Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-28 / 98. szám
TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAŐ 3 flöl. április 2^. ÁDI VASÄ II„ „ a MÁVAUT Mi mást tehetnének? Az étterem Gyula bábszakkörvezető és tárna a laiwgaiu állomás irá- ilyenkor kávéházra emlékeztet, sai hetvenegynéhány gyereket nyából ér be a községbe, legelébb Kissé múlt századvégi ízű, de szórakoztatnak Hüvelyk Matyi egy furcsa felirat és egy szép csendes, tökéletesen kulturált a kalandjaival. Fergeteges nevetés, szobor fogadja. A felirat a ka- környezet épp úgy, mint a han- óriási izgalom, kétségtelen siker, csatojás kelési idejének fontos- gúlát. ;A községben van még két, renságára hívja fel a figyelmet, a __ gs később? __ érdeklődünk ■dezvények céljaira annyiras zép leányalak pedig ott áll a az étterem vezetőjétől. __ Akkor * amennyire alkalmas helyiség: a Ct űoVi on rri „fari Irin «-»oylrAnnlro eTorf . . , ., „ óGlírsArfTrá« no o r7nmórí/>rttrór lrnl+lirsincsen hiba? Cipőgyár és a Zománcgyár kulturH Délután hat órakor kezdő- terme' 0ttíártunk ideíén mind— Deiutan hat orakor kezdő- kettő üres volt> a Zománcgyárén tábla hirdeti, hogy azt csak az üzem dolgozói és hozzátartozóik látogathatják. A filmszínház — Velük szinte sosincs baj. rendszeresen játszik, de a kuiturdik a zene, — mondja — és természetesen a tánc. — A fiatalok? Széchenyi-téri kis parkocska szegletében. Bonyhád, 1964. április 26., vasárnap reggel. A tábla és a szobor környékén' egyaránt nagy a mozgás. Népviseletbe öltözött lányok csoportja ring végig az utcán, mögöttük nem is kis létszámban a gyermekeik Leginkább azokkal a vendégek- 'élet igazi centruma vitathatat- szereplésére kíváncsi szülők. A kel, és ezek sajnos felnőttek,' tanul és nevéhez illően a mű- Kulturális Seregszemle résztvé- akík máshol már „megtöltekez- jvelődési -ház. A huszonnyolc vői adnak műsort a járási műve- tek” és itt akarják folytatni. . számból álló délelőtti műsorban lődési házban, nem is akármeny- ’ szerepel énekkar, tánccsoport, nyien. A szikrázó napfényben A iiíhpliiiiói!r»,,altad né- táncdal, kamarakórus és szavalat, még az udvar is tarkállik a jele- ' ™ ^lOIICKCZCSrC hány je_ Két óra felé ürül ki a nagytenésükre várakozóktól. hetőség. Valamennyi italbolt rem> h°gy négyre^ már ismét Száz métert sem kell tovább irigylésre méltó forgalmat bonyo- megteljen. Szülők és érdeklődők mennie a bonyhádiak vasárnapi bt le, semmilyen jel nem vall jönnek, hogy végighallgassak a időtöltését tudakolni akarónak és arra> hogy elsősorban gyümölcs- l1-,sz• Altalanos Iskola Irodalmi rövidesen kialakul benne a véle- tévékből. A művelődési házzal Színpadának műsorát, mény, hogy ez az időtöltés alig- szemben lévő, cégtábla nélküli — Mi a program estére? — hanem korosztályok és nemek ajtóról csak a ki-beáramló for- kérdezzük Major Mátyás igazgaszerint tagozódik. Légreszkettető g;dom árulja el jellegét. Negyed- tót. kongással szólal meg a főtéri osztályú italbolt, negyedosztályú _ . i. , . templom harangja és egy pompá- arakkal es késő délután felé ma- bizonyosan telt ház zatos virágköntösbe burkolózott 6asabb osztályba sorolhatónak le“- Műsoros magnoliafa" mellett másirányú már aligha nevezhető hangulatú anunK- moz-gás is megindul. A templom- közönséggel. Az utcán négy ka- ba készülőké. Majdnem mind Patos férfi igyekszik megbirkózni idősebbek, többségük sötétruhás a, részükre érezhetően hullámosasszony. sá vált talajjal. divatbemutatót A tízezer lakosú nafyklöz'' csak autóbuszjárat köti össze a világgal, így a megyeszékhellyel Idősebbek, de immár férfiak, — Jóska! Otthon van-e még is. Az esti nyolc órát már nem ülnek a Béke-étteremben is. Ki- valami innivalód? várhatjuk meg. Nem várhatják a lenékor nyílnak az ajtók. Délelőtt . napfényes utcákon hármasávalmajdnem kizárólag csak hűsítő A ValaSzt nem hallani> de bl' négyesével, de természetesen ital fogy, ilyenkor kezdik edző- zonyára van, mert egyakarattal párosával épp úgy, sétáló diákok játszmáikat a helyi sakkcsapat elkísérik egymást Jóskáék felé. és diáklányok sem. Az a nemzedék tagjai. A bélyeggyűjtők ma hiá- A kocsmával ellentétes belsőt és amelynek valahová tartósabban nyoznak, ők az utca másik olda- kó^önségTt muta a két cukrász- loülni nincs kedve (vagy talán -Ián, a Lsnin-út 1. számú házban , g t . Uta a Ket cukrász pénze) és vasárnapi időtöltésül a tartanak köri ülést. A kártyázok da-j-SzPresszo. A hangulatos ki-\ sétát választja. A ^kollégiumok a szép (Szekszárdon mennyire S?bbík eS - - csakugya" .kedves I fegyelme zárt, mefFStái hiányzó!), nagy étterem belső ré- 1 szét foglalják el. Nem'valamiféle , hazárdjátékokra kell gondolni, hanem a sokiskolájú község tanáraira, tanítóira, tanácsi akik romi, esetleg már-már nemKétszázezer láda készül Görögországnak zárt, meghatározott „Kedves". Feketekávé illata száll, I ideig tart a kimenő. fogy a sütemény és az utcákon Az autóbuszáiiomásnál búcsútölcsérrel a kézben sétálók szá- zunk Bonyhádtól. A váróteremmából • ítélve, fogy a fagylalt is. ben négy fiatalember kártyázik. anácsi dolgozókra, / Bonyhád / esi. de „í ss mar-mar nem-« Ji. Bonyhádnak van színháza. Kiigazi” szinTTazj erről a . legfiatalabb nemzedékkel aligha zetivé váló kártyajátékunk, . az lehetne vitatkozni. A százszemé- ulti mellett mulatják az időt. lyes főtéri kis teremben Stekly Mellettük a pádon ott hever a diáksapka. (ordas) Kétszázezer gyümölcstároló ládát szállítanak ebben az évben Görögországba a Bálaszéki Kádár- és Fatömegcikk Ktsz-ből. A szövetkezet tervének jelentős részét jelenti ez a megrendelés. Metz Jánosné és Gyuronovics Sándor ládaelemeket kötöznek a képen. (Túri Mária felvétele.) közmegelégedésre végezni e munkát. Mindenesetre nagy lépést jelentett előre e téren is a társadalmasítás. Létrehoztak egy bizottságot, amelynek az elnöke például bírósági dolgozó, tagjai pedig a legkülönbözőbb területekről tevődnek össze. A lakásügyekben teljes joggal dönt ez a bizottság, tehát nemcsak javaslatot tesz, hanem ennek a hatáskörébe tartozik a teljesjogú döntés. A társadalmasítás olyan nagymértékben előrehaladott a városban, hogy már nem is csak a tanácstagság kapcsolódik bele közvetlenül a közigazgatási és különféle állami ügyek intézésébe. A szabálysértéseknél például egyaránt található tanácstag, és nem tanácstag, ugyanez a helyzet a lakásügyi bizottságnál. Régebben még a tanácstagság szerepe sem igen volt több annál, mint hogy véleményt mondott az üléseken, s megszavazta a javaslatokat. Ma már arról beszélhetünk, hogy a feladatok végrehajtásába is mind szélesebb körű társadalmi erők kapcsolódnak be. Sőt, itt nem is csak kisebb és rö- videbb ideig tartó tevékenységről van szó, hanem már az állandó, nagyobb munkát, energiát igénylő feladatok megoldásánál is a társadalmasításon van a hangsúly. A felsoroltakon kívül ezt igazolja egyebek közt, hogy Szek- szárd városban társadat másították több tekintetben az öregek sorsával való törődést. A városban nagyon sok öreg eltartási szerződést kötött. Nemrégiben társadalmi bizottság vizsgálta városszerte az ilyen öregek helyzetét, s a jövőben erre sor kerül minden negyedévben. Vagy például társadalmi aktívákra bízták a köztisztasági körülmények felülvizsgálatát az egész város területén. Mindezek után felvetődik a kérdés: „Vajon már a tetőponton vagyunk, ez a legtöbb, amit tehetünk a városban a társadalmasítás terén?” A kérdést fel is tettük Péterfi Kálmánnak, a városi tanács igazgatási osztályvezetőjének. — A társadalmasítás! elgondolásokból már sokat megvalósítottunk — hangzott a válasz —, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy sok még a lehetőség, tehát a tennivaló is. Ezek az eredmények tulajdonképpen csak a kezdetet jelentik. Arról meggyőztek bennünket, hogy többre megyünk, ha széles társadalmi alapokra helyezzük az állami tevékenységet, ezért a jövőben további ilyen jellegű intézkedésekre kerül majd sor. Nos, a határok tehát tovább mosódnak majd a hivatali és a társadalmi élet között. BODA FERENC UŐcwaQMLlk a kmtÍLZ Készülődés a virágos ünnepekre — Két szakaszban 150 ezer tő virág —■ Újabb 200 tő rózsa Van egy ember a városJ--------------—---------------- ban, egyik e a legkorábban kelőknek. Alig virrad, már kerékpárral köröz a városban és haragszik. Pedig ami a foglalkozását illeti az még csak véletlenül sincs összefüggésben bármilyen emberi haraggal. Mert Pálmai Ferenc, akiről eddig beszéltünk, kertész. A város főkertésze. Ezekben a napokban lép át a tizenhatodik esztendőbe, ám a kertészkedés jubileumát senki sem ünnepli, még ő maga sem. Teszi a dolgát, ahogy jön sorban. — Mi mást is tehetnék. A munka sok, az erő nem nagy, s a mintegy hatvanezer négyzetméternyi parkot ünnepléssel, vagy anélkül, szóval mindenként el kell látni. A négyholdas városi kertészetben beszélgetünk. A parcellákon asszonyok, lányok dolgoznak, pa- lántálják a virágokat, amelyekből városunk díszei növekednek majd. Az üvegházakban cserepes virágok sorakoznak. — Ezeket a tavaszi virágos ünnepekre készítjük. Jön az anyák napja, ballagás, a pedagógusnap, a vizsgák — mindhez szükséges a virág. — Hogy állnak készlettel? — Virágüzletünk évente körülbelül 8000 tő cserepes virágot ad el. Ezeknek többsége névnapokon, jubileumokon, s úgynevezett virágos ünnepeken találja meg a gazdáját. Ezért is készülünk a nagyobb ünnepekre. Az előbb csak kapásból felsorolt napokra 600 tő hortenziát és ezer cserép angol muskátlit tartalékoltunk. S aztán ami kell még, az is kikerül kertészetünkből. | A kertész és a kertészet munkája tulajdonképpen nem is ezen a területen bonyolódik le. A nagyobb, a több, a városban zajlik. A tizenhat tagú parkfenntartó brigád az első tavaszi naptól kezdődően kinn dolgozik. Fát ültet, élősövényt készít, virágágyakat épít, rózsát és más virágokat telepít. — Évenként kétszer adunk friss, töves virágot a városnak. A tavaszi flórában 30 ezer tő árvácskát és gombocskát ültetünk el a parkokban, a nyáriban pedig körülbelül 120 ezer tő virágot. A tulipánok már kinn díszelegnek, nagyon szépek, kedves színfoltjai a városnak. — Igen, igen — így a kertész — s kedvelt vadászterülete a virágtolvajoknak a tulipános ágyás. Ma reggelre is — április 23-ról van szó — 60 tő tulipánnak kelt lába a múzeum elől. | Finoman fogalmaz a ^kerpedig valójában indulat feszíti a szavait. S ez érthető. Különösen akkor, ha hozzátesszük, hogy azok a névtelen garázdák, akik letépik a tulipánt, nem kímélik az állandó jellegű parkokat, rózsatöveket sem. Csak egy példa: a Patyolat üzletétől a Bőrdíszműig 400 tő rózsát ültettek ki a kertészek. Szükség lenne még kétszázra, de a főkertész azt mondja: akár ki se ültessék. Vagy kitapossák, vagy elviszik. S mondjon valaki olyan embert, aki nem dühös, ha látja, hogy munkájának kevés a foganatja. Hogyan legyen több? Pálmai Ferenc ad tanácsot, de azt mondja: ha az ő szavait mondjuk, akkor „haza beszélünk”. Mondjuk ezért a miénket. Vagyis: az egész város fogjon össze a parkrombolók, a virágtolvajok ellen. Nem nagy területet kell védeni, mindenkinek csak 3 négyzetmétert. Ez ugye nem sok. Viszont, ha védjük akkor szépül a város. S azt hisszük ebben az egész ügyben ez a legfontosabb. sz. i. Éljen és erősödjék a szocialista országok népeinek testvéri barátsága!
