Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-15 / 87. szám
1964. április IS. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Kubai ve a Napok óta járják az- üzemrészeket, itt egy félórára, amott egy órára állnak meg, figyelik a gépek, az emberek munkáját és kérdeznek. Igen sokat kérdeznek, jegyezgetnek. A kérdéseket inkább az alkalmi tolmács, kísérőjük, Nagy Károly üzemvezető mérnök közvetíti, — ő pár éve tért haza Venezuelából — a válaszoknál már rendszerint nincs szükség tolmácsra, hiszen azt már maguk is megértik. Jesus Regueiro, a Camagüey-i Villa Lobos bőrgyár igazgatója és Ramon Pumpido cipőgyári munkás már másfél éve vendégeskedik Magyarországon. A bőripar technológiáját tanulmányozzák. Eljöttek a Simontornyai Bőrgyárba is, hiszen van mit tanulni itt is. Az üzemvezetői irodában ülünk le egy kis beszélgetésre. Már a bemutatkozásnál meglepődöm, amikor ez a napszítta arcú, villogó szemű bőrgyári igazgató a keresztnevét mondja, de Nagy elvtárs megjegyzi, hogy Latin- Amerikában sokan viselik e bibliai nevet- Azon még jobban csodálkozom, amikor megtudom, hogy tizenhét évvel ezelőtt lépett be a kommunista pártba és ebből több mint tizet börtönben töltött. A szocialista építőmunka, a lelkesedés, úgy látszik, elsimítja a szenvedés nyomait. Mert beszélgetésünk csaknem végig, egy órán keresztül egyoldalú. A negyvenkét éves forradalmár beszél hazája felszabadulásáról, a már megvalósulóban lévő tervekről, a feladatokról. Kollégájának neve is emlékeztet valakire, de a fiatalember nevetve jegyzi meg, nincs semmiféle atyafiságban a francia miniszter- elnökkel. — Nem is tudtam, hogy van bőripara is Kubának, eddig főként a kubai cukorról hallottam. — Kubában ma mintegy hatmillió szarvasmarha van — mondja Regueiro elvtárs. — Ez háromszorosa a magyarországi állománynak. Természetes, hogy ezeknek az állatoknak a bőrét is fel kell dolgozni. A kubai bőripar a forradalom előtt sok ezer kicsi, elmaradott technológiával dolgozó tímárműhelyből állt, alig volt néhány nagyobb bőrgyár. Most sor került a bőrgyártás összevonására, illetve e kisüzemek nagy részének megszüntetésére. A nagy gyárak bőrkikészítéshez szükséges különféle anyagokat korábban az Egyesült Államoktól bőrgyárban kapták, most az USA nem ad. Itt is a szocialista országok segítenek ki bennünket. Magyarországtól főként különféle festőanyagokat kapunk. Ezek felhasználását azonban meg kell tanulni, ezért vagyunk itt. — Mit tudtak régebben Magyarországról? — Az iskolában csak annyit tanítottak erről az országról, hogy Közép-Európában fekszik, fővárosa Budapest, meg hogy a Duna folyik keresztül rajta- Mi, kommunisták persze többet is, hiszen amióta a magyarok a szocializmust építik, megnőtt a kubai munkások közti érdeklődés az ország iránt. De igen sokat szerepelt — és szerepel még ma is Magyarország a floridai rádiók adásában. Az itt elhangzott különféle rágalmaknak néhány évvel ezelőtt még sokan hittek, de most, amikor Kubáról is ugyanilyen hangnemben beszélnek, ezek az adók, világos mindenki előtt, hogy hazudik az amerikai propaganda. — Persze, nemcsak ez nyitotta fel a kubaiak szemét — teszi hozzá Ramon Pumpido. — A forradalom győzelme óta egyre szorosabb a kapcsolat Magyarország és Kuba között. Ikarus-bu- szok járnak a kubai országutakon van már magyar gyártmányú hajónk is, sok szakember járt már nálunk és most is több, mint kétszáz kubait képeznek itt, Magyarországon szakemberré. Jesus rövidesen hazatér, Ramon még néhány évig itt folytatja tanulmányait Mire fognak a legszívesebben emlékezni? j — Nekem nagyon tetszik a főváros, Budapest, a maga régi épületeivel. És az emberek. Nagyon barátságosak, vendégszeretők, közvetlenek. — mondja Ramon. — Nékem is a legkedvesebb emlékeim közé tartozik majd az a sok baráti kapcsolat, amit itt kötöttem. De ezenkívül mégegy eseményre fogok nagyon sokáig és szívesen emlékezni. Egy kézfogásra. Az Izzóban tartott nagygyűlésen mi, kubaiak is ott voltunk. Az volt a szerencsém, hogy az első sorban voltam, így, amikor a gyűlés végén Hruscsov elvtárs odajött hozzánk, kubaiakhoz, velem is kezetfogott — így az igazgató. (J) Vezérigazgatói elismeréssel, közel ötvenezer forinttal jutalmazták a dombóvári csomópont dolgozóit Májún elsejére készülnek ax állomáson Befejeződött a vasútüzemek munkájának értékelése, és megállapították a termelésben elért eredmények alapján a különböző kategóriákba tartozó állomások, fűtőházak sorrendjét. 1963-ban a dombóvári vasúti csomópont dolgozói — forgalmi, vontatási és szakszolgálati munkások — példásan teljesítették feladataikat. A rendkívüli időjárás hatása azonban az egész évi munkán érezhető volt, a nagy tél miatt sok áru maradt elszállítatlan, és ezt pótolni teljes egészében az év végéig nem sikerült. Ettől függetlenül a vontatás és forgalom teljesítménye kimagasló. A vasit ti csomópont dolgozóinak munkáját vezérigazgatói elismeréssel és közel ötvenezer forint pénzjutalommal ismerik el és értékelik a MÁV vezetői. A forgalmi szolgálat legjobb munkásai között, május elsejei ünnepségen 17 500 forintot osztanak ki, ekkor adják át a kiváló dolgozó jelvényeket. A vezérigazgató elismerő oklevél átadása alkalmából több vasutasnak kormánykitüntetést adnak át. Megkezdték a május elsejére való készülődést is a vasútállomáson. A szakszervezet vezetősége a dolgozók kérése nyomán hozzáfogott a május elsejét megelőző hét ünnepi műszakjának megszervezéséhez. Az ünnepi műszakon, amikor terven felül naponta két irányvonat továbbítását tervezik, a vasutasok munkáját naponta értékelik, s a versenyhíradón a dolgozók tudomására hozzák. A szocialista címért versenyző brigádok és más munkacsapatok már megkezdték az ünnepi műszak vállalásainak összeállítását. Az állomás csinosítását is megkezdték. A pályaudvar felvételi épületén és a környező parkokban készítik a virágágyásokat, több ezer palántát ültetnek majd el, május elsejére virágos lesz az állomás épületének környéke. Az első negyedévben a termelési mutatók azt bizonyítják, hogy az állomás dolgozói példásan helytálltak. A tehervonatok menetrendszerűsége meghaladta a kilencvenhárom százalékot, jobb volt a tervezettnél. A kocsikihasználási és terhelési mutatók teljesítése az élüzem-szintet elérte, mintegy három százalékkal volt magasabb a tervezettnél/ Egy első, egy harmadik és két negyedik helyezés a zalaegerszegi fodrászversenyen Másodízben rendezték meg vasárnap délután a „Dél-dunántúli Béke Kupa” fodrászversenyt- A verseny megrendezésére ezúttal Zalaegerszegen kerül sor. Négy megye — Baranya, SoApad a Tisza felső és középső szakasza Az utóbbi 24 órában a Tisza felső szakaszának, valamint a Körösöknek a vízgyűjtő területére egy-két milliméteres csapadék hullott, de ez a gyenge eső nem növeli a folyók árhullámát. A Tisza felső szakaszán gyors, a középsőn lassú az apadás, az alsó szakaszon pedig lassan árad a folyó. A Tiszába torkolló mellékfolyók és a Körösök végig apadnak. A tiszamenti vízügyi igazgatóságok Tiszakeszi és Szeged között harmadfokú, Szeged alatt a jugoszláv határig elsőfokú ár- vízvédelmi készültséget tartanak. A Hármas-Körös torkolati szakaszán harmadfokú, a Körösök többi szakaszán másod- és elsőfokú a készültség. A töltések átázott szakaszain megfeszített erővel védekeznek. Kedden 4900 vízügyi dolgozó, a veszélyeztetett falvak 150 lakója és 370 katona vett részt az árvízvédelmi munkálatokban. (MTI). Kova Kálmán három hét óta mindennap kiállt a ház elé, leste a fészket, hiába, nem jöttek a gólyák, és Kova Kálmán dühös keserűséggel, de végképp belenyugodott a megváltoztathatatlan- ba: nem lát többé gólyamadarat. A tavasz is késett. Egyik nap elballagott a falu végére, elköszönni a határtól, a nagy nyárfától, a mogorva és komor Kövér-hegytől. Aztán szinte osonva hazament. Érezte, neki már nincs sok hátra, nem félt, lejárt az idő. hát mennie kell, annyi az egész. Szépein el is rendezett mindent, úgy. ahogyan illett, végrendelkezett. Fiának megmondta, hozzá papot ne hívjanak. Nem akarja. Csak a gólyákat várja még, és többet nem kíván az élettől. Huszonöt évig utolsó embernek számított, megi- érte azt az időt. hogy első ember lett belőle a faluban, dolgát elvégezte, neki érdemes volt élni. Fia. ez a fáradt, ideges brigádvezető így szólt hozzá: — Bolondokat beszél. édesapám. Elég a magam baja. éppen ez hiányzik. Azonkívül én még nem hallottam olyat, hogy valaki előre tudja, mikor jött el az idő. Szerencsére ezt az egyet nem tudatják velünk. Édesapám, ne is mondjon ilyeneket. mert ismeri a népet: elhíresztelik magáról, hogy vén- ségére meghibbant. Nincs erre szüksége se magának, se nekem. i végrendelet a szövetkezésnek is alatt a legnagyobb Kova Kálmán nem vitatkozott ezen. de ahhoz csökönyösen ragaszkodott. hogy fia tegyen ígéretet: pap nem lesz. — Megfogadod, fiam? — Megígérem, édesapám. A falnak úgylá'.sz'k. csakugyan van füle. mert a falu népe sutyorogni kezdte, hogy Kálmán bácsi halni készül, és fiára ráparancsolt, hogv papot hozzá ne engedjenek. Még élt az öreg Kova. de temetése már közügy és parázs viták elindítója lett. Forradalmat csinált mégegyszer. utoljára. A szövetkezeti ház folyosóján a kaszinózó emberek fő beszédtémája körülötte forgott, és a vélemények erősen eltértek egymástól. Borús Lajos, a tehenészek munkacsapatvezetője azt állította, hogy ilyen esetben a község népének is van beleszólási joga. — Én azt mondom, emberek, ne engedjük meg. hogy Kálmán bácsit egyszerűen csak elássák. Nem vagyok tanult ember, de annyit fel tudok fogni, hogy az ilyesmi ránk nézve is szégyen lenne. Ilyen itt még soha nem volt. — Neki ez az elve — állapította meg Mihály gazda, a volt középparaszt, akiről mindenki tudta, hogy szorgalmas templom- járó ember. — Tisztelet, becsület. Csakhogy mit szólna hozzá, ha magát úgy ásnák el. mint a kutyát? — kérdezte tőle Pataki Sándor baromfi gondozó. — Nekem az már teljesen mindegy. — Neked igen. de akik utánad maradnak, azoknak nem. Különben érdekes, éppen te beszélsz így? — méltatlankodott Borús Lajos. — Igenis én! Igaz. megszoktam, hogy vasárnap misére menjek, de nekem ez éppen olyan szórakozás, mint más embernek a kártya. — De mi lesz ve’ünk? Nekem ugyan sok közöm soha nem volt a szentekhez, de mi lesz velünk? A régi szokásokat illik betarianí, vagy forduljon fel minden? Meglátják. rossz vége lesz ennek — mondta csendesen Pataki dór. az örök pesszimista, aki a földosztásra is azt mondta, hogy rossz vége lesz ennek és az átszervezéskor is azt mondta, hogy rossz vége lesz ennek. Később, mindenben az elsők között lehetett látni, néhány év híve lett. Az- asszonyok között inkább a kétségbeesés és a rémület lett úrrá. Jégverésről, aszályról és árvízről suttogtak. Falfehér arccal motyogták: nagy szerencsétlenség éri a falut. Rozi néni. a szomszédasszony félt legjobban, és hüppögve állított be Kováék- hoz. — Kálmán igaz. amit a falu beszél? — Igaz! — És ezt te megcsinálod velünk? Te, aki mindig a szegény népet pártoltad — sírta el magát Rozi néni, majd könyörgésre fogta. — Ne tedd! Azelőtt a falu első emberét két pap temette. Azt is tudod, hogy a főbíróhoz hármat hívtak. Le akarod magad kisebbíteni? Te sokkal több vagy nekünk. Kálmán, mint a főbíró. Ne nézesd le ennyire a faj iádat... Kova Kálmán átnézett a háztetőre. Még mindig üres a fészek. Mondani akarta, hogy nem lesz se aszály, se árvíz, se jégeső. De minek mondja? így volt Sán- ez negyvenöt óta mindig, ö kezdte a földosztást, ő írta alá elsőnek a belépési nyilatkoza'ot, és ebben a faluban ő lesz az első, aki nem enged magához papot. SZEKULITY PÉTER mogy, Tolna és Zala megye — legkiválóbb szövetkezeti fodrászai mérték össze tudásukat a versenyen. A négy megyéből kilenc csapat indult a különböző versenyszámokban. A férfifodrászok angol borotvahajvágás és plasztikus borotvahajvágásban versenyeztek, a női fodrászok nappali és színházi frizurákat készítettek. A Tolna megyei versenyzők egy első, egy harmadik és két negyedik helyezést értek el, így a csa- pátversenyben a Tolna megyei I. számú csapat a harmadik lett, Somogy I. és Baranya I. csapata után. A versenyen különösen a női fodrászok szerepeltek jól megyénkből. A női nappali frizuránál Vollár Jolán, a Szekszárdi Fodrász Szövetkezet szekszárd- ujvárosi fodrászatának dolgozója lett az első, Horváth Erzsébet, a tolnai részleg dolgozója pedig a negyedik. A női színházi frizura versenyszámban Horváth Erzsébet harmadik, Vollár Jolán negyedik lett. A férfi versenyzők nem kerültek az elsők közé. Az egy évvel ezelőtt Kaposvárott megrendezett versenyen Tolna megye csapata első lett. Az idei visszaesésnek több oka van.- A női csapat is tartalékokkal indult, mivel két dombóvári versenyző — köztük az egyik esélyes — lemondta, mégpedig későn, a részvételt. A férfifodrászok szereplését igen kedvezőtlenül befolyásolta az, hogy a csapat csak vasárnap hajnalban indult el Zalaegerszegre, a csapatot szállító autóbusz háromszor is defektet kapott és végül is Zalaegerszegről kellett buszt küldeni értük; Fél egyre értek a verseny színhelyére és már ebédelni sem volt idejük, hogy egy órakor versenybe állhassanak. A Béke Kupa fodrászversenyt egy év múlva Pécsett rendezik meg, 1966. tavaszán pedig Szek- szárdon kerül sor a verseny megrendezésére.
