Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-02 / 27. szám
I 1964. feBrnär 2. TOttfS OTFGtFÍ SrEPÜJSÄ?? Jól sikerült az indulás Üzemekből jelentik — a januári eredményekről Egy hónap telt ei az 1964-es esztendőből. Nehéz hónap volt. hiszen szokatlanul kemény volt a tél. Tavaly a rendkívüli időjárás komoly nehézségeket okozott a termelésben és a rossz évkezdet kihatott az egész esztendő munkájára. Változott-e a helyzet az idén, jobb volt-e az indulás az üzemekben, építkezéseken, erről érdeklődtünk telefonon három vállalatnál. Komlói Építőipari Vállalat III. főépítésvezet őségé: Mindössze 30 embert engedtünk ei fagyszabadságra A Komlói Állami Építőipari Vállalat szekszárdi, III. számú főépítésvezetőségén Hargitai Oszkár főépítésvezető veszi fel a kagylót, — Hogyan sikerült teljesíteni a januári tervet? — ez az első kérdésünk. — Pontos adataink még nir»- csenek, hiszen csak a számlázások után tudjuk ezt megállapítani. Az azonban bizonyos, hogy összehasonlíthatatlanul jobban állunk, minit a múlt télen. — Miből állapítható ez meg? — Sokkal több munkás dolgozik. mint akkor. Alaposabban készültünk fel a télre, mint egy évvel korábban. Jónéhány téliesített munkahelyünk van — így belső munkán dolgozunk a műszergyárnál, a tbc-intézetnél, a kórház szülészeti osztályán, a B—3-as lakóépületei). De tudtunk jóformán egész hónapon keresztül dolgozni néhány külső munkán is, mint Wosinszky Mór utcai 80 lakásos tömb — itt pélBonyhádi Cipőgyár : Két és fél túlteljesítettük A Bonyhádi Cipőgyárban Dobler István elvtárssal, a gyár igazgatójával sikerült beszélnünk. Mint megtudtuk, a gyár januárban minden vonatkozásban teljesítette, sőt túlteljesítette tervét. És ezt sem hóvégi hajrával érte el, hanem az jelső munkanaptól az utolsóig, minden nap lekerült a szalagokról az előírt számú cipő, sőt gyakran 50—100 párral több is. A havi terv túlteljesítése 2140 pár cipőt eredményezett. — Teljesítette a gyár exportkötelezettségeit is? — Teljes mértékben — válaszolja az igazgató. — Harmincezer pár exportcipöt kellett a terv szerint előállítanunk, a megengedett biztonsági tartalék 12 százalék. Előkészítettük — sőt útnak is indítottuk — a harmincezer párat, azonban csak nyolc dául januárban húztuk fel a földszinti felmenőfalaikat —. az iparitanuló-iskolán ál, ahol csak az okozott késedelmet, hogy a földkitermelő gépet későn kaptuk meg. Különben itt már betonoztunk is januárban, a tornar terem pincefödémének tartóit készítettük éL Melegített anyaggal dolgoztunk, így sikerült megakadályozni, hogy a fagy kárt tegyen. Voltak kisebb zavarok a tüzelőanyag-ellátásban, ez is okozott egyes építkezéseken késedelmet. — Hány munkást küldtek fagy- szabadságra? — Az össziétszámnák legalább 90 százaléka állandóan dolgozott. Jelenleg is a 453 fő állományi létszámból 420-an dolgoznak. Harminc munkást engedtünk el fagyszabadságra, de azokat is rövidesen visszahívjuk. — Engedtek, vagy küldtek? — Engedtünk. Küldeni senkit sem kellett, akik elmentek, maguk kérték a néhány heti téli pihenőt. százalékkal a januári tervet százaléknyi biztonsági tartalékra volt szükség Ez a minőség javulását mutatja. — Hogyan alakult a minőség januárban? — A gyártott cipőknek 93,1 százaléka volt elsőosztályú. Egy százalékkal haladta meg a múlt évi átlagot. — Minek köszönhetők a kiváló januári eredmények? — Mindenekelőtt az alapos elő készületeknek. A múlt év végén gondosan felkészültünk az ez évi feladatok teljesítésére, január másodikán nem volt több tennivalónk, mint egy közönséges, hétfőd munkanapon. Hónap közben a fűtéssel volt egy-két alkalommal probléma, de beszélgettünk a kazánfűtőkkel, akik megértették, hogy most, a nagy hidegben jobb munkát kell végezniök, Szekszárdi Faipari Vállalat: 4 termelési teryet teljesítettük, de a szállítás akadozik A Szekszárdi Faipari Vállalatnál Uszlébar János műszaki vezetővel beszéltünk. Mint megtudtuk, a vállalat a januári termelési tervet teljes egészében teljesítette. Pedig nem volt könnyű a helyzetük, új gyártmánnyal indultak a bútorüzemben és a tolnai fatömegcikk-üzemben is. Itt a Háry-garnitúra gyártását kezdték meg most már sorozatban, ott pedig export-gyümölcsrekeszekkel indultak. Hogyan sikerült a januári feladatokat teljesíteni, ezt kérdeztük először a műszaki vezetőtől. — Minden rendben lett volna, ha a Háry-gamitúrákat is elszállíthattuk volna. De sajnos, a száz garnitúra kárpitozott bútor még most is foglalja a helyet az üzemben, lassan le kell állnunk a termeléssel, mert nincs elég helyünk. A beszélgetésből kiderül, hogy az idén ezerötszáz új típusú Háry- gamitúrát kell előállítani. Januárra százat ütemeztek, azonban a BÜTORÉRT-nél még nem kapott az újfajta bútor cikkszámot, nem állapítottak meg árat sem a bútornak modem bútorszövettel készülő változataira. A többi terméknél nincs semmi fennakadás — mondja a műszaki vezető. — Tolnán január elején indultunk az export-rekeszekkel, kétszázezer az első félévi terv. Két műszakban készülnek a ládák, míg az első napokban 400 darab készült el, ma műszakonként meghaladja a termelés az ezret. Fel kell futnunk 1800—1900 darabra naponként. Ennek a feltételei biztosítva vannak. Csengető-lapos bonyodalom a Simontornyai Bőrgyárban Miért késtek 23 napot az adminisztratív és műszaki dolgozók ? — Miért változtatta meg az üzemi tanács korábbi határozatát? ndcsot. hogy döntsön: érvényben menyeként olyan „elvi” állásfog" marad-e a bérszabályzat fentebb lalás született, tekintettel arra, említett pontja, vagy kegyelmet hogy a késők bejegyzése nem gyakorolnak a késők felett? A rendkívüli üzemi tanácsülésen megállapították, hogy nem kevesebb, mint Soha nem mertem volna gondolni, hogy akkora bonyodalmat tud csinálni a gyári csengetőlap, mint amekkorát a bőrgyárban tapasztaltam. Ez, az alig 12x16 centiméteres sárga színű kartonlap úgy felkavarta a bőrgyárban a munkások, műszakiak és adminisztratívok kedélyét, úgy felélénkítette a hangulatot tímárok, mérnökök és könyvelők körében, hogy erre példa még nem volt. Pedig több mint százéves már a bőrgyár... Tulajdonképpen úgy, s azzal kezdődött a dolog, hogy a nyári bérszabályzat elkészítésekor az üzemi tanács ilyen pont felvételét is javasolta: Az a dolgozó, aki egy negyedévben három alkalommal késik, a természetbeni juttatásnak csak 75 százalékát kaphatja meg. S ebből következik: aki mind a négy negyedévben háromszor, tehát összesen tizenkétszer hiányzott, az semmit sem kaphat... A bérszabályzat e pont j a semmiféle módon nem eshet kifogás alá. Hisz a dolgozók legfelsőbb fóruma az üzemi tanács határozott így. E bérszabályzati pontnak kihatása volt — gondolja a Simon- tomyai Bőrgyárat nem ismerő olvasó — a dolgozókra, jobban felhúzták a vekker csörgőjét, figyelték az ötórai harangszót, a gyári kürtszót, stb. Nem így történt. Nem múlott el nap 1963-ban, hogy a portásoknak ne kellett volna bejegyzést tenniök a késők könyvébe. Illetve csak kellett volna bejegyzést tenniök, de a portások igen elvétve írták fel egy-egy dolgozónak a. nevét. Osztályvezetőnek, vezető beosztású, más adminisztratív és műszaki dolgozónak nem mertek szólni, mert ki tudja, milyen kockázattal jár, ha figyelmeztetik például X. Y. osztályvezetőt, hogy: „X elvtárs, ma késni tetszett, legyen szíves aláírni a késők könyvében...” Ehelyett behívtak kisfizetésű asszonyokat, és azokkal íratták alá a könyvet, hogy elismerjék, késtek ennyi, meg ennyi percet. A bejegyzés a könyvekbe szó nélkül ugyan nem történt, de mégis összejött jónéhány név 1963-ban. s amikor a szakszervezet vizsgálni kezdte, hogy kinek nem jár a természetbeni juttatásból, két asszony, Für Ferencné és Nagy Jánosáé volt az, akit el kellett marasztalni a természetbeni juttatás 25 százaléka erejéig... Persze a két asszony nem hagyta annyiban a dolgot. Elkezdtek kiabálni az üb-irodában, innen a panasz gyorsan feljutott az igazgatóhoz is, és így utána kellett néznie az üzemi tanácsnak: Igaz-e, amit az asszonyok mondanak, hogy mások is késtek, sokkal többet és többször, mint ők, de őket nem írták be a könyvbe, s így más késők kaptak természetbeni juttatást. Ha igazság van. akkor a szakszervezet, meg az igazgató átvizsgáltatja a csengető-lapokat, és úgy állapítja meg. kit illet és kit nem a természetbeni juttatás... E kis perpatvarnak híre eljutott a fizikai dolgozók körébe is, és ők is figyelték, mi lesz az ügy vége. hogyan intézik el. Hosszú időt vett igénybe a csengető-lapok átvizsgálása. (Ezeken pontosan bélyegezték az érkezést — amennyiben az óra pontosan járt). Végül is, amikor elkészültek e nagy munkával, több mint tizenöt oldalon, sűrűn gépelve kigyűjtötték, hogy kik és hányszor késtek... Ezután már rendkívüli ülésre kellett összehívni az üzemi ta23 napot késtek egész évben a műszaki és adminisztratív dolgozók. És bebizonyosodott, vezető beosztásban lévőik is késtek, nem is keveset és nem is egyszer. A rend és igazság kedvéért írjunk ide néhány későt: Király László 16 alkalommal, Gyenei Ernő 11, Bércziné 16. Baki Ferenc 16, Beidekmé 5, dr. Bartus István 25 alkalommal. Kadnár Lajosnak késései elvitték a természetbeni juttatás 75 százalékát, Abszolon Valéria pedig nem is kaphat idén természetbeni < juttatást, mert 29 alkalommal késett. Für Ferencné 28-szor csengetett később. mint a munkakezdés, Jancsik Árpádnak pedig a juttatás 75 százalékába ikerült a késés, és Boros Jánosné 23 alkalommal jegyezhette volna be nevét a késők könyvébe... Nagy feladatot kapott az üzemi tanács. Végül a sok vita eredtörtént meg év közben, így nem marasztalhatok ed a dolgozók. (?). Mert mi lenne, ha az összes csengető-lapokat átvizsgálnák? Akkor a fizikai dolgozók között is találnának jónéhányat. Sum- ma-summárum, a gyár dolgozóinak negyed része nem kapna teljes természetbeni juttatást. Ea pedig igen nagy baj volna, mert a 450 forint értékű bőr vásárlására jogosító utalványt márkiadták a dolgozóknak. Tehát ennek visszavonása ugyan jogos volna, és törvényes úton el lehetne intézni, de minek kavarni most még ezzel is a kedélyeket — így vélekednek az üzemi tanács tagjai. Azután belenyugodott mindenki abba, hogy hatályon kívül helyezik azt a gyári törvényt, amelyet maguk hoztak, — de nem tartottak be —, hogy senki se károsodjék, mert „csak” a gyárat rövidítették meg jónéhány ezer forinttal, a késések „értékével”. Vajon így döntött volna az üzemi tanács akkor is, ha a saját zsebükből emelnek ki akár csak tíz forintot? Pálkovács Jenő Szovjet gazdasági és műszaki tudományos együttműködési küldöttség érkezik hazánkba M. A. Leszecskonak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének vezetésével a magyar—szovjet gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság alakuló ülésére vasárnap szovjet küldöttség érkezik hazánkba. A küldöttség tagjai között van V. D. Lebegyev, a Szovjetunió Népgazdasági Tanácsának működő műszeripari és automatizálási állami bizottság elnöke és A. J. Sztrokin, a Szovjetunió Tervhivatala mellett működő mezőgazdasági gépgyártási, autó- és traktorípari állami bizottság elnöke, valamint számos vezető beosztású gazdasági szakember. A közös kormánybizottság ülésén a két országot érintő gazdaelnökhelyettese. A. V. Korobov, a , , . „ , . . , Szovjetunió Tervhivatalának el- i 68 rtluS7'a^J' tudományos ker- nökhelyettese, M. J. Rakovszkij, a i désekről folytatnak tárgyalásokat, Szovjetunió Tervhivatala mellett I (MTI). A Földművelésügyi Minisztérium javaslatai a termelőszövetkezeti munkadíjazási módszerek továbbfejlesztésére A termelőszövetkezeti közgyűlések országszerte mostanában döntenek arról, hogy milyen módszer szerint részesedik az idén a tagság a közös jövedelemből, milyen módon díjazzák a közös gazdaságban végzett munkát. Az eddigi tapasztalatok összegezése alapján a Földművelésügyi Minisztérium nyilvánosságra hozta javaslatait a munkadíjazási és jövedelemrészesedési módszerek továbbfejlesztésére. Tavaly már a termelőszövetkezeteknek csak néhány százalékában alkalmazták kizárólag a hagyományos munkaegységrendszert. Olyan szövetkezet is alig volt, ahol csak egyféle újabb módszert vezettek volna be, mivel az egyes üzemágakban általában más-más munkadíjazási forma felel meg. A legelterjedtebb, főleg a kapásnövények termesztésénél, az úgynevezett nádudvari módszer, azaz a munkaegység-jóváírás és az össztermésből való részesedés kombinációja. A kukorica, burgonya és cukorrépa termesztésénél ezt a módszert a szövetkezeteknek mintegy 40 százaléka alkalmazza. Az elmúlt évben igen sok közös gazdaságban, illetve azok egyes üzemágaiban vezették be a pénz- beni munkadíjazás valamilyen formáját. Különösen elterjedt ez a módszer, főleg a közvetlen pénzben! munkadíjazás, a traktorosoknál. A Földművelésügyi Minisztérium javaslatai megállapítják: hogy az anyagi érdekeltség elvének érvényesítésére az előző években tett javaslatok helyesnek bizonyultak, s ezért szükséges a jól bevált módszerek minél szélesebb körű elterjesztése, a termelés feltételeiben bekövetkezett változások miatt pedig azok továbbfejlesztése ÍS; A javaslatok szerint a termelő- szövetkezetek mindenütt aszerint válasszák meg az alkalmazandó munkadíjazási formákat, hogy azok a termelés növelése mellett annak gazdaságosságára is fokozottabban ösztönözzenek. A növénytermesztésben úgy kell kialakítani a munkaegység mennyiségét és a természetbeni részesedés arányát, hogy az elősegítse a legfejlettebb termesztési eljárások alkalmazását. Mivel az állattenyésztésben alkalmazott munkadíjazási és jövedelemrészesedési módszerek jelenlegi formái nem eléggé hatékonyak, ezeket úgy helyes módosítani, hogy jobban ösztönözzenek a termelés fokozására, minőségének javítására, önköltségének csökkentésére. A Földművelésügyi Minisztérium javaslatai végül leszögezik, hogy a munkadíjazási módszerek megválasztása a termelőszövetkezeti közgyűlés hatáskörébe tartozik. (MTI.)
