Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-26 / 97. szám

TOLNA MEGYEI NF.PP.I8AG 1C 14. április 2(1. ft Megkezdődött a megye munkásmozgalmi emlékeinek felkutatása A közelmúltban megkezdődött a megye munkásmozgalmi hagyo­mányainak gyűjtése. Ennek kap­csán felkerestük a megyei párt- bizottság archívumának vezető­jét és néhány kérdésre választ kértünk. — Mikor kezdődött meg a munkásmozgalmi hagyományok gyűjtése, van-e már eredmény amiről tájékoztathatjuk ol­vasóinkat? — töveken át sok munkát igé­nyelt a megye munkásmozgalmi mártírjaira vonatkozó adatok összegyűjtése. Sikerült — főleg levéltári kutatások eredménye­ként — a Tanácsköztársaság Tol­na megyei eseményeire is fényt deríteni, feldolgozni. Ez még az idén kiadásra is kerül. Sok érde­kes. de még fel nem dolgozott adat áll rendelkezésünkre, ame­lyele az 1945 utáni történelem feldolgozását könnyítik majd meg. De mindjárt megjegyzem, hogy igen hiányosak a forrásmunkáink 1944. nyarától 1945. októberéig. Itt feltétlenül további kutatások­ra lesz szükség. így például meg­jelent Szekszárdon 1945-ben új­ság, de egyetlen példányunk sincs belőle. Nincs kénünk arról sem, ho­gyan alakultak meg a pártszer­vezetek 1944-ben, 1945-ben. Nem igen van adat arra sem, hogy kik voltak ezeknek a pártszervezetek­nek a tagjai, kik voltak az első titkárok, kik voltak a vezetőség tagjai. Jó lenne sokkal többet tudni arról, hogyan dolgoztak a megyénkben a nemzeti bizottsá­gok. hogyán tevékenykedtek az akkor megalakuló földművesszö­vetkeztek. (Kik alapították e szö­vetkezeteket?) Arról sincs ele­gendő forrásmunkánk, hogy az üzemi bizottságok hogyan tevé­kenykedtek 1944—45-ben. — Van-c kellő forrásanyag a megye tulajdonviszonyainak megváltozásáról? — Ami a tulajdonviszonyok megváltozását illeti, van megyei összefoglaló adatunk. Ismerjük az egyes üzemekre vonatkozó ada­tokat. Néhány esetben tudjuk, hogy kik voltak az államosítás lebonyolítói, de arról, hogyan tör­tént áz állami tulajdonba vétel, hogyan készítették ezt elő a pártszervezetek és az üzemi bi­zottságok. hogyan reagáltak erre a forradalmi akcióra az államo­sítás Pillanatában a munkások és a tőkések,— erről alig van rész­letekig menő anyagunk. A mezőgazdaságban forradal­mat jelentett a felszabadulás után a földosztás. Jó lenne, ha idevonatkozólag is több adatunk lenne. Nincs elegendő anyagunk a megye első termelőszövetkezetei­ről sem, amelyek 1948-ban 1949- ben alakultak. Hiányzanak azok az okmányok, dokumentumok, i amelyek hű képet adnának az első szocialista gazdaságok mű­ködéséről. Kik és hányán alakí­tottak egy-egy szövetkezetei, kik voltak az első vezetőség tágjai, kik voltak az elnökök, kik voltak az első párttitkárok? — mind mind érdekes adalék lenne majd megyénk forradalmi átalakulásá­nak megírásához. Igen érdekes adatokat kaphatnánk azoktól, akik az első termelőszövetkeze­teket szervezték. Amint látható, munkánk még r legelejénél tart: az anyagok gyűjtésénél. Legkevesebb forrás­munkával azonban a Horthy-éra idejéből rendelkezünk. Tudjuk, hogy Ozorán és Szekszárdon. Pakson és Tamásiban működött illegális pártszervezet, de ezt kellő dokumentumok hiányában bizonyítottnak nem tekinthetjük. Jó lenne adat az illegális tevé­kenységről is. — Hogyan lehetne elősegí­teni az archívum munkájút? — Mindenekelőtt az lenne a legnagyobb segítség, ha mind­azok, akiknek birtokában levél, okmány, adat van, amely a mun­kásmozgalommal foglalkozik el­juttatnák számunkra. De ugyan­ilyen értékű segítséget jelentene, ha mindazok, akik részt vették a nagy átalakulásban megírnák visszaemlékezésüket. Még áz sem lenne baj. ha ezek a visszaemlé­kezések hiányosak, — munkán­kat ezzel is segítenék. — Vannak, akik a birtokuk­ban lévő iratokat, okmányokat, mint ereklyéket, őrzik. Ilyenkor mit tehet az archívum? — Ilyen esetben fényképfelvé­telt készítenénk az őrzött tár­gyakról. De