Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-10 / 83. szám
4 ÍOtNA MEGYEI NEPŰJSAS 19«. április ÍS ÓVODÁSOK a tavaszi napsütésben Az óvó néniknek és a csöppségeknek egyaránt örömére szolgál, hogy a tavaszi napsütésben sétára indulhatnak a városban. A legkisebbeknek egyetlen „tantárgya” van, a környezetismeret, amihez fűződő magyarázatokat nagy érdeklődéssel fogadják Kákonyi Mária és Pohlon Adámné óvónőktől. „Hegyek, völgyek között zakatol a vonat...” A játék öröme valamennyi gyerek arcáról leolvasha tó. Nemsokára a kabátok is lekerülhetnek róluk és a vidám han cúrozás akkor még szabadabb lesz. A homokozó még egyelőre nem használható... Persze ,.homoksüteményeket" azért már lehet készíteni a kerti pad ülőkéjén, azaz bocsánat, a „gyúródeszkán”. A művelet mindenesetre nagy figyelmet követel és ezt jól tudja a főszakács és a két kukta is... V. M. — Erb János felvétele A népi ellenőrzés vizsgálata 6 tsz-ben Mire fordítják a szociális alapot? — Szociális bizottság nincs — Savanyú paprikát és kölest tartalékoltak — Májusfa-ünnepség 4852 forintért A tamási járás Népi Ellenőrzési Bizottsága megvizsgálta hat termelőszövetkezetben, mire fordítják a szociális-kulturális alapot, és egyáltalán mit tartalékolnak a szociális alapra az öregek, betegek, rászorulók megsegítésére. A vizsgálatot az a hír indította el, hogy a járás két szövetkezetéből elvitték a tagokat, illetve a tagság egy részét a máriagyűdi búcsúba a szociális alapból. A következő tsz-ekben folytatott ellenőrzést a NEB: (regszemcséi Rákóczi Tsz, kisszékelyi Április 4. Tsz, nagykónyi Haladás Tsz, nagyszokolyi Béke Tsz, sza- kályi Kaposvölgye Tsz, tamási Széchenyi Tsz. Az összefoglaló jelentés, amely a vizsgálat eredményét rögzíti, sajnos nagyobb részt hibákat, szabálytalanságokat, illetve célszerűtlen felhasználást kénytelen megállapítani. A hat termelőszövetkezet közül háromban egyáltalán nincs szociális-kulturális bizottság: Nagykónyiban, Kis- székelyben és az iregszemcsei Rákóczi Tsz-ben. Ezekben a szövetkezetekben — helytelenül — a tsz-vezetőség határozta meg a tartalékolást és az alapok felhasználását, alkalomszerűen. A másik három gazdaságban választott a közgyűlés szociális-kulturális bizottságot, s azok dolgoznak is; javaslatot tesznek a segélyezésben, a termények és a pénz felhasználásá- j ban. Különösen a szakályi bizottság tevékenysége aktív, például | tavaly (a vizsgált esztendőben) tízszer tartott megbeszélést. Azonban összetételében ennek a három tsz-nek a bizottsága sem megfelelő. A tamási Széchenyi Tsz-ben például két szociális bizottsági tag, egyben tsz-vezetősé- gi tag is, s ez összeférhetetlen. Nagyszokolyban pedig a főkönyvelő a bizottság elnöke, ami szintén nem helyeselhető. A legfontosabb természetesen az, mire fordítják a szociális és kulturális alapot. Ilyen tételek találhatók az 1963-as év kiadásaiban: májusfa-ünnepség rendezése 4852 forint, aratás-cséplés befejezése 2073 forint, zárszámadás 280 liter bor — 1960 forint, patronálok részére 207 forint stb. Mindegyik tétel szabálytalan fel- használása a szociális alapnak, hiszen ezt a pénzt csak a rászoruló tagok megsegítésére lehet fordítani, nem pedig mulatozásra, lakomára. Ha erős egy szövetkezet, és közös elhatározással megünnepelnek valamit áldomással is, azt a közös jövedelem terhére természetesen megtehetik, de nem a szociális-alapból. Vagy talán a kulturális alapból vesznek el borra, eszem-iszomra? Furcsa lenne. Az indokolt terménytartalékolással sincs minden rendben, sőt néha szinte nevetséges az öregekről és tehetetlenekről való gondoskodás ilyen módon. Például az egyik szövetkezetben egyebek között 12 mázsa savanyú paprikát és 17 mázsa kölest tettek félre. Búzát a szakályi termelőszövetkezet mindössze 4 mázsa 22 kilót tartalékolt, s ezek szerint nem igen gondol kiöregedett tagjaira, viszont a nagy- kónyiak 100 mázsa kenyérgabonát biztosítottak az idős és beteg tagok részére. Általános megállapítás — mondja a NEB jelentése —. hogy ahol működik a szociális- kulturális bizottság, ott sem kísérték figyelemmel az évközi felhasználásokat, (kivéve a szakályi tsz-t.) Ahol a bizottság nem működik, ott a tsz elnöke, vagy könyvelője adja meg, a rendelkezést a kifizetésekre. Az is általános megállapítása a népi ellenőrzésnek, hogy „a szociáliskulturális alapképzés és felhasználás tekintetében külön javaslatok és határozatok nem észlelhetők, csak a tervkészítés idején kidolgozott program szerinti felosztások az irányadók”. A javasolt arány a kétféle alapra: szociális célokra 66 százalék, kulturális célokra 34 százalék. A vizsgált szövetkezetek esetében viszont átlagosan körülbelül fele-fele arányban oszlik meg a szociális és kulturális alap. Nagyon eltér ettől a kisszékely! Április 4. Tsz. ahol a szociális felhasználás csupán 4 százaléka az összes értéknek. Az iregszemcsei Rákóczi Tsz a kötelező két százalék helyett (az összjövedelem két százaléka) csak 1,4 százalékban teljesítette tavaly a tartalékolási kötelezettségét, arra hivatkozva, hogy az előző évi összeget sem használták fel. Rendkívül fontos kérdés a szövetkezetekben a szociális-kulturális alap felhasználása, nemcsak azért, mert sok emberről való gondoskodás kérdése ez. hanem azért is mert súlyos fé’reériésekre adhat okot, ha nem céltudatosan és a tagok által ellenőrizve kezelik. Meg kell választani minden szövetkezetben ezt a bizottságot, és annak kell intézkednie első fokon mindenféle juttatásról és kulturális beruházásról. A hibádnak, szabálytalanságoknak oka az is, hogy a termelőszövetkezeti ellenőrző bizottságok nem látják el kellőképpen a feladatukat sok helyen. Kötelességük lenne a többi között, hogy ellenőrizzék, mire, hogyan használja fel a tsz a szo- ciál!s-kulturálte alapra tartalékolt értékeket. sz. ]. Eleinte, arravaló hivatkozással, hogy a földet, a határt nála jobban senki nem ismeri. Bokor Istvánt meg akarták tenni növény- termesztési brigádvezetőnek, — Nem akarok éhendögleni, a munkám a tiétek, de ez nem — mondta az elnöknek és először a szíve tájékára, aztán a homlokára bökött. Az elnök erre azt I válaszolta, hogy megtérsz te i még, barátom, a magad kenye- ' rén. Bokor István úgy gondolta, | bölcsebb marad, ha hallgat, nem szólt semmit, de a felkínált „állást” következetesen visszautasí- I tóttá. A közgyűlésen csupán azt I hajtogatta, hogy nem és nem. Végül sertésgondozónak jelentkezett, és jóleső belső kínelégtétellel rendszerint módját ejtette, hogy hangoztassa: „Hát azt is megértem, hogy kanász lettem”. Az irodán lassan olyan vélemény alakult ki Bokor Istvánról, hogy zavaros fejű, izgága és egészségtelen elem, akivel nehéz ■ boldogulni. Az elnök tőle tartott legjobban, mert amikor felszólalt — és minden gyűlésen megtette — belekötött a legparányibb hibába is. Legtöbbször arra hivatkozott, ő úgy tudja, hogy egyik gazdája a csoportnak, és ha egyszer gazda, akkor joga van be' szélni. Gyakran túlságosan el- i túlozta a kezdés, a tapasztalatlanság szinte törvényszerű hibáit, úgyhogy éppen elég gondot oko- zot nemcsak a vezetőknek, a higgadtabban gondolkodó, a reálisabban látó tagoknak is. Amikor hivatalos kiküldött járt a termelőszövetkezetben, az elnök úgy kalauzolta a járási, vagy a megyei embert, hogy még véletlenül se találkozzanak össze Bokor Istvánnal, mert abból galiba lehet. Az elkerülhetetlent hiába, nem lehetett elkerülni. A járási tanácselnök egy alkalommal törleszteni akarta régi adósságát és elhatározta, egyenesen a határba megy, az irodát kikerüli, és beszélget a tagokkal. Legalább nem mondhatják. hogy az átszervezéskor tudott agitálni, de azóta bezzeg feléjük se néz. Különben egy jó kiadós beszélgetés az embert valósággal felüdíti. Bokor István útjába akadt. Ez és ez vagyok — mutatkozott be a járási tanácselnök. Bokor pedig szokás szerint így: — Én meg a csopo rt kan ásza vagyok, tisztelt elvtárs. — Hogy vannak? — kérdezte barátságosan a tanácselnök, és még hozzá akarta tenni, hogy mi újság a csoportban, de erre már nem volt ideje, mert Bokor István gyorsan válaszolt: — Nem úgv. mint maga. Minők kérdezi? Ha kanász lenne, majd megtudná azt az elvtárs. — Mindenki kanász sem lehat — váltotta át kedélyesen a hangot a tanácselnök, de belül csírázni kezdett benne a méreg. Milyen alapon beszél vele ilyen kurtáo-furcsán ez az ember. Tisztességes hangra goromba válasz. Némelyik tsz-tag tényleg eltúlozza a demokráciát. — Máma. elvtárs. máma a kanászból miniszter is lehet, és még a miniszterből is lehet kanász — nézett rá jámbora bban és némi évődéssel Bokor István. Szó ami szó. az lett a vége, hogy összeismerkedtek, és megbarátkoztak egymással. Délután a tanácselnök azzal köszönt el az irodáról, hogy szerinte a Bokor Istvánok a szövetkezés legerősebb támaszai j — Biztos jól eláztatott — gondolta komor arccal a tsz-elnök, hangosan pedig így válaszolt: — Ismerem Bokori, egy a baja. kicsit nagyszájú és kicsit túl okos. — Nem baj. hidd el. neked éppen ez a jó. mert egy ilyen Bokor-féle tsz-tag még akkor is neked segít, ha nagyszájú. Legalább jobban tudod, mit hibáztál és hol kell javítani — e szavakkal köszönt el a járás vezetője. A tsz-elnök pedig magában azt. gondolta: Könnyen beszélsz. ha itt lennél, más nótát fújnál te is. Aztán továbbra is maradt minden a régiben, azzal a különbséggel. hogy Bokor Istvánnak még jobban kinyílt a szeme. Egyik közgyűlés után az elnöi< félrehívta. — Mit gondolsz te. István, nekem kötélből vannak az idegeim? — kérdezte.
