Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-22 / 93. szám

1934. április 22, TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 3 Egy fecske is csinál néha nyarat Az építőmunkások ellátása kedvetlenül nyelték a fala­tokat: évek óta mindig így van. A férj már azt is tudta, mi követ­kezik. Az asszony nemsokára azt fogja mondani, nekem elég volt, jóllaktam. Utána megy, beleteszi a táskába a tiszta inget, a két pár mosott zoknit, a szalonnát, a to­jást, és az öt doboz Kossuthot. Ke­nyeret nem. Az építkezéshez, il­letőleg a munkásszálláshoz közel van a bolt, ott mindig lehet friss kenyeret kapni. Rosszízűek ezek a vasárnap esték, reggel a fél 4-es busszal indulás, és ezért korán fekszik a család, bár felhúzták az órát, de mindig attól tartanak, hogy elalszanak. A férj évek óta hétfőn reggel elmegy, az asszony szombatig egyedül marad. Az asszony valóban felkelt az asztaltól és kijelentette: — Nekem elég volt. Addig jó, amíg itthon vagy, de amikor el­mész, minden nap az órákat szá­molom, jövök, megyek, akár a kísértet. Teszek-veszek, és nincs semmi látszata. Tudod, mit gon­doltam: be íogok állni a csoport­ba. Az ember mindenre számított, de erre nem. Fejét felkapta, meg­lepődött. — A csoportba? Ne bolondozz, még mit nem, először is nem va­gyunk ráutalva, havonta megke­resem a két és félezret, másodszor pedig jusson eszedbe, hogy te egy kőművesmester felesége vagy, iparosné, ne nézesd le magad az­zal, hogy kapálni jársz — mond­ta a férj rábeszélő hangon, s az asszony durcásan vállatvont. — Na. és kinek mi köze hozzá. Arra én keveset adok, hogy ipa­rosné vagyok. Unom magam... — Mások nem unják magukat? A többi asszony is otthon van. Jól nézünk ki. Vannak, akik szöknek előle, te meg be akarsz iratkozni — mondta a férj, kissé ingerül­ten. Akkor volt ez, amikor a fő- agronómus lánya is hátat fordított a falunak, felutazott Budapestre, ahol valamelyik szövőgyárba ke­rült. Furcsán nézett ki a dolog, mert a tagok úgy könyvelték az esetet, hogy ha már a főagro- nómus is elengedi a lányát, ak­kor ez annyit jelent: jobbra mitani nem érdemes. De éz még csak a kisebbik hiba. Ott kezdő­dött a baj, hogy az egyik lány elcsalta á másikat és lassan alig maradt a faluban fiatal. A szövő­gyári lányok, amikor hazajöttek, illegtek, billegtek, olcsó, de diva­tos holmikban páváskodtak az ut­cán és úgy beszéltek a városról, mintha csupa tejföl lenne ott az élet. Szóval Gálnénak a legjobb­kor jutott eszébe a csoport. Szin­te diadalkapuval fogadták. Igaz, előtte néhány hétig gondolkodott, és egy irkalapon számításokat is végzett. Kiszámolta, ha többet nem, annyit biztos keres, ameny- nyi a családnak élelemre kell, és ez máris nagy könnyebbséget je­lent. A háztáji terméséből pedig meglesz a téli holmik ára, úgy­hogy mindenképpen jól járnak. Az idő úgy is eltelik és talán majd könnyebben múlnak a na­pok. Könnyebb lesz kivárni a hét végét, a szombatot. ellenzésére per­sze számított, mert ez a büszke kőművesmester iparosvoltát elég nagyra tartotta. Éppen ezért Gálné megfelelő dip­lomáciával, a férj számára nem nagyon tetsző első beszélgetést csak a következő vasárnap foly­tatta. Vacsora után egyszerűen bejelentette, hogy elintézett min­dent, megkapja a háztájit és hét­főtől kezdve dolgozik. A férj nem akart haraggal elmenni és ezért ennyit mondott csupán: — No, asszony az iparosfelesé­gek biztosan kinéznek maguk kö­zül. — Nem törődöm velük. Mond­tam már, egészséges vagyok, min­denki dolgozik, csak mi tizenöten lopjuk a napot. Ez a szégyen — mondta az asszony, és ezzel a csa­ládon belül a dolog el is volt in­tézve. Gálné' másnap munkába állt. Jól számított, mert év végén a háztáji 15 mázsa kukoricát adott és a közös munkáért pénzben, va­lamint természetben összesen 9000 forint értéket kapott. Meglett egész évre a cukor, a krumpli, a bab, tud baromfit nevelni, és hí­zót tartani. Szóval jött a tél és észrevehetően könnyebben mo­vége felé Gálné elment a bolt­ba bevásárolni, és arról faggatta a boltvezetőt, hogy melyik a leg­jobb mosógép. A vízvezetékszere­lő felesége, egy pirulós fiatalasz- szony odasúgta. — Mondja Gálné, felvennének engem is? — Gyere be az irodára. A cso­port negyven holdas kertészetet csinál, biztosan felvennének. — Attól félek, hogy az uram agyonver, ö még mindig úgy tartja, hogy a mesterember fele­ségének szégyen kapálni. Gálné elnevette magát. — Az enyém sem volt különb, de én azt mondtam neki, így lesz, és így is lett. Nem fizettünk rá. A vízvezetékszerelő felesége volt tehát a második jelentkező, és utána három nap alatt még tíz asszony kérte felvételét a csoport­ba. A szövetkezet vezetői nem tudták, mi történt, de örültek, mert így már biztos, hogy a ker­tészethez lesz munkaerő, és ha van munkaerő, akkor jövedelem­nek is lennie kell. Mindenesetre furcsállták, hogy mi ütött ezekbe az asszonyokba. Évekig nem ju­tott eszükbe a csoport és most egyszerre szinte valamennyien odakívánkoznak. Az egyiknek a férje gépész, a másiké pénzügyőr, egyiké ilyen mester, a másiké olyan. Egész brigádot kitettek. Gálné nem szól semmit, de 5 azért tudja, hogy lám, egy fecske is csinál néha nyarat. Sokat beszélünk mostanában, különösen az MSZMP KB. feb­ruári határozata óta az építő­ipar munkájáról. Valahogy úgy vagyunk vele. hogy e szakmához mindenki értőnek tartja magát, véleményt mond az építkezések­ről. beruházásokról. Ég a véle­mények. akár a kivitelezés mi­nőségére vonatkoznak, akár a tervekre, legtöbbször helyén va­lók. a valóé helyzetet tükrözik vissza. Azt mondjuk, s így is van, hogy az építőipar nem teljesíti feladatát, viszont a munkások legtöbb helyütt teljesítik köteles­ségüket. Tehát az ipar nem tel­jesíti a tervét, a munkások meg a terv szerint járó — tehát a tervteljesítés után esedékes — bért kapják kézhez. Az építőipar helyzete javításra szorul, azért is született a KB. halározata. És ezt mindenkinek tudomásul kell venni, még az olyan embereknek is. akik az építő váll ala1 okon belül más szem­üvegen keresztül nézik a valósá­got, és a meglévő h!bákat ki- javíthatatlannak tartják. Termé­szetesen az építőiparral való fog­lalkozás. rendszeres segítése fel­adata minden illetékesnek, de szükséges, hogy mások, „kívül­állók” is segítsék. Különösen az ipar munkásainak ellátása, el­helyezése okoz tengernyi gondot. Nagykónyi községben tanya- központot épít a tanácsi építő­vállalat. Munkásainak hetekig kellett könyörögni, mire a tsz vezetősége hozzájárult, hogy na­ponta fél liter tejet kaphassanak — pénzükért. Másutt meg — kü­lönösen forgalmas helyektől tá­vol lévő falvakban — kenyér- ellátási gondokkal küzdenek a munkások. A íöldművesszövet- kézetl boltok nem rendelnek annyi kenyeret, amennyi kellene az építőbrigádok tagjainak, mert fél a bolt vezetője, hogy nem tudja eladni. Gépállomások, ál­lami gazdaságok közelében dol­gozó építőmunkások nem része­sülhetnek például az üzemi ét­keztetésben, pedig az az építő­munkás, aki egész éven át az állami gazdaságnak dolgozik, annak épít korszerű gazdasági épületet, vgy szociális helyiséget, joggal elvárja, hogy pénzéért ó Is kaphasson az üzemi konyhán ebédet. Sajnos azonban ezideig kevés intézkedés volt e hibák meg­szüntetésére. Most a MEDOSZ és az Építők Szakszervezete már hozzáfogott a lehetőségek fel­kutatásához, és várható, hogy néhány napon belül hasznos in­tézkedések látnak napvilágot. Az állami gazdasági és gépállo­mási építkezéseken lehetővé te­szik az építőmunkások rendszeres étkeztetését. Amennyiben megoldódik az étkeztetés, úgy újabb probléma vetődik fel, még élesebben. Ar­ról van szó. hogy az építő.nunká- sok szállása szinte kritikán aluli minden építkezésen. Pedig van olyan tapasztalat is. hogy az ál­lami gazdaság, vagy a gépállo­más munkásszállása üresen áll, míg hideg fészer-félékben alsza­nak az építőmunkások. Sok a teendőnk, hogy az építő­munkások munkakörülményeit, ellátását olyanná tegyük, ami­lyent a párt Központi Bizott­sága februári határozata meg­határoz. Feladat van bőven. Együttműködve a munkásokkal, a beruházókkal, lehet változtatni a helyzeten. És kell Is változ­tatni rajta. Mert csak így, s ezek után várható az építőipar tevékenységének javulása. Nem­csak jó kivitelezési tsjvek. hasz­nos műszaki intézkedések szük­ségesek, hanem gondoskodni keli jobban az emberről, az épíio- munkásról is, hogy a határo­zatban megjelölt feladatokat mi­előbb teljesítsük. zogtak, annyira, hogy a férj két- el Ihavi fizetéséből februárban meg- [ vették a televíziót! Akik évközben ! Gálnét megszólták, hogy rnester- szá- [né létére nem röstellte magát és (beállt a csoportba, hát azok is I látták, mi a helyzet, és nagyhir- telen elhallgattak. SZEKVLITY PÉTER Szépszámú résztvevő a Mátai Antal kulturális szemle irodalmi és képzőművészeti pályázatán Április 20-án a Má‘ai Antal több mint 60 munkát kell majd kulturális szemle két ú'abb pá- elbírálni. A képzőművészeit pálya- lyázatának beküldési határideje munkák között olajfestményeket, zárult le. Mindkét pá'vázztr^ bő- ekvarellsket. pasztelrajzokat éop séges anyag érkezett be a Tolna úgy meg aláihatunk, nrvnt kis- megyei Néoújság. illetve a Béri plaszt'kákat. szobrokat. Ebből az Balogh Adám Múzeum címé: e. 1 anyagból a díszítőművészeti Az irodalmi pályázatra 47 Tolna pályamunkákkal együtt május­megyei jelentkező küld e el ban kiállítást is rendeznek a munkáját: 124 vers, 25 elbeszé- zsűrizés után. lés. karcolat, novella és két ' Április 30-án zárul le a foto-, színmű kerül a zsűri elé. dia- és kisíilm-pályáz t bekül­A tavalyi évhez képest ugrás- dési határideje. A beküldésre szerűen megnőtt a képzőművé- szánt pályamunkákat a fenti ha- szeti pályázatra benevezők száma, táridő'g a szekszárdi „Soós Sán- Míg tavaly mindössze 17 pálya- dór” Városi Művelődési Ház cí­mű érkezett be. addig az idén mére lehet továbbítani. f Vasárnap este Az ura Úgy március •UMUUflHflfr .NwiiOTHHiro- -lüHIHUmra» •iiüiiuhwuu» 'Html» Almion* iíuíiukjum» -laoumouM» <IIH>ni!!H!lW>fr ‘Wü.'llllillil . •'IHÜlilütRKiflfr. 'üiKlüiUiW | Az asszony délután már nem bírt a türelmetlenségé­vel. Felvette az asztalon heverő kibontott levelet, vastag gyapjú­kendőt kerített a nyakába és ki­ment az utcára, öccse a község másik végén lakott, arra vette az irányt. A hosszú úton azt latolgat­ta, vajon otthon találja-e Pistát, mert ha nem, ugyan kivel olvas­tassa el a levelet. Férje csak a hét végén jön haza a bányából és ad­dig még három nap vissza van, a gyerek pedig biztosan valami fon­tosat írt a levélben, mert külön­ben nem érkezett volna olyan sok; bélyeggel. „Csak nem történt a gyerekkel valami baj? Talán valamire na­gyon gyorsan szüksége van... vagy az is lehet, hogy megbetegedett?” Az asszony szeretett volna a messzeségbe látni, egészen addig az alföldi városig, ahova a fia pár hónapra elutazott, hogy szakmun­kás-képesítést szerezzen, önmaga előtt röstellte, hogy nem tudja a levelet elolvasni, de méginkább azon aggódott, vajon mit írhatott a levélben Gyurka. Az iskolás gondossággal gömbölyített betűk neki nem mondtak semmit, hiába rendeződtek egyenes sorokba a $ehér papíron. s4 betűk gömbölyűek. A kiskaput zárva találta. Egy ideig zörgetett, bár tudta, hogy hiába reménykedik, ha egyszer az ajtó Pistáéknál be van zárva az azt jelenti, nincsenek otthon. Ta­nácstalanul megfordult, aztán azokat kezdte számba venni, akik elolvashatnák neki a levelet. „De hátha Gyurka olyan dolgokról ír, amik nem tartoznak másra?” — feszengtek benne az ellenvetések. „...És ha egy idegennel olvastat­ná el. Akárkivel, aki szembe jön az utcán. Akivel azután talán so­hasem találkozik. Akinek mind­egy, hogy megtudja-e az ő szégye­nét, vagy sem. De hát a község­ben többé kevésbé mindenki is­mer mindenkit.” Fiatalember jött vele szemközt az utcán. Szőke hajú, magas fiú volt, táskával a hóna alatt. „Még sohasem láttam, itt a faluban” — villant az asszony eszébe. „Talán őt megkérhetném”. Amikor elment mellette már biztosan tudta, hogy sohasem ta­lálkozott ezzel a fiúval és bátor­talanul utána szólt: „Fiatalember lenne szíves.«” A szőke fiú meg­fordult és az asszonynak ekkor az jutott eszébe, hogy a falubeli fér­fiak mind feketék, ilyen szőke ta­lán egy sem akad köztük. Az asszony ügyetlenül hazudott, „Ha elolvasná nekem ezt a leve­let? Tudja elhagytam a szemüve­gemet, és anélkül nem jól látok”. Alighogy kimondta, sutának érez­te ezt az átlátszó füllentést. A sző­ke fiú ráfüggesztette a tekintetét, de készséges mosollyal nyúlt a levélért, nem akarta, hogy az asszony észrevegye: tudja ő, mi­lyen szemüveg veszett el. Hogyisne tudta volna, hiszen olyan emberek miatt jött ő ma ezen a napon a faluba, mint ez az asszony, aki itt áll előtte. Tanító volt ő és a járási KISZ-bizottság küldte ide, hogy beszéljen az itte­ni titkárral, meg a helybéli taní­tókkal. Belekezdett a levél han­gos olvasásába: „Kedves szüleim! Tudatom veletek, hogy egy hét múlva haza indulunk. Azért írok most sürgősen, hogy érkezésem előtt megkapjátok a levelet, mert nem akarok nagyon váratlan meg­lepetést okozni. Ugyanis nem egyedül fogok haza érkezni, ha­nem viszek magammal egy lányt is, Erzsikét, akivel itt ismerked­tem meg. Nagyon rendes lány. Majd maguk is meglátják...” I A fiatalember érezte, 1-------!---------------------- hogy e zek a dolgok nem tartoznak rá, és, hogy az asszony is kényelmet­lenül érzi magát, hogy ilyen, szá­mára is új családi .eseménnyel idegen ember ismerteti meg. Kis­sé elpirult a levél bizalmasságá­tól, amelynek avatatlan ismerője lett. A levél végeztével nem tudta megállni, hogy ne pillantson rá a boríték címzésére és ne jegyezze meg: „Erős Máté ...Fő utca 108”. Visszanyújtotta a levelet és ked­veskedve hárította el az asszony köszönetét és magyarázkodását. Elköszönt és sietett az iskola felé. A délutáni megbeszélésen, az összeírás egyeztetésekor megkér­dezte ki az az Erős Máté a Fő ut­cából. A titkár csodálkozva né­zett rá: „Talán ismered őket.” „Hát csak úev futólag. Az asz- szony nem tud írni. olvasni” A titkár hitetlenkedésére el­mesélte a délutáni találkozását az asszonnyal. A többiekkel együtt találgatták, hogy kerülhette el az ő figyelmüket az összeírás alatt az asszony. „Biztos a nevét meg­tanulta alákanyarítani” — bökte ki az igazságot a fiatal tanítónő. „És senkinek nem jutott eszébe, hogy Margit néni nem ismeri a betűvetést.” Ax esti tanfolyamon Margit néni is ott volt. Először húzódozott, hogy negyvenéves fejjel „iskolásdit játsszon”, de az­tán a levélre gondolt, meg a ked­ves mosolyú szőke fiatal tanítóra és nagy igyekezettel rótta a „b” betűket a vonalas füzetbe. A ta­nítónő körbe járt a padok között, megállt a háta mögött, aztán sze­líd hangon mondta, „Tessék a vonalakat gömbölyíteni, ne olyan szálkásan, a betűk tulajdonkép­pen gömbölyűek.” ...Az első levelet, amelyet éle­tében megírt, Gvurkánák küldte: „Kedves Fiam! Remélem jól meg­vagytok kis felesé'-'eddfl együtt. Nálunk semmi különös nem tör­tént, de Te írjál magatokról, mert szeretném soraidat olvasni...” Végh Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents