Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-24 / 95. szám
4 TOLNA MEGYÉI NEPÜJSAÖ 1964. április 24. AUTÓBUSZVÁRÓ ? Nem, csak annak készült! A földes-pusztaiak kérésére 1962. késő őszén a pusztahencsei községi tanács építtetett egy autóbuszvárót Földes 'pusztára, aminek szükségességét különösen indokolta az, hogy a pusztáról közel 30 gyerek jár be pusztaiien- esére iskolába. Az újdonsült építmény éppen, hogy átvészelte a télét, a következő év tavaszán azonban kidőlt az oldala, s azóta —‘ éppen egy éve — használhatatlan állapotban díszeleg, a földesMint tudomást szereztünk róla, a váró megjavítására már sok ízben fordultak kéréssel a községi tanácshoz a földes-pusztai szülők, hiszen az elmúlt hideg télben is sokszor órákat várakoztak az apróságok az országúton az autóbuszra. Az egyik tanácstagtól megtudtuk azt is, hogy a tanács- és vb-ülésen már nem egyszer hoztak határozatot a váróterem megjavítására, de intézkedés még nem történt. Éppen ideje már, pusztaiak bosszúságára- A laikus számára is érthetetlen, hogy egy új épület fél év elteltével ilyen állapotba jusson... A községi tanácsnál úgy tájékoztattak bennünket, hogy valaki kihordotta a váró oldalát és elvi wöc a téglát is. De mint a kép is ábrázolja, nem itt kell keresni a bűnöst, hiszen a kidőlt részből a földön hevernek a téglák... hogy a községi tanács vezetői pótolják a mulasztást! De egyidejűleg módot kell találni arra is, hogy a szükségletnek megfelelően bővítsék a várótermet, hiszen a jelenlegi csak 8—10 gyermeknek biztosít fedezéket, a többiek továbbra is ki vannak téve az időjárás szeszélyének. k. r. Sárga csikókat tenyésztenek a repiyi Népakarat Tsz-ben Regölyben a Népszabadság és a Jókai Termelőszövetkezetek egyesüléséből nemrégiben hatezer holdasra, nagyobbodott Népakarat Tsz ben lovakat is tenyésztenek. A regölyi tájfajta sárga színű paripákat szaporítják el. Régen a községben öregedtek meg a híres telivérek: William. Rufus. Makszim I. és II., valamint Gidrán és egy arabs mén. Ezek utódait kiválogatták, s csikótelepet hoztak létre a Koppány folyó melletti legelőn. A szép lovak után külföldről is érdeklődtek már. Most a regölyi ménest tovább erősítik, ügetőlovakat hozattak Kiskunhalasról vérfelfrissítésre. Tolnanémedi a mércén Egyáltalán nem bizonyos. hogy a tolna- némediek soha nem panaszkodnak. Valószínűbb, hogy ezt sokszor megteszik, hiszen a panaszkodás, ha nem is kötelességünk, de hovatovább állampolgári szokásunk lesz. Vitatkozni általában érvekkel lehet, érv pedig sokféle akad. így például egy község gyarapodó jómódját mércére lehet állítani úgy is, hogy valaki megvizsgálja: milyen juttatásokban (építkezések, beruházások) részesült a falu esztendők során. Nagyobb felkészültséggel sorra lehet járni a házakat és rendre írni, hol, hány új szoba-, vagy konyhabútort, esetleg motorkerékpárt vásároltak. Mindez közvetlen, a mindennapi életben lemérhető hasznot jelent. Ha azonban valaki már újságelőfizetésre, rádióra. televízióra — tehát művelődésre, szórakozásra — is tud rendszeresen pénzt szakítani, az nemcsak a jobb sor. hanem a tudva, vagy tudattalan , fejlődő igényeknek is jele. 1950-ben Tolnané- medin csak minden tizenharmadik embernek volt rádiója, ma minden negyediknek van, vagyis a 2130 lelkes községben alig-alig él család rádió nélkül. Tizennégy esztendeje televízióról természetesen még nem lehetett beszélni. Ma negyvenegynek a képernyője előtt ülnek a faluban. Hasonlóan megnőtt az igény és az érdeklődés a politikai hírközlés, az ismeretterjesztés másik eszköze, a sajtó iránt. 1950-ben még csak kétszázan áldoztak pénzt arra. hogy valamilyen újságnak, folyóiratnak rendszeres előfizetői legyenek. Ma 626 családhoz jár huszonkét féle lap, köztük elterjedtségben a mi lapunk az ötödik. Az árus példányokkal együtt a múlt hónapban 9172 különböző újságpéldány kelt el Tolnanémedin, azaz a csecsemőket is beleértve, mindenkire négy darab jutott. A változó, fejlődő igényeket, a remélhetőleg tovább gyarapodó művelődés iránti kedvet mutatják a Tolnanémedi számok. Megelégedésre természetesen sosem, de ezek szerint panaszra sincsen ok. 9. — Akkor majdnem szomszédok vagyunk — mondta a fiú. — Én meg ott lakom, a toronyházban . .. Tudja, Bora, mit fogok én ma este telefonálni apámnak? ... Mert tegnap este felhívott, hogy otthon is mehetnék állásba. Tétováztam, menjek-e, maradjak-e, de most már maradok. A lány szemében huncut kis fény szikrázott, mintha fogalma sem volna, hová akar kilyukadni a fiú. — Kitalálja, kiért maradok? A lány megrázta a fejét. — Magáért. — Más lányoknak is ilyeneket szokott mondani? — így én még egy lánnyal se beszéltem!... Elhiheti! — Hát hogy beszélt? — Ahogy a fiúkkal. — Én megérkeztem. — A lány kezet adott. — Izsák Géza vagyok! Délután . .. vagy estefelé nem találkozhatnánk? A lány különösnek találta a fiú arcát. Volt benne valami, ami megkülönböztette másoktól. Nyíltsága vonzotta, s még gesztusainak sutasága is szeretetre méltó egyéniséget sejtetett. — De — mondta a lány, — Mikor?... Délután jó? — Aha. — Három, négy órakor? — Háromkor. A fiú kisfiús szökdeléssel futott az étterem felé. Boldog volt. Csak akkor hült le kissé, amikor az étterem nagy ablakában meglátta a kifelé bámuló pincért, a lekicsinylő mosolyát. Ebéd után hazament. A szüleinek címzett borítékot leragasztották ugyan, de régi vagy kevés volt rajta a ragasztó, elengedett. Elolvasta, mit ír az orvos. „Kedves szülők! A fiú lényegében egészséges, de kissé gyönge testalkatú, hajlamos a megbetegedésre, ezért fokozottabb táplálkozásra van szüksége. Egyelőre csak könnyű munkát végezhet, és minél többet pihenjen.” Ezután a szállodai felvételhez adott lelet már nem is izgatta, tudta, csak igenlő lehet. Abban sem kételkedett, hogy anyja és Feri bácsi aláírja a megállapodást. Tehát már holnap dolgozni megy! • Az anya a délelőttöt azzal töltötte, hogy a fiának keresett helyet. Első férjétől való elválása óta, tizenöt éve dolgozott az Endrői-Obornoktól államosított Acélgyárban. Rengeteg ismerőse volt, különösen a Schütz mellett eltöltött négy esztendő gyarapította barátai számát fontosabb beosztású emberekkel. Forgalmas napjuk volt, sokan keresték Schützöt. s ő kihasználta ezt. néhányuktól megkérdezte, nem tudnának-e egv tizennyolc éves fiatalembert alkalmazni. A metallographia üzemvezetője igennel felelt, éppen szüksége van egv ügyes fiúra, a fotólaboratóriumba. Nagy előnye a munkahelynek. hogy néhány év alatt megtanulhatja a fényképezést, és szakképesítést szerezhet. Délfelé mée eszébe intett. hnpv apja révén jól ismeri Balajti bácsit, a gyári kertészet idős vezetőiét. Balaiti i^en ragaszkodott n néhai Dudog Pálhoz, az egykori parasztból, jehovista naiv prédikátorból lett kitűnő martini olvasztárhoz. a kedves, bölcselkedő emberhez. Arra gondolt az asz- szony, hogy a kertészet a Lindák erdő aljában van, az a munka biztosan jót tenne a gyönge tü- deiű gyereknek. Felhívta Balajtit, aki azt mondta: nem tud ugyan azonnal a fiú szakiskolájának megfelelő beosztást adni, mert egyelőre csak napszámosra van szüksége, de mielőbb csinál neki jobb helvet. Az anva elégedett volt az eredménnyel. alig várta, hogy a fiának elúiságolhassa. Ma is elsőnek ért haza, és Géza ismét utolsónak. Már hat felé járt az idő, amikor a fiúnak, tegnapi ígérete szerint vissza kell hívnia az apját. — Találtam neked való munkát fiam, kettő közül is válogathatsz — mondta az anya, miután szokáGERGELY MIHÁLY: IDEGENEK sukhoz híven összegyűltek a nagyszobában. — Azt hiszem, valamelyik tetszeni fog. — Az asz- szony mosolygott, mert bizakodott fia jóváhagyásában. Géza azonban szótlan maradt, s ez lehangolta az anyát. — Mehetsz a fémvizsgáló intézet fényképlaboratóriumába, ahol szakmát szerezhetsz vagy a gyári kertészetbe. Egyelőm napszámosnak... Az a szakmád, azt tanultad... Az erdő mellett van, jó a levegője. — Az asszony kifogyott a szóból, s mire befejezte, arcáról letöredezett a mosoly is. A fiú csak hallgatott. — Hozzánk is jöhetsz, a szerkesztésbe, a fénymásolóba — mondta Radován. — Megbeszéltem a főnökkel. A fiú végre megmozdult, elővette belső zsebéből a száílodai szerződést, a rendelőintézettől kapott levelet, s átnyújtotta anyjának. — Voltam délelőtt orvosi viziten. Ezt anyuéknak küldik. A fiú konoksága végleg elűzte az asszony örömét. Elolvasta a rendelőintézet levelét, aztán odaadta férjének, ő pedig a szerződést nyitotta szét, s meglátta rajta a fiú aláírását. — Anyunak ott kell aláírnia, jobboldalt — mondta Géza. Radován az asztalra tette a levelet. — Szóval te már döntöttél! — állapította meg az asszony. — Igen. És rögtön meg is telefonálom apának... ha anyu aláírja!... Hogy akkor maradok. Az asszony világosan megértette a különös gonddal tett néhány mondatot, amivel szinte megzsarolta a fia. De remélte, hogy mindez nem kiszámított, s hogy az ő kérésének és férje intelmének része van a fiú döntésében, abban, hogy mégsem megy vissza apjához. Ennek viszont mégis örült, még azon az áron is. hogy szállodába megy dolgozni. Dehát az is munka ott is emberek vannak, s majd megbeszélik Bumberával. vigyázzon rá. Iskolaszerei közül kikereste töltőtollát, aláírta a szerződést. Mikor visszaadta a megállapodást, mosolyogva megsimogatta a fiú lárva-arcát. — így is kell. kisfiam — mondta. — Hallgatni édesanyádra. apádra. Feri bácsira, aki éppen úgy apád neked, mi csak jót akarunk! — örül neki a... mama, hogy maradok? — örülsz — igazította ki az asszony. — Mondd csak így ezután mindig! — Jó, — bólintott a fiú. Kiment az előszobába, meghívta a központtól a nyírségi gépállomást. Míg a kapcsolásra vártak, Bumberáról beszélgettek. Aztán csöngött a telefon, s a fiú közölte apjával: ittmarad. * Már ébren volt, de amikor meghallotta az előszobában anyja és öccse suttogását, a fal felé fordult; így tett akkor is. alvást színlelt, amikor anyja óvatosan benyitott. Nyilván mondott volna valamit az anyja, ha már ébren van. de nem akart most beszélni vele. Néhány pillanat múlva hallotta az előszobaajtó csukódását. Még csak fél hét múlt, ágyban maradhatott volna, mert az ő munkaideje kilenckor kezdődne a mai nap még különben is a felvétel napja, nem nézik az órát. Ráért volna heverészni, mégis kiugrott az ágyból, mert mielőbb túl akart esni, a rá váró ügyeken. Hálóingben s mezítláb kiment a fürdőszobába, átfutotta a Népszabadság-ot, melyet a postás mindig hatkor dob be. Olvasás közben is körül-körülpillan- tott. Szóval így rendezkedtek el, nyugtázta magában öccse új elhelyezését. Még oly friss volt benne az előző estéjüket befejező esemény hatása, hogy szinte ugyanazzal az intenzitással támadt fel benne a sértettség és a dac, ahogyan este fogadta anyja javaslatát. — Tudod, fiam, az orvos úgyis pihenést javasolt neked — kezdte anyja. — Azt gondoltam, jobb, ha Andit átvisszük aludni magunkhoz. így legalább ő sem zavar. — De én nem akarok elmenni Gézutói! — tiltakozott a kisfiú, de anyja leintette. ' — Andika, ne légy önző! Géza holnap munkába lép, ezentúl még többet kell aludnia, te pedig mindig elsőnek ébredsz. S a további vitát lezárandó, ki is szólt: — Feri! Légy szíves! Áthozták Andi kisméretű rekamiéját, aztán tanszereit, játékait is. Géza így maradt egyedül a kisszobában. Nagyon is tisztán megértette, milyen ok késztette anyját öccse átköltöztetésére. Lehetetlen volt hogy össze ne kapcsolja a kis eseményt egészségi állapotával, a röntgenorvos levelével. Annyi bölcsességre szert tett már, hogy emberileg megértse anyját; félti Andit. De lehet, hogy anyának eszébe sem jutott, tőle félti? A másik fiától! Hát oly súlyosnak tartja az ő állapotát? Az orvos is világosan megírta: semmi baja, csak vigyáznia kell magára. És őt nem félti? Ha féltené, akkor tiltakoznia kellett volna az ellen, hogy munkába álljon vagy nem? Teleengedte melegvízzel a kádat, megfürdöt.t. Alig múlt nyolc óra, amikor becsöngetett a szomszédban lakó Bumberához. Megállapodtak, hogy ma együtt mennek be. mert jó az, ha a fő- portás személyesen intézi el a felvételt. Bumberán látszott, hogy örül a fiú elhatározásának, s a szülőit beleegyezésének. Behívta, megkínálta egy stampedli kisüstön főtt szilvapálinkával, de ő köszönte, nem iszik. — Nagyoq helyes, nagyon okos dolog, fiam! — mondta Bumbera. — Magam sem iszom munka előtt és munka közben soha! A szállodában Bumbera percek alatt nyélbe ütötte a felvételt, bemutatta Gézát az üzemvezetőnek. A főnök már tudott az új londinerfiúról, érdeklődőén végigmérte, de nem kérdezősködött; tökéletesen megbízott Bumberában. A munkatársak között hamar eligazodott. Négyen voltak szolgálatban a portán: Bumbera, Kiszeli bácsi, a délelőttös portás. Jancsi, az idősebb londinerfiú, aki harmadik éve dolgozott az Arany Csillag-ban, időközben elvégezte a közgazdasági technikumot, és szeptembertől egyetemre megy, s ő, aki majd Jancsi helyét betölti, ha a próbaidő alatt beválik. Attól nem félt, hogy nem fog megfelelni. Már az első nap megszerette munkáját. Érdekesnek, vonzónak találta, maga a fizikai természetű munka oly csekély, s az sem kimerítő. Örült, amiért Bumbera tájékoztató elbeszélése után engedett a kívánságnak, hogy egyelőre ezzel a nem mindennapi foglalatossággal jegyezze el magát. Bumbera kedves volt hozzá, minden gesztusával tudtára adta környezetüknek, Géza az ő védence. a többiek ennek megfelelően bánjanak vele. (Folytatjuk)