hogy ezt megtehes- sük, tudnunk kell, hói találhatók ezek az értékes forrásmunkák. — Tudomásunk van arról, hogy a közelmúltban több ira­tot, tárgyat kapott az archívum magánszemélyektől. Tájékoztat­na bennünket erről? — Valóban, az elmúlt hetekben kaptunk néhány újságot, amit 1919-ben Szekszárdon adtak ki. Az ellenforradalom idején meg­jelent újságok néhány példányát is sikerült megszereznünk. Van néhány fénykép is az 1919-es eseményekről, amit magánszemé­lyek juttattak el hozzánk. Van egy visszaemlékezés a tolnai üze­mek egyik sztrájkjáról is. Ezen­kívül még kaptunk néhány ki­sebb nagyobb jelentőségű ok­mányt. A magánszemélyek adománya mellett természetesen számítunk a pártszervezetek, állami és tömegszervezetek támogatására is. S ha mindez megvalósul, akkor néhány év múlva megjelenhetnek megyénk munkásmozgalmáról tanulmányok, cikkek, interjúk és riportok is. Ahol nem lehet (SICCSCT vásárolni — Kérek egy szép falvédőt! Lehetőleg szarvas legyen rajta, vagy ha olyan nincs, holdfény és hattyúk! Earálságos mosoly: — Sajnos, ilyennel nem szol­gálhatok! — Akkor legalább egy kerámia- daxlit tessék adni, jó hosszú törzzsel! — Kerámiánk az van. de kutyaícrmájú sajnos nincsen! — Voltaképpen mit lehet kapni ebben a boltban? — Népművészeti tárgvakat. Fa- iaragvá y oka ti. kerámia-kancsó- kat, dísztálakat. szőtteseket, szinte az ország minden vidé­kéről. Elsősorban természetesen a Sárközből, de van itt sióaeár- di, beregi, karádi. hódmezővásár­helyi, palóc, hevesi, lakócsai, hü­velyi. 1 a’ocsai. baranyai és sza - mári is A megyeszékhely népművészeti és háziipari boltjában elsősor­ban az ízlés az uralkodó. Aki ide betér akarva sem vásárolhat giccset. pedig erre más állami üzletekben még módja van. A forga'om felét népművészeti tár­gyakból bonyolítják le. Egyre szélesebb körben. Ide járnak az új lakást berendezni szándéko­zók közül sokan, akik torontáli szőttest, vagy a kedvelt színes száda-függönyöket, kis étkezési térítőkét vásárolnak. Sűrűn jön­nek a külföldre készülők, hiszen a tőlünk nyugptra és keletre el­terülő államokban már régóta felfedezték a magyar népművé­szet értékét, minden innen szár­mazó darab kedves ajándék. Épp így megérkeznek, ha kevesebben is. a külföldi látogatók. A bolt természetesen üzleti vállalkozás része, de alig lehet kellően ér­tékelni ízlésgyarapító hatását. (O. I.) 10. Bumbera nem resteilte, hogy maga oktassa munkaköre tenni­valóira, hogy hogyan kell hibát­lanul. udvariasan a vendég ked­vében járva, ugyanakkor mégsem szolgaian viselkedni. Mikor a reggeli gyorsvonatról megérkeztek a vendégek, Bumbe­ra is kisietett a szálloda elé a két londinerrel, s az egyik taxi­val érkező vendéget maga szol­gálta ki. Elvette bőröndjét, cso­magját, szinte szertartásosan, las­sítva végezte mindezt, hogy Géza megfigyelhesse mozdulatait, sza­vait, hogy tőle sajátítsa el a je­lentéktelennek tetsző kis szolgá­latot is, ami azonban a vállalat hírneve szempontjából nem1 kö­zömbös. Bumbera lejátszotta a vendég­gel a szoba kiválasztását is, nem sajnálta a fáradságot, mert ez nem is az ő dolga lett volna, de védence betanítása érdekében szívesen vállalta. A fiúban a hála és tisztelet mellett új érzés kezdett éledezni az óriás iránt, a bizalom, az ifjú bizalma az idősebb, hozzá közel álló férfi iránt. Este fél hatkor ért véget a munkaideje. Mielőtt kilépett az épületből, megállt a szálloda be­járatában, végignézett a mozgal­mas utcán, aztán fütyörészve el­indult. Hatkor találkozott a lánnyal a Petőfi-mozi előtt. Nem ismerte még a mozi nézőterét, de nem is válogathatott volna a jegyek kö­zött, örült, hogy kaptak a leghát­só sorba. (Majd máskor előre megveszi, fogadta magában, úgyis jár a városban munkaidő alatt.) A gépház mellé szólt a jegyük, ha akarta volna, akkor sem vá­laszthatott volna jobb helyet. Japán film volt, a Kopár szi­get, egy parasztcsalád reményte­len küzdelme a földdel, a termé­szet vak elemeivel, a végzettel. A fiú megfogta a lány kezét, sokáig simogatta, aztán ajkához emelte, és végigcsókolta. Nagyon jólesett neki, hogy így cirógathatja a lányt. Érzett a lány karjában egy sza­badulni akaró erőtlen mozdula­tot, de nem engedte el. Aztán megcsókolta az arcát. — Olyan jó, hogy... szerethet­lek! — suttogta. A lány feléje fordult, a sötét­ben is látni akarta a fiú nagy sze­mét. Ez a szempár vonzotta leg­erősebben a lányt, ez fogta meg az első pillanatban is, úgy érezte, a fiú egész lénye benne sűrűsö­dik különös tekintetében. — Ezt csak úgy mondod — súg­ta vissza. — Ha másképpen is mondod, mint a többi. — Én mindig csak azt mondom, amit érzek. — Két tenyerébe fog­ta a lány fejét, magához fordítot­ta, és szájon csókolta. Ettől el akart menekülni a lány, de Géza nem engedte. Ismét meg­csókolta. s a lány ellenkezése meg­tört. — Olyan jó, hogy szerethet­lek! — ismételte a fiú, mert szá­mára valóban ez volt a nagy felt fedezés ebben a kapcsolatban, amit egy lány mellett sem érzett még. Igazában sohasem érezte, senki mellett. Mintha váratlanul egv eddig föl nem ismert gyötrő hiányérzetét elégítené ki. olvan hatással volt rá a lány közelsége, a tudat maga is. hogy hozzátarto­zik. * Az anya átöltözött, s főzéshez látott, hogy friss vacsorát kapjon a család. Tudta, hogy a rakott krumplit nagyon szereti Géza. Míg főtt a krumpli, bement a npovszobába. előszedte tanköny­veit. mert másnanrn, a heti kon­zultációra kellett készülnie. Befo­lyásos protektorok segítségével si­került elintéznie, hogv ne az esti tagozatra kelljen járnia, ami nani három-négy órát jelentett volna az iskolában a gyári munka után. A levelező tagozat előnve hnm hetenként csak egyszer kell be­számolnia. Elégedetlen volt magával, nem fogott az agya. Fáradtságával m-- "varázta. napi hivatali munVAi-- val. molv kimerítette: hosszú m"_ Szaki értekezlet a főnökinél " gyári technológusok tanácskozása; GERGELY MIHÁLY: IDEGENEK a részletes jegyzőkönyvet neki kel­lett vezetnie. Igaz, a jegyzőkönyv- vezetés már nem okozott gondot, hibátlanul értette a müsz.aki nyel­vet. ismerte a legtöbb gyártás­technológiai folyamatot. Mégis: hat órán át figyelni vitatkozó em­berekre, négyéves gyakorlat után sem könnyű feladat. Föltette Csajkovszkij d-moll zongoraversenyét, néhány percre elnyúlt a fotelban, szemét is le­hunyva átadta magát a zenének, míg azt nem érezte, hogy tagjai kellemesen zsibogni kezdenek. Ez nála a kioldódás jele volt, most örvendetesen korán beköszön tött. Még maradt egy ideig, aztán le­halkította a gépet, hogy csak nyugtató aláfestés maradjon a zene. Most már fogékonyabban bön­gészte végig a másnapi konzul­táció anyagát. öt óra elmúlt. Sietve felöltö­zött. leszaladt az iskolai napközi­be Andiért. — Jó, hogy találkozunk, már készültem magukhoz — mondta Ingusz Menyhértné. Hervadó, de még mindig érdekes, szép arca volt. Nagyon megpróbálta sze­gényt az élet, mintha férje majd négy évvel ezelőtti rejtélyes ön- gyilkosságéból máig sem tért vol­na teljesen magához. Inguszné belekarolt, bevezette a tanáriba, behúzódtak a sarok­ba. — Valami nincs rendben Andi- val, kedves anyuka — mondta özvegy Inguszné, zöldesbarna, lágy piliantású szemét kutatón jértatta rajta. — Sajnos, év végé­re így nem lesz jeles, egymásután többször is gyengén felelt. Mi le­het az oká? — Fogalmam sincs róla. — Talán kevesebbet tanul a gyerek, mint eddig? — segített neki Inguszné. — Igen, talán... Mintha ritkáb­ban venné elő a könyveit. — Kétszer a házi feladatát sem csinálta meg, és mára nem íratta alá az intőt, amit éppen a házi feladat miatt kapott. — Az első intő után még nem gondoltam... — Én sem, azért is halogattam a családlátogatást, mert a gyenge tanulókhoz kell eljárnom... Keve­sebbet tudnak vele foglalkozni mostanában? Történt valami vál­tozás a család életében? — Mostanában költözött hoz­zánk a nagyobbik fiam. — Nem is tudtam, hogy másik fia is van anyukának! — Ó, már tizennyolc éves! — mondta, s az anyák büszkeségé­vel elmosolyodott. — Tizennyolc?!... És hogy, hogy csak most?... Röviden elmondta nagyobbik fia történetét. — így már értem — jegyezte meg elgondolkodva Inguszné. — Tudom magamról; annyi problé­mám van nekem is Idával! Olyan sokszor volt, hogy azt éreztem, végre, most már értem a gyere­kemet. és a barátjának is vall­hatom magam, aztán mindig ki­derült, nem értem eléggé... Talán mert nekünk már nem is oly könnyű megérteni őket. — ök már egész mások! — erő­sítette ő is, mert egyetértett In- gusznéval. — Tudom, most sokat kell fog­lalkoznia a nagyobbik fiával, azért Andiről sem szabad meg­feledkezni... És talán apuka többet segíthetne ebben. Úgy tudom, ők igazán jópajtások. — Igen, igen... Majd beszélek a férjemmel. Elmúlt hat óra, még sem a fér­je, sem a fia nem jött meg. Fél nyolckor megvacsoráztak, nem várathatta tovább a gyereket, a rakott krumpli is majdnem ki­hűlt a sütőben. Maga alig evett. Nyolc után le­fektette Andit, s fél kilenckor le­szaladt a Közértbe. Hamar végzett a bevásárlással, de még nem ment haza, kisétált az autósztrádáig. * öt villamos elment már, ami­kor végre a hatodikról leszállt a fia. Oda akart futni hozzá, de ide­jében észrevette, hogy nincs egye­dül. ö szállt le előbb, udvariasan lesegítette a lányt, könyökét gyen­géden fogva, az úttesten is lova- giasan vezette keresztül. A gim­názium előtt befordultak az új lakótelepre bevezető Jókai útra, de akkor sem engedte el társa karját. S a lány nem ellenkezett. Kissé hátrább maradva követte őket, szavaikat így nem értette, de gyakran felhangzó nevetésük­ből megérezte gátlástalan örömü­ket. Hihetetlen volt számára fiá­nak ez a felszabadultsága. A felfedezés megdöbbentette. Lélegzete elnehezült, sírás kapar­ta a torkát. Kínzó volt a felisme­rés: ez is az ő fia. S még elvi­selhetetlenebb a gondolat, hogy talán nem miatta, nem az ő ké­résére maradt itt. hanem a lány kedvéért. Látásból ismerte a lányt. Fej­lett, szép. fiatal teremtés volt, számára olyan, mint a többi, csak most vált egyszerre jelentőssé. Irigyelt vetélytárssá, aki látha­tóan mindent elért, amiért ő a legcsekélyebb eredmény nélkül küzd. Amit talán ő sohasem fog elérni. Elszégyellte magát a fia utáni lopakodásért, alantasnak és szük­ségtelennek érezte a leskelődést. A Közértnél lemaradt, hazament. Nemsokára megjött a fia. Meg­melegítette a vacsorát, csak eléje kellett tenni. A fiú szótlanul evett, az éhes emberek falánkságával. És nem tett észrevételt kedvenc ételére. — Kérsz még? — Kérek. Újból megrakta a tányért, az­tán csak nézte falatozó fiát, de nem tudott tovább hallgatni. — Elintézted a felvételedet? — Igen. — Ma már dolgoztál is? — Persze. Elhallgatott, hátha magától is elmeséli, mi volt, dg hiába várt. — És hogy tetszik a munka? — Tetszik. — Úgy érzed, szeretni fogod? — Igen. — Bumbera? — Mindent megmutogat nekem. — Nagyon jóravaló ember. Csiszolt pohárban vizet tett a fia elé. — Köszönöm — mondta a fiú, megitta, aztán rágyújtott. Az anya szerette volna meg­mondani neki, ne füstölje be a szobájukat, de most nem akarta ezzel is tovább mérgezni a fe­szült hangulatot. — Azt a lányt honnan isme­red? — Hol láttál vele? — Mikor leszálltatok a villa­mosról... Voltam a Közértben, az­tán kimentem eléd a megállóhoz. A fiú hallgatott. — Hol ismerted meg? — A röntgen előcsarnokában. — Hogy hívják? — Gráner Bori. — És most?... Hogy-hogy együtt jöttetek? — A... a villamoson össze­találkoztunk. Nézte a fiát, leolvas-a róla. hogy hazudik. Hogy elhallgatja az igazságot, s ez megint fájt. — Úgy örülnék, fiam, ha min­dig megmondanád az igazságot!... Te nem véletlenül találkoztál azzal a lánnyal! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents