Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-07 / 31. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. február 7. EwKhsmoK JyffI B imiiiiiiiiimimimiiiimiiiimiiiii’ A pék Életében két munka­helye volt. A pék- meslerséget tanulta, de felszabadulása után mégis a vasútnál he­lyezkedett el. A szak­mája kevés jövővel kecsegtetiinkább állami szolgálatba lé­pett. Több