Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-11 / 34. szám
1964. február 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG V Sxeksxárdi Béri Balogh Átlóm Múxeum . 5000 látogató „többlet“ — Sámánizmus és Rembrandt rajzai Az első idei kiállítás, amelyet a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából rendezett a megyei könyvtár, a közelmúltban megnyitotta kapuit a szekszárdi múzeumban. Ez alkalmat ad, hogy a folytatásra kíváncsiskodjunk, választ keressünk arra, mit ad a megyeszékhelynek 1694-ben a múzeum. Elöljáróban érdemes visszapillantani ugyanakkor az elmúlt esztendőre is. 1963. mérlege a következő: 11 kiállítás, 16 ezer látogató A számok csak akkor válnak beszédessé, ha összehasonlítjuk egy korábbi adattal. Az egybevetés eredménye: ötezer érdeklődővel nőtt a múzeum látogatottsága a korábbi évekhez képest. Köszönhető ez, a változatos témájú időszakos kiállításoknak, a sajtó, a rádió és a televízió jó propagandájának és mindenekelőtt annak, hogy az emberek érdeklődési köre napról napra szélesedik. — Nemcsak tartani akarjuk ezt a színvonalat, hanem, ha lehet még több látogatót akarunk vonzani — mondja dr. Mészáros Gyula igazgató. — A témák változatosságát továbbra is szem előtt tartjuk. Ezért is sikerült kölcsönös megegyezésre jutnunk a Múzeumok Ismeretterjesztő Központjának piopagandaosztályával egy ne: gyedéves vándorkiállítási programban. Magas nívójú vándorkiállítási anyagot kapunk tőlük, az első tárlat anyaga a sámánizmussal foglalkozik, majd hamarosan Rembrandt rajzait bemutató kiállítás következik, ezután pedig az élővilág fejlődésének történetét szemlélteti az érkező anyag. Pécsről újra jelentkezett Tóka Vendel szobrászművész és Zsámár Tibor festő, hogy közös kiállításon mutassák be legújabb műveiket. Helyi rendezésben még az év első felében sor kerül egy bélyegkiállítás megrendezésére, melyben helybeli filatelisták működnek közre. További két kiállítást is tervezünk. Az egyik keretében Tolna megyei műemlékek mutatnak be Tolna megyei festőművészek, kiegészítve anyagukat egykori metszetekkel, fényképfelvételekkel. A Tolna megyei galéria megvalósítása is célkitűzésünk. Szeretnénk összegyűjteni megyénk régi és ma élő híres festőinek néhány alkotását és azokat állandó jellegű kiállításon bemutatni. Garay Ákosra, Cencz Jánosra. Csók Istvánra a múlt századvégi Boros Nepomuki Jánosra gondolunk a régiek közül. Újból felmerült a gemenci kiállítás terve, amelynek azonban- több akadálya jelentkezik már most. Szakszerű preparátor kell ehhez a munkához, állandó diorámákat kellene berendezni a gyűjtés anyagából, amely meglehetősen drága, de mindenekelőtt hely kérdése. Lenne egy megoldás, mégpedig az, hogy a múzeum eddig teljesen kihasználatlan alagsorát használnánk fel erre a célra. Sajnos, itt a nedvességgel kell számolnunk. Egy szigetelő „tepsi’' megépítésével, egy csigalépcsőn keresztül megközelíthető hatalmas termet nyerhetnénk, amely mintegy 650 négyzetméteres lenne, a maga nemében páratlan az egész országban. Sajnos ennek a költségei valószínűleg meghaladják pillanatnyi erőinket. Továbbra is kimozdítatlan helyzetben van a Babits házban berendezendő Babits—Garay kiállítás és a bormúzeum ügye. Mindegyik helyiség-probléma miatt. Tervezzük egy múzeumi előadóterem kialakítását is, ha megoldódik fűtési problémánk. Ebben helyet kapnának a múzeum baráti körének összejövetelei, tudományos, népszerű előadások. A falakról Tolna megye nagyjainak képei tekintetének le, ugyanakkor alkalmassá tennénk film- és diavetítések megtartására is — mondotta dr. Mészáros Gyula. A továbbiakban megtudtuk azt is, hogy az 