Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-28 / 98. szám
4 TOLNA MEGYEI NfiPOJSAS 1964. április 28< Visszaigazolva XII. 31-re Sűrűn gépelt listát mutattak a Tanácsi Építőipari Vállalatnál, a vá.Lalat ez évi, tervezett gépbeszerzéseinek, megrendeléseinek, jegyzékét. Átfutottam a listát és megjegyeztem: No, ezekből a gépekből az idén nem sok haszna lesz a vállalatnak, hiszen — egy-két kivételtől eltekintve — csaknem valamennyinél december 31-e szerepel szállítási határidőként, tehát csalc a jövő évb éjt lehel őket munkába állítani. —■ Azért azokat a határidőket nem kell olyan komolyan venni. — fnondja László elvtárs, az igazgató —, lesz a gépek közt jónéhany. amit még a nyár elején megkapunk, egyiket-másikpl már meg is ígérték, hogy előbb szállítják. Felvetődik a kérdés: Ha előbb tudják szállítani, miért nem rögzítették ezt írásban? Miért nem igazolták vissza a rendelést, mondjuk június harmincadikára, vagy augusztus tizedikére? És jaján nem is kellene szóvá tenni az ügyet, ha ritka, egyedi jelenség volna. Azonban az épitőváUalat esete nem egyedülálló. A múlt év végén hasonló listát láttam a Tejipari Vállalatnál, olt is- a gépi megrendelések túlnyomó többségét az év végére igazolták vissza (a legtöbbet decemberben is szállították le). Hasonló a helyzet más üzemeknél is. >, A gépgyáraknak éves tervük van. Az éves tervet tehát teljesítik. ha december 31-ig leszállítják a termelési tervben szereplő gépeket. December 31-ig tehát mindenképpen kötelezettséget kell válla’ni a gépek szállítására. Ha előbb készen lesznek a gépek? — Abból, ha határidő előtt szállítanak, baj nem lehet. De mi történik, akkor, ha a rendelést szeptemberi, vagy júniusi szállításra igazolják vissza és egy-két hetet, vagy hónapot késnek? — Kötbért kell fizetniük. Úgy látszik tehát, hogy a kialakult „módszer" — minél későbbre. lehetőleg az év végére vállalni a szállítási kötelezettséget — előnyös a gépgyárnak. Ez azonban csak a látszat. A laza tervezés. a gépek zömének december 31-ére való vállalása egyenesen ösztönöz a szervezetlenségre, azt is lehetne mondani, hogy „megtervezik’' az évvégi hajrát, aminek a következménye a kapkodás. túlórázás, költségtöbblet. De még nagyobb a kára a megrendelőnek és a népgazdaságnak. A vállalatok termelési terveinek kidolgozásánál már figyelembe veszik a beruházási — főleg a gépi beruházási — terveket. azaz, a termelési, termelékenységi. önköltségi mutatóknál számítanak a tervezett beruházások várható gazdasági hatására is. Az üzemeknek tehát év közben, vagy az év első felében kell a gépek nagyobbik része, hogy azok minél előbb beléphessenek a termelésbe. Ha az év végén kapják meg azokat, akkor csak a következő esztendőben Irtiet kzrffttífáril munkájukra. És ha mégis, a december .11-i határidő előtt kapják meg. gyakran előfordul, hogy nen^.tudják üzembe helyezni, hiszen sok esetben nem egyszerűen csak munkába állításra van szükség, hanem beépítésre, felszerelésre is. ezt pedig — mivel a visszaigazolt szállítási határidő december vége —, nem tervezhették meg. így előfordulhat — és elő is fordult nem egy esetben —. hogy a korábban leszállítóit gép hónapokig áll tétlenül. (J) Megjegyzés: Az illendőséghez A bonyhád—istvánmajori termelőszövetkezet tavaly eleget tett a MÉK kérésének és ezer mázsa szalmát adott el az iparinak. Ennek viszonzásául 200 mázsa nitrogén műtrágyát ígértek a gazdaságnak. A szövetkezet vezetői úgy tudják, az ígért ipari szalmáért járó nitrogén műtrágyát még nem kapták meg. Ezzel kapcsolatban a MÉK-nél a következőket mondották: még március elején értesítették a közös gazdaságot, hogy a műtrágya rendelkezésükre áll és az AGROKER-től azt elszállíthatják. Esetleges kifogásaikkal is forduljanak az AGROKER-hez. Az AGROKER-nél a következőket mondották: az istvánmajori termelőszövetkezet már eddig is jóval több nitrogén műtrágyát kapott, mint amennyi az első félévre jár. A szövetkezet vezetőinek tehát egyetlen szava sem lehet. A dolog azonban még sem elég világos, mert miután a közös gazdaság annak idején szívességet tett, valamilyen úton, módon és valakinek mégis csak illene közölni a tsz-vezetői vei, hogy ebben az ügyben mi a valóságos helyzet. Gyerekek ismerkednek a KRESZ-szel Nagyfokú érdeklődéstől átfútöti gyermekszemek csillognak felénk, s a kérdések nyomán jelentkező kezek „erdeje" nyúlik a magasba. — Ha nincs járda, az úttesten hol közlekedünk? hangzik a kérdés. És mindjárt hallatszik is a szakszerű válasz: — Lakott területen az úttest menetirány szerinti jobboldalának egyméteres sávjában, külterületen pedig a baloldali rész egyméteres sávjában. De hasonló, a KRESZ-nek megfelelő helyes választ kap a kérdező, Szabó László rendőr alhadnagy — maga is pedagógus — a gyerekektől a többi kérdésre is. S most végre mondjuk el, miről is van szó. A közlekedésrendészet és a szekszárdi I.-es számú általános iskola úttörővezetői néhány hete egy közlekedési úttörő rajt hozlak létre. Ennek keretében a gyerekek megismerkednek a közlekedési szabályokkal. A gyerekek aktivitása és tudása felnőtteknek is becsületére válna. Természetesen itt is érvényesül a ..munka szerinti elosztás” elve. Most például az elméleti foglalkozás legjobbjai gépkocsikiránduláson vesznek részt, hogy a gyakorlatban is lássák, elsajátítsák azt, amit a foglalkozáson oly szépen elmondottak. A többiek gyalogséta keretében teszik ugyanezt, azzal az elhatározással, hogy a következő foglalkozáson jobban szerepelnek, s akkor ők autóznak majd. Csak örömmel üdvözölhetjük a kezdeményezést. Különösen, ha tudjuk, hogy az elmúlt évi baleseti statisztika szerint két halálos és 16 könnyű és súlyos gyermeksérülés adódott a megyében közlekedési balesetből. H. A fiú azonban erre már nem felelt. Az anya megértette, hiába fag- gatódzik. — Gyerek az még, fiam — mondta aztán. — Akárcsak te! Nem tudom, mit szólnának a szülei, ha meglátnák, hogy karonfogva jár két ilyen... kamasz!? Ágyazni kezdett, kinyitotta az ablakot, hogy kiszellőztessen. A fiú eloltotta a cigarettát, de még nem mozdult. Az anya ránézett várakozón, de csak a hideg pil- la.nású szemek feleltek kifürkészhetetlenül. — Feküdj le. későn van — mondta az anya. A fiú felállt, még maradt néhány másodpercig, aztán kifelé indult. — Csókolom — mondta az ajtóban, s kémlelő, gyanakvó tekintetével búcsúzott az anyjától. A gyári kürtök elfújták a tíz órát, mire a férje megérkezett. Előbb kezet mosott, csak aztán jött be üdvözölni öt, de akkor sem mondott semmit. — Hol voltál? — A mamáéknál. Remekül tudtam dolgozni, ma megrajzoltam az ötletet, holnap be is adom az újítási irodán. Megjegyzés nélkül hagyta férje szavait, kiment a konyhát», megmelegítette a rakott krumplit. Férje szótlanul evett. Nem bírta már elviselni a körülötte lévők némaságát, ingerülten közölte: — Panaszkodott Andi tanítónője. baj van a gyerekkel! — Micsoda? — Romlottak a feleletei. Hogy biztosan nem foglalkozunk vete eleget. — Eleget?! — A férfi kesernyésen felnevetett. — Keveset se! Mert minden pillanatban a másikat lessük! Hogy a gondolatait is kitaláljuk! — Ne légy igazságtalan: azért nem kellene neked is elhanyagolnod Andit! Mondta is Ingusa- né. külön kérjelek meg erre. Radován nem felelt. Kiment a fürdőszobába mosdani. aztán lefeküdt. percek alatt elnyomta az álom. Az asszony nem tudott elaludni. Úgy érezte, apránként el- fow'r a levegő, vastag falakat rak köréje az idegenség. Áthatolhatatlan falat, mely elzárja azoktól, akik pedig itt élnek mellette, s ő nem bírja lerontani, hiába ostromolja. A fiú születésnapjának megünneplésére készült a család. Az asszony férjével együtt ment haza a gyárból. A vacsora elkészítése után Radován elsétált fiáért a napközibe. — Csókolom apu! Csókolom! — rohant hozzá a gyerek. — Gézu otthon van már? — Hiszen fél hatig dolgozik — mondta Radován. — Majd úgy hat körül... A gyerek megfogta apja kezét, próbált vele egyszerre lépni. — Édesapa, tudod, milyen ajándékot vettem a bátyónak? — kérdezte a gyerek, láthatóan nehezen sikerült eddig is magában tartania a titkot. — Te külön ajándékot vettél neki? — kérdezte a férfi megjátszott komolysággal, de belül elégedetten. , — Vettem bizony! — És miből ... ha szabad kérdeznem’ — Hát. . . abból, amit az ötösökért káptam! — No, az újabban ritkán kerül be az ellenőrző könyvecskédbe! — De még volt, amit nem tettem be a takarékkönyvbe, abból- Majd megmutatom, jó? Otthon Andi első dolga volt, hogy apját tanszeres-játékos polcához vezesse, s limlomjai közül előhalászott egv hatalmas, csont- nyelű. rozsdamentes pengéjű zsebkést. Radován tenyerén maga elé emelve nézegette, majd kinyitotta. marokra fogta. — Hűha! Valóságos tőr! Ezzel egy disznót le lehet szúrni!... Miért vettél neki ekkorát? — Mert mondta egyszer az én bicsakomra, tetszik neki. Csak nagyobb lehetne, azért. GEEGELY MIHÁLY: IDEGENEK — Mennyiért vetted? A kisfiú cinkos mosollyal felsandított rá. — De megmondhatom? Nem fogsz megszidni érte? — Azt majd meglátjuk! — Negyvenkettőért. Radován füttyentett. — Most már csak az a fontos, hogy örüljön is neki! — Halálbizi, hogy örülni fog!... De miért nem jön már. hal elmúlt! Hétkor Radován megjegyezte: — Ugylátszik, nélküle kell megennünk az ünnepi vacsorát! — Pedig túrós pitét is sütött édesanya — mondta pityergőre görbülő szájjal Andi. — Reggel direkt megkértem, hogy munka után jöjjön haza — mondta letörten az asszony, — Lehet, hogy elfeledte? — Nem említetted, miért jöjjön haza’ — Nem ... Meglepetésnek szántam ezt az estét. Radován bosszúsan nevetett. — Hát a meglepetés alaposan sikerült! Nyolckor az asszony le akarta fektetni Andit, de az nem volt hajlandó ágyba bújni addig, míg az ajándékot személyesen át nem adja. Az étel kezdett megmeredni a sütőben. — Mondhatom, ez a fiú alaposan próbára teszi az idegeinket! — állapította meg a férfi. — Csak azt tudnám, miféle elvek szerint nevelték ezt eddig! — Ugyan, hát egyáltalán lehetett szó nevelési elvekről az ő apjánál!?... Szegény, nem tehet róla — védte az anya. Fél kilenckor érkezett meg Géza. Radován nyitott neki ajtót, fogadta köszönését, de szokásától eltérően most nem nyújtott kezet, maga előtt betessékelte a szobába. Ott állt a díszesen megterített asztalnál az anya és Andi; nehez- telően nézték. A fiú meglepődve látta a terítéket, anyja s öccse ünnepi öltözetét, az asztalon a virágot. E pillanatban értette meg, miért kérte reggel anyja, hogy időben jöjjön haza. Elrestellte magát, mégsem kért bocsánatot. — Csókolom! — Szenvtelen csókjával üdvözölte anyját, majd öcs- csét. — Szia, Öcsi! — Szia! Hát hol csavarogtál, mi meg rád vártunk! — Andi már nevetett, láthatóan mindent megbocsátott neki. Aztán előrelépve meghajtotta magát, és elszavalt egy köszöntő verset. Megcsókolta bátyját, zsebéből elővette a bicskát. A fiú rögtön kinyitotta, kézbe fogta, próbálgatta. — Tetszik? — nógatta Andi. — Nagyon tetszik! — mondta a fiú és elmosolyodott; kimutatta ritkás. apró fogait. — Csuda príma bicsak! — Lehajolt becséhez. megölelte. — Koszi, öcsi! Rendes vagy! — De igazán tetszik neked? 'Jó ajándékot választottam? — kérdezgette Andi, nem tudott betelni az elismeréssel. — A legjobbat! Mindig ilyet szerettem volna! — mondta a fiú. Végre szóhoz juthattak a szülők is. Az asszony sok szerencsét, jó egészséget kívánt a fiúnak tizennyolcadik születésnapján, majd egy ízléses csomagot adott át neki, az apa egy kisebbet, A fiú kibontotta őket: fehér puplin ing volt a nagyobbikban, a másikban nyakkendő. — Köszönöm — mondta, kissé meghajolt anyja s apja felé. Aztán átment a szobi iába. fölvette az inget, nyakkendőt. Láthatóan tetszett neki mindkettő, de örömét elleplezte. Az anya még várt valami kis köszönetét, az örömnek egy apró kifejezését. De hogy ez is, az i9 elmaradt, asztalhoz ültette a családot, és behozta a vacsorát. — Édesapa, tegyél fel egy lemezt! — kérte apját Andi. Mit? — Ami Gézunak tetszik .. . NOj válassz! A fiú éhesen falatozott, teli szájjal morgott. — Nekem mindegy. — Akkor tedd fel a Bolerót. A fiú eleinte késsel szeletelte a kirántott húst, de aztán mintha nem fogna, elővette új zsebkését, a szalvétában megtörölte, s azzal evett. Néha maga elé tartva nézegette. — Klassz, mi? — kérdezte elégedetten Andi. — Irtó jó! — mondta a fiú, átnyúlt becséhez, szeretete jeléül összekócolta. — Egyedül választottam ám! — És a pénzt? — kérdezte halkan a fiú- — Azt honnan szerezted? — Ötösökért kaptam. A fiú még nagyobbra nyitva szemét, öccsére mosolygott. Mindig merev lárvaarcát valószínűt- lenül meglágyította a mosoly. Valósággal megszépítette, egy másik fiatalembert varázsolt a szülők elé. akik kétkedve fedezték fel benne, hogy ilyen is tud lenni, hogy talán ilyen is lehetne mindig. * Munka után az Arany Csillag presszójában ültek, bort ittak, palackozott tokaji hárslevelűt, három és féldecit. — Mesélj nekem — mondta a lány. — Miről meséljek? — kérdezte a fiú. — Magadról — Mit mesélnék? — Érdekes lehetett az életed! •— Az — mondta a fiú, hangja szomorúan hangzott. Arca mozdulatlan maradt, szeme változatlanul csüngött a leányon. Az néha egészen közel hajolt hozzá, s egyenesen a szemébe nézett, mindig csak az egyikbe, mint valami miniatűr tükörbe, mintha magát nézné benne. — Meséld el a legszebb emlékedet. — Fejét kissé oldalra billentve megigazgatta egy rakoncátlan tincsét. A fiú gondolkodott. — Olyan nincs. — Az lehetetlen! Minden embernek vannak boldog pillanataié — Lehet. Most nem jut eszembe semmi. A lány meglepetten vizsgálta a fiú mozdulatlan arcát. Ezt nera szerette benne: a zárkózott, álarc- szerű arcot, amely mintha üres, kiégett lelket takarna. Pedig érezte, a fiú nem üreslelkű. Már a moziban is érezte, amikor először megcsókolta és azt mondta neki: de jó, hogy szerethettél;! Annyi minden benne volt abban a hangsúlyban, akárcsak furcsa szemében, abban is benne sejtette magányos, szomorú életét. De az arca olykor nyugtalanná tette. Megmagyarázhatatlan állapot volt az, ami jelenlétében egy idő után eluralkodott rajta, valami érthetetlen kényszerérzet, hogy elfusson tőle. Ezt is csak ebben a percben fogalmazta meg így, miközben a fiú merev arcában kutatott. — Az én életemben sok szép emlék van — kezdte mesélni a lány, közelebb hajolt a fiúhoz. — Az egyiket elmondom, jó?1 ... Még kicsike voltam, már nem nagyon hittem a karácsonyi mesében, hallottam, hogy a szülők hoznak mindent, és azon a karácsonyon megfigyeltem, mi történik körülöttem. És akkor megtudtam, hogy csakugyan mindent a mama meg a papa hoz; a fenyőfát, az alvóbabát, a hintalovat. .{ (Folytatjuk#
