Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-10 / 83. szám
1664. április íö. TOLNA MÉGÍEi NÉPŰJSAG s MEGÁLLT az Az elmúlt években különösen megnőtt a vasúi jelentősége, azonkívül, hogy több árut kell számtani, még az is növelte a feladat nagyságát, hogy a lehető legrövidebb idő alatt kell célhoz juttatni az árut. S a MÁV nagy feladatainak végrehajtásához az eszközökkel szűkében állt. Elég csak utalni arra, hogy kevés a nagy teherbírású vagon, a jó hatásfokú Diesel-, és Diesel-elektromos mozdony. Mondhatjuk azt is: nehezen tör a vasúton előre az új, az új technológia, az új technika, még ha nem is mil- liárdokba kerül, akkor is. Köztudott már, hogy minden gépjavító üzemben átépítették a gépeket egyedi meghajlásra, a MÁV javítóműhelyeiben még sok a hajtás, rossz hatásfokú villanymotorokkal, tengernyi szíj-áttétellel stb... És még mindig büdös, petró- leumos lámpát használnak éjszaka a dolgozók — hogy csak a legkirívóbb régi — mondhatjuk már bátran — évszázados eszközök állnak a dolgozók rendelkezésére. Ezt tapasztalhatjuk a szénkirakásnál is. A dombóvári fűtőház a megye egyik legnagyobb szénfelhasználója, ennél talán csak a Nagymá- nyoki Brikettgyár használ több szenet. S Dombóváron még mindig úgy, mint nyolcvan évvel ezelőtt, húsz egynéhány embert kell szén- kirakással foglalkoztatni. Amellett, hogy a vagonból való szénkirakás fizikailag is megerőltető, még lassú is. Tehát kétszeres kár éri a MÁV-ot:. IDŐ? lapáttal rakatja ki drága költségen a szenet, és sok időt vesz igénybe ez a munka, ami a kocsiállás idejét növeli, tehát később tudják a vagont más áru szállítására beállítani. Dombóvárott nincs egy géplapát, de még csak egy rövid szállítószalag sem, amely valamit is könnyítene, gyorsítana a vagonok kirakásánál. Nagymányokon nagyteljesítményű vagonkirakó gépet szereltek fel, most fognak hozzá a második ilyen gép felállításához, Dombóvárott a cementüzemben géplapátok sokasága áll rendelkezésre vagon- kirakáshoz. Csak éppen a MÁV-nál nincs mód, lehetőség arra, hogy gépesítsék a szénkirakást? Csak itt állt meg az idő?- Pj transzmissziós meg------------—g« A * / / ■ w I tr I r • I # ■ járási művelődési hazak területi munkája Népművelők ankétja Bonyhádon A megyei és járási népművelési szervek rendezésében ankétül tartottak szerdán Bonvhá- do'n a járási művelődési ház klubtermében. Tolna megye fügr getlenített népművelői, valamint a művelődési otthonok igazgatói részvételével azokat a módszereket vitatták meg amelyeket a helybeli Vörösmarty művelőd "si ház alkalmaz a községi művelődési otthonok munkájának és a falusi népművelési tevékenység támogatására. Az ankét első részében Antal István, a járási tanács vb-elnök- helyettese ismertette a résztvevőkkel azt: miként segíti elő a járási tanács anyagi és más eszközökkel a járási művelődési híz területi munkáját. A referátumot .. vita követte. Délután, az ankét második részében Major Mátyás, a Vörösmarty művelődési ház igazgatója tájékoztatta a népművelőket a művelődési ház és a községek kapcsolatáról, s arról, hogy az egyes munkaterületeken milyen segítséget tud nyújtani a járási művelődési ház a községekben folyó kulturális tevékeny-éghez. Igen jól bevált például az. hogy a járá<i művelődési ház időnként módszertani körleveleket ad ki. illetve ilyen módszerbeli kérdéseket tárgyaló tájékoztatókat tart a községi műve’ődé i otthonok vezetői számára. Ugyancsak számottevően segíti a fej- [ lődést a mintabemutatók rendezése. Több községben tartottak például bemutatót a klubélet; szervezéséről, a klubprogramok összeállításáról. — Én azt nem tudom — mondta dühítő ártatlansággal Bokor és hozzátette: — Én csak azt tudom. elnök elvtárs. hogy amikor ti ide beagitáltatok, meg- mondtátok. mihez van jogom és én ehhez tartom magam. Vagy gazda maradtam, vagy nem? — Ne lovagolj a szavakon. Könnyű hibát keresni, aki dolgozik. hibázik, de neked csak a pofád jár. — Vigyázz. elnök elvtársi Azért, hogy te elnök vagy. velem így nem beszélhetsz — horkant fel Bokor István, bár belül nem volt benne düh, mert érezte. nincs azért neki teljesen igaza. — Nekem te mindent mondhatsz, én neked az igazat se mondjam meg? Tévedsz! Én is ember vagyok, nekem is van önérzetem. Ha neked fáj. hogy beléptél. akkor verd a falba a fejed, de ne köss bele mindenbe. — Na. talán nincs hozzá jogom? — nézett az elnökre Bokor István. — Bolond! Az istent abba a bolond fajtádba — röffent rá az elnök és faképnél hagyta. Bokor István pedig komótos léptekkel kiballagott a majorba. Nem volt ott már semmi dolga, hiszen öreg estébe hajlott az idő. de ezt a késői sétát Bokor István máskor is megtette. Utána, amikor mindent rendben talált, nyugodtabban tért pihenni. Közelebb érve a disznóólakhoz, észrevette. hogy a lóistálló padlásáról lángnyelvek bújnak elő. és kúsznak egyre előbbre. Hirtelen tött rá a rémület, lábai mintha legyökereztek volna: atya hétszentség. 20 pár ló. Az éjjeliőr pedig szokás szerint alszik. Rohant és futás közben már higgadtan átgondolta, mit fog majd csinálni. Ismerte a lovakat. tudta, melyiknek milyen a természete. Az ijedősökkel kezdi. A bicskát futás közben nyitotta ki. Mire odaért, az istálló tele volt már füsttel: a lovak horkanva kapartak a jászol előtt, és fel-felnyerítettek. Egyik fiatal kanca felágaskodott, utána nyüszítve szinte a jászolba bújt. Ha közéjük megyek. agyon- rúgnaik, villant át agyán a gondolat. de indult, és tömör egykedvűséggel. lesz ami lesz, vagdosni kezdte a köteleket. Pár pillanat múlva kiállt az ajtó elé; érezte hogy fulladozik. — Segítség! Emberek ég az istálló. segítség! — ordította torkaszakadtából és visszament. Sikerült elvágni az összes kötelet. Amikor az utolsó ló is ki- trappolt, Bokor István az ajtóhoz támolygott. és a küszöbön orra bukott. Addigra ott volt a fél falu. A tüzet, hamar eloltották és Bokor Istvánnak valaki tejet öntött a szájába. Az elnök föléje hajolt. — István, te vagy a szövetke- í zet hű embere. — Hű? Ha nem tudnátok, most lettem hűtlen — és szája szög- ! létében különös mosollyal esz- j méletét vesztette ismét, SZEKUL1TY PÉTER 1 Jé fiőnyms faíu A furcsa kupolájú Várfő lehetne itt az igazi tanú, ha beszélni tudna a hegy. Mivel azonban némán magasodik a falu fölé, még csak faggatni sem lehet ezt a szótlan szemlélőt. Váraljának sem a múltjáról, sem a jelenéről semmit sem tud mondani. Krónikásnak hát nem fogadható el. Kiváló tanúk viszont az emberek, az itt élő 1600 lakos közül néhány, akik egy emberöltő távlatából látták és ma is látják a községet. — Olyan, mint a többi — válaszol vállrándítva az új ház udvarán gereblyézgetö bányász. — Nincs különösebb ismertetőjele. .. Csakugyan nincs? De van. Az ide érkező méltán nevezhetné például az új házak községének, mert a falu két végén a vasútállomás és Nagymányok felé egyaránt, új kertes házakat láthat. S nem is akármilyeneket. Aztán az a vontatós is igen sokat tudna mesélni erről a faluról, aki évek óta minden nap megfordul benne. Emlékszik például arra, s most mosolyogva meséli, hogy tíz évvel ezelőtt milyen nagy divat volt itt a sírhelya szó, gyakran csak ennyit mondunk: Ezen a területen még bőven van tennivaló. A ,4zép ruha, a rádió, a televízió, már szükséglet. a színháztól sem idegenkedik a falusi ember, de a könyvre költött pénzt még gyakran tartja felesleges kiadásnak. Az efölötti vita még ma sem dőlt el, ott parázslik a mélyben, s elszórtan viszályt is szül. Egy öreg néni gyanakodva vizsgálgatott, amikor kérdeztem, s így válaszolt: — Olvasnak, ahelyett, hogy dolgoznának . . De a régi. általa nyugodtnak említett állapotot már ő sem kívánja vissza, csak az értékeléssel boldogul nehezebben. S önmagának kissé ellentmondóan adja a pénzt az unokának. Nem könyvre, csak azért, hogy i legyen a gyereknek . .. kutatva, bukkanunk egy másik momentumra, amelyik azt mutatja, miként csap össze a régi és az új szemlélet még égy családon belül is. Idősebb, sokat próbált emberről van szó, olyanról, aki élete nagy részét a föld alatt töltötte. Bányász volt, foglalkozása az átlagEmlékek között epxtes. Akkortájt nyitottak meg|színtnél vaIamivel magasabb tá- az UJtemetőt, es sokan .gén fon- | jék020ttság0t követelt a világ tosnak tartottak a díszes nyug- dol ib de a kuporgatás a hely elkészítését. Ebben az ido-,ho,napi létezés valamilyen tűzben igen sok pénz ment el erre J tosítása filléres takarékosságra a ,celra‘ Az evilági elet kényei- . kényben tette. S ettől nem kön}'- mevel korántsem törődtek annyit. fl szabadulni. Nem csoda hát mint mostanában. Az ,do azon- ha pocsékolónak látja és tartja, k?n furcsa erlelo. Errol Moldo- ba olyasmit vesz valaki, aminek van Vilma nyugdíjas pedagógus, keyés közvetlen köze van az élet-' néprajzkutató es konyvbizoma- nyos tud leginkább beszélni. Tizenöt éve él Váralján, s tíz éve a könyvek segítségével, meg a kutatómunkával, igen közel került a faluhoz. — Ha találó nevei ai<crnék adni Váraljának. — említi az inkább könyvesboltnak berendezett lakásban — én leginkább könyves falunak nevezném. Mert a legutóbbi tíz évben, becslésem szerint körülbelül 40Ó ezer forintot költöttek itt könyvre az emberek. Az adat kissé meglepő. Usv vagvunk vele, hoev ismeriük és gyakran emlegettük a falviunkban bekövetkezett óriási változásokat, de amikor a kultúrára, talányához: — Minek hordjátok ide azt a fene sok könyvet, nincs mire köl- tenetek a pénzt? A fiatalasszony előszói naeg- hökkent a szigorú hangtól, és csak eev mély lélegzetvétel után tudott felelni: n, ...... — Nem magamnak veszem, a gyerekeknek, Nem akarom, hogv úsv nőjenek fel. ahogy én. At ocotknl talán sértődés j\i eseinoi is lett nem tudni. Azt azonban annál inkább tudjuk, hogv a gyerekek nőnek, s egvre több jogot kérnek maguknak az élet dolgai közt. s egvre többet annak áldásaiból. Erre a felnövekvő nemzedékre támaszkodott annak idején Mol« dován Vilma pedagógus is. Meg arra a hitére, hogy az emberekben él a szép iránti vágyakozás, de felszínre kell hozni, zöld utat kell nyitni előtte. — Az iskolában és a könyv- napokon kezdtük — emlékszik most vissza a tíz évvel ezelőtti helyzetre. — Ha akkor azt mondja valaki, hogy itt ma családi könyvtárak lesznek, nem hittem volna neki. Amikor azonban megmozdult a község egy része, a mozgást már bűn lett volna megállítani. Jött az Arany könyvtár-sorozat. Moldován Vilma házról házra járt. Néha egy-egy szűkszavú elutasítás után, el is keseredett, de a másik házban kapott bizalom újabb erőt adott. S milyen jó volt összegezni: A községben az első sorozatot 25 család rendelte meg. És most nézzünk egy kis statisztikát. Szárazai-:. a számok, de mégis sokat- mondóa-k. Az előbb említett Aranykönyvtár mellett a Milliók Könyve 12. a Világirodalom remekei 23. az Én könyvtáram sorozat 35. a Kultúra világa és a Világtörténet 4—4, az Uj Magyar Lexikon pedig 22 családhoz jut el. S mellettük példányonként is vásárolnak. A minap éppen az egyik kisvendéglő vezetője kopogtatott egy terjedelmes listával. Olyan műveket keresett, amelyek között e sorok írója is szívesen válogatna. Ám, ha nem számoljuk a példányonkénti vásárlásokat. a könyvnapokon gazdára talált könyveket, s csak a 106 soro- za telőfizetőt említjük, akkor is igazolt az az elnevezés, amelyikkel Moldován Vilma a jubiláns könwterjesztő illette Váralját. Í/A mondtuk “ Varalja a l önyves falu. Ez már most is i.aafe pedig tulajdonképpen még a kezdeteknél tartunk. Mert tíz év valójában jelentéktelen idő az emberi tudat és az érdeklődés változásában. S hogy a, jövő milyen lesz, arra az hisszük következtethetünk a mából, vagy ép-- pen abból, hogy csak tavaly 40 ezer forintért vásároltak könyvet, a falubeliek Moldován Vilmától, a földművesszövetkezeti könyvesbolt bizományosától. Szolnoki István nulásra. vagy olvasásra terelődik Tizenöt éve kezdődői1 barátságunk. Akkor is úgy, hogy valamilyen ügy kapcsán tanácstalan voltam. Töprengtem, hogy, s mint kellene csinálnom, amikor Józsi bácsi hozzám jött, és látván arcomon a bánatos kifejezést, megszólított: — Na, gyerek, mi a bajod? Megmondtam. Rámnézett. gondolkodott az ügyön, aztán beszélni kezdett. Hasznos tanácsa aranynál is többet ért: az élet egy kis útján igazított el... S ezután még gyakoribbá váltak találkozásaink. Szervezőtitkár volt ekkor már a dombóvári fűtöházban. Gyakori vendégként, szinte fütőházinak tartván magamat, jártam, keltem a nagy gőzmozdonyok között és egyre hallgattam Kása József okos. értelmes magyarázatait a politikai. gazdasági dolgokról. Sokat tanultam tele... Évek múltak el, nem egyhangú folyásban, és találkozásaink ritkábbá váltak. Már most sem tudnám megmondani, hogy miért, pedig sokat gondolkodtam már rajta. Azután Józsi bácsival találkoztam egyszer a restiben. Fröccsöt ivott. Másodszor, ugyancsak ott leltem rá. És hallottam tanítványaitól, munkatársaitól is, hogy ..Nem lesz ennek jó vege, rossz környezele van. még a bajba viszik az öreg Kosát...” És valóban így is történt. Nem rovom fel a pártszervezetnek. az egész kollektívának. hogy nem fogta meg a kezét és vezette vissza a jó útra. Mert j ! KITÉRŐ í azokban az időkben Kevés energia jutott az egyén problémájára, gondjára, a közösségéből, a közösség segítő emberségéből... Azután 4—5 évvel ezelőtt figyelmeztették. Jóbarátok, ismerősök, elvtársak, munkatársak szóltak hozzá: „Te Jóska, te, elvtársam! Állj meg! Rossz helyre érsz ezen az úton...” És itt következett be az a fordulat, melyet magam sem akarok elhinni, és főleg úgy értékelni, mint azt kellene: hogyan változott meg egy munkás... Lényegében az történt ugyanis, hogy a sok beszélgetés után kevesebbet járt a kocsmába, az állomási resti csaposa csak fizetéskor látta., később már fizetéskor sem.. És úgy visszatalált az útra, úgy a helyes irányba kezdeti menni, hogy az emberek ismét kezdtek rá felnézni. Tanulni kezdett, Olyan akarattal, mely csak a munkásembert UTÁN... jellemzi, aki ha későn is, de rájött, hogy mit mulasztott éveken át., A marxizmus—leniniz- mus esti egyetemét példásan elvégezte. Minden kedden Dombóvárról Szekszárdra utazott — tanulni, ötven egynéhány éves fejjel.. Azután még nagyobb fába vágta fejszéjét. Szakosítóra iratkozott be, és most filozófiát tanul, már államvizsgára készül, most, pedig még egy év vissza van a szakosító befejezéséig. És ismét meghallgal- tam' az embereket a fűtőhöz bon, Ki, mit tud mondani Kása Józsefről, régi jó elvtársamről. Senki nem úgy kezdte, hogy így a Kosa. meg úgy a Kosa, mit csinált, hogyan viselkedett. Hanem így kezdték: „Az igen! Olyan alcarata van. annak az embernek, hogy nincs még egy ember, aki utána tudná csinálni.” „Nem csodálom én, hogy megváltozott, hisz megígérte, hogy más ember lesz, amit pedig ö megígér, azt biziosru lehet venni” — mondotta az egyik lakatos. A szakszervezeti titkár csak ennyit mondott: ,,Nagyon sok ember tanulhatna tőle emberséget, becsületességet!” Példakép Kása József ismét. A kizökkenést, melyből a munka, a munkatársak térítették vissza a nagy közösségbe, már csak tanulságként mondja Kása elvtárs. Fiataloknak, új vasutasoknak, nem rostéin elmondani saját példáját is. mert így is neveli a vasutasokat. Most nevelő tiszt a fűtőházban. Azt hiszem, jobban nem is választhattak volna a vasút vezetői. Kása elvtárs útján rosszul állították egyszer a barátok a váltót, rossz vágányra hajtott, de már a zöld úton halad, s utána mennek tanítványai.- Pj -
