Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-14 / 86. szám

1964. április 14, TOLNÁ MEGYEI NÜPflJSAÖ s Kulturális szemle - közelebbről A Mátai Antal Kulturá­lis, Szem­lének hagyományai vannak Tol­na megyében. A különböző fokú bemutatókon való részvétel mű­vészeti csoportjaink számára ko­moly erőpróbát jelent, s egyben valamilyen rangot is ad. A szem­léken elért fokozatok — arany, ezüst, vagy bronz — egyben fok­mérők. A közönségsiker, a láto­gatók számának évről évre tör­ténő gyarapodása pedig amellett szól, hogy nemcsak az öntevé­keny kultúrmunkások körében, haném a színjátszás, az ének, ze­nekedvelők, a versmondás és a népi tánckultúra barátai között is népszerűek a szemle bemutatói. S ez így van rendjén. Kell fó­rum, ahol időről időre lemérhet­jük: mennyit haladtunk előre a műveltség egyik ágának terjesz­tésében, s különösen a fiatalabb nemzedék esztétikai nevelésében. Igen helyes az a gyakorlat, hogy a szemlékkel egyidőben különbö­ző pályázatok segítségével az il­letékesek arról is tájékozódást próbálnak nyerni, miként alakult a képzőművészet és az irodalom iránti érdeklődés. Ezzel együtt úgy tűnik tehát, hogy a kulturá­lis szemle mindinkább komplex igénnyel lép fel. S talán itt van az a probléma, amely arra kész­tet, hogy több bemutató tapaszta­lata alapján nézzük meg a szem­lét közelebbről. Vasárnap rendezték meg Bony- hádon és Iregszemcsén az úttörők kulturális szemléjének járási és Szekszárdon pedig a városi fel­nőtt bemutatót. Mindháromnak komoly pozitívuma volt a nagy számú résztvevő. A színvonallal kapcsolatban sem lehet különö­sebb kifogásokat tenni: A nívó tavalyhoz képest emelkedett. Ha azonban csak ez a két szempont lenne az értékmérő, akkor alig volna érdemes megrendezni a be­mutatókat. Kézenfekvő ugyanis az, hogy a szép verset egyre töb­ben szeretik, s az is. hogy bizo­nyos idő eltelte után egy korábbi állapotot alapul véve, jobban tol­mácsolják. I A szekszárdi bemutatón — hogy csak egyet említsünk — több szép verset hallottunk. Fü- löp Sára egy román népballadát, Papp Sára Illyés Gyula: Nem me­nekülhetsz című költeményét, Na- csa Margit technikumi tanuló pe­dig Arany János: Tetemrehívás című balladáját adta elő, igen jól. Több vers is szerepelt, ennek el­lenére mégis volt bizonyos hiány­érzetünk. Hiányzott például a hozzánk korban is közel álló XX. századi költészet, és a mai élő lí­ra termésének legjava sem kapott megfelelő hangot. Hogy ez hiány­zott, az arra mutat, miszerint az érdeklődés inkább a múlt felé fordul. Félreértés azonban ne es­sék: A klasszikus magyar költé­szet remekeinek mindig helye van a szemléken, de legalább ha­sonló jogot követel magának a részvételre mai költészetünk is. A jog érvényesítésében jelentős szerep hárul az iskolákra, a mű­velődési otthonok mellett működő irodalmi színpadokra és irodalmi szakkörökre. A költészet mellett a szemléken mindig jelentős helyet kapott a népi tánc. Ennek igen szorgalmas művelői a fiatalok. S ez helyes. Az viszont már máskor is egy kis­sé lefokozta a bemutatók értékét, amikor azok szinte a népi tánc járási fesztiváljaivá alakultak át. Látványos, és szép, kell is a tánc. Csak az a kérdés, mennyi legyen belőle. Úgy hisszük: a szekszárdi bemutatón is kevesebb többet ért volna. Nézzünk egy példát: Az egyik leánycsoport háromszor lé­pett színpadra. Szorgalmuk, vál­lalkozó kedvük dicséretes, de a kedv még nem minden. A három táncszám során ugyanis olyan ér­zés kísértett, mintha a csoport csak erre a bemutatóira készült volna. A mozgásból, a kísérő ének gyakran többféle hangszínéből gyakorlatlanságra lehetett követ­keztetni. Valószínű, hogy a szép fejlődés előtt álló csoport eddig keveset szerepelt. A kevés szereplés és ezzel együtt a gyakorlatlanság nemcsak szekszárdi