Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-11 / 59. szám
4 rot,VA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. március 11. A kapcsolt gépek Egy megbeszélésen a téli gépjavítás szerepelt a napirenden, s az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának képviselője is beszámolt. Ismertette a gépjavítás helyzetét, kitért a várható nehézségekre, majd jelentést tett arról, hogy 56 különféle kapcsolt szerkezet is . rendelkezésükre áll a gépek jobb kihasználása érdekében. Fel kellett rá figyelni, mert erről egy idő óta szó alig esik, pedig a termelőszövetkezetek földjén dolgozó erőgépek jó része nagyobb teljesítményre is képes lenne, ha több leleményességgel kapcsolnák össze egy traktor után a munkagépeket. Gyakran fordul elő, hogy a munkában lövő gép ereje csak 60—70 százalékig van kihasználva, másfélszer, kétszer növekedhetne a teljesítmény, de hiányzik a leleményesség és a. találékonyság. Ahol alkalmazható, ott senki nem tiltja meg a kapcsolt munkagépek használatát, s a jelek szerint a téli gépjavítás idején a Tolna megyei állami gazdaságok vezetői nagyon ■ helyesen, erre is gondoltak. De gondoljanak rá a tsz-ek vezetői és gazdái is. Váratlanul ismét ránk köszöntött ez a kései tél, újból hó borítja a földeket, és ismét számolni kell több napos késéssel. Ilyen szempontból valóban érdemes gondolkodni, és ahol lehet, ott egy erőgép után több munkagépet használni: A nagyvonalúság Hogyan jön a csizma az asztalra, milyen összefüggés van a juh- tej és a nagyvonalúság között? Erről olvashattunk néhány nappal ezelőtt, amikor a tejipari vállalat megyei igazgatója nyilatkozatában elmondotta, hogy a közös gazdaságokban idegenkednek a birkafejéstől. Ugyan, vajon miért? Túl sok a birkaállomány- nyal rendelkező termelőszövetkezetekben a pénz, vagy talán eladhatatlan a birkatej? Nincs szó sem az egyikről, sem a másikról. Csupán csak holmi eléggé el nem ítélhető nagyvonalúsággal és kényelemszeretettel magyarázható a birkák nemfejése. Több tsz-ben megkérdeztük a vezetőket, van-e valamilyen indokolás arra. hogy nem fejik a birkákat. Nincs. Nem foglalkoztak a dologgal, nem is tervezték be, és egyszerűen elmarad. Egyik közös gazdaságban a főkönyvelő azt mondta: „Egy birka mindössze 2—3 deci tejet ad, nem érdemes vele vesződni.’’ Igen ám, de száz—kétszáz birka naponta százszor-kétszázszor 2—3 deciliter tej, és ahány liter, any- r.yiszor öt forint. Kár tehát ezt a túlzott nagyvonalúságot szó nélkül hagyni, s ha másként nem megy, határozott eszközökhöz célszerű folyamodni, hogy a megye termelőszövetkezeteiben a juhokat, amikor annak itt az ideje, igenis, fejjék. Ami nincs a — és ami Egy év telt 'él az új tanácsok megalakulása óta. Nem nagy idő, mégis arról számolhatunk be,, hogy á tanácsok legtöbb helyen becsülettel megtették, amit q, lakosság várt tőlük. Ezt mutatja az a statisztika is, amely a tamási járás községi tanácstagjainak munkájáról készült és amelyet Szaiff Istvánnal, a járási tanács vb-titkárával elemeztünk. A múlt év első felében 769, a második félévben 822 tanácstagi beszámoló hangzott el. A tanácstagok több, mint 86 százaléka megtartotta az előírt tanácstagi beszámolóját. Ezeken 13 000 választópolgár jelent meg. A tanácstagi fogadóórákon több, mint tízezren jelentek meg. A tömegkapcsolat elmélyítése szempontjából igen jó módszernek ■ bizónyult a családlátogatás. A községi tanácstagok 23 000 alkalommal voltak a múlt évben családlátogatáson. A járásban egyébként a Családok száma nem éri el a huszonháromezret, így e statisztikai adat azt mutatja, hogy egy-egy családot több alkalommal is meglátogattak a tanácstagok, hogy elbeszélgessenek az örömökről, á gondokról, a közügyekről. Á látogatások nagy része a negyedik negyedre esett, ez érthető is, mert hiszen ősszel és télen inkább van lehetőség ♦iyen beszélgetésre. A statisztika álról is tanúskodik, hogy a tanácsüléseken egyre kevésbé kísért a formalizmus, azok mind jobban betöltik hivatásukat, ak- ; tívak, mert ezeken a vita, a nyíltság immár jellemzővé vált. A községi tanácstagok száma nem éri el az ezret, a múlt évben elhangzott hozzászólások száma azonban meghaladja az ezerötszázat is. Ezen felül nyilvántartanák még egy csomó interpellációt. A hozzászólások, interpellációk túlnyomó többsége közérdekű volt. A tanácsüléseken megjelent 2500 nem tanácstag, megstatisztikában benne van hívptt yppdégfónt. Közülük is több százan felszólaltak. A statisztika jellegzetességénél fogva a számszerűséget mutatja. Éppen ezért érdemes egy kicsit a számok mögött is körültekinteni. A tamási járásban eleven, sokoldalú munkát végeznek a tanácstagok, olyan munkát, amit nem lehet például statisztikával kifejezni. A tanácstagok munkájában sok új vonás is található, olyan, ami azt mutatja, hogy szívvel-lélekkel párosul tevékenységük. Emiatt aztán a választók bizalma is növekszik irántuk. Ma már nagyon sok úgynevezett magánjellegű ügyben is a tanácstaghoz fordulnak. Takács Julianna tamási tanácstaghoz például egy alkalommal ketten fordultak, hogy tegyen köztük igazságot. Valami csip-csup ügy volt, a baromfi kikaparta a veteményt, már-már a bíróságra akartak miatta folyamodni, előbb azonban megpróbálkoztak a tanácstagnál. A tanácstag véleménye, javaslata végül is megfelelt mindkettőjüknek és kiegyeztek. Götlinger István tamási tanácstagnak is egy hasonló ügyben kellett egyszer igazságot tennie. Két szomszéd a mesgye miatt veszett össze: az egyik oda rakta a méterfát. ahova nem szabad lett volna. Itt is elfajult a dolog, néhány szép szó, jó tanács azonban segített. Iregszemcsén Lódi Sándor tanácstagnak egyszer azt kellett eldöntenie, hogy a mesgyénél lévő gyümölcsfáról ki, hogyan részesedjék a termésben. Csip-esup ügyek néha nevetségesek, de sajnos vannak, és sok békétlenség okozói. Üdvözölni lehet, hogy a tanácstagok élettapasztalatukból kiindulva segítik ezek elsimítását. Sokat segítenek ezzel, és nem csoda, hogy a lakosság becsüli is az ilyen tanácstagokat. Szaiff István vb-titkár statisztikája egyebek közt azért érdekes, mert a számok mögött ilyen szép, emberi cselekedetek sora található. B, F. KELET-A ERIK AB A N az Uhuul utón 2. Alkalmazkodni, új módszereket választani... Kelet-Afrika 23 millió feketebőrű lakosa számára nem ismeretlen az angolok „alkalmazkodása”... Valóban úgy tettek, ahogyan Sandys írta az idézett levélben, ök az „afrikanizá- lást” Kenyában például úgy képzelték el, hogy a velük szoros kapcsolatban álló afrikaiakat ültetik a különböző állami hivatalokba, illetve azok élére. Ám, az Uhuruval Kenyában is hozzáláttak az igazi „afrikanizáiáshoz”. Az újságok új rovatot nyitottak, amelyből azután a közvélemény napról napra figyelemmel kísérheti, kiket állít a Kenyatta-kor- mány a felelős állásokba. Természetesen a brit gyarmatosítók minden megtettek, hogy „nélkülözhetetlenek” legyenek: katasztrofálisan elhanyagolták az afrikai szakkáderek képzését. Hét évtizedes uralmuk alatt alig félszáz kenyai szerzett orvosi diplomát! Nem véletlen, hogy ahol jártam, az első kérdés így hangzott: Magyarországon hány kenyai, tanganyikai ösztöndíjas tanul? A Victória-tónál találkoztam luo-törzsbeli fiatalokkal, akik az angol uralom idején gyalog indultak Európába, hogy valamelyik szocialista országban egyetemre jussanak... Többen közülük — Szudánon és Egyiptomon át — valóban elérték Európát, és Budapesten tanultak. A luo-törzsbeli Omolo Karnari- wa Magyarországon szerzett doktori diplomát és ma Kisumu állami kórházának orvosa. Magyar- feleségének januárban született kislánya. Omolo Kamariwának nemcsak a betegségekkel kell megbirkóznia, hanem az ősi babonákkal, és amelyek ellen a gyarmati uralom idején keveset tettek az angolok. Nemrég felkereste őt egy luo asszony, azt állítva: érzi, hogy gyermeke lesz, de „nem tud megszületni”. Omolo megvizsgálta, és azzal küldte őt el, hogy „öreg már, nem lehet gyermeke”. Az asszony azonban gyermeket akart, és elment egy varázslóhoz. Pénzt, és egy pár csirkét fizetett neki, amiért a varázsló beleszúrt a hasába, mondván, „most már lesz gyermeke”. Persze, nem lett — Omolo pedig nyert egy csatát a babonák ellen. De kevés még az orvos, sokan szeretnének tanulni, és Kenyának még nincs egyeteme.. Az angoloknak csupán alsófokú hivatalnokokra, cselédekre, szolgákra, rendőrökre volt szükségük — a magasabb szaktudást követelő, és nagyobb jövedelmet nyújtó állásokat maguknak tartották fenn. Egyébként a gyarmati kormányzat harmincszor annyit áldozott egy európai gyerek iskoláztatására, mint amennyit az afrikaiakra költött... Nem véletlen tehát, hogy például 1960-ban csupán 480 tanganyikai gyerek fejezte be a 12 éves általános iskolát! — noha Tanganyikában mintegy két. és félmillió az iskolakötelesek száma. Bonyolult feladat tehát a köz- igazgatás, az állami intézmények aírikanizálása. Kevés az afrikai szakember, s nyilván ez késztette Nyerere tanganyikai elnököt, hogy néhány héttel ezelőtt kijelentse: a fehérek és a feketék számára egyenlő jogokat kell biztosítani a különböző intézmények állásainak betöltésénél. Ez a bejelentés azonban kedvezőtlen visszhangot váltott ki az afrikaiak között, akik keserűséggel emlékeznek az angol gyarmati elnyomásra. Valószínű, hogy ez hozzájárult a hadsereg soraiban januárban kitört elégedetlenséghez, amely zsoldemelési követelésekből átcsapott. az angol főparancsnok és az angol tisztek azonnali eltávolítását sürgető jelszavakba. Az afrikanizálás visszatükröződik a gyarmati uralom keserűségeire emlékeztető szobrok, feliratok, utcanevek eltávolításában. Nairobiban. az Ambassadeur- szállóban reggelenként becsúsztatták szobámba az ajtó alatt az egyik angol nyelvű kenyai lap példányát. De ötödik napon nem volt ott az újság. A luo törzsből származó hotelboy kopogott később az ajtómon, és átadta a Daily Nation reggeli számát. És az első oldalon lévő tudósításra mutatott: a kormány felhívta a városi tanácsokat, stb., hogy a lehető legrövidebb időn belül táFelvételre keresünk gyakorlott bérelszámolót és gépírót Bőrfeldolgozó V. Szekszárd. (60) volítsák el a gyarmati uralomból megmaradt: utcaneveket és más szomorú emlékeket. — Uram — mondta — ennek a szállónak a zsiráf a jelvénye... Egyszer egy angol, aki „ambassa- dor”-nak, nagykövetnek szólíttat- ta magát, rám uszította a kutyáját. Mindig ez jut eszembe, amikor belépek a hotelbe... Én legszívesebben a mi nyelvünkön, „1:wiga”-nak, „zsiráf”-nak nevezném ezt a hotelt. Sokkal szebben hangzana, és különben is úgy emelkedik ki a városból, mint egy magas zsiráf... A gyarmatosító Lord Delamere neve helyett Nairobi legszebb útja akkor már a szabadságharcos Kenyatta nevét viselte. Néhány angol azonban az új rendelkezést már nem tudta „lenyelni”, és pár nappal később szemérmetlenül ezt írták az East African Standard hasábjain: „Ha eltávolítják a feliratokat, akkor bontsák le az' iskolákat és a kórházakat is, a vasutat és a gyárakat, amelyek ugyancsak a gyarmatosítás emlékei, amelyeket mi építettünk”. Az afrikaiak nem várattak sokáig a válasszal: A'bevándorolt angolok — írták levelükben — az iskolákat, kórházakat elsősorban önmaguknak építették. A vasútépítésnél oly sok afrikai hullott el, hogy helyenként a talpfák helyébe afrikaiakat is fektethettek volna... Az angolok szegényen, egy szál ruhában érkeztek Kenyába, és most meggazdagodva menekülnek. Akik Ausztráliába mennek, még traktoraikat is magukkal viszik. Csupán a robotban elfáradt afrikaiakat hagyják itt, akik számukra édenkertté varázsolták ezt a földet... Következik: Kikujuk. ma,szájok. vakambák. (Folytatjuk.) SEBES TIBOR Hálózati és autóvillamossági szakembert felveszünk azonnali belépéssel. Munkásszállás, üzemi konyha van. Állami Mezőgazdasági Gépállomás, Bölcske. (16) FIGYELEM! A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, Szekszárd, Keselyűsi u. 6. felhívja 14 — 16 éves 8 általános iskolai végzettségű ifjúmunkások figyelmét, hogy köm ííves, villan if szerelő, bádogos, épületasztalos, épületlakatos, üveges, szobafestő, szakmunkára jelentkezzenek a vállalatnál ipari tanulónak. Rendeletben előírtak szerint tanulószállást, munkaruhát, bakancsot és teljes ellátást biztosítunk Jelentkezési határidő: 1964, március 15. Jelentkezni lehet építésvezetőségeken, Paks, Dózsa György u. 66. Tamási, Vörös Hadsereg u. 32. Dombóvár, Erzsébet u. 134. Bonyhád, Gyár u. 2. Központ: Szekszárd, Keselyűsi u. 6. sz. (169)
