Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-10 / 83. szám

1064. április lő. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 t (Folytatás a 2. oldalról.) kell folytatnunk, hogy ne pár­huzamosan dolgozzunk, hanem hogy átvegyük egymástól mind­azt. ami jó, hogy megosszuk a tudomány, a kultúra és a tech­nika terén elért eredményeinket, s ezzel pénzt és erőt takarítsunk meg. mi nem konkurrensek, nem vetélytársak vagyunk, hanem elvtársak és barátok, akiket a közös ügy fűz össze, akik önzetlenül, testvérek mód­jára tárják fel egymás előtt tapasztalataik kincsestárát. Éppen ez a szocialista hemzetkö­I ziség egyik szép megnyilvánulá- j sa a gyakorlatban. A magyar dolgozó nép akár a múltban, ma is, példáiát adja a proletár-nemzetköziség ma­gasztos érzésének, a más orszá- I gok harcoló népei iránti osztály- szolidaritásnak. Népünk soha­sem felejti el, hogy az oroszom szági októberi forradalmat köve­tően a magyar dolgozók emelték magasba a tőke elleni harc zász­laját és kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Vlagyimir Iljics Lenin forrón üdvözölte a magyar forradalom győzelmét, és a forradalom vezérét. Kun Béla elvtársat. Századunkban minden út a szocializmushoz vezet Az első magyar proletárállam nem tudott kitartani az ellen- forradalom és az intervenció erőivel vívott egyenlőtlen küz­delemben. de hősi harca megmutatta, hogy a magyar munkásosztály, a dolgozó nép kész elszántan küzdeni a szabadságért, a szocializmusért. Mi, szovjet emberek, mindig em­lékezni fogunk arra, hogy sok ezer magyar internacionalista harcos küzdött a Vörös Hadsereg soraiban a polgárháború front­jain. védelmezve a szovjet ha­talmat. Ilyen forrásai vannak a szovjet—magyar barátságnak! Ez még egy példa arra, elvtársak, hogy mit jelent a proletárnem­zetköziség a gyakorlatban. Csaknem fél évszázad telt el azóta. Népeink sorsa különböző­képpen alakult. A magyar nép hosszú évekre a Horihy-fasizmus kegyetlen igájába került. A szov­jet nép szívós harccal építette a szocialista társadalmat. Száza­dunkban azonban minden út a szocializmushoz vezet. A Szov­jetunió szétzúzta a hitlerista hordákat, s ezzel segített a ma­gyar népnek abban, hogy meg­szabaduljon a fasiszta igától. Ez kedvező félté'eleket teremtett országuk demokratikus és szo­cialista fejlődése számára. Ez ugyancsak a nemzetköziség mog- n yilvánulása volt a gyakorlatban! És immár csaknem húsz esz­tendeje. hogy pártjaink, népeink együtt harcolnak a szocialista közösség létrehozásáért és meg­szilárdításáért. Testvérek mód­jára segítjük egymást, megosztjuk bánatunkat és örömünket, nehéz­ségeinket és győzelmeinket! Bizo­nyosak lehetnek abban, elvtár­sak, hogy a Szovjetunió kommunistái, valamennyi szovjet ember a jövőben is hű társuk, barát­juk lesz. És mint az önök barátai, őszintén örülünk a szocializmus építésében a magyar népgazda ság fejlesztésében elért sikereik­nek. Hiszen elsősorban ez a szo­cialista építés feladata. A dolgo­zó népnek azért van szüksége a 'hatalomra, hogy megszervezze és fejlessze a szocialista terme­lést és ennek alapján emelje a nép életszínvonalát. Az emberek mind ma, mind holnap bőség­ben akarnak élni, hogy bizto­síthassák gyermekeik boldog éle­tét, hogy tanulhassanak és min­den vonatkozásban megjavíthas­sák életkörülményeiket, E te> mészetes igény minél teljesebb kielégítése a szocializmus egyik fő célja és ahhoz, hogy ezt meg­valósíthassuk, még sok-sok mun­ka vár ránk. Munkánk a világforradalom, a szocializmus ügyét segíti elő A népgazdaság fejlesztéséért folytatott harcukkal a szocialista országék dolgozói nagyban hozzá­járulnak mind a szocialista kö­zösség megszilárdításához, mind az egész világot átfogó forradal­mi folyamat fejlődéséhez. De bár­hol dolgozzunk is, bátran kijelent­hetjük, hogy munkánk végeredményben a világforradalomnak, a szocia­lizmusnak az ügyét segíti elő. Az Önök szakemberei segítenek sok — az önálló fejlődés útjára lépett — népnek a korszerű ipar megteremtésében, a népgazdaság tervezésének megszervezésében, a szakemberképzésben, és ha a ma­gyar nép ma minderre képes, azért van így, mert történelmileg rendkívül rö­vid idő alatt ipari hatalömmá változtatta országát. A szocialista országok gazdasá­gi fejlődése alkotja védelmi ké­pességük alapját, ez teszi lehe­tővé, hogy gátat szabjanak az im­perialisták agresszív próbálkozá­sainak. Az imperialisták manap­ság kénytelenek figyelembe ven­ni, hogy a szocialista országok hatalmas erőt képviselnek. Va­jon, ha. a szocialista országoknak nem lenne atomfegyverük, és nem lennének nagy erejű rakétáik, mosolyognának-e ránk az impe­rialisták, leülnének-e velünk egy asztalhoz, hogy a békés egymás mellett élésről beszélgessünk? Olyan „békés együttélést” mutat­nának nekünk, hogy arról koldul­nánk. Most azonban az imperia­listák nem hagyhatják mindezt figyelmen kívül. Természetesen az imperializmus ragadozó termé­szete nem változott meg, és az imperializmus erős még. De nem mindenható már. A forradalmi népek évről évre mindinkább korlátozzák az imperializmus cselekvési szabadságát. Á szovjet nép nem okoz csalódást osztálytestvéreinek Az idén több szocialista ország népe emlékezik meg a ne­vezetes napról: azon demokrati­kus, majd szocialista átalakulá­sok kezdetének 20. évfordulójá­ról, amelyek Közép- és Kelet- Európában végbementek. Mit je­lent ez a húsz esztendő a történe­lemnek, a népek életének szem­pontjából? Legfeljebb annyit, mint néhány perc egy ember éle­tében: még fel sem ocsúdtunk, s a percek már le is peregtek. Perc azonban sokféle van. Akadnak olyan percek, amikor az ember dönt valamiben, cselekszik, ame­lyek egész további sorsát megha­tározzák. Ugyanígy van a népek életében. Vegyük csak az elmúlt húsz esz­tendőt. Ez alatt az idő alatt szá­mos közép- és kelet-európai or­szág népe megdöntötte a földes- úri-burzsoá rendet, és új, szo­cialista társadalmat épít. Ez tör­ténelmi átmenet volt az egyik korszakból a másikba, a maga- sabbrendű, és fejlettebb korszak­ba. Ha végigtekintünk azon az úton, amelyet az egész szocialis­ta rendszer az ipari termelés fej­lesztése terén egészében megtett, a gyors haladás képe tárul elénk. 1963-ban a szocialista országok­ban a termelés színvonala nyolc­szorosán haladta meg a háború előtti szintet. A szocialista orszá­gok részesedése a világ ipari ter­meléséből — ez a második világ­1 háború előtt mintegy 10 százalé- I kot tett ki, — 1963-ban már nagy- 1 jából elérte a 38 százalékot. Ha pedig országainkat csupán a fej­lett tőkés országokkal hasonlítjuk össze, akkor azt látjuk, hogy a szocialista országok terme­lése jelenleg a fejlett tőkés országok ipari termelésének mintegy a kétharmadát teszi ki, pedig ezek a szocialista rendszernek csupán az első lépései De nemcsak a mennyiségi nö­vekedés a fontos. A szocialista országok gazdasága minőségileg is megváltozott. Tervgazdasággá lett, átalakult szerkezete, elérte a korszerű technikai színvonalat. Az ipari fejlődés kiváló mutatója a gépek és gépi berendezések kivitelének dinamizmusa. így pél­dául, ha 1938-ban ezek a cikkek a magyar exportnak mindössze 9 százalékát képezték, akkor ma ez a szám már 31 százalék. Azt hiszem, egyetértenek ve­lem, elvtársak abban, hogy a Szovjetunió, országunk dolgozói jelentősen hozzájárultak a szocia­lizmus megszilárdításának közös ügyéhez. Munkasikereikkel előse­gítették egész hatalmas szocialis­ta közösségünk erejének növeke­dését. Nem szükséges részletesen kitérnem arra, hogy mit jelentett a szovjet nép számára a második világháború. E háború sok millió emberünk életét rabolta el, köz­tük a legaktívabb, az alkotó tevé­kenységre leginkább felkészült embereink javarészét. Országunk ipara és mezőgazda­sága ugyancsak végigszenvedte a múlt háború minden megpróbál­tatását: sok száz várost, sok ezer községet és falut kellett újból fel­építenünk. Miután eldördültek a második világháború utolsó össz­tüzei is, a világreakció és az im­perializmus erői ismét olyan illú­ziókban kezdték ringatni magu­kat, hogy a szovjet rendszer nem áll ki ily súlyos megpróbáltatáso­kat, hogy lassan állítják helyre a szovjet népgazdaságot, hogy or­szágunk évtizedekkel elmarad a magasan fejlett tőkés országok színvonalától. önök is tudják, hogyan vála­szolt a szovjet nép ellenségeinek ezekre a rosszindulatú számításai­ra. önök tudják, hogy milyen erőt képvisel ma a nagy Szovjetunió — a világ második ipari nagyha­talma, amely népgazdaságát jóval gyorsabb ütemben fejleszti, mint az Egyesült Államok. Ipari terme­lésünk ma eléri az Egyesült Álla­mok szintjének mintegy 65 száza­lékát. Nincs azonban már messze az az idő sem, amikor túlszárnyal­juk az Egyesült Államokat, mint ahogy már számos vezető iparág termelésében magunk mögött hagytuk. Különösen gyors ütem­ben fejlődik az utóbbi években iparunk, a lakásépítés, a kulturá­lis és kommunális létesítmények építése. Hadd hivatkozzam arra, hogy amellett az ipari óriás mel­lett, amilyen 1953-ban volt a Szovjetunió, az elmúlt évtized alatt — képletesen — még két ilyen óriás; keletkezett. Pártunk programja, amelyet eredményesen valósítunk meg, még nagyobb szabású feladatokat tűz népünk elé. Még öt olyan ipari, és több mint két olyan me­zőgazdasági országot kell létre­hozni szovjet földön, amelyek a mai Szovjetunióval érnek fel. Közölhetjük önökkel, mint bará­tainkkal, és testvéreinkkel, hogy a kommunista párt vezette szovjet nép nem okoz csaló­dást osztálytestvéreinek, fel­építi a kommunizmus anyagi­technikai alapját. Á kommunizmusért vívott harc egyetlen nagy családba tömöríti a népeket Mindenki számára nyilvánvaló, hogy nincs olyan gazdasági sta­tisztika, amely a szocializmus valamennyi vívmányát teljesség­gel kifejezhetné. E vívmányo­kat mutatja az, hogy az új tár­sadalmi rend sok millió egyszerű embert serkentett öntudatos po­litikai életre, továbbá az is, hogy ez a rend a kultúra soha­sem látott méretű fellendülését eredményezte és a kultúrát a történelem során elsőízben min­den ember tulajdonává tette. Mindezt még a legokosabb szá­mítógépek segítségével sem le­het kimutatni. A szocialista országok népei hősies munkájukkal törnek utat az emberiség számára a kommu­nizmushoz. Bátran nevezhetjük őket az új világ felfedezőinek. Annak pedig, aki az élen ha­lad. — aki képletesen szólva: kitapossa az utat — mindig ne­hezebb. Az előttünk álló legbonyolul­tabb feladatok közé tartozik a nemzetek, a szuverén nemzeti államok közötti új. valóban test­véri kapcsolatok kialakítása. E feladat megoldása kő: ben a múlt keserves örökségét kell lekü-- denünk: az egykori nemzeti el­lenségeskedés, a kölcsönös bizal­matlanság. a nacionalista előíté­letek maradványait. De bármilyen makacsul is tart­sák magukat a nacionalizmus csökevényei. nem képesek ellen­állni annak a hatalmas erőnek, amelyet a proletariátus, a vi’ág valamennyi — egy közös célért harcoló — dolgozójának nemzet­közi szolidaritása jelent. A kommunizmusért vívott közös harc. ha nem is egy- csapásra, de megtisztítja a nemzeti kapcsolatokat a múlt örökségétől, egyetlen nagy baráti családba egyesíti, tö­möríti a népeket. A sajtóból már tudják, elvtár­sak, hogy a napokban tették köz­zé a Magyar Szocialista Munkás­párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja, és más testvérpártok fon­tos dokumentumait, amelyek a kommunista világmozgalom egy­ségének megszilárdításáért vívott harc kérdéseivel foglalkoznak. Ezek az okmányok megmutatják a Kínai Kommunista Párt veze­tőinek szakadár tevékenységét, megmutatják, hogy milyen szá­mottevő veszélyt jelent a szocia­lista táborban és a nemzetközi kommunista mozgalomban folyta­tott aknamunkájuk. A kínai vezetők, akik először a világ mai fejlődésének néhány kérdéséről kezdtek vitát, ideoló­giai nézeteltéréseiket már kiter­jesztették az államközi kapcso­latokra is; a szocialista orszá­gok egysége fellazításának útjára léptek és ezzel kárt okoztak a szocialista világrendszemek. A kínai vezetők frakciós tevé­kenységbe kezdtek a kommunista mozgalomban, és renegátokból, pártütőkből, trockistákból, vala­mint a munkásosztály érdekeinek eiárulóiból és a szocialz- mus másfajta ellenségeiből kü­lönféle csoportocskákat tájol­tak össze. A Kínai Kom­munista Párt vezetői kalandor­politikájukkal igyekeznek bom­lasztani a kommunista mozgalom sorait, s ilymódon meggyengíteni az imperializmus és a gyarmati rendszer elleni harc e fő forra­dalmi erejét. Ilyen, látszólag furcsa dolgok is akadnak az életben, hogy ,aki balra megy. az jobbra jut el.­A kínai szakadárok, miközben a nemzetközi kommunista moz­galom lenini vonala elleni har­cukban ultraforradalmi frázi­sokkal takaróznak, a testvérpár­tokra szórt dühödt rágalmaikkal lényegében találkoznak a reakció és az imperializmus erőivel. Amit nem tudtak elérni az imperialis­ták, — a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozga­lom sorainak bomlasztását a marxizmus—leninizmus nagy ta­nításainak a kommunizmus szov­jetunióbeli építésének a befeketí- tését — azt próbálják most meg­tenni a kínai vezetők. Az impe­rialisták most elégedetten dör- zsölgethetik a kezüket, hiszen azt látják, hogy a szocializmus rágal­mazójának funkcióját azor a kí­I nai szakadárok vállalták maguk­ra, akik kommunistáknál?, marxistáknak—leninistáknak ne- | vezik magukat. Lehet-e ennél al- I jasabb módon elárulni nagy for­radalmi ügyünket? A kínai vezetők kalandorpoliti­kája különösképpen szembetűnő korunk oly létfontosságú kérdésé­ben, mint a háború és béke kér­dése. A kínai vezetők, akik fele­lőtlenül játszanak az embermil­liók sorsával, igyekeznek meg­akadályozni a népeknek a ter­monukleáris világháború veszélye ellen vívott harcát. Demagóg állí­tásaikkal, amelyek szerint „sz atombomba papírtigris” és „az imperialisták papírtigrisek”, a kí­nai propagandisták káros illúziók magvát hintik el és tompítják a T.é pék éberségét abban a harcban, amelyet oly álnok és veszélyes ellenséggel folytatnak, mint a je­lenkori imperializmus. Meg kell mondanunk, elvtár­sak, hogy a marxista—leninista pártok maximális türelmet és ön­fegyelmet tanúsítottak a Kí­nai Kommunista Párt veze­tősége iránt. A testvérpártok számos alkalom­mal fejtették ki a kínai vezetők­nek jelenlegi álláspontjuk elhi- bázottságát és veszélyes jellegét sok alkalommal javasolták a nyílt vita beszüntetését és az egység megszilárdítására irányuló konk­rét intézkedések meghozatalát. Annak ellenére, hogy a kínai saj­tó és rádió fékevesztett rágalom­hadjáratot folytatott a Szovjet­unió Kommunista Pártja és a többi marxista—leninista párt el­len, mi hosszú időn keresztül tartózkodtunk attól, hogy nyil­vános választ adjunk a szakadá- roknak, mert abban reményked­tünk, hogy hallgatnak a nemzet­közi kommunista mozgalomra és visszatérnek a helyes útra. Ez sajnos nem következett be. A kínai vezetők az utóbbi idő­ben még inkább fokozták szaka­dár aknamunkájukat. A Kínai Kommunista Párt vezetői, ami­kor így jártak el, szemmel látha­tóan különleges célokat követ­nek: rá akarják kényszeríteni a testvérpártokra antileninista, ka­landor irányvonalukat, létre akarják hozni saját hegemóniá­jukat a nemzetközi kommunista mozgalomban. Mit mondhatunk az ilyen ab­szurd igények láttán? Csupán egyet: a kínai vezetőknek azok a görcsös erőfeszítései, ame­lyekkel alá akarják rendelni maguknak a kommunista mozgalmat, szégyenteljes ku­darccal végződnek. Elvtársak! Nagyszerű korban élünk — olyan mélyenszántó forradal­mi változások mennek végbe, amelyek gyökeresen átalakít­ják az egész föld arculatát. A kapitalizmus a végét járja. Le­omlanak a népek gyarmati bör­tönének maradványai. Az új tár­sadalmi rend évről évre mind szilárdabban és nagyobb terüle­ten veti meg lábát bolygónkon, mind több ország és nép sorako­zik fel a szocializmus zászlaja alatt. Nincsen olyan erő a földön, amely megállíthatná a szo­cializmus felé feltartóztatha­tatlanul haladó népeket. Elvtársak! Örömmel hangsú­lyozzuk ismét, hogy a Szovjet­unió és Magyarország korunk­nak, a békéért és a társadalmi haladásért vívott harcnak vala­mennyi nagyfontosságú kérdésé­ben közösen veszi fel a küzdelmet a nemzetközi po'ondon. Népeink nagy sikereket értek el a szo­cializmus és a kommunizmus épí. t ősében. A szocializmus sikerei pedig döntő tényezőt jelentenek a világ forradalmi átalakításában annak az új igazságos társadal­mi rendnek a létrehozásában, amely megállíthatatlanul terjed egész bolygónkon. Ez új energiát kölcsönöz nekünk az emberiség boldog jövőjéért vívott közös harcunkban. — Fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét N. Sz. Hruscsov.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents