Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-14 / 86. szám
4 TOLNA MEGYEI NlPtJSÄÖ 1964. április 44. TECHNIKA a mezőgazdaságban Tudnivalók a búza vegyszeres gyomirtásáról A földművelésügyi miniszter február 4-én kiadott 1/1964 F.M. számú rendeletében kötelezően előírta a kalászos és a kukoricaterületek gyomirtását. A rendelet szerint az őszi és tavaszi kalászosok területén, ha gyomosodás jelentkezik, a gyomokat vegyszerrel ke)l kiirtani. Országos viszonylatban kb. egymillió hold kenyérgabonavetést kell vegyszeres gyomirtásban részesíteni. Üzemenként ez a búza vetésterületének 50—60 százalékát jelenti, a gyomosodás mértékétől függően. A kisebb mértékben bokrosodó. tehát a gyomveszélynek jobban kitett nagy termőképességű búzák területének mintegy 70—80 százalékát, a jobban bokrosodó, a talajt jobban takaró hazai fajták területének pedig mintegy 25—30 százalékát kell számításba venni. A vegyszeres gyomirtás megszervezésénél a következőkét kell figyelembe venni. Sokévi megfigyelések szerint a búza vegyszeres gyomirtására mintegy 10— 14 nap áll rendelkezésre. Egy-egy Rapidtox—II. permetezőgéppel 400 holdon lehet elvégezni a vegyszeres gyomirtást, ha a munkát megfelelően megszervezik. A munka helyes megszervezéséhez tartozik ha a termelőszövetkezetek a búza vegyszeres gyomirtását nem külön-külön dolgozó egy-egy géppel végzik, hanem 2—3 gépből gyomirtó brigádokat szerveznek. Ha a termelőszövetkezetnek csak egy gépe van, társuljon a szomszédos szövetkezettel és kössön szerző- ződést a növényvédő gépállomással. Ennek a szervezeti formának az a nagy előnye, hogy sokkal egyszerűbb, könnyebb a növényvédő brigád vízzel, vegyszerrel való kiszolgálása, jobban megoldható a munka és a gépek rendszeres ellenőrzése, a gépek karbantartása és a növényvédő gépállomás bekapcsolása a nagyobb szakszerűséget is hozza magával. Egy-egy Rapidtox-II permetező- gép '600 literes tartályából kb. 30 —40 perc alatt négy hold búzát tud lepermetezni. A permetvíz- szükséglet megállapításánál és kiszámításánál ezt kell figyelembe venni. A gépenként kívánatos 400 holdat ugyanis csak zavartalan, folyamatos üzemeléssel lehet elérni. A búza vegyszeres gyomirtásá- i’a a Dikonirt, hormonhatású gyomirtószert használjuk. A Dikonirt csak a kétszikű gyomokat írtja, az egyszíkűekre, így tehát a gabonára megfelelően kipermetezve nincs hatással. A hazai faj iák gyomirtószer-szükséglete holdanként 1—1,3 kg. a nagy termőképességű fajtáké pedig holdanként 1 kg, 150 liter vízben feloldva. A permetezés legalkalmasabb időpontja akkor következik be, amikor a búza elérte a teljes bokrosodást, a növények 15—20 cm-es fejlettségűek, a gyomnövények pedig már kikeltek és 2—4 lomblevelűk nőtt. Ennél korábban nem célszerű permetezni, mert a gyomok még nem keltek ki, s így a későbben kikelő gyomokra a szer ártalmatlan. A későbbi permetezés pedig káros. Amikor a búza már szárba indult, s a kalászkezdemény a szárban van, a Dikonirt a búzát is károsítja, mert ilyenkor érzékennyé válik a hormonhatású szerekkel szemben. A permetezésre a 8—25 °C közötti hőmérséklet alkalmas. 