s ha jó fogkrémmel nem dörzsöljük ki onnan, feltétlenül biztosítjuk magunknak az odvas fogakat. Persze, nemcsak a cukor, de minden bomló ételmaradék árt, nem is beszélve arról, hogy mennyire kellemetlen, ha valakinek az ápolatlanságtói kellemetlen szagú a lehelete. A gyermeket már egészen kicsi korában szoktassuk rá, hogy fogat mosni éppen olyan fontos, mint kezet, arcot tisztán tartani. S ahogy elrettentő példaként mutatunk neki egy szutykos embert, mutassunk csak neki fogatlan, mammogó anyókát is. A fogkefe legyen számára nélkülözhetetlen. A szappan, a törülköző, a borotválkozó-felszerelés hozzátartozik a kulturált ember napi szükségletéhez, — ne legyen hát mostoha ez a szerény kis szerszám sem. Tartsuk csak ott szépen a tokjában. vagy a fogmosópohárban; s nyúljunk érte bátran, többször, ne csak reggel, de például olyankor is, ha készülünk valahova. Ahogyan tetőtől talpig megmosdunk, mielőtt az ünneplő ruhánkat felvesszük, — ne mellőzzük a fogkefét sem! ...Ez a kis cikk pedig nem az illatszerboltok forgalmának emelését, hanem — s ezt remélem megbocsátják nekem —, a fogorvosi rendelők forgalmának, elsősorban pedig a foghíjas emberek létszámának apadását szeretné szolgálni... Remélem, sikerül! — sz. i. — GERGELY MIHÁLY: Idegenek .2. Radován kézfogással üdvözölte, elvette tőle a bőröndöt, egy fotelra mutatott.' — Ülj le. fiam. fújd ki magad! — Köszönöm — mondta jellegzetes hangsúlyával a fiú. Nem halkan beszélt, de nem is hangosan. mégis oly módon, hogy oda kellett figyelni, ha az ember meg akarta érteni, és sziszegő mássalhangzóiban volt valami lagymatag seppegés. Fáradtan zötlyenl bele a fotelba. de aztán önkéntelenül is felhúzta kinyújtózó, vékony csontú lábát, nem is dőlt hátra, úgy ült. felpattanásra készen. — Sokáig utaztál. Gézu? — futott hozzá Andi. Egy lendülettel a fotel támláján terme' t, bátyjába csimpaszkodott. — Mikor indultál? — Kettőkor. — Klasszul utaztál? Géza nem értette pontosan öccsét, érdeklődőén rásandított, de nem válaszolt. Az asszony távolabbról figyelte őket. — Gyere fiam. megmosdasz, aztán vacsorázunk — mondta. Megvárta, míg a fiú ernyedt mozdulatokkal feltápászkodik. — Emlékszel még. hol a fürdőszoba?... — Egy felvillanó mosollyal célzott az itt töltött napok közös emlékeire, de Géza nem viszonozta a mosolyt. Szó- fogadóan. beidegződött. állandóan félig lehajtott fej tartással elhaladt anyja mellett. Az asszony lassú fordulással követte fia útját, s ott maradt állva a szoba közepén. A férfi visszateDpedett a rádió mellé, a lemezjátszót kikapcsolta. A fiú visszatért, az ajtótól két lépésnyire megállt, anyjára tekintett. mintha további útbaigazítást várna. — Ez a ruha nem a tiéd, ugye? — kérdezte sietve az anya. — A pulcsi az enyém. — A nadrág az apódé? — Igen. — A bakancs is? — Igen. — Mind a kettő negv neked. Miért nem a saját ruhádat vetted föl?... Az iskolait, amit szeptemberben vásároltunk. — Kinőttem. — Annyira, hogy fel sem tudod venni? — Féllábszárig ér a nadrág. — Miért nem eresztették le? — Leengedték. Odament a fiúhoz, ujjai közé csippentve megnézte a nadrágot. Ma már falun is csak hétköznap viselt, hitvány ceig volt. — Nem is hoztad magaddal az öltönyödet? — Nem. > — És miért nem vett új ruhát apád? A fiú nem felelt, csak állt anyja előtt — Mégis: ígv elengedni egv nagyfiút!?... Ferikém! — fordult a férjéhez. — A múltkor kimostam egy kord-npd'-áyod-'t. nem hordod azóta. Nem adhatnánk