Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-12 / 85. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 13 ULTURALIS ME „Nem középiskolás fokon... T egnap töltötte volna be az ötvenkilencet. Még élhetne, alkothatna, még gyümölcsöztethetné a XX. századi magyar irodalomban egyedülálló, s a kor világirodalmának is példát adó emberi elszántságát. költői elhivató.tságát, magas fokú és minőségileg újat jelentő, a társadalom problémáihoz ezer szállal kötődő művészetét. De elment közülünk. Amikor elveszítettük, nemcsak egy emberi élet fonalát vágta ketté a szárszói vonat, hanem egy ki- teljesedés előtt álló. a régi világot velejéig feltáró, a közelgő újat több vonatkozásban felvázoló poéta befejezetlenül is nagyszerű életművének derekához tett pontot a robogó halál. A gazdag magyar Ura alkotóinak sorába Petőfi Sándor és Ady Endre mellé József Attila illeszkedik be harmadiknak. A mi számunkra — és a mából nézve a világ számára is egyre inkább — összefoglalja és kifejezi a XX. századi ember, a két világháború közötti magyar élet és sors minden problémáját, érzését és gondolatát. Ennek a módfelett bonyolult és nálunk különösen sötét kornak ő a leghívebb kifejezője. Méltán óriásnak nevezett költő elődjét, Ady Endrét egy vetületben már a pályakezdésnél meghaladta: amíg Ady csak kereste a feltörekvő proletariátus- . hoz vezető utat. addig József Attilának már zsengéiben ott ta- iálhatjuk az osztály iránti rokonszenvet, érett verseiben pedig a történelmi feladatokat, világosan meghatározó költői tanácsokat: Papok, katonák, polgárok után így lettünk végre mi hű meghallói a törvényeknek: minden emberi mű értelme ezért búg mibennünk. mint a mélyhegedű. (A város peremén) Valaki, aki ugyan nem szerette túlságos szenvedéllyel, de életművét nagyra értékelte, egyszer ezt mondta: Mindent tudó költő volt. s közéleti lírájának nehéz- veretű darabjaival mindenre reagáló, szívével és elméjével át, meg átfogta a szövevényes kort A századelőtől izmosodó imperializmus kórképét elemző alapossággal tárta az osztály, az emberiség elé. A Munkások nyitó sorai a méltató igaza mellett szólnak. Forgolódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. De ismerte az embert, mint egyént, s úgy is. mint a társadalom tagját. A világirodalom legszebb szerelmes versei között van helye az Ódának, a Flóraverseknek és másoknak. Ismerte osztályát. Tudta, hogy korántsem homogén, a harcosok mellett lehetnek a proletárok között gyávábbak és megalkuvók is. Ezért szólt gyakran bírálóan. de még JÓZSEF ATTILA: ARS POETICA Költő vagyok — mit érdekelne engem a költészet maga? Nem volna szép, ha égre kelne az éji folyó csillaga. Az idő lassan elszivárog, nem lógok a mesék tején, hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. Szép a forrás — fürödni abban! A nyugalom, a remegés egymást öleli s kél a habban kecsesen okos csevegés. Más költők — mi gondom ezekkel? Mocskolván magukat szegyig, koholt képekkel és szeszekkel mimeljen mámort mindegyik. Én túllépek e ma! kocsmán, az értelemig és tovább! Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat. Nincs alku — én hadd legyek boldog! Másként akárki meggyaláz s megjelölnek pirosló foltok, elissza nedveim a láz. Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint, pártfogón, e század: rám gondol, szántván, a paraszt; engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között; rám vár a mozi előtt este suhanc, a rosszul öltözött. S hol táborokba gyűlt bitangok verseim rendjét üldözik, fölindulnak testvéri tankok szertedübörgni rímelt. Én mondom: Még nem nagy az ember. De képzeli, hát szertelen. Kísérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem! ilyen esetben is szeretettel a nép fiáról. Életében nem alakult ki körülötte iskola, vagy kör. Sőt, igen gyakran szemben álltak vele a kortársak. Kevés kivételtől eltekintve, József Attila ezt- is képes volt megérteni. Nem fogta be pörös száját, tette dolgát, egyedül. A vigasztalan magány, amint az életútból kitapintható, csupán két időszakban érintette nagyon súlyosan. Először akkor, amikor megszakadt a kapcsolat közötte és a párt között, másodízben pedig betegségének elhatalmasodása idején. Ám még ez a magány sem volt azonos értelmű a korszakban divatos költői magatartással, az úgynevezett elefántcsonttoronnyal. Az eszmei kapcsolat továbbra is fennmaradt a költő és a jobbat követelők. az azért harcolók között, S túlzás nélkül állapíthatjuk meg. hogy a kapcsolat ma is fennáll, mi több: erősödik. Tehetséges fiatal költőink az ő életművéből nyernek indítást. Közéleti költészetünk gyökerét József Attila művében tudjuk keresni és megtalálni. Céljául tűzte az egész nép tanítását. Ennek szentelte életét, költői művészetét és versei ezt szolgálják ma is. A mi nemzedékünk már tőle tanulta, hogyan kell járnia. S ha került is olyan, aki letért a József Attila által megjelölt útról, a döntő többség hű maradt hozzá, s műve egyre több hívet szerez magának. Irodalmi életünkben, vitáknál számtalanszor hivatkoznak az ő gondolataira,' alig van előadói est, ahol nem szerepel verseinek valamelyike. Iskoláink minden fokon fontos feladatuknak tartják József Attila szerepének, műve helyének tisztázását. Hatása azonban nemcsak itthon érvényesül, túljutott már az országhatárokon is. A közelmúltban jelent meg verseinek szovjet kiadása, s olyan „irodalmi nagyhatalom”. mint a francia költészet is. megkülönböztetett gondot fordít József Attila tolmácsolására. Ezekkel azonban csak nyitottuk a sort, hosszan lehetne idézni azokat az országokat, ahol anyanyelvi fordításban már megjelent nagy költőnk művének egésze, vagy néhány részlete. Mert költeményei nem fakulnak. Ha lehet feltételezni állandóságot. akkor ezt József Attila esetében elmondhatjuk. Ahogy haladunk előre az időben. úgy értjük meg egyre tisztábban hangját, mondanivalóját. Talán ennek a jobb értésnek is köszönhető, hogy a rangos magyar líra jelentős seregszemléjét, a költészet napját éppen az ő születésnapján rendezik meg ezentúl minden esztendőben. Alig képzelhető el ennél nagyobb e'- ismerés. Annál is inkább, mert versei nem egy szűk körhöz, hanem a néphez, a költő által tevékeny erőnek tartott tömeghez szólnak. És „nem középis’so’ás fokon”, hanem úgy tanítva, hogy abból félreérthetetlenül kitűnik az ember nagyszerű szerepe a történelem formálásában. Jövőre lenne hatvan éves, s tegnap töltötte volna be az ötvenkilencet. Születésnapján versek regimentjével adóztak emlékének. A költészet napján szerte az országban remekmívű verseit és ma élő. magyar költők alkotásait tolmácsolták híva lásos előadóművészek és amatőr versbarátok. S még többen forgatták és forgatják életművét újra és újra. idézve belőle erőt. bizalmat és bizakodást adó sorokat és verseket. SZOLNOKI ISTVÁN CONRAD F. MEYER: Hutten utolsó napjai A svájci Conrad F. Meyeri nálunk elsősorban remekbe szabott novelláiból ismerik (A szent, Pescara megkísérlése, Az asszonybíró. ctb.), azonban a német költészetnek is egyik kiemelkedő alakja. Híres költeménye az epigramma- ilkus rövidségű versekből álló sorozat Hutten utolsó napjairól. Ulrich Von Hutten (14S8-1523J a német humanizmus egyik vezet* alakja volt, csatlakozott a réjo mációhoz, s következetesen ház« colt a pápaság világi hatalma, a feudalizmus eilen. 'A Sickingen vh~ zstte felkelés (1522) bukása után svájci emigrációban halt meg. Az alábbiakban Meyer verseik* lusának három részét mutatjuk be, r * ej Az első Álomban s ébren hallom a szavát, harangszó száll az éjszakámon át. A dóm harangja tompa és nehéz. a közelemben egy nyáj legelész. Itt szól a szomszéd mezőn, de nekem visszhangzik álombéli réteken. S álmomban újra itt az ősi ház, a kolomp szava azt járta így át. Apám háza, s már elmúlt jó húsz év, hogy átléptem batyummal küszöbét. Mögöttem munkám nagyobbik fele, s most ismét zeng a harang éneke. Bölcsőm mellett szólt s újra hallom itt, amint elzárja sorsom útjait. Egy pogány mondás Eszembejut, — miért is van ma így? Elisméílem Szókratész szavait. Mi várhat ránk, ha kialszik a lét nyugtalan fénye? így szólt a beszéd: „A boldog vándort várja otthona, vagy álom, melyből nem ébred soha," A keresztényt biztos cél vezeti, azért egy pogány bölcs nem árt neki. Az utazás Indulnom kell. Barátom, csónakom! Végső szavamként., hálámat hagyom. Te zöld, sötét sziget, vedd búcsúmat, mert Hűtlent hívják új vándorutak. Víz vesz körül. Nem leng vitorla itt. Hullám habzik. Hé, hol van a ladik? A jég s eső vadul arcomba csap. A lélek magas partja nem riaszt. Ott túl egy öszíövér révész evez. Hajrá, ide! A vándor megy veled! Ölel karod, marasztalsz hű barát? Hát rab vagyok, ki köt a szolgaság? Ég áldjon! engedj! Nézd, a sajka vár.át Révész köszöntlek! Te vagy a halál. Csányi László fordításai Az első Jászai-díjas színház Első eset, hogy a kormányzat Jászai- díjban részesít egy egész színházat. Fel- szabadulásunk 19. évfordulóján a színészi és színházi teljesítményt 'jutalmazó Já- szai-díj első fokozatát nyerte el a budapesti Thália Színház társulata. Akik azonban ismerik ezt a színházat, annak előadásait s művészeit, azóta, amióta — kél esztendeje — az egykori Jókai Színházból „Thá'ia” lett. nem csodálkoznak. A névcsere ugyanis nemcsak cégércsere volt. A Jókai Színház akkor vette fel a századeleje haladó szellemű, társadalmi ihletésű (és a reakció által üldözött) színházának nevét. — hogy a ma feladatainak közegében folytassa a régi „tháliások” immár nem üldözött, de támogatott realista törekvéseit —, amikor ehhez megértek a belső körülmények. Amikor a színház művész-tagsága valóban társulattá lett. Jól tudjuk, hogy. bár mind Budapesten, mind vidéken, sok szép eredmény születik a színházak} an valójában kevés még az olyan színházunk, ahol a vezetés a művészekkel és a művészek egymással mélyen egyet akaró, a helyes célokat sajátos eszközökkel megvalósítani kívánó együtessé forrtak ösz- sze. „Minden színháznak megvan a maga lelke. A közös eszmék. a nép szolgaiam. nem moshatják el az egyéni vonásokat” — irta annak idején, találó tömörséggel Szianyiszlavszr ki j. A budapesti Thália Színház markánson egyéni vonásokkal kívánja szolgálni a közös eszméinket, a nép további felemelkedését. Ezért kapta most az együttes a Jászai-díjat. Mit mutatott be az idén a színház? A fajgyűlölet eV°n okosan küzdő Max Frisch- d rámát, az „Andor- rá”-U amely módot nirújtott a fiatal, nagyon tehetséges Szabó Gyulának egy izgalmasan összetett főszerep eljátszására. (Ebben a drámában tűnt fel az egész fiatal Polónyi Gyöngyi, aki a „Thália” lenutóbbi bemutatójában. „Az apácá”-ban kapott főszerepet). Racine „Britanmicus”. át. a személyi hatalomnak, a zsarnoki uralomnak ezt a ma sem aktualitás nélkül való „drámai természetrajzát”, amelynek címszerepében Inke László remekelt. Aztán Fejes Endre: Rozsdatemető című epikus drámáját vitte a közönség elé a színház, majd egy amerikai antifasiszta írónak. Paul Levitt-nek „Parancsra tettem” című drámáját. Itt kapott először jelentős rendezői feladaot Gosztonyi János. S a szereplők közül kitűnt érdekes alakításával a Veszprémből a színházhoz került Nagy Attila. A Diderot klasszikus regényéből készült „Az apáca” szintén harcos eszmei és társadalmi mondanivalót jelenít meg. Sikerrel. A Thália Színház igazgatója Keres Emil, főrendezője Kazimir Károly. Céltudatos, képzett, lelkes emberek. akik azonban nem érhetnének el eredményeket, ha n~m éi eznék maguk mögött az egész együttest. Az „együtt” kifejezés — s ezt nem árt újra hangsúlyozni — nem frázis, hanem program, nemcsak szép szó, de sodró erő is a budapesti Thália Színház munkájában és életében.