1951-ben megnyitott állandó kiállítás anyaga is átrendezésre vár. Vonalvezetése korszerűtlen és legnagyobb hibája, hogy a mohácsi vésszel lezárult. Az őstörténeti és magyar történeti részt dr. Mészáros Gyula, a római kori részt a Magyar Nemzeti Múzeum két tudományos munkatársa dr. Sely Katalin és dr. Thomas Edit, a, néprajzi részt dr. Salamon Ágnes akadémikus tervei alapján rendezik át, illetve állítják fel még ebben az évben. — A múzeumban folyó tudományos munka is új lehetőségekhez jut ebben az esztendőben — tudjuk meg a továbbiakban a múzeum igazgatójától. — Korszerűen felszerelt restauráló műhely kerül berendezésre és megnyílik a régészeti kutatóterem is. A tudományos kutatók is rendszerezve megtalálják azokat az anyagokat, amelyek a tárlatokon nem kaptak helyet, amelyek elsősorban tudományos érdekességűek. Tovább növekednek kapcsolataink a külföldi, elsősorban baráti államokban, lévő múzeumokkal és tovább akarjuk fejleszteni a múzeum-barátok hálózatát. Hamarosan megalakul a -legújabban történelmi bizottság»... hogy felkészülhessünk hazánk felszabadulásának huszadik évfordulójára megrendezendő ,.1965-ös kiállításra”. V. M. Margit néni sírdogál a kastélyban ■ kastélykert is nagyon szép, sok benne a fenyő, és az épület közelében a két tulipánfa őrzi még tavalyi virágjának csontos szirmait. A tiszta hó hiánytalanul megüli az avart mindenütt, csak az utakon olvadt el, s fagyott jéggé a sétálgató diákok lába alatt. Az ország legkülönbözőbb vidékeiről valók a diákok, még Sátoraljaújhelyről is jött egy gyerek. De van a hatalmas kastélynak felnőtt osztálya is. Heiner Tiborné tanárnő órájául ismerkedtem meg ezzel az osztállyal. Ö beszélt a baromfitenyésztés tízparancsolatáról (pontokba foglalta a legfontosabb tennivalókat), én pedig fél szemmel állandóan a hallgatókat figyeltem. Nem azért, mert kettő kivételével mind nők, bár ez sem közömbös, ha már nézelődni kénytelen az ember. Sőt némelyikük olyan csinos, mintha nem is baromfitenyésztő szakmunkásnak készülne, hanem például titkárnőnek. Érdekes osztály ez. Együtt ül a 18 éves lány a 30 éves menyecskével, meg az 55 éves asz- szonnyal és a két férfival a keskeny asztalok mögött, a padlón modern táskák, szatyrok, és szinte mindegyik füzet más, amibe jegyzetelnek. Kendőből is háromféle: vastag fejkendő, nylonken- dőcske, és sárközi kontyos. Az asztal alatt bundacipő, és fűzött, hosszú szárú, meg kecses félcipő. A tanárnő állva magyaráz, szemléltető eszközöket mutat, rajzol, és ír a táblára, kérdezget, ki hallotta már ezt, a kurdiak hogyan is csinálják a baromfiház szel lőztetését, most a Bábolnai Állami Gazdaság legújabb nevelőtelepét ismerteti, ami még nem szerepel a tankönyvben. A hallgatók feszülten figyelnek, és jegyzetelnek. I üőadás után a harmincnégyen Tolna megyeiek, 15 szövetkezetből. Szeretnek-e itt, bírják-e a sok tanulást, hogyan élnek? Üljek oda a tanár asztalához — mondják. Azt hittem, feszült lesz a hangulat, de csak én vagyok zavarban. Szépen, nyugodtan elmondják, milyen nehéz a tanulás, és hogy mennyire szeretnek itt. Az egyik asszony, az első sor közepén, így szól: — Én minden nap sírok. Van a hangjában és az arckifejezésében valami enyhe bánat, de a száján bujkál a mosoly. — Aztán miért sír? — Hogy miért engem küldtek el ide a szövetkezetből. Sokan vannak Koppápyszántón, akik jól tudnak tanulni, könnyen, én meg már vén vagyok. — Attól még tanulhat. — Hát iszén tanulok is. Segítenek. Úgy összeszoktunk, megszerettük itt egymást, mintha falubeliek lennénk, vagy testvérek. — Mégis, mit gondol: miért magát küldték el erre a tanfolyamra? — Mert szeretnek. Sok libát