oda Gézának?... Míg veszünk neki. ^ A férfi kitárta a szekrény aj tói. Szemlét tartott benne, majd kivette egyik öltönyét, meglengette maga előtt, hogy jobban lássa. ‘ — Ezt neked adom; egyforma magasak vagyunk. A fiú nem nyúlt a ruháért, az asszonynak kellett elvennie, ö is megnézte, meglepettén vizsgálta. mert egészen ió volt még. Hálásan pillantott férjére, majd az öltönnyel megindult a kis- szoba felé. — Gyere, itt mindjárt átöltözhetsz — szólt vissza a fiúnak. — Talán ráérne vacsora után is — jegyezte meg csillapítóan a férfi, mintha megérezte volna a néma fiú megbántottságát. — Vagy holnap... — Nem. egy percig sem akarom látni ilven patracságbant — mondta az asszonv ingerülten. Megvárta, míg a fiú előtte belép a kisszobába. — Talán akad egy normális cipő is — mondta, és magára hagyta. A férfi neheztelve. de szótlanul szemlélte az asszonv türelmetlen viselkedését. Kiment az előszobába, megkereste egy még jó cipőjét. Pár perc múlva kilépett a fiú. A család addig csendben várakozott, csak Andi kiabált be néha sürgetően, miután anyja megtiltotta. hogy öltözködés közben zavarja a bátyját. — Látod! — dicsérte elégedetten az asszony. — Mindjárt más vagy rendes öltözékben! — A nagy tükör asztalkájáról elvette a fésűt. — Hadd igazítom meg a hajadat is. — Gyöngéden fé- sülgette. de hangja ismét bántóan éles volt. — Miért nem mosod meg gyakrabban, valósággal ragad a zsírtól! — s a fésűt, egy leplezhetetlen grimasszal kísérve, kétszer is beletörölte a pongyolájába. Andi körültáncolta bátyját. — Tudod, milyen vagány lettél?! A fiú még mindig úgy állt ott, ahogyan az imént belépett. Szótlanul nézte anyját, mostohaapját. Azok még vártak. Egy köszö- nömre. egy örvendező mosolyra. De a fiú, mintha mindezt nem ismerte volna, s örülni sem tudna: feltörhetetlennek tetsző lárvaarcával idegesítően bámulta őket. Végül mintha megelégelte volna a kínzást, előhúzta zsebéből a cigarettás dobozt. — Most már ne gyújts rá, vacsorázunk — mondta az asszony. A fiú anyját vizsgálgatta, majd ugyanazokkal a kimért mozdulatokkal eltette cigarettáját. Az asszony és a férfi lehan- goltan ült asztalhoz, kimondhatatlanul is egyformán fájl nekik, ahogyan a fiú a felöltöztetést fogadta. De uralkodtak az érzelmeiken. különösen a férfi fegyel-, mezte magát. A két felnőtt hallgatása azonban nem volt feltűnő, mert a kisfiú rengeteget beszélt, bátyját is gyakran szóra bírta. A fiú, alighogy befejezte a vacsorát, rágyújtott. Kínálta cigarettával mostohaapiát is. — Tessék, Feri bácsi! — Köszönöm, fiam, nem dohányzóm. — Gézu, te cigizel?! — újjon- gott Andi. Az asszony orrát fín- torgatta, kezével hajtotta maga elől a füstöt, de a fiú nem vette észre. Még akkor sem, amikor anyja köhögni kezdett, s ismét rászólt volna, ha a férfi egy szemrebbenéssel le nem inti. Az ünnepi vacsorához bor is került az asztalra, szódával keverve kapott belőle Géza és Andi. A fiú a második cigarettára gyújtott rá, még az égő csikkről. Az asszony nem bírt tovább az asztalnál maradni, pedig másként tervezte el magában a vacsorát, a vacsorát követő meghitt beszélgetést. Kezdte leszedni az asztalt. A férfi segített neki, egyet-mást még Andi is kivitt a konyhába. A fiú csak ült. és füstölt. Az asszony végzett a rendezgetéssel. — Későre jár, lefekszünk — mondta. — Géza fáradt lehet az utazás után. Gyertek, gyerekek! Azok engedelmesen követték a kisszobába. A férfi odaállt a. szoba ajtajába, amelyben ő tanyázott eddig, egyedül lakott, hogy a gyári munka után itthon zavartalanul foglalkozhasson terveivel, ötleteivei. és a technikum befejeztével elkezdett esti marxista—lenipista egyetem anyagával. — Géza fiam, ebben a szobában fogsz lakni, Andival — mondta az asszony. — Biztosan jól megiesz- tek együtt. Andi kíváncsian bámult bátyjára. A fiú körbepillantott. Először jelent meg hosszúkás, betegesen sápadt, keskeny arcán egy tünékeny mosoly. — így még jobban 1« járok, mintha albérlőként laknék valahol! Az anyát megütötték a fiú szavai. — És hogy jelentsem be magam, anyu? — Hát hogy jelentenéd be magad?! — kérdezte az asszony a többszörös elfoglaltságban a&yon- hajszolt, kimerült nők hisztérikus felcsattanásával. — Talán albérlőként?... Az én fiam vagy, édes gyerekem! És Feri bácsi is a fiának tekint, amikor írtál, elsőnek ő mondta, költözz ide végre! Családtagnak, fiam, és nem albérlőnek! Ahogyan vadidegenek szokták! Érezte, rögtön elsírja magát, ha még egy szól szól.- Kisietett, becsukta maga után az ajtókat, meg ne hallják a gyerekek, hogy sír. A férfi néhány pillanatig elnézte. aztán kifelé menet elhaladva mellette, megérintette. — No, ne sírj! — átfnent a gyerekekhez, szótlanul megágyazott nekik, miközben azok értetlen meghökkenéssel hallgattak. A íiú már itt is rágyújtott. — Éjszakára azért ne füstöld be a szobát — mondta a férfi. A fiú eloltotta a cigarettát, s csak nézte mostohaapját. De azt nem idegesítette a néma tekintet. — Feküdj le, fiam — mondta a férfi. — Pihenj... Pihenj minél többet, aztán néhány nap múlva nézünk valami neked való helyet, ha csakugyan dolgozni akarsz. Mikor a férfi is lefeküdt, az asszony hozzábújt, átölelte. Reszketett, foga összekocódott. Nem sírt, de még, egyre szipogott. A férfi sokáig nem szólt, s nem viszonozta az asszony ölelését. Végül is feléje fordult, végigsímoga- tott a meg-megránduló, meleg testen. " — Minden rendbe jön, meglátod — mondta. — Mit tudjuk mi, hogyan élt eddig, mi van a lelkében? Meg kell őt ismernünk előbb, mert teljesen érthetetlen szántunkra. — Idegen! Egészen idegen ember! — suttogta elgyötörtén az asszony. — Mintha nem is én szültem volna, mintha sosem is láttam volna, annyira idegen! — Ne feledd; hároméves volt, amikor elváltatok, azóta mások között nőtt fel, nem tudjuk, hogyan. — De én nem ilyen vagyok! Nekem egy porcikám se hasonlít ehhez az emberhez, mintha...! — Türelmesebbnek kell lennünk hozzá — szakította félbe a férfi. Az asszony ismét sírni kezdett, de csöndesen sirdc-gált. és sokáig, még azután is. hogy a férfi elaludt. , * Reggel az asszony ébredt föl elsőnek, még a gyári kürtök legkorábbi. öt órai dudálása előtt. Rossz éjszakája volt. későn aludt el, és zaklatott álmai voltak, egyszer fel is riadt, de nem tért teljesen magához az álom kábulatából. Mocorgására férje is fölébredt, álmos nyöszörgéssel, nyújtózkodással tért magához, első szava az volt: — Azt hiszem, sürgősen vennünk kell negyedik ágyat! Elszoktunk a közös fekhelytől. Az asszony egyetértett vele, mindjárt talált is megoldást. — Ha kivennénk a gépkocsi- kötvényt. abból az ötezerből... . — Ne vegyük ki. Hátha a mostani újításomat hamar elfogadják. és a jutalékot is gyorsan kifizetik. A férfi felkelt, sarkig kitárta az ablakot. Rozsdásan csattogtak az ablaktáblák kitámasztó rugói. — Pszt! Felköltöd Gézát! — szólt rá az asszony. — Hadd aludjék, szegény fiú! (Folytatjuk)