jelenség. Ezeket a je­gyeket magukon viselik a közsé­gek csoportjai és egyéni szereplői is. És ez "a tény sokat levon a kulturális szemle értékéből. A közönségsiker, de áz eredmény is értékesebb lenne, ha a bemuta­tókon szereplők egész éven ke­resztül rendszeresen nyilvánosság elé lépnének, s így alakítanák ki azokat a műsorszámokat, ame­lyekkel a járási, vagy megyei be­mutatókon akarnak szerepelni. Ez a jelenleginél rendszeresebb mun­kát és szívósabb, céltudatosabb kitartást követel a csoportok ve­zetőitől éppúgy, mint az önte­vékeny művészeti munkásoktól. I Mindig nagyon fontos sze­!--------------2. rep jutatt kulturá­l is szemléinken az iskolai, üzemi, városi és községi kórusoknak, énekkaroknak, valamint zeneszá­moknak. Utóbbiak helyzete ki­mondottan szerencsés. A szekszár­di zeneiskola hatása érezhető a városi fiatalok érdeklődésén. Né­hány sikert aratott zongoraszóló ezt mutatta is. A kórusokról azt kell azonban elmondani, hogy e tekintetben mintha gyengébben állnánk. A tamási járásban pél­dául mindössze három felnőtt énekkar és 10 gyermekkórus mű­ködik. A szekszárdi bemutatón pedig mindössze kettő lépett fel: a gimnázium és a közgazdasági technikum énekkara. Felkészülé­süket illetően nem lehet kifogáso­kat tenni. Különösen a gimná­ziumi kórus műsora váltott ki nagy tetszést, a jól összeváloga­tott hanganyag és a következetes felkészítés adtak egymásnak ta­lálkozót ennek az énekkarnak az esetében. Megítélésünk szerint azonban egy, a lánykarhoz hason­lóan, jól irányított vegyeskórus még színvonalasabb produkcióra lenne képes. A kórusoktól mindjárt eljutunk egy másik problémához. Neveze­tesen: a bemutatóinkegyre inkább a lányok bemutatkozásai lesznek. A fiúk a versmondást még csak művelik, de kórusokban, va,gy más csoportokban már ritkábban lehet őket látni. Azt nehéz lenne kapásból megmondani hol van­nak. Annyi azonban bizonyos, hogy távolmaradásuk szürkíti a bemutatókat. S a szervezőknek, a falusi, üzemi és iskolai KISZ- szervezeteknek többet kellene tenniök a fiúk érdeklődésének fo­kozására és irányítására. Sz. I. különautó- mű vala­3ó ivóvizet kap Simontornya balparti része Simontornyát két .részre osztja a községet átszelő Sió-csatorna. A község jobbparti részén már évekkel ezelőtt megépült a víz- vezetékhálózat, de megoldatlan maradt a balparton épült rész vízellátása. Annak idején, ami­kor a jobb parton megépítették a vízvezetéket, a balparti részen is lefektették a csőhálózatót. A községi tanács úgy tervezi, hogy az idén 300 ezer forintos költ­séggel hidroforos berendezéssel oldják meg a balparti rész víz­Kukoricatermesstési ankét Dombóvárott A dombóvári járási tanács vb koricatermelés legújabb agroü mezőgazdasági osztálya szervező- technikai eljárásairól, többek ke­sében a járás termelőszövetkeze- zött a vegyszeres gyomirtás sze- tei részére kukoricatermelési an- repéről, jelentőségéről. Dusnich kétot tartottak, ahova meghívták András, a Dalmandi Állami Gaz- a tsz-ek vezető szakembereit és daság hibridúzemének vezetője a brigádvezetőit. A megnyitót Mi- hibridkukorica termeléséről tar- cheller József agrármérnök tar- tott előadást. Az előadásokat vita tóttá, majd Komjáti György a követte, ahol több szakember fel- JDalmandi Állami Gazdaság kerü- szólalt. letvezetője tartott előadást a ku- Grujber János Tanulmányi kiránduláson a Dunaújvárosi Vasműben A munkaügVi miniszter rende- művet. A tanulók lete alapján az idén először az busszal végigjárták iparitanuló-iskolákban .,aktív ta- mennyi részét. Lenyűgöző lát- vaszi szünetet” tartottak. A szék- ványt nyújtott'a hatalmas kémé- Szárdi iparitanuló-iskola különbö- nyék tömege, a kokszoló, majd a ző osztályai ezt a szünetet haszno- Martin-acélt gyártó részleg, a san töltötték el, tanulmányi kirán- nyersvasgyártás stb. Az ipari- duláson vettek részt- Az elsős va- tanuló-iskola tanulói a szünet sasok Dunaújvárosba látogattak alatt munkahelyükön és az isko- el, ahol megtekintették a közel Iában hasznos társadalmi mun- 600 holdon fekvő és 120 kilomér kát végezlek, teres vasúttal rendelkező vas- Andorka Sándor „Mexőgaxdaságunk a fejlődés útján“ Ez év április 9-én a megyei és várott. A kiállítást Micheller Jó- a járási könyvtár rendezésében a zsef, a járási tanács agronómusa könyvbarát-mozgalom keretében nyitotta meg, mintegy 300 érdek­kiállítás nyílt „Mezőgazdaságunk lődő előtt. a fejlődés útján” címmel Dombó- G. .1. Nagy sikert arattak a bikáesi Jiutalok A KISZ-szervezet tagjai, a he- mű színművét rendeztük színpad- lyi vöröskeresztes fiatalok és az ra Bikácson. A darabol Gerenday általános iskola hetedik, nyolca- Józsefne ámította be. Bár sok ne- dik osztályos tanulóival közösen hézséget okozott a szereplők ki- Csiky Gergely „Nagymama" cí- választása, hiszen a községben ---------------------------------------------------lakó fiatalok közül sokan vidé­ken dolgoznak, ennek ellenére nagy szorgalommal, kitartással vállalkoztak a szereplők az es- téi&kéíHi próbákra. Pedig sokan vannak közöttük, akik munkájuk mellett különböző esti oktatásba^ is részt Vésznek, többén felső­fokú oktatásban is. Gerenday Jó- zsefné is nagy áldozatot vállalt a színdarab betanításával, hiszen két kisgyermek édesanyja. De a sok munka nem volt hiábavaló. A közelmúltban bemutatott szín­darab nagy sikert aratótt, sok tapsot, gratulációt kaptak a sze­replők. Emelte a darab színvona­lát az is, hogy a jelmezeket az egyik budapesti kölcsönzőből ho­e llátását, A terv kivitelezése egyszerűnek ígérkezik, de csak abban az esetben, ha a lefekte­tett csőhálózat erre alkalmasnak bizonyul, s bírja a víz nyomását. Amennyiben ez a terv nem vál­na be, a községi tanács a lakos­ság kérésének eleget téve. törpe- vízmű-társulást tervez a község balparti részének egészséges via- zel való ellátására. A vízvezeték­hálózatot a tervek szerint szep­temberben sének. adják át rendelteié- ázattuk. Bakonyi Mária keveredett a kezembe Szekszárd városról. Nem sokra menne az ember, ha ennek segít­ségével akarná ma megismerni a város peremét. Ezért aztán én is más „kalauzt” választottam: a városi tanács vb-titkára, dr. Ne- dók Pál és főmérnöke, Hegyi Fe­renc mellé szegődtem, amikor egy kis terepszemlére indultak a város peremére. A Béla térről elindulva a Zalka Máté utcáról rátértünk az elő- hegyi útra. Valamikor, egy év­tizeddel ezelőtt is jártam erre. Akkor itt a lejtőnél akkora víz­mosás volt, hogy egy kocsit lo­vastól elnyelt volna. Most pom­pás, lekövezett, gyors közlekedés­re is alkalmas út vezet itt felfelé Sajnos, ez csak a sajtérlelőig húzódik még — mondja dr. Nedók Pál — de ha minden jól megy, rövidesen tovább folytatjuk majd az építkezést, s a Kadarka utcát végig lekövezzük. A húsztantermes iskolához érünk. Innen mór pompás kilátás nyílik a városra, a Sárközre. — Gyermekkoromban, vagyis a háború idején ezen a részen szok­tunk indiánosdit játszani. Itt ak­kor még dzsungel volt, s hát en­nél jobb helyet nem is találhat­tunk volna ehhez a játékhoz — igv a tanácstitkár. Néhány méterrel odébb befor­dulunk az Esze Tamás utcába, pontosabban — rátérünk egy villasorra. Dzsungel, szőlőséért és szántó volt még másfél évtizede ez a rész is. Az épületek nagyon különbö­zőek, de abban megegyeznek, hogy egészségesek, praktikusak, von­zóak. Az egyiket már bevakolták, a másikat még nem. az egyik ke­rítés költséges vas és kő, a másik olcsó drótháló. Érthető is a kü­lönbség, hiszen minden családnak mások a körülményei, másképpen tudja megteremteni az építkezés­hez szükséges pénzt. A látottak mindenesetre a szorgalomnak, az akarásnak, a