Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

4 ÍOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. február 2. c s a Iá d iikl# r Mi t l teli 1 tudnunk háztartási gépeinkről? Mosógép, centrifuga, őrlőgép, villamos hűtőszekrény, és még egy sor más villamos háztartási készülék mindennapi életünk megkönnyítői, munkánk segítői. De nemcsak a terheket veszik le ' a dolgozó .ember válláról: helyte­len kezelésük, karban .artásuk el­hanyagolása ezernyi bosszúságot, sőt súlyos következményekkel járó baeseLeket is okozhat. Nem egyszer vezet kellemetlenségekhez az is, hogy „mindenhez értő ezer- ' mesterek" fölényes biztonsággal 'látnak a villamos szerelések el­végzéséhez — és ugyanakkor a legalapvetőbb balesetvédelmi elő­írásokról és követelményekről megfeledkeznek. E2ek például gyakran nem gondolnak arra, hogy villanyszerelési munká. mindig csak áramtalanított háló­zaton szabad végezni, lehetőleg gumilapra, esetleg száraz deszka- lapra állva. Fontos szabály, hogy csak szigetelt nyelű, jó állapot­ban lévő, szerszámokat használ­junk, Néhány jófanács a szereléshez Nagy öröm, ha elkészül a csa­lád új háza vagy lakása, esetleg fürdőszobát sikerül építeni a régi lakás mellé. De az örömben se feledkezzünk meg a villamosbal- eset-védelem követelményeiről. A fürdőszoba világi tótestjéhez ve­zető zsinórt éppen úgy megilleti a fokozott védelem a nedvesség­hatástól, , mint más esetben — ne takarékoskodjunk a Bergman- csővel. Az új fürdőszobában, mo­sókonyhában és egyéb, úgyneve­szett vizes helyiségben lehetőleg a 'bejáraton kívül szereljük fel a villamos kapcsolókat. Fokozottan 'vonatkozik ez a dugós csatlako­zókra. Sok baj származott már abból, hogy az egyes villamos háztartása készülékekhez tartozó csatlakozó vezeték keresztmetszetét nem jól választották meg. így például előfordul, hogy a kávéfőző, őrlő­gép, hajszárító vagy más készü­lék zsinórja a használat következ­tében már erősen megrongálódott. Nosza, a házi „ezermester” gyor­san kicseréli a vezetéket, éppen kéznél lévővel és közben elfeled­kezik arról, hogy megnézze: mek­kora is a készülék névleges áram­erőssége. Ezért közöljük az/üábbi kis táblázatot, melyben a külön­böző áramerősségű készülékekhez csatlakoztatható vezeték-kereszt­metszeteket tüntetjük fel: így van azután, a háztartásban mind nagyobb számban megtalál­ható villamos mosógépek kérdése. Mosásnál bekapcsolás után meg­történik, hogy a gép nem indul meg. Ekkor ne rögtön arra gya­nítsunk, hogy a motor zárlatos, hanem lámpával ellenőrizzük, hogy a hálózatban van-e áram. Egy másik hibajel lehet, hogy a bekapcsolás után a mosógép mo­torja elindul, ennek ellenére a tárcsa mégsem forog. A hiba oka: a gumiból készült ékszíj leugrott. Mielőtt azonban a hajtótárcsára visszahelyezzük az ékszíjat, ne fe- ledkezzünk meg arról, hogy ezt a szerelést csak a teljes áramtala- nítás mellett végezhetjük el! Ha elromlik a padlókefélő... A hiba egyik fő oka a motor üzemzavara lehet. Ismét csak az általános szabályt említjük első helyen: még a vizsgálatot is csak áramtalanított hálózat mellett vé­gezzük. Ha a bekapcsolás után a motor nem indul meg, és a háló­zatban van áram, következő lé­pésként a csatlakozó dugót néz­zük meg. Csavarhúzóval pillana­tok alatt szétválaszthatjuk a csat­lakozó két részét (feltéve, ha nem műanyagbevonatú csatlakozóval van dolgunk) és megállapíthatjuk annak állapotát. Előfordulhat, hogy a motor üzemképtelenségét a csatlakozóhoz futó huzal rossz illeszkedése, esetleg törése okoz­za. A törést is hamar felismer­hetjük, ha szakaszonként végig­megyünk a vezetéken, és annak óvatos hajlítgatásával derítjük fel a törési pontot. Gyakori üzemzavar motorok esetében, hogy a motor forgóré­szének áramszedőjéhez futó te­kercsvégződések leszakadtak, for­rasztásuk rossz. Kellemetlenebb eset, mert külsőleg nem állapít­ható meg, ha a szakadás a tekercs belsejében van: ekkor már csak a forgórész újratekercselése segít. Könnyen segíthetünk viszont a motor üzemzavarán, ha a szénke­fék rosszul érintkeznek a forgó­résszel. Ekkor a kefetartó rugó helyzetének módosítása, széthúzá­sa már elég a zavartalan műkö­dés biztosításához. Néhány szót befejezésül a ház­tartásokban mind gyakrabban előforduló hőfokszabályozós vasa­lókról. Ezek felépítését kevesen 6 amper 10 amper 15 am pe r 20 amper 25 amper 0,75 mm5 1 mm3 1.5 mm3 2.5 mm3 4 mm3 ■ Uj készülék bekötése vagy be­kapcsolása előtt meg kell győződ­ni arról, hogy a készüléken fel­tüntetett adatok szerint az áram­nem, feszültség és teljesítmény egyezik-e a fogyasztásmérő órán szereplő adatokkal. A „gondos" háziasszony Lakása ragyog a tisztaságtól, mindenre gondosan ügyel csak éppen hozzátartozói és saját testi épségére nem gondol. A hordoz­ható villamos készülékek duga- szolható csatlakozásait nem a dugónál vagy a készülék-csatlako­zónál fogva szakítja meg — ahogy az helyes —, hanem „ele­gáns” könnyed mozdulattal a ve­zeték meghúzásával! Ezzel erő­sen igénybe veszi a huzalokat, élőbb-utóbb vezetéktörés követ­kezik, be, ami zárlathoz is vezet­het ismerik, pedig a helytelen beál­lítás értékes ruhadarabokat is tönkretehet. Ezekben a vasalókban általá­ban bimetál-elemet használnak. A bimetál két különböző fémből összehengerelt, egyenes, vagy ív­alakban kivágott lemezke — a két lemez hőtágulása lényegesen eltér egymástól. Éppen ezt a tu­lajdonságát használják fel a va­salók hőfokának szabályozására. Amint a kettős fém- (bimetál)- lemezt hő éri, az egyik irányban elhajlik, és egy bizonyos hőmér­sékletnél kikapcsolja az áram­szolgáltatást. Ezzel megakadályoz­za, hogy az előre beállított hő­mérsékletnél magasabb keletkez­zék. Ez igen fontos, mert a kü­lönféle textíliákat más és más hőfokon célszerű vasalni. A vasa­lón elhelyezkedő szabályozógom­bot ne felejtsük el mindig, a meg­felelő állásba hozni, mert ezzel tulajdonképpen a bimetált állít­juk be, biztosítva a gyapjúnak, lenárunak, selyemnek, nylonnak legjobban megfelelő vasalási hő­mérsékletet. LIGETI GYÖRGY XXII, A CÉG JÓ EMBERE Ment Feri a csikorgó villamo­som. A peronon átsüvített a széj. Kevesen utaztak. Topogott, hogy ne fázzon a lába. Eszébe jutott újra Aliz és Kálmán, a beszélge­tés a cukrászdái sarokban. Fel- sóhajtott: — Szépem együtt van­nak — gondolta. Most kétszeresen érezte nehéz gondját. Két hete múlt, hogy Katival az a baj történt a tün­tetésen. Estig bent tartották a Hársfa utcában. Utána a szülei napokig nem engedték el hazul­ról. Ö pedig, mikor megunta a várakozást, gondolt egy merészet, és elment hozzájuk. Már elő­zőleg volt náluk egyszer-kétszer. Akkor úgy tűnt, szívesen látták. Ezúttal éppen csak, hogy ki nem tessékelték. Kaszásné hellyel se kínálta. Azt mondta, fél, ha az ura hazajön, patáliát csap. — Miért? — kérdezte ő. Egy kicsit tetette magát, hogy az asz- szonyt megnyugtaesa. Szándéko­san úgy tett, mintha már el is felejtette volna „azt a kis kelle­metlenséget”, mintha semmi je­lentőséget nem tulajdonítana n .ki. — Még kérdi? — Az asszony tekintete csupa szemrehányás volt. — Talán jobb is — aján­lotta —, ha most nem várja meg az uramat, mert nagyon harag­szik. Kati nem került volna ilyen helyzetbe, ha maga Papp úr, nem hívja magával a Körútra. Már megint Papp úr, nem Fe­renc — gondolta. — Honnan tud­tam volna — védekezett —, hogy ilyen csetepaté lesz? — Legalább ne tetesse magát — mondta az asszony —, gyárban dolgozik, ott jól tudják, mi ké-. szül. Igazán nem kislánynak való dolog. Ilyen szégyen ... Még jó, hogy nem verték meg. Be is csukhatták volna. Bár az is elég, hogy egy ártatlan gyereknek vé­gig kellett hallgatni azt a sok durva beszédet, ami ott végbe­VADÄSZ FERENC: TEL © akarta kerülni a kellemetlen ta­lálkozást. Ha a lány apja go­romba lenne, nem tűrhetné szó nélkül. De végülis, nem állhat oda veszekedni Kati apjával. Eljött. Azóta titokban találkoz­tak néhányszor. Aztán Kati biz­tatására egy este mégis elment. Kaszás otthon volt. Éppenséggel nem volt túlzottan barátságos, de az ellenkezője sem. Szűkén mér­te a szót, aztán csak előhozta a dolgot. Végül legyintett: — Most már mindegy. —■ Látnivaló volt: arról is pontosan értesült, hogy ő előző látogatásakor már meg­kapta a magáét. Kaszásné lassanként mégis le­csillapodott. Célzást tett rá, hogy neki nem volna kifogása ellene, ha együtt jár Katival — bár na­gyon fiatal még a lány, ráérne — csak a politizálás aggasztja, mert Papp urat túlságosan érdek­lik az ilyen dolgok. — Szükséges az — védekezett —, hiszen munkáról, bérről, -élet­ről van szó. Altkor Kaszás megpendítette: ment. Mindennek elmondták sze­gényt, fenyegették, lökdösték. — Hát most már mindegy — próbálta megnyugtatni Kaszásnét. — Kati hamar elfelejti. — Az is lehet, hogy felírták a nevét, a címét — dohogott tovább az asszony, — az egész család meg lesz bélyegezve. Még az ap­jának is az állásába kerülhet. Mit szólnának a cégnél, ha meg­tudnák? Kati sírt. Ellenkezett az anyjá­val. Öt pedig nyugtatni próbálta, ne sértődjön meg az anyja kifa- kadásai miatt. Milyen megható volt, amint erősítgette: — Feri nem tehet róla, nem volt ott, én magam csináltam az egészet. Nem is bánom, nem szé­gyellem. A szemét is kikapartam volna annak a vadállat rendőr­nek, mert megütött egy nyomo­rék asszonyt. Mégse várta meg Kaszást, el — A megélhetés senkinek se mellékes, de az ember más mó­don is elérheti a boldogulást. Én például a megbízhatóságommal és a szorgalmammal értem el, hogy jó embere lettem a cégnek. Egyszer talán azt is ki tudná járni — mondta —, hogy egy fiatal, ügyes szakembert felve­gyenek javító-karbantartó laka­tosnak. Meg tudná keresni azt a pénzt, amit a gyárban, s ez sok­kal biztosabb kenyér volna. HA AZ ABLAK SÖTÉT Ö megértette a célzást. Látta azt is, hogy a válasza nem tetszett Kaszáséknak. Mert annak az volt a lényege, hogy szó sem lehet ilyesmiről, sose cserélné el a gyárat ilyen állá­sért. Még akkor se, ha többet keresne A villamos a Mexikói útról az Erzsébet-királyné útra fordult. Vargháéknáí — tegnap így ál­lapodtak meg Csabaival — fél nyolckor vastagon el lesz függö- nyözve az udvari lakás ablaka, „ha minden rendben van”. Ha az ablak világos, akkor nem mehet be. Nyolc-tíz perccel korábban ér­kezett, feltűnés, nézelődés nélkül ment tovább, nem nyitott be a házba. Ebben is megállapodtak előre. Addig megy, amíg eltelik négy-öt perc. Újra a fülébe csengtek Kaszás­né szavai: — Ha tudnám, hogy komolyan gondolja Ferenc ... Az egyik percben Papp úr, a másikban Ferenc. Katiról azt mondta, gyerek még, aztán egy kicsit később már azon töprengett, vajon ő komo­lyan gondolja-e? — De hát, mit gondoljak komolyan? Egyáltalán, mit jelent komolyan gondolni? Szereti Katit. Legszívesebben mindig vele lenne, örül, ha meg­nézheti a kezét, ha gyengéden a tenyerébe foghatja kislányos ál­lát, ha két ujjával maga ' felé fordíthatja Kati arcát és belenéz­het a szemébe. Komolyan gondol­ja-e? Éppen azért hallgat, mert komolyan gondolja. Mert máj- olyan sokszor eszébe jutott: mi lesz a sorsa? Mi lesz a sorsunk? Ha ezt tudná... Ha csupán sej­tené... Még sok bajt kell átvé­szelni — gondolta Feri. — Ta’án külön-külön, talán egészen együtt. Hogyan lenne jobb? Ezt nem tudta még eldönteni... Amikor megemlítette Kaszásné, hogy őt eleinte Ilonka érdekelte, Kati felugrott, elfordult. Lát­szott, érről már többször beszéltek otthon, ezt már valószínűleg néki is felhánytorgatta az anyja..; Nem volt kellemes ... Mit felelhetett? Mondta volna el, hogy mennyivel különb Kati a nővérénél, hogy ő mint véleke­dik Ilonka életfelfogásáról, visel­kedéséről? Szerencsére erre nem volt szük­ség, mert éppen bejött, Ilonka, és elvágta a beszélgetés fonalát. Feltűnőén vidám volt, a ruházata pedig: mint egy idegfené. Vala­hogy nem illett a lakásba, a' tár­saságba. Más levegőt hozott ma­gával, illatot, gyűrűt az ujján. Azelőtt nem volt gyűrűje, ő sose látott gyűrűt a kezén — on­dóiéit hullámokat a hajában. Mintha az anyjá is csak akkor vette volna észre a változást. Nézte őt, Ilonkát, aztán Katit és zavartság látszott az arcán ..; * öt percnyire lehetett Vargháék házától. Visszafordult. Most már csak arra tudott gondolni, hogy nü vár ott rá, mi lesz a dolga; Egy kicsit erősebben dobogott a szíve: az egész ügy elég izgalmas­nak ígérkezett. Pontos időben nyitott be a ka­pun. Balra, a szalmába öltöztetett nyomós kút mögött, sűrű függöny fedte az alacsony ablakot. Csak keskeny fénysáv szűrődött ki, vé­kony vonalat festett a kút körüli jéghártyás tócsára. FELHÍVÁS a LEVENTÉKHEZ! A lakás gazdái — idős házas­pár — a konyhában vacsoráztak. Rézmozsárra állított petróleum- lámpa világított előttük az aszta­lon. ök engedték be a megbeszélt három kopogtatásra. Nem mond­tak, nem kérdeztek semmit, csak kinyitották a szoba ajtaját. — Odabent van a kis rokon — mondta a bajusza alatt Vargha. Kálmánra érthette. S ő nem tud­ta, hogy Csabai rokona-e valóban az idős munkásnak, vagy csak..; De nem is lényeges. Ott volt Kálmán mellett Aliz is. A fiú galléros szvetterben volt. A szobát a konyha felől fűtötték és most a csukott ajtón át nem mehetett be a meleg. A lány ott­honosan, télikabát nélkül csino­sabbnak tűnt, mint amilyennek a cukrászdában látta. Szőke, válláig érő haját középen választotta el, a szeme egészen világos kék volt, álla kicsi és akaratos, ö is puló­vert viselt, zöldet, mint Kálmán, arasznyi széles, keresztben futó fehér csíkkal a mellén. Folytatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents