Tolna Megyei Népújság, 1964. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-20 / 67. szám
1364. március 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG £ Alkotó nyugta lanság A tél rideg-hideg időszaka •^x után törvényszerűen érkeznek a meleg, termésérlelő hónapok. A földművelő elégedetten szemléli az őszi vetés zöldjét. A tervezőmérnök tízemeletes házakat álmodik. Az ipar mindenütt gyűrkőzik. Az élet mozgás, szoktuk idézni mind ennek az összegezését. De nem mindig tesszük hozzá; a mozgás a nyugalom ellentéte, a mozgás feltételezi, magában hordozza a súrlódást, az ellenállást is. S lám, az elemzések azt mutatják, hogy lassan halad az őszi vetés fej trágyázása, sürget a tavaszi munka. Tanácselnökök nyilatkoznak a lebontásra váró öreg, romos és korszerűtlen lakások ezreiről, amelyek meghúzódnak az új vagy tervezett épületóriások tövében. Egy korszerű gyárból jelentik; nem tudják használni a világszínvonalon álló peremezőgépet, mert jó minőségű félkészárú kellene hozzá, de az még régi technikával, elavult módon készül. Embertársaink az élet minden területén megfoghatják a munka nehezebbik végét, hogy azt a bizonyos súrlódást mégiscsak az előrehaladás gyűrje le. A nyugalom és nyugtalanság szoros együttélését megtaláljuk az élet minden területén. Nyugalom tölt el, ha városi és falusi családok között már csak elvétve találunk olyat, ahol ne szólna a rádió, s elégedetten állapítjuk meg, hogy például ugyanezen családok felénél már mosógép könnyíti a háziasszonyi munkát. De elégedetlenek lehetünk, mert háztartási gépekből a paraszti ellátottság a városi kategória ellátottságának felét sem éri el. Nem régen kaptunk hírt egy községből: a helyi népfront-bizottság kezdeményezte, hogy a helyi felnőtt lakosság minden tagja végezze el a 8 osztályos iskolát. Ez így szépen hangzik, örültünk is neki. A felszabaduláskor 600 ezer analfabétát örököltünk, s ma már az iskolaköteles korú gyerekek 99,5 százaléka iskolába jár. Az általános iskolát végzett tanulók csaknem 90 százaléka tovább tanulhat. Évről évre nő a termelőmunkát végző felnőtt tanulók száma is, seregük több mint negyedmillióra tehető. Ám az elégedettség mozgalmas adatai közé betolakszik egy szám. A szakmai képzettséget kívánó csaknem 14 ezer termelőszövetkezeti munkakörben alig 1400 vezetőnek van felsőfokú végzettsége, kétszer eny- nyien Csak a 8 általános iskola befejezéséig jutottak el. Mennyi tennivalónk van, hogy a magyar földművelő dolgozó rétegek zömét irányító helyi tisztségviselők a szükséges emberi és tudományos ismeretek birtokában ügyködjenek az ország boldogulásáért... ! Ilyenek a társadalom gond•* jai, ilyenek a törvényszerűen súrlódó nyugtalan felületek. Régen így fogalmaztuk, ezek a növekedés nehézségei. A nyugtalanság ilyen okainak felszámolását egész népi államunk hajtja végre. Gazdasági erőforrásaink tervszerű felhasználásával évről évre és folyamatosan szüntetjük meg a városokban és falvakban fellelhető fehér foltokat. Vannak azonban más ellenállási gócok, olyanok, amelyekben az új, a fejlődő szocialista tudat küzd a régivel, a múló erkölccsel. összetalálkoztam régi ismerősömmel, az állami gazdaság párttitkárával. Azt kérdezte; mondd, látjátok ti ott fent, hogy lent sokszor milyen nyugtalanok az emberek? Hogy haragszanak a pazarlókra, a tolvajokra, hogy keveslik és lassúnak tartják az ilyen elemek elleni harcot? Hogy az állami és pártvezetéstől azt várják, sújtson le a vétkesekre? Ezek a gondok már nem a növekedés nehézségei. S noha vitatkozni kell a „lent” és „fent" elméletével, azt el kell ismerni, hogy ezekből a kérdésekből az a megváltozott világ szól, amely az utóbbi években körülöttünk és bennünk kialakult. A szocializmus alapjainak lerakásával egész valóságunk társadalmi tulajdonná lett, már nem csak az ipari munkás, de a mezőgazdasági dolgozó is érzi (ha nem is fogalmazza meg mindig) az államhoz, a közösséghez fűződő megváltozott viszonyát. Amiért szót emel, termelési tanácskozáson, tsz-közgyűlésen, az már az ő ügye, s mindannyiunk ügye. Tízezrek élnek kisebb- nagyobb posztokon, naponta jelentkező, esetleg nyugtalanító problémák árnyékában, de ezek a tízezrek tehetnek is ellene valamit. Rendet teremteni iparban, mezőgazdaságban, kultúrában és erkölcsi felfogásban a magunk területén, beosztásra való tekintet nélkül. Harcolni a pazarlók ellen a munkapad mellett, küzdeni a 6elejt ellen az ügyintézésben, a parancsnoki poszton is. Ez az állampolgári jogok mai, mondhatnánk korszerű normája. Fent is, lent is... Szervezni a nyugtalan embereket a nyugalom érdekében? Talán nem hangzik megszokottan, de ezt kell tennünk. Kisujjunk se egyforma — tartja a népi mondás, az emberek se egyformák. Egyik hallgatag és visszahúzódó, noha van véleménye. A másik beszédes és aktív. A hallgatag és visszahúzódó embereket arra nevelni, hogy mondják el gondolataikat, továbbmen- ve az aktív embereket arra ösztökélni, hogy szavaikat tettekkel tetézzék — egy felé mutat. Napos időben se nyugodjunk meg a nyugalom árnyékában. JP gy kétszeres szocialista cí- met elnyert „Béke” brigád vezetőjét megkérdezték: hogyan érték el eredményeiket? Azt felelte; „nem hagyjuk egymást sohasem békén...” Úgy gondolom, a brigádvezető fején találta a szöget. Az ilyen „nyugtalan” emberek viszik előre a világot a szocializmus felé vezető úton. A határozatok csak iránymutató szavak. Az állami és pártszervek nyugtalansága, gazdagodva az állampolgárok — nevezzük így — alkotó békétlenségével, csak ez lehet a mindennapok sikereinek, az árnyak eltüntetésének egyetlen biztosítéka. Jurmics László HOVA VEZET A TENGEUC-SZŐLŐHECVI KÖVESÚT? A falu — nem önálló község ugyan, de nagyságánál fogva annak is nevezhetjük — élte a megszokott, mindennapi életét. Az emberek nem mozdultak sehova, különösen téli időben, legfeljebb a szomszédba. Ha pedig valakinek rendkívüli ügyben kellett mennie valahova, az nyáron nekivágott a porfelhőnek, télen pedig a feneketlen sárnak. A beköiőútnak nem sok hasznát vették, mert csak nagy kerülővel lehetett eljutni, ahova a szőlőhegyieknek rendszerint menniük kellett, busz pedig nem közlekedett. Az ötvenes évek elején megépült a budapesl— pécsi 6-os főútvonal. Ez ugyan nem érinti Tengeltc- szölőhegyet, de mindössze néhány kilométerre húzódik mellette, így aztán a 6-os út hatása is csakhamar érezhető lett a szőlőhegyiek körében. A 6-os úton jobbra, balra áramló, lüktető élet egy kicsit kezdte megpezsditeni a szőlőhegyi nyugalmat. Egyre többen kezdtek arról ábrándozni, hogy milyen jó lenne bekapcsolódni ebben a száguldó forgatagba, gyors motoron eljutni távolabbi részekre. Meg is jelentek az első motorosok: valami nagy üggyel- bajjal kijutottak a műútra, ott aztán már száguld- haltak, mehettek, messze maguk mögött hagyva o sáros, poros szőlőhegyet. Ebből aztán egyenesen fakadt a gondolat: „Ha már itt tartunk, jó lenne közelebb kerülni valahogyan a műúthoz, vagyis, jó lenne kövesúttal összekötni Tengelic-szőlőhegyet a műúttal.” A gondolatot mindenki helyeselte, igen ám, csakhogy hamarosan kiderült az is, hogy amennyire szükséges hozzá az állami támogatás, legalább annyira szükséges a helyi erőfeszítés. Az iskola igazgatója, Szalonlal János, mint megyei tanácstag kezdte mozgatni az ügyet. Végül összeült az egész lakosság tanácskozásra. Ezen elhatározták, hogy elvégzik az összes földmunkát az útépítésnél, hogy kisebb legyen az állami költség, gyorsabban kerülhessen sor az építkezésre. Nem kis dolgot vállaltak a szőlőhegyiek: 14 méter hosszú árokásás jutott egy-egy családra, ami 30 —32 köbméter föld megmozgatását jelentette. Ásót, lapátot fogott az egész falu, munkához látott ifjú, és öreg, férfi és nő, dolgoztak a tsz-la- gok, de lapátoltak a tanítók, sőt még a plébános is, így aztán 1963-ra elkészülhetett az út. Érdemes kicsit érzékeltetni, hogy tulajdonképpen milyen forgalom is bonyolódik le ezen, kinek mit jelent az új út. Időközben megépítettek a szőlőhegyiek egy pompás művelődési otthont is, aminek az alapja ugyancsak a helyi összefogás, erőfeszítés volt. Ebben most már rendszeresen színházi előadásokat tudnak tartani, fővárosi művészek részvételével, hiszen a Déryné Színház társulata könnyen el tud jutni Tengelic-Szőlőhegyre. A társulat autóbusza rendszeres időközönként feltűnik az új úton, hogy művészetet vigyen az egykor elzárt falu lakóinak. A termelőszövetkezet járművei rövidebb és jobb úton tudnak eljutni legtöbb olyan helyre, ahova el kell jutniok. így aztán olcsóbb a szállítás. Rendkívül sok építőanyag áramlott be a községbe néhány hónap alatt. Fellendült az építkezés is, hogy könnyebben tud mindenki hozzájutni az anyaghoz. Ennek következménye, hogy a régebben általános építési mód, a vert fal alkalmazása helyett ma már téglából igyekszik mindenki építeni, sőt, a régieket is téglával javítják ki. Ezen az új úton áramlik be a faluba az új bútorok tömege is. Ma már a régi bútorokat egyre több helyen felrakják a padlásra, vagy eltüzelik. Megindulhatott az autóbuszjárat Tengelic-Sző- lőhegyen keresztül, akinek nincs motorja, ezen utazhat. Az új út egy régi korszakot zárt le Tengelic-Szö- lőhegyen, s egyben megteremtette a lehetőségeit az új kibontakozásának. Ez az út országunk rohanó, fejlődő forgatagába vezet a régebben elmaradott Tengelic-Szőlőhegyről. BODA FERENC Kállai Gyula beszámolójával megkezdődött a Hazafias Népfront III. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) kell segítenie azt, hogy tovább erősödjék a tömegek antiimperia- lista békeharca: soha nem látott hatalmas tömegek megmozdulásai támogassák a békeszerető államok lépéseit az Egyesült Nemzetek Szervezetében és minden más nemzetközi fórumon. — A magyar nép, amely évszázadok során vívott függetlenségi harcai és társadalmi forradalmai révén csak időről-időre került a világ haladó erői közé, a felszabadulás óta eltelt időben és különösen napjainkban véglegesen elfoglalta helyét a nemzetközi haladás élén járó szocialista népek nagy családjában. A Hazafias Népfront feladata, hogy közreműködjék népünk békéért folytatott harcában, s minél szélesebb körben tudatosítsa, hogy a béke védelmében, a haladás támogatásában ki-ki munkájával, szorgalmával, alkotó erejével, társadalmi és állami rendünk erősítésével teheti a legtöbbet. Kállai Gyula befejezésül kiemelte: — Országunk nemzetközi tekintélye soha nem volt ilyen nagy és soha nem volt ily egységes a magyar társadalom, amely mindinkább teljes egészében felismeri, hogy igaz és jó ügy, amiért dolgozunk. Hazánk minden hű fia munkálkodjék e jelszó szellemében: „mindannyian hazánk felemelkedéséért, a szocializmusért!” — E cél eléréséhez szükséges munkára hívjuk, várjuk népünk millióit! Kállai Gyula nagy tapssal fogadott beszéde után Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára terjesztett elő javaslatot a Hazafias Népfront működési szabályzatának módosítására. Ezután szünet következett. Szünet után Dobi István elnökletével folytatódott a tanácskozás. A kongresszus részvevőinek hosszan tartó, nagy tapsa közben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke emelkedett szólásra. Kádár János szavai után hosz- szan zúgott a taps. Ezután ebédszünet következett. A délutáni tanácskozáson, amelyen részt vett Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is, megkezdődött a beszámoló és a működési szabályzat módosítására előterjesztett javaslat feletti vita. Közös közleményt adtak ki a francia—mexikói tárgyalásokról Mexikó, (AFP). Szerda este, De Gaulle tábornok mexikói látogatásának harmadik napján közös közleményt adtak ki a' francia köztársasági elnök és Lopez Mateos mexikói köztársasági elnök között lefolyt megbeszélésekről. A két tárgyalófél tanácskozásain nagy helyet foglalt el az ENSZ világkereskedelmi és fejlesztési értekezlete. De Gaulle — a közlemény szerint — kijelentette, a Genfben megkezdődő értekezleten új javaslatokat terjeszt be a gazdaságilag elmaradottabb országok, főleg Latin- Amerikai alaptermékeinek, félkész és késztermékeinek értékesítésére vonatkozóan. A két elnök tanulmányozta a francia—mexikói kapcsolatok egészét és kifejezték kölcsönös szándékukat, hogy e kapcsolatokat minden irányban megerősítik. f. Megállapodtak, hogy a két or-* szág közötti technikai és kereskedelmi együttműködésről szóló egyezményeket, amelyeket a francia—mexikói együttműködési bizottság készített elő, a közeljövőben aláírják. Mexikó elősegíti a francia beruházásokat. A francia—mexikói kapcsolatokon kívül a közös közlemény Európa és Latin-Amerika kapcsolatainak fejlesztését emeli ki és kívánatosnak tartja, hogy az európai gazdasági közösség és a latin-amerikai szabad kereskedelmi övezet között kölcsönös érdekből szorosabbá váljék az együttműködés. De Gaulle elutazása előtt még megtekinti Mexikó történelmi nevezetességeit, majd négynapos 1 látogatást tesz a Kis-Antillákon I és Francia-Guayanában. Lassan halad a ciprusi ENSZ-erök megszervezése New York (Reuter). Az ENSZ rendfenntartó erőinek megszervezése lassú ütemben halad. A kanadai kontingens a hét végére már teljes egészében Cipruson lesz, Finnország és Svédország katonái azonban legkorábban csak április elején érkeznek meg. A svéd kontingens parancsnoka szerdán New Yorkba érkezett, hogy tárgyaljon U Thant főtitkár katonai tanácsadóival. Brazília bejelentette, hogy 260 tengerészt ad a rendfenntartó erők céljaira. Uj-Zéland 42 000 dollárt ajánlott fel, s a nyugatnémet kormány döntése alapján az NSZK is hozzájárul 500 000 dollárral az ENSZ költségeihez. Eredetileg szó volt arról, hogy Ciprusra nyugatnémet katonákat is szállítanak, erről azonban le kellett mondani, mert a bonni kormányt figyelmeztették, hogy a ciprusi lakosságban még túl élénken él a Wehrmacht-katonák emlékezete. Londoni jelentés szerint bizonyos ellentétek mutatkoznak U Thant ENSZ-főtitkár és a brit kormány között a rendfenntartó erőknek adandó utasításokra vonatkozóan. A brit kormány el szeretné érni, hogy a főtitkár még az ENSZ-katonák tényleges tevékenységének megkezdése előtt körülhatárolja a nemzetközi erő hatáskörét. Angol részről azt kívánják elsősorban, hogy az ENSZ- erőket hatalmazzák fel az „irre- guláris egységek” lefegyverzésére. Ezen a címen — hasonlóan ahhoz, ahogy Kongóban történt — lehetővé válna a kormány — jelen esetben a ciprusi kormány — rendelkezésére álló egységek lefegyverzése is. U Thant azonban hangsúlyozta, hogy az érintett kormányokat már tájékoztatta a nemzetközi erők feladatairól, sőt március 11-i emlékiratában lefektette az ENSZ-erőkre vonatkozó 14 alapelvet is. A főtitkár ismételten hangoztatta, hogy senkivel sem hajlandó tanácskozni erről a kérdésről és utasításait végső soron majd az ENSZ rendfenntartó erő parancsnokságának adja meg.