8 foknál alacsonyabb hőmérsékleten csak akkor szabad permetezést kezdeni, ha előzőleg nem volt fa'ly. Ha az idő 25 fok fölé melegszik, a permetezést le kell állítani, mert ilyenkor a hormonhatás fokozódik, és a gabonát is károsítja. A vegyszeres gyomirtásra a táblákat tehát akkor kell kijelölni, amikor a permetezés alkalmas ideje közeledik, s a gyomosodás mértéke már megállapítható. Feltétlenül permetezésre kell kijelölni azokat a táblákat, vagy táblarészeket, ahol erős, vagy közepes gyomosodás jelentkezik. Erősnek nevezhető a gyomosodás mértéke, akkor, ha négyzetméterenként 20—30 évelő gyomot (acat, útszéli zsázsa, tarack, szulák stb.) és 60—80 egy éves gyomot (vadrepce, repcsényretek, pipacs, konkoly) számolhatunk meg. Közepes a gyomfertőzés, ha egy négyzetméteren 20-nál kevesebb évelő, 60-nál kevesebb, de 20-nál több egyéves gyomnövényt találunk. A búza vegyszeres gyomirtásának ideje általában április második felében, május elején következik el. A felkészülést azonban a szükséges berendezések beszerzésével, a vegyszeres gyomirtó brigádok megszervezésével, menetirány tervük területi beosztásával már most meg kell kezdeni. Egy hold búzaterület vegyszeres gyomirtása, — a vegyszeres gyomírtószerek ára 50 százalékkal csökkent — mintegy 70—80 forintba kerül. Az elérhető terméstöbblet, mivel a gyomok nem pazarolják a talaj nedvességtartalmát és tápanyagkészletét, minden esetben meghaladja az 50— 10C kg kenyérgabonát. Horváth Sándor K ukoricaveiés Kukoricából a legnagyobb terméseket a legjobban szervezett nagyüzemek érik el. Gazdag tapasztalataik. továbbá a kísérleti gazdaságok több, éves vetésidő- kísérletemek érési és termésadatai igazolják, hogy a kukorica termésátlag-növelésének egyik legnagyobb tartaléka a legkedvezőbb időben végzett vetés. E felismerés és a széles körű szakpropaganda ellenére a gyakorlat ezt a fontos szabályt még mindig nem veszi kellően figyelembe. Pl. 1962-ben a kukoricának csak 30 százalékát, azí 1963-as évben pedig csak 32 százalékát vetették el április végéig. A kukoricavetés zöme tehát átcsúszott májusra, amely már nem tekinthető a kukoricavetés szempontjából optimálisnak. A kukorica legalkalmasabb vetési ideje akkor van, amikor a talaj a vetésmélységben 8—10 fokra felmelegszik. Az Országos Meteorológiai Intézet sok éves úibagadalíí szerint a talaj hőmérséklete 5—10 cm mélységben április 1Q~20 közötti időszakban. már meghaladja a 10 fokot, április 20-a után pedig a 12 fokot is. A vetésidő termésátlagra gyakorolt hatását vizsgálva az állapítható meg. hogy a legjobb eredményeket az április második felében, tehát az általunk optimálisnak megjelölt időben végzett vetések adták. Ezért a fenti kedvező talajhőmérséklet elérése után minden erővel igyekezzünk mielőbb elvégezni a vetést, mert az időben elvetett kukorica sokkal jobban bírja a szárazságot, a májusi fagyokat és bővebben is terem, mini a későbben vetetií Gazdaságaink — az Országos Kukoricatermesztési Tanácskozás felhívásának megfelelően — áp- rilisban vessék el a kukoricának mintegy 95 százalékát, vagyis a vízállásos területek kivételével a teljes mennyiséget. A korai vetéssel egyenes összefüggésben van a korábbi betakarítás. így a korai vetés egyben a betakarítás időbeni elvégzéséhez is hozzájárul. *». ár. Botos fcajes 1. Az asszony nyugtalan járásával megint kiment az erkélyre, ahonnan végig beláthatta az utat a várost hosszában átvágó főútvonalig, de most sem pillanthatta meg, a fiát, akit várt. Még elidőzött az erkélyen, mintha közben akár egy pillanatra is leköthetné figyelmét a nyolcadik emeletről elébe táruló páratlan alkonyati körkép: a vele szemben füstölgő Acélgyár és Gépgyár épületkolosszusai, jobbkézról az Uj-End- rődig lenyúló fenyveserdők, s a hegyek lábánál a négy sarokbás- tyás várrom, balkézre pedig End- rő belvárosának kék ködbe bur- kolódzó házrengetege. A következő villamos és autóbusz érkezéséig várt még, aztán visszatért a nagyszobába. A kihúzhatós asztalt letakarta az anyjától örökölt palóc terítővei, s a konyhából át- hordta a teríték darabjait. Férje, Radován Ferenc a rádióhoz húzott fotelban ült, a hanglemezek között keresgélt. Az asz- szony.t idegesítette a férfi mozdulataiból kiérzett közöny, mintha az eddig első férjénél élő fia ideköltözésének eseménye őt nem is érintené. De szólni nem szólt, mert eszébe jutott, hogy pár nappal előbb, amikor megkapta Géza fia levelét, melyben azt kérdezte, találhatna-e ebben a városban neki megfelelő állást, mivel a technikum újra ismételt harmadik osztályát otthagyta, férje volt az, aki ideköltözését javasolta. Abból az egyenes kívánságot kerülgető kérdésből mindketten megértették, valami lényeges változás történhetett a fiú otthoni helyzetében, ezért száma el magát az asszony az azonnali le- utazásra. Megértették, tulajdohképpen milyen választ vár tőlük a gyerek. — Hát hívd ide a fiút — mondta némi gondolkodás után a férfi, nagyon is értve felesége szorongó várakozással ráfüggesztett tekintetét. — Igazán idehívhatom? — kérdezte az asszony, és mielőtt elháríthatta volna a háiálkodást, átfonta a nyakát, megcsókolta. — Ugyan, ez csak természetes. Ha az apjánál nem maradhat a gyerek, akkor az anyjánál a helye... Nálunk! — javította ki tapintatosan. A férfi elmélázó lassúsággal húzott ki egy lemezt a védőboriték- ból. — Gondolod, hogy ma megérkezik? — Ebben állapodtunk meg — felelt az asszony, miközben étvágygerjesztőén elrendezte a négy terítéket. — Hátha közbejött valami. Esetleg az apja meggondolta magát. — Az ugyan nem. Tegnapelőtt, amikor elküldtem hozzá a gépállomásra Gézát, legalább egy órára jöjjön haza. hogy mindent megbeszéljünk, azt üzente: vihe- ted! Semmi más mondanivalója nem volt, ez az ember nem gondolja meg ilyen hirtelen... De hisz elmeséltem. A férfi a korongra helyezte Mozart á-moll hegedűversenyét, s megindította a lemezjátszót. Ün- | nepélyes ragyogás vonta be a la- j kást. a két embert, mert ehhez a ze- I néhez életük legszebb emléke fűződött. Tíz évvel ezelőtt, 1953 áprilisában, esküvőjük napjának délutánján a rádió játszotta az á- moll hegedűversenyt. Az asszony foglalatosságából j felnézett férjére, rámosolygott, és [ fejével biccentett is köszönetül a , figyelmességért, együttérzésért, hogy mégis nyilvánvalóan részt vesz az ő élete jelentős eseményében, nem marad közömbös, mint gyanította. j Döngve csapódott be az előszobaajtó, bevágtatott a fiuk, a játéktól és a toronyház nyolc emeletének megostromlásától kimelegedve. — Még... nem jött a bátyó., édesanya? — lihegett a gyerek. — Nem. Andika. de mái- itt lesz nemsokára — mondta az asz- szony. — Kisfiam, gyere ide! — A férfi zsebkendőjével megtörölgette a gyerek homlokát. — Hányszor GERGELY MIHÁLY: IDEGENEK mondtam, hogy nem szabad a lépcsőházban felfelé . rohanni! Tönkreteszed a szived, te buta. A kisfiú megvesztegető mosolyával tartotta oda apjának kine- vült ábrázatát. — És ha nem talál ide, édesanya?... Lemegyek eléje, jó? — Idetalál, ne féltsd — mondta az asszony, s meghatódott, látva kisebbik fia izgalmát, mellyel fél- testvére fogadására készül. Kiment a konyhába. Megfőtt az ünnepi vacsora, kisült a sütemény is, éppen idejében oltotta el a gázt. Rendet csinált a konyhában, közben a tegnapelőtti látogatáson gondolkodott. Fia különös levelének vétele után mindjárt másnap leutazott, mert látnia kellett, mi történt a gyerek körül. Nyitva volt a ház ajtaja, s amikor belépett rajta, egy követ felmosó, egészségtelenül elhízott, hatalmas hátsófelű asszonyt talált a konyhában. Köszönt, az asszony morgott valamit, de meg sem fordult, csak amikor azt mondta: — Izsák Bélával szeretnék beszélni! — Mit akar maga az én férjemtől? — egyenesedett fel valószínűtlen elevenséggel a kövér asz- szony. Arca is betegesen püffedt volt, hártyavékony, fehér bőre kékesen áttetsző, mint a tüdőbetegeké. — A fiamról szeretnék vele beszélni — mondta a támadó és fenyegető hangtól megszeppenve. Akkor látta másodszor fia mostohaanyját, előtte tavaly nyáron, mikor először engedte el hozzájuk volt férje a gyereket egy hétre nyaralni, s a hét elteltével hazakísérte. Előzőleg csak a bíróság és a gyámhatóság ismételt határozatára járult hozzá a férje, hogy kéthavonként egy vasárnap meglátogassa a fiát. Ilyenkor a gyereket mindig volt anyósáék- hoz vitték, hogy ne is találkozzék első férje családjával. Fia mostohaanyját így kerülhette el ilyen sokáig. j — Magának az én férjemmel semmi beszélni valója! Jó is volna a városi naceságának az én uram megint, ugye?! — De értse meg asszonyom, a fiunk sorséról van szó! Irt a gyerek, hogy szeretne hozzánk jönni, a városban dolgozni próbálta kivédeni az asszony újabb rohamát. _ — Hát ha annyira szeretne odamenni a büdös kölök, akkor csak vigye! Tugsya még maga is, micsoda gyönyörűség a maga drá gálát os fiacskáját nevelni!... Biztosan a maga nyughatatlan, romlott vérit örökölte, hát vesz- kődjék vele ezután! Reménytelennek találta a vitát. — Hol a fiam? — A nagyanyjánál! Mióta az iskolát otthagyta, mindig náluk ül! Volt anyósáék szívesen fogadták. Nem tagadhatta, ők mindig is szerették, és annyit már tudott, nagyon helytelenítették egyetlen gyerekük második házasságát. Ott volt a fia. Kérdéseire a gyerek szűkszavúan mondta el, miért marad ki az iskolából: ..pikkeltek” rá a tanárok, az igazgató kiváltképpen: kimarták. Hitte is, nem is. Elküldte fiát a gépállomás javítóműhelyébe, de egyedül tért vissza, apja kurta üzenetével: „Viheted a gyereket!” S mintha örülni látta volna a fiát, amiért apja megtagadta a találkozást! Vagy tévedett? Rosszul értelmezte a furcsa, ismeretlen fintort? Belevágott a fájdalmas felismerés, hogy milyen körülmények között nőtt fel a fia. Hogy talán sokkal korábban, évekkel előbb kellett volna megismételnie az elválásukkor indított követelést a gyerek nekiitéléséért. — Ne vedd a szivedre, leányom — vigasztalta volt anyósa —á olyan az már, mint az éhes kutya, mindenkibe belemar. Tulajdon magába is. Látom én, hogy elrontotta az életét, dehát!... Elindult a saroklócára letelepedett fia felé, de az úgy nézte va- lószínűtlenül tágra nyílt szemével, hogy zavarba hozta, s megállította. Sután megakadt a simogató mozdulat. Kezét leejtette, majd az ormótlanul nagy asztal túlsó oldalán leült egy székre, és könnyek nélkül sikerült megbeszélnie fiával, volt anyósával, apósával, hogy a gyerek összecsomagolja holmiját, és két nap múlva a délutáni személlyel hozzájük utazik. A félig nyitva hagyott ajtókon kiáradt az á-moll hegedűverseny. A többször megismételt főmotívumot öntudatlanul is dúdolni kezdte, ez kissé meglazította benne a készülődés, az újból végiggondolt utolsó napok fájdalmas és örömteli fordulatainak feszültségét. Mikor szeletelte a tésztát, kifutott hozzá a kisfia, kérés nélkül elvett egyet, mohón beleharapott. Aztán felmosolygott rá, cinkosan hunyorított. — Csuda jól tudsz főzni, édesanya! Vehetek még? Azt akarta mondani, ne edd tele magad édességgel, mert mire megjön Géza, nem fog, ízleni a vacsora, de semmit sem tudott megtagadni a gyerektől. — Vegyél csak, Andika! — mondta, aztán a süteményes tálat szépen elrendezve, mégis feltette a kredenc tetejére. * Az asszony türelmetlenül pillantott karórájára, visszatért a szoljába. — Mikor jön már a bátyó, édesanya? — kérdezte Andi. — Nyíregyháza felől hatra érkezett be a személy — mondta Radován. — Ha azzal jött, most mér...! Ebben a pillanatban csengettek. A gyerek rohant ajtót nyitni, — Szia, bátyó! Szia, Géza! — hallatszott az előszobából, s mielőtt a felnőtték elébe mehettek volna, Andi kézenfogva bevezette a bátyját. — Csókolom! — mondta a sovány, magas fiatalember. Elvonta kezét öccse kezéből, baljában még ott tartotta a láthatóan nem súlyos bőröndöt, és nagy szemével megnézte anyját, mostohaapját. Körbepillantott a szobában is, mintha idegen helyre érkezett volna, az elmúlt nyáron nem ebben a lakásban töltött volna el egy hetet. Az anya végre magához tért a megmagyarázhatatlan bénultságból, mely az utóbbi években mindig elfogja, ha a fiával találkozik, % hatása alá került most is. — Szervusz, kisfiam! Isten hozott! — mondta az anya, ölelésre tárta karját. De a fiú csak állt, amitől az anya ismét' megdermedt, s kezét éppen csak vállára téve, magához húzta a nálánál máris fél fejjel magasabb fiút, és megcsókolta. Érezte arcán a fiú szenvtelen csókját. Kissé eltávolodott tőié, kezét azonban még nem vette le a válláról, úgy kémlelte megho- mályosuló szemmel. Sajátos ötvözet volt a fiú, arca kifejezetten egyikükre sem hasonlított. Az övé például a szeme állása volt, az egymástól mongolosan távoleső, csodálkozó szempár, de a nagy szemnyílás már nem, az elkeskenyedő áll, s a vékony, hideg ajak az apjáé, de testalkata mar igazán meghatározatlan eredetű. Mostanában ismerkedhetett meg a borotvával, mert álián két friss bemetszés varasodása látszott, és érintetlenül meghagyta gyéren nőtt, rozsdás-szőke bajuszát, s az oly meglepően hatott az anyjára. (Folytatjuk.)