neveltem a tsz-nek, nagy jövedelemmel. Még az agronómus is megbékült velem, pedig különös ember. Olyan kemény öregúr. Tréfás dolgokat mesél a falujáról. Népszerű lehet Koppányszántón, mert a lakodalmakban ő a főszakácsnő. Elmeséli Varga La- josné, a közkedvelt Margit néni, hogy lakik nála otthon egy tanár, akinek főzni szokott, és az most egyedül lesz három hónapig. De nem ellenezte, hogy eljöjjön a lengyeli kastélyba, a mezőgazda- sági szakmunkásképző iskolára, sőt inkább még biztatta, és elvállalta, hogy eteti a tyúkjait.. I Nem is lehetne h^Körwt yczeiismcreti óra — az utcán — Jó helyen megy át az a kisfiú az úton? — hangzik a tanárnéni kérdése. — Nem! — zúgja rá vagy ötven apró emberke. — Hál az a néni, nagy csomagokkal a kezében? — Az sem — kiáltja mindenkit megelőzve egy kisfiú, s már fűzi is hozzá a magyarázatot: — csak a két fehér sáv közölt szabad átmenni. — És ha villanylámpás irányító lenne — szól közbe a közlekedési rendőr — a piros lámpa mit jelent? — Tilost! — jön rá az egyöntetű felelet. Jó néhány járókelő megáll a város központjában, s kedvtelve figyeli, amint a Babits Mihály általános iskola három alsó osztályának kis tanulói ismerkednek a forgalommal, a közlekedési szabályokkal. — Nagyon helyes, hogy tanítják őket erre is — mondja mellettem egy férfi. — Az én unokám még óvodás — feszi hozzá, — de már tudja, ha le akarunk lépni a járdáról, megfog: Nagypapa, először nézzünk körül. S valóban így az élmény hatása alatt a gyerekek fogékonyabban rögzítik magukban, miért veszélyezteti életüket, testi épségüket a nagy forgalomban a labdázás, szánkózás, a figyelmetlen áthaladás az úton. Az egyes kérdéseknél nyújtják az ujjúkat, jelentkeznek, mint az iskolában. De szabadabb a légkör, nem várják meg a „felszólítást”, máris zúgják a helyes választ. Ennek titkát az egyik tanárnéni mondja meg: — A környezetismereti órákon — új ez — a közlekedés szabályaival is megismertetjük a kicsiket. Az első óra itt a gyakorlatban folyik, visszamenve, a második órán megbeszéljük a tapasztalatokat. Célja ennek pedig az, hogy minél kevesebb legyen a közúti gyermekbaleset. És a kis hadsereg zsibongva visszaindul az iskolába... (i-e) Fortuna kegyeibe fogadta a kendergyári lottózókat is Bogár Mihályné, Teli András- né, Klopcsik Imréné, Gárdos Istvánná és Nagy József né már 3 éve lottóznak egy brigádban. Nem is akarták^ elhinni az örömhírt -a január végi pénteken, amikor Kiss János technikus lediktálta nekik a lottószámokat, s kiderült, hogy négyes találatuk V2n. Ennek nyomán egész sereg kollektív lottózó csoport alakult a Dunaföldvári Kendergyárban, reménykedve a szerencsés folytatásban. Az öt asszony szerencséjének örvend' az egész gyár, és ma ők a legnépszerűbbek. Csupán egy asszony. .Mészáros Lajosné bosz- jjzankodik, mivel ő volt a . hatodik; tagja- a brigádnak, de 3 héttel ezelőtt kivált. — Milyen terveik vannak a nyert pénzzel? — tettem fel nekik a kérdést. Gárdosné: „Nagyon jól jött a nyeremény. Televíziót vásárolunk. és az . OTP-kölcsön hátralévő részét szeretnénk kiegyenlíteni, amennyiben futja a szerencsepénz”. Klopcsik Imréné szeretné régi vágyát megvalósítani, és meglepni ’ magát egy mosógéppel, s egyéb aprósággal, Nagy Józsefné épülő családi házukba fekteti a nyereményt, ezzel is előbb beköltözhetnek saját lakásukba. Teli Andrásné a ház- tgr,t£Í£, gépesítésére kívánja felhasználni. Bogár Mihályné hízót vásárol és kislányát fogja szépen felöltöztetni a lottónyererriényből. Mi további szerencsét kívánunk a nyerteseknek! Tóth Imre tudósító Gazdag az áruválaszték, a vártnál nagyobb a forgalom a termelőszövetkezeti vásárokon felhasználni ezt az ötvenkét szobás épületet, mint iskolának. Megtanulhatják itt a szakszerű baromfitenyésztést a 15—17 éves fiatalok, és az 55 éves parasztasz- szony. A törökszentmiklósi fiú méhészetet tanul, Zala megyéből és Fejér megyéből a zöldségtermesztés megismerése vonzotta ide a fiatal lányokat, fiukat. Jó itt. A tanárok szeretik azokat, akik ide jönnek. Minden negyedévben újak, mások, de három hónap alatt is meg lehet őket ismerni, és szeretni. Akárcsak a felnőtteket. A matematikus tanár boldogan újságolja: „A Vargáné? Az egy csodálatos asszony. Azt mondja, minden nap sír, sírdogál, hogy ideküldték. Közben ő a legvidámabb, és éjfélig, tanulna, ha engednék a szobatársai”. Tavaly tatarozták a kastélyt. Gyönyörű. Fenyők őrzik és tar platánok, tölgyek, mindenféle szép fák. A tiszta hó hiánytalanul megüli az avart, csak az utakon olvadt el, s fagyott jéggé a diákok lába alatt. (szj) Hagyomány már megyénkben, hogy a termelőszövetkezetek zárszámadásával egyidőben a földművesszövetkezetek alkalmi ruházati- és iparcikk-vásárt tartanak egy-egy nagy községben. Az idén is így Van ez, amire a föld- műVesszövetkezeti kereskedelem jól felkészült. Megyénkben idén a földművesszövetkezetek több mint százötvenmillió forint értékű árukészlettel rendezik meg 52 községben a zárszámadási vásárt, azokban a községekben, ahol nincs iparcikk- és ruházati- szaküzlet. Az áru- és divatbemutatóval egybekötött alkalmi vásároknak nagy sikere van a községekben. Kalaznón a Petőfi Ter1 melőszövetkezet zárszámadását követő egyetlen napon a kultur- házban megtartott vásáron a Hőgyészi Körzeti Földművesszövetkezet szaküzletei több mint százezer forintot forgalmaztak. De így van ez majdnem minden községben, amire legjobb bizonyíték, hogy az eddig megtartott 24 tsz- vásáron mintegy két - és félmillió forint értékű árut vásároltak a szövetkezeti gazdák. Az alkalmi vásárokon legjobban keresett cikk a televízió, amiből eddig több mint százat adtak el. De sok fogy rádióból, mosógépből és készruhából is. R. É. •A p r o í r d e t é 8 e k... ■ Felújított Warszawa személygépkocsinkat elcserélnénk 2,5—4,2 tonnás tehergépkocsira, lehetőleg F. M. tárcához tartozó vállalattal. Lósport Vállalat, Budapest, Vili., Kerepesi út 9. Gazdasági osztály.. Telefon: 134—808. (60) Azonnal beköltözhető két szoba, konyha, mellék- helyiségekkel, istállóval, 13 000 Ft-ért eladó. Érdeklődni: Murga, 114 sz. alatt. (90) Azcjinal felveszünk építőipari szakmunkásokat és 18 éven fslüli férfi segédmunkásokat állandó munkára. Műnk ruhít, mu *.k ússzál Iá st és ebédet biztosítunk. Tanácsi igazolás j szükséges. É. M. Bács me- ! gyei Állami Építőipari j Vállalat Kecskemét, Klap- | ka u. 34. (72) j Az É. M. 44-es és 42-es sz. Építőipari Vállalat kőműves ipari tanulókat toboroz, a 34. sz. tanuló- intézet részére. A tanulóidő 3 év. Jelentkezhetnek az intézetnél (Budapest, Vili., üllői út 76) mindazok a 16. életévüket be nem töltött fiúk, akik az általános iskola Vili. osztályát 1963-ban sikerrel elvégezték: azonnal, az ez évben végzők a vizsga után. A kérelemhez szükséges: általános iskolai bizonyítvány^ születési anya- j könyvi kivonat, és tbc-, valamint alkalmassági ’igazolás. (74) Az É. M. 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz budapesti munkahelyekre kőműves szakmunkásokat. valamint kubikosokat és férfi segédmunkásokat. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Vidékieknek tanácsigazolás, szók munkásoknak szerszám szükséges. Munkaruhát 6 hónapig nem adunk. A 6 hónap a kihordási Időbe beleszámít. Je' tko-és: Budapest, V., Kossuth Lajos tér 13—15. földszint. (26) /