jövőbe vetett hitnek a jelei. Persze, mást is lát az ember: azt, hogy az összefogási szándék sem hiányzott legtöbb emberből. A tanács megépíttette a járdát, a lakók pedig elvégezték a szükséges talajrendezést, így az­tán ma már elég jól lehet közle­kedni az utcában. Sőt, sokan ké­szítettek vízlevezetőt is. Igen ám. csakhogy akad. aki erre nem gon­dolt, vagy sajnálta a fáradságot, ezért az ilyen házak előtt nem is folyik le rendesen a csapadékvíz. Az új utcában tehát nemcsak a házak külseje mutat különbséget. építkezés­hez érke­zünk. Éppen a ürtennvezetet rak­ják fel, Az épület mellett nagy tartályokban áll a víz. Gyanús jel: arra vall. hogy nincs elég >'iz a környéken és kénytelenek tá­rolni az építkezéshez szükséges vi­zet- Később kiderül, hogy igv is van. Az utcában van vízvezeték, dehát abban nem mindig van víz: csak éjszaka folyik, amikor a 'zá­ros más részei'í kiesi a fogyasztás. Meg is kérdem; — Még mindig lemaradás van a városban a kommunális fejlesz­tést illetően? — Sajnos, igen. Állandóan nő az ilyen célokra fordítható összeg, látszik is az eredmény, dehát az építkezések üteme sokkal na­gyobb. mint amilyen mértékben biztosítani tudjuk a kommunális feltételeket — mondják a taná­csiak. Az illetékesek tehát nagyon jól tudják, hogy az új telepeken mi a gond, mi miatt bosszankodnak az emberek, sőt. nem is fordult még elő. hogy valaki vitatni pró­bálta volna a peremvárosiak jo­gos igényeit. Sőt, állandóan kere­sik a mind gyorsabb ütemű kom­munális fejlesztés lehetőségéit, így aztán fokozatosan csökkennek is a gondok. Az tehát, hogy kü­lönféle problémák vannak, nem valakinek, vagy valamelyik szerv­nek a hanyagsága, nemtörődöm­sége, hanem a szükséges anyagiak hiánya. Hegyi Ferenc városi főmérnök térképet, rajzokat szed elő. „Be­tájoljuk” magunkat. — Ebben az utcában vagyunk most — mondja Hegyi Ferenc. A térképen ez az utca »keresz­tül megy az előttünk lévő völ­gyön. fél a következő dombra és kinyúlik a parásztai részen lévő KISZ-lakásokhoz. Mivel hegyte­tőn vagyunk, beláthatjuk szinte az egész környéket: a valóságban is látjuk, hol vezet az utca a kö­vetkező dombon, annál is inkább, mert ott már házsor van. Igen ám. csakhogy a völgyben szőlős- kertek sorakoznak és egy rop­pant mély vízmosás tátong. — Menjünk lejjebb — így a főmérnök. A hajlatnál megállunk: — Látjátok ezeket a betonosz­lopokat? Ott húzódik majd to­vább ez az út és tör út a kivet­kező dombra. Természetesen, majd később megfelelő híd is épül a szakadék fő' ’ Egvebként most épül ott egy nagy gat, hogy a víz ne tudja tovább mosni kop­tatni a hegyoldalt. Itt egy elágazó lesz. Ennek az e avult, ki vénült szőlőnek a helyén vezet le majd az út a Kadarka utcára. Balra a -hegytetőn egy csomó földbe vert karót, betonoszlopot találunk. Elértéktelenedett szőlős- kertek, szántók sorakoznak e tá­jon. — Innen egészen le a völgyig új utcasorok húzódnak majd. Ezeknek még nincs neve, de a te­rület felmérése már megtörtént, vagyis hát Szekszárd mostani képe sem végleges, új utcák van­nak kialakulóban. Odébb megszólít bennünket az egyik szőlősgazda. Azt kérdi a mérnöktől, hol húzódik majd az új út. mert/annyit már meghal­lott, hogy valahol a tanyája szomszédságában is utca lesz. még jócskán lehetett sé­tálni. míg valaki a városból meg­közelítette ezt a tanyát. Most pe­dig beékelődik majd a város pe­remébe. Aztán visszafordulunk. Arra nincs idő. de fizikailag sem bírná az ember, hogy egy nap alatt be­járja az egész városperemet és sa­ját szemével győződjék meg arról, hogyan módosult eddig és módo­sul tovább Szekszárd térképe. Egy bizonyos: a város pereme már régóta nem ott van. ahol va­lamikor volt. Buda Ferenc Régi lériiép A hegytetőn Két évtizede

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents