Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-08 / 57. szám
4 Tolna megyei nFpűjsAő 1984. március 8J Az ifjúsági olvasóban... — Nyakig vagyunk az építkezésben — mondotta egy beszélgetés során a termelőszövetkezeti elnök ismerősöm. — Tele vagyunk gonddal, futkosással, reményekkel, mérgelődéssel, A sok építkezés, sok gondot ad. — mondotta, és ezután még sokáig ecsetelte e gond nagyszerűségét is. Mert bármilyen sok mimikát is adnak ezekben a napokban a termelőszövetkezetekben az építkezések, a jövőt vetítik előre, amikor már nem lesz probléma, elhelyezni az állatokat, kora tavaszra rántanivaló csirkét vinni a piacra és két év alatt négyszer elletni a kocákat... Mert mindehhez épület kell. Jó és sok épület. Termelőszövetkezetei nk az építkezésekből alig látszanak ki. Szinte nincs a megyében olyan közös gazdaság, ahol ne dolgoznának ELŐKÉSZÜLETEK’ — a hővégi hajrára A termelőszövetkezeti beruházásokról mondanak véleményt a szövetkezeti vezetők és építömnnkások Kiváló munka, jó terv — apró bosszúságokkal 99 Mérgelődik a bátasZéki állatnál főnök. Jogosan. Es nem azért, mintha túl sok volna a munka, túl sok vagont kellene útba Indítani,, hanem azért bosz- sza-nkodik, 'mért kevés a szállí- tanivaló. A vasútnál ötnaponként igénylik a kocsikat a fuvaroztatók. Március második öt napjára, tehát hatodilfától tizedikéig ft’ikdösszé öt kocsit igényeltek, ennyit akarnák megrakni. Az ötből kettő a helybeli mészégetőé, egyet az ugyancsak helybeli maszek trágyáké szító kért. kettő, pedig a pályáfenntartásé. Tehát az ötből is kettő „belső” használatra kelj. Pedig bizonyára volna elszállí- tanivalójá az erdőgazdaságnak — hiszen ott van a tizes vágány, melléit már jó.deje tíz vagonnyi papírfája és öt vagon rönkje —, a MÉK-nek, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat helybeli kirendeltségékek, a ktSz-kék és a többinek is. De várnak. Jogos talán a kérdés, hogy mire várnák? Éizbnyárá a hónap második felére, a negyedév végére. Mert a terveket teljesíteni kell, a hónap, de méginkább a negyedév vége e szempontból fontos határidő. Es akkor majd szidják a MÁV-ót, miért nem ad időre kocsit. Hogy volna mit elszállítani, ezt mutatják a havonként benyújtott fuvarozási tervek. A nagyobb fuvaroztatók ugyanis havonta kötelesek ilyet készíteni és beadni a MÁV-hoz. A vasút ezek alapján állítja össze havonta a szállítási tervet. De e tervek „aprópénzre váltása” úgy történik, hogy a szállíttatok ötnaponként kocsiigénylést nyújtanak be. Ha az igényelt kocsik — illetve az elszállítandó küldemények — benne szerepelnek a havi tervben, akkor ezeket az igényeket elsősorban kell kielégítenie a vasúinak. Csak ha ezek után is marad kocsija, akkor adhat a nem tervezett szállítmányokhoz. Nos. januárban a helybeli és ..környékbeli fuvaroztatók. — á MÁV-üzemeken kívül — összesen hetvenöt vagon megrakását tervezték. Ezzel szemben mindössze harmincegyet raktak meg. Februárban a tervezett negyvenke.tő- ből egyel sem. És márciusban? — Erre még nincs végleges adat, nerh is lehet, de ha ilyen ütemben történik a koésík igénylése, mint most, akkor nem változik a helyzet. Januárra a mészégető üzem tizenegy vagont tervezett.: Megrakott és útba indítóit — összesén — egyet. A márciusra jelzett tizennyolcból csak most kért kettőt. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kirendeltsége januárra ötvennégy vagon megrakását tervezte — negyvenet kukoricával, tizet árpával, négyet pedig napraforgóval rakott volna meg. de ténylegesen csak harminc vagon kukoricát szállíttatott el. Napraforgóból, sörárpából egyetlen vagonnyit sem. Nem szállíttatott februárban sem, holott tervezett két vagon napraforgót és tíz vagon árpát. A márciusra kért tizenhat vagonból még egyet sem vett igénybe. A MÉK januárra is, februárra is tíz-tíz vagon szalma elszállítását tervezte, a hónap elején benyújtott - havi fuvarozási tervben. Ténylegesen nem igényeli egyetlen kocsit sém. Nem fuvaroztatta el a februárra tervezett, tíz vagon burgonyát sem. Lehetne folytatni a sort. de annak megállapításához, hogy szinte „tervszerűen" folynak az előkészületek a hóvégi hajrára, talán ez ,ts elég. Állandó panasz, hogy szűk a vasút kapacitása, nem tud mindenkor eleget tenni szállítási kötelezettségeinek. E helyzetet csak súlyosbítja, ha még a meglévő kapacitást sem használják ki megfelelően. (J) építőmunkások. És a beruházások megvalósítása mindenütt gond még akkor is, ha idegen vállalattal végeztetik el a munkát. Milyen gondok, örömök kísérik a beruházások megvalósítását? — tettük fér a kérdést a napokban több termelőszövetkezeti vezetőnek és gazdának. Első alkalommal a bonyhádi és szekszárdi járás déli részét látogattuk meg. Az ott szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, jó úton haladunk a beruházások kivitelezése, határidőre való megvalósítása érdekében. Erről beszélt a mórágy! termelőszövetkezet főkönyvelője is. — A tél elején készült el a növendékszállás. Kitűnő munkát végzett a vállalat — a kivitelezési terv szerint. Sajnos azonban, mikor az építő vállalat levonult a munkáról, a mi mestereinknek kellett még a létesítményt téliesíteni, ezért kellett még külön tízezer forint hitelt kémünk anyagbeszerzésre. Az ilyen utómunkáktól mentesíthetne bennünket a tervezőmérnök,, aki a típus növendékszállásokat tervezte. Mert a kivitelező nem módosíthat a terven, csak a tervező beleegyezésével. Tehát jobb tervek kellenek, hogy épületeink célszerűbbek legyenek... Mert akkor építőmestereink karbantartó munkát tudnának végezni más, sok évtizedes gazdasági épületeinken. így vélekedik, a mórágyi főkönyvelő. És elmondotta még azt is, hogy a jövőben sem keresnének más kivitelezőt, mint a báta- széki épületkarbantartókat, mert elégedettek voltak munkájukkal... Mőcsónyben a Mező Imre Termelőszövetkezet elnöke már nem nyilatkozik így. — Elkészítették a 32 vagonos típus magtárt a Tanácsi Építő Vállalat munkásai. Kiváló minőség, jó munka. Elégedettek vagyunk vele. Megcsinálták a grá- bóci üzemegységünkben a harminc férőhelyes sértésüaztatót — ugyanaz az építő vállalat rhás brigádja. Az a munka kritikán aluli. Tehát embereken múlik, hogy melyik épületet csinálják jól, melyiket rosszul. — Még a tervezési problémák is eltörpülnek a kivitelezési súlyos hibák mellett. A vállalattal elvégeztetjük ismét a sertésfiazta- tó vakolását, és a kifutó cemen- tezést. De megelőzhették volna ők is ezt a dupla munkát, dupla kiadást — egyszeri jobb munkával. Szólni kell a tervezésről is — mondotta a szövetkezet főkönyvelője Mőcsényben. — A 32 vagonos magtárt mi szélesebb ajtóval építettük, hogy traktorpótkocsival be lehessen állni. Már a tervezők így méretezhették volna az ajtókat* nagyobbra, pótkocsi átbocsátására alkalmassá. A sertésfiaztatót pedig mi bádo- goztuk körül, hogy a nádpallót ne szedjék szét a kocák. Tehát ha előre tervezték volna ezt a munkát is, nem lett volna rá gondunk — utólag. Lényegében ilyen apró kis bosszúságokat tapasztalunk csak a termelőszövetkezetek építkezésein. Cikón és Bátán is elégedettek a szövetkezeti vezetők az építőiparosok munkájával. Csak azt; szeretnék, ha rövidebb lenne egy-egy létesítmény építési ideje, előbb tudnák termelésbe állítani a fiaztatókat, növendékszállásokat, istállókat. Mert minden termelőszövetkezeti vezető és gazda azt szeretné, ha mielőbb „kikeresné” az árát egy-egy beruházás. i A termedőszövetkezetí vezetők látják azonban azt is, hogy több alkalommal az építőipari vállalatoknak, brigádoknak mennyi nehézséget okoz az időnként jelentkező anyaghiány, a tervezési módosítások. De erről majd egy más alkalommal számolunk be, amikor is az építőmunkások véleményét közöljük a termelőszövetkezeti beruházások kivitelezésével kapcsolatban. — Pj■ — fxerencséífenség C surgai Mihályt eltemették, de úgy tartják Számon a faluban, mintha élne. Nem törölték a ■ ■ ■ tsz-tagok sorából, kiresztet sem tettek neve elé. A könyvecskéjét őrzik a többi 'között, és miildén hónapban beleírnak harminc munkaegységet. Esztendeje már. hogy megtörtént a szerencsétlenség. Nagy temetés Volt. háröki gödröt kellett ásni. Egyet a kocsisnak, kettőt a lovainak. Az állatokat egy helyre is tehették volna, de a deres élt még néhány napig az után. hogy á törött lábú pejt agyonlőtték, és kivittek a dögtemetőbe. Az állatorvos csak. annyit mondott: Ez a ló megfázott a jeges vízben, és hozzátette, hogy a húsát azért ki lehet mérni. A másikét is . eladhatták volna. A tsz-elnök csak nézett rá. nem szólt semmit. Ö küldte el Csurgai Mihályt azon a szörnyű napon. A szövetkezet legszorgalmasabb kocsisa volt. neki még azt is engedte hogy dugdos a lovaknak kukoricát, kis nyaláb szénát. Eladni a húsukat? Kimérni? Az yristehit énkek a világnak! Össze keltene temetni őket. egy sírba a Mihály testéire! úgy szerették azok egy- mást... Csurgai Mihályt a lovak rúgták agyon, most égy esztendeje. Etilész délelőtt süvített a szél, hordta a havat, az utcán csak hajtott fővel lehetet‘ járni. Hó- torliSzok kéletkeztek. az autóbusz elmaradt. A szövetkezeti tejeskőeris a kórházból várta haza feleségét de hogy nem jött a busz, elébe hajtott kocsival. Engedélyt nem kért, csak üzent, hogy megy. Az 'elnök káromkodott, átkozta a napot is, amikor megválasztották, és ő vállalta ezt a munkát, mert ezekkel nem lehet mégé ietni, hogy rend legyen, mindenki megy a feje után, mindenki csak a maga érdekét nézi. Nem számit seniirti. Nem az enyém, a tsz-é. A savóért persze neki megy el a Szűcs. Mit gondol ez, hogy kiengedik áz asszonyt ilyen időben a kórházból?. S okan toporogtak a tsz- irodábán, főleg kocsisok, várták az idő javulását, s melegedték. Szerették volm behordani a fát meg a rozsét, mert hi ráfagy a vastag hó, lemondhatnak róla egy ideig. De mivel nem csillapodott a vihar, a legtöbben még délelőtt hazamentek. Az elnök félrehívta Csurgai . Mihályt. — Mihály! Nincs savó. Ha enyhül az idő, talán elmehétnél. Te megjárod azt az iItat. A töltésen biztos nincs hó, onnan lesöpri a szél. nem lehet rajta hófúvás. Rövidebb is arrafelé. Megtennéd. Mihály? Kevés az abrak ez a savó meg csak ér valamit a süldőnek Nem jön a SzüCs Feri. fene a dolgá1! Eszetlenül belehajtott a viharba. Szóval arra nemigen léhet menhi. de a töltés biztos jó. A Kardos partja... Elég széles. — Az hát. Mentem én azon eleget — mondta a kocsis. — Mennyi savót szoktunk kapni? Delet harangoztak. Nem ment - haza ebédelni, befogta a lovakat és elhajtott. A kavargó, metsző fehérségben összegörnyedt az ülésdeszkán. A lábára tekert pokrócot félhúzta a derekáig, és gallér mögé 'temette a fél arcát. Keveset látott az útból, a fákon mérte le, merre jár. A Kardos-patak hídjánál összegyűlt a hó. nehezen fordultak rá a töltésre. * töltés mellett „nincs fa. A. Csak fehérség ván, ha Lm- belepi a hó. és ez • a lm. fehérség sem látsz k jól; amikör. vad szél. táncoltatja a pélyheke.t. Tántorogtak a topák, fejüket forgatták még-rheA orpantak, s egyszer meg is ónak. mert a pej egyik lába kicsit téesúszot' a töltés peremén. Csurgai Mi-, hály közibük-. Vágóit és akkor megbillent a kocsi. A hordók továbblóditofták. le egészen a meder aljáig. Sekély a víz. s alul összeszűkül a meder. Egyenletesen simára vágvd. Olyari, mint a koporsó oldala. Ugfj találták meg őket-, hogy a kocsis féje paták között feküdt. De az állatok már nem rugdalóztak. csak a mozgatható első lábukkal - kaparták a pocsolyát. Csurgainénak ; nem akarták megmutatni halott férjét. Az orvos azt mondta, baj lehet, mert szívbetegre nagy hatással van a tragikus látvány. Súlyos beteg az asszony, eddig is óvni kellett mindentől. 0 tudja, ne vigyék haza a halottat. A tsz- iroda hátsó szobájában fektették le a padlóra, pokrócot terítettek alá. Onnan temették, ott tették koporsóba. A temetésre elment az egész falu. Sok asszony sírt, de legjobban az - özvegyet Siíatták. Mi lesz most szegénnyel? A házi munkát iS alig tiidja megtenni, hogyan dolgozhatna a négy gyerekre? E gykéiig beszéltek az esetről, az áh úgy látszott, el is . felejtették ftsurg ,i Mihályt. kőzetedéit a zárszámadás. Mindenki azt leste, kutatta, mi lesz az eredmény, mennyit fizet a szövetkezet. Talán egyedül özvegy Csurgóiké nem gondolt erre. Magára maradt a bánatával, és azokban a napokban elsírta összéS könnyét. A közgyűlésre sem kiént el. Úgy vitték kiég neki a hírt, hogy Csurgai Mihály tulajdonképpen most is él, mégmatad a köm /ne az irodában a többi között és havonta beleírnak 30 munkaegységet. Ez a tagság határozata. Jegyzőkönyvbe is vették. SZABÓ JÓZSEF
