Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-27 / 73. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1964. március 27;

Az idegenforgalom kezdeti gondjai

A kereskedelem többet segíthetne — Miért hanyagolták el az ozorai vármúzeumot ? — Javaslat a milleniumi kastély ügyében

A megyei tanács vb-határozata ' alapján Szék;zárd városban, illetve, Tolna megyében is hozzáláttak az idegenforgalmi lehetőségek kiaknázásához. Eddig gyakorlatilag nem volt számot tevő idegenforgalom a megyében, a két vadrezervátumot és a néhár.y, Szekszárd nevezetességeivel ismerkedő turistacsoportot kivéve. Most arról van szó. hogy megfelelő idegenforgalmat kell kifejleszteni, részben társadalmi összefogással, részben pedig állami támogatással.

Az első lényeges lépés

tulajdonképpen megtörtént: a megye és a város vezetői messzemenően támogatják a gondolatot, aminek következtében megalakult az idegenforgalmi hivatal. Igaz. ennek egyelőre még nincs helyisége, de kilátás van arra, hogy rövid időn belül megoldódik e probléma. A társadalmi tár mogatás is mind jobban kibontakozóban van. Akad azonban néhány olyan tünet, ami arra enged következtetni, hogy mégsincs minden rendben. Éppen a társadalmi támogatás körül mutatkozik némi probléma.

A kereskedelemre rendkívül jelentős feladat hárulna már most, a kezdet kezdetén. Egyelőre még idegenforgalomról nem lehet beszélni. ahhoz azonban, hogy az „első fecskék” megjelenhessenek, különféle előkészületekre van szükség. Elemi dolog, hogy például Szekszárd város több pontján helyi jellegű képes’apok álljanak rendelkezésre — megfelelő mennyiségben és választékban. Ugyanígy elemi dolog az is. hogy különféle - emléktárgVÖkfff‘‘'tWEPtp'- sen kapni, amelyek Ugyancsak a helyi jelleget tükrözik. Ezeknek, már most a boltokban kellene lenniök, hogyha egy-egy idegen csoport néha idevetődik, ezek segítségével szétvigye az itteni nevezetességek hírét. Ilyennek persze se híre. se hamva. A kereskedelmi szerveknek nagyobb odaadást kellene tanúsítaniok. Igaz. ez* tulajdonképpen nem nagy üzlet részükre, hiszen nincs szó milliós tételekről, de az idegen- forgalom más tekintetben hasznot hozna nekik is, közvetett formában tehát megtérülne részükre is ez a társadalmi segítség.

Nagyobb mozgékonyság kellene

más tekintetben is. Ozorán évekkel ezelőtt létrehozták a vármúzeumot. Ez a vár egyébként degenforgalmi bázist jelent, a fejlesztési tervekben is szerepel, ugyanakkor a már meglévőről sem gondoskodnak megfelelően. A vármúzeum olyan elhanyagolt, gondozatlan állapotban van. hogy arról jobb nem beszélni. Ugye nemrégiben már a járási tanács vb-ülésén is felvetődött, mondogatták, hogy kellene valamit tenni, de a helyzet még mindig változatlan. Pedig helyi összefogással legalább annyira rendbe lehetne szedni, hogy be lehessen oda vezetni bárkit.

Szekszárdon régebb óta napirenden szerepel a Sörkert mellett . lévő

milleniumi vadászkastély ügye

Időközben különböző elgondolások születtek. Az illetékesek azzal egyetértenek, hogy meg kell menteni. valamilyen hasznos célra. Eddig azonban még nem sok történt, márpedig ez is nagyszerűen hasznosítható lenne idegenforgalmi szempontból.

Azt a részt, ahol ez a vadász- kastély van, rövidesen szanálják, mert hiszen itt épül majd fel a hétemeletes irodaház. Ha a kastély lebontásával megvárják az utolsó pillanatokat, akkor félő, hogy a nagy sietségben szétverik. összetörik majd az épületet, s új helyén nem. vagy csak aránytalanul nagy költséggel tudják összeállítani, kipótolni, a nagy költséget pedig vagy tudják fedezni. vagy nem. tehát máris ott -tartónk, hogy a kastély jövője I nagyon is bizonytalan. Nem ez a fő gond, ez igaz, de milyen.nagy- Vzerö lenne* mondjuk Keselyűs- j ben a Sió-partra felállítani az épületet, ahova mind több turistát visznek majd csoportos látogatásra. néhány órás vonatsétára, és mondjuk a végállomásnál állandóan megtekinthető lenne e kastélyban

egy állandó Gemenc-kiállítás.

Jó lenne ezzel is, a többi problémával is egy kicsit többet foglalkozni. hogy gyorsabban lépkedhessünk előre.

B. F.

TÍZ ÉVE

hét megye szolgálatában

AZ IDŐSEBBEK közül bizonyára sokan emlékeznek arra, amikor 1921-ben életre hívtak egy iskolát a gimnáziumban. Lehet, hogy voltak akkor ünnepségek is, ez azonban mára már bizonytalan. Éldegélt az iskola a maga csendességében. Az első/ tíz évben még megvolt, úgy, ahogy, de a második tized kezdetén a magas tandíj, a gazdasági válság és egyebek egyre inkább kiürítették a tantermeket. Olyannyira, hogy a kereskedelmi iskolának, amelyikről szó van, 1936-ban már mindössze hét tanulója volt, s kapuit még ebben az esztendőben becsukta.

A tanításra hívó csengő csak 10 évvel később, 1946-ban szólalt meg újra. Hívta a gyerekeket Szekszárdról és a környékről. Úgy látszik, azonban, hogy a sűrű változás együtt járt ezzel az iskolával. 1954-ben ugyanis ismét átszervezték. Ekkor a szövetkezetek országos irányító szerve, a SZÖVOSZ vette át, olyan céllal, hogy szakembereket neveljen falai között, a földművesszövetkezetek számára. Azóta megint tíz év telt el, s már a híre is alig van a régi kis iskolának. A közgazdasági technikum olyan intézménnyé fejlődött, amelyikben Baranya, Fejér, Somogy, Vas, Veszprém, Zala és Tolna megye falvaiból tanulnak fiatalok. s a levelező oktatás keretében pedig több mint 400 felnőtt látogatja az előadásokat. Népszerűsége tehát vitathatatlan. S ez nemcsak annak köszönhető, hogy négy év után szakképzett fiatalok kerülnek ki falai közül, hanem annak a nevelésnek is, ami az iskolában folyik.

Jubilál a Szekszárdi Közgazda- sági Technikum. Ilyenkor szokás szépeket mondani. Itt azonban nincs szükség dicséretre. Az iskola célkitűzése és vonzóereje önmagáért beszél. „Falusi fiatalokból szakembereket nevelni a falvaknak” — körülbelül ebbe sűríthetnénk az iskola céljait. S ez egy mondatnál többet jelent. Elsősorban azt, hogy a diákokkal nemcsak a hagyományos műveltségi és szakmai tárgyakat kell megtanítani, hanem sokoldalú emberré is kell nevelni őket. Például arra is meg kell tanítani az iskolában tanuló 350 fiatalt, hogyan segíthet legeredményesebben a

lés szervezésében. .S ez már több az iskolák szokásos feladatainál.

MINT MAR EMLÍTETTÜK: a

közgazdasági technikum a SZÖVOSZ felügyelete alatt működik. Szövetkezeti szakemberedet nevel. Ezért tartja nagyon fontosnak a tantestület, hogy a diákokkal megismertesse a földművesszövetkezetek gyakorlati működését. Ezt a célt szolgálja egyebek között az iskolaszövetkezet. Olyan szervezet ez, amelyik ugyanúgy működik kicsiben, mint a valóságos szövetkezetek nagyban. Munkáját választott testület irányítja, s ebben tanulók foglalnak helyet. A felületes szemlélő számára játéknak tűnik ez a szövetkezetesdi, pedig nagyon is komoly dolog. Jelentős gyakorlatot biztosít a tanulóknak. Ugyancsak fontos a gyakorlati képzésben az a mód, ahogy a kereskedelmi munkát ismertetik meg a tanulókkal, az 5-j-l-es oktatás keretében. Az első osztályosok hetenként egy napot a nagykereskedelmi vállalatoknál töltenek, a munka fizikai részével ismerkednek. A másodikosokat és harmadikosokat az üzletekben láthatjuk, ők mint eladók dolgoznak. S végül az érettségi előtt állók a falusi kereskedelem és a földművesszövetkezetek szerteágazó ügyvitelét tanulmányozzák.

A csak vázlatosan ismertetett tanítási, nevelési rendszer nem újkeletű. Több, kevesebb eltéréssel így dolgozik az iskola azóta, amióta a hét dunántúli megye szolgálatában áll. S munkáját korántsem végzi jó körülmények között. Az ötvenes évek elején nyolctantermesre méretezett intézményben jelenleg kilenc délAz üzletekben ezekben a napokban bőven van munka. Ajándékozók válogatnak meglepetéseket a gyermekeknek, a hozzátartozóknak. A húsvéti vásár tetőfokára hágott a szekszárdi Babits Mihály könyvesboltban is. Két hete már. hogy az üzlet forgalma ugrásszerűen megemelkedett. Most, a vásár utolsó napjaiban

előtti és tíz levelező osztály működik. S annak ellenére, hogy a körülmények és a meglehetősen magas követelmények magyaráznák, még sincs lemorzsolódás. A negyedik b. osztályban negyvenkét tanuló készül az érettségire. Négy évvel ezelőtt a kezdésnél is ennyien voltak. Pedig közben már a második osztályban tizennégy tantárgy anyagát kellett elsajátítanak.

CSAKÚGY MINT MÁSHOL.

a közgazdasági technikumban is volt félévi osztályzás. Ennek tapasztalatai túlzás nélkül mondhatók jónak: a tanulók közül mindössze 2.5 százalék kapott elégtelen osztályzatot valamilyen tárgyból. S ami még az aránynál is meglepőbb: az elégtelen jegyet kapott tanulók közül nem az elsősök vannak többségben. Pedig a legtöbb iskolában az első osztályosokkal van a gond. A technikumban is így lenne, ha a tantestület és a KISZ-szervezet magukra hagyná őket. De mm hagyja. A tanárok finom pedagógiai módszerekkel segítik át a faluról jött fiatalokat az első nehézségeken, a KISZ pedig tanulópárok kijelölésével áll a kezdők, vagy a nehezebben boldogulok mellé.

Amikor az iskola diákotthona kollégiummá alakult át, a KISZ Központi Bizottságának küldötte egy nagylétszámú családnak nevezte a Szekszárdi Közgazdasági Technikumot. Valóban megilleti ez az elnevezés, mert a hét megyét szolgáló intézményben az elmúlt tíz évben nagy családdá kovácsolódtak tanárok és diákok.

utóbbi 12 nap alatt körülbelül 3 ezer könyv került le a polcokról. Naponta ugyanis 6 ezer forint körüli összegért vásárolnak könyveket az ajándékozók.

A városban és környékén működő 60 bizományosnak is megszaporodott a tennivalója. Az üzemi és hivatali vásárok alkalmával ritkán keresték még any- nyiah a jó könyvet, mint az idén.

is bő választék áll a könyvbará- falusi népműve- | tok rendelkezésére. Pedig a legSz. I.

Két hét alatt 3 ezer könyv

Húsvéti vásár a szekszárdi könyvesboltban

PIHEN A KOMP,

kikötötték...

Bizony, hosszú időn keresztül pihentek a dunai kompok, mert a jeges tél pihenésre kényszerítette őket. Most azonban ismét megmozdulnak a lomha testek, hogy embereket és árut szállítsanak egyik partról a másikra.

Az emberek hajlamosak arra, hogy a kompokról, mint elavult, múzeumba való régiségekről beszéljenek, pedig az igazság az, hogy még a mai, modem világban is nagy szerepük van. Tolna megye két dunai hídban is érdekelt — a dunaföldváriban és a bajaiban — mégis nagy forgalmat bonyolítanak le a kompok, mert ezek segítségével sok kilométer, nagy szállítási költség takarítható meg. A paksi, gerjeni és bölcskei kompjáratok a nagyobb forgalmúak közé tartoznak. A múlt évben e három átkelőhely kompjai összesen 65 784 személyt szállítottak át egyik partról a másikra. Ez azonban még nem minden. Ezek a kompok tavaly 1659 személygépkocsit, 5644 motorkerékpárt, 1126 tehers'nkocsit, 15 658 kerékpárt és 180 egyéb gépjárművet szállítottak. Fjeken a kompokon utazott 1579 fogat,

3261 igásló, 176 szarvasmarha, és I mintegy 300 sertés és birka, valamint hat vagonnyi teheráru.

Ezeknek az átkelőhelyeknek egyre nagyobb szerepük van, így aztán szó sincs arról, hogy a kompközlekedés fokozatosan elsorvadna, inkább állandóan növekszik. E három közül a legnagyobb forgalmat, amint Fábián Imrétől, a megyei tanács közlekedési csoportvezető mérnökétől megtudtuk, a gerjeni komp bonyolítja le, s itt szükségessé vált nagyobb arányú fejlesztés is. Ez a komp köti össze Kalocsát és vidékét Gerjen, Fadd, Tolna térségével. Ezért ez a rév nem is csak helyi jelentőségű, hanem nagy körzet kapcsolódik hozzá. Itt az idén új kompállomást létesítenek, mert a jelenlegi mind korszerűtlenebbnek bizonyul a nagy forgalomhoz. Az új állomást a jelenlegitől kissé délebbre építik meg, a kőgátnál. Körülbelül 700 000 forintos költséggel utat építenek, s azt úgy képezik ki, hogy minden vízszintnél a komp- rn mehessenek róla a járművek. A gyalogosok részére váróhelyiséget létesítenek.

Az igazság nem

A brigádvezető kért szót, s az elnök látta rajta, hogy ez az ember most leszámolásra készül. Talán megérezte, hogy itt a kedvező alkalom, és talán nagyon biztos a dolgában. Az elnök gondterhelt arccal tűnődött. Valahol valamit elrontott, de hol, és mit? Ezen gondolkodott, és csak halványan fogta fel a szavak, a mondatok valódi értelmét. A brigádvezető hadonászott, arca pipacsvörös lett a méregtől, annyira belelovalta a beszédbe magát.

— Érdekes ember vagy te, barátom — dünnyögte maga elé az elnök, méreg nélkül, inkább kiégve, szánakozva, és szomorúan. Hirtelen, minden átmenet nélkül inkább sejtette, mint tudta, hogy hol, és mit rontott el. Két esztendővel ezelőtt úgy érkezett a községbe, hogy rendes embernek, törekvő, munkájához értő embernek ismerték a megyénél is, a járásnál is. Éppen ezért javasolták ebbe a gyenge termelő- szövetkezetbe elnöknek. A tagok vonakodva, bizonytalankodva, de elfogadták. S a brigádvezető, aki most beszél, valósággal körülcsókolta. Ott álltak az iroda előtt, a közgyűlésnek hamar vége lett, az emberek iparkodtak haza, nem állt meg, vele senki sem beszélgetni. megszavazták, elfogadták, és kész. A brigádvezető viszont a

kezét szorongatta, hogy végre rend lesz, végre majd helyre rá- zódnak. S bizonyára akkor kezdődött a baj. Akkor, amikor az elnök megörült e kétszínű ember közeledésének, mert jólesett neki, hogy valaki a közgyűlés után szóbaáll vele. Utána'sem lett volna késő, amikor megismerte ezt a vörös képű hadonászót, de nem tett semmit, csak fúldoklött a méregtől, és haragjában néha valóban mellé-mellé fogott. A bri- gádvezető pedig most teliszájja! harsogja, félre kell állítani, le kell váltani.

Az elnök már az első hetekben észrevette, hogy lesik, hol, mikpr követ el hibát, és megérezte, hogy gyűlölik, mert a tagok körében kezd népszerű lenni. A brigádvezető és a könyvelő, ők voltak a fő gyűlölködők. Az elnök pedig azt tartotta, ha nehezére is esik, jó képet kell vágni a dolgokhoz, mert a brigádvezető, a könyvelő leváltása esetleg újból megrázkódtatja a gazdaságot. Szemébe persze mindketten hízelegtek. A brieádvezelő gyakran magyarázta neki, hogy ilyen kiváló ember

még egy nincs a megyében. Ilyenkor legszívesebben képen törölte volna, hisz előfordult, hogy amikor öt percet késett a reggeli munkaelosztásról, akkor éppen a brigádvezető jelentette ki alattomos gúnnyal, hogy aki nagy ember, annak mindent szabad, de 3 kis embernek a pofája sem járhat. Az irigység, a maradiság, vagy mi 'beszélhetett belőle?

Pontosan visszaemlékezik. A búzát vetették, és a brigádvezetőnek utasításba adta, legyen ott a vetőgép beállításánál, ellenőrizze a magmennyiséget, hogy előírásszerűén menjen minden. Később útnak indult, megnézte a vetést, és megállapította, a bri- gádvezető az utasítást nem hajtotta végre. Megállította a traktorokat, odahívta a brigádvezetőt, megmutatta, és elmagyarázta neki, hogyan kell a gépet szakszerűen beállítani.

— Senkiházi, azt hiszi, csak neki van esze — mondta másnap a kocsmában a brigádvezető. E fanatikus butaság hallatán az elnök először kezdte érezni hogy szinte mocsár veszi körül. Elha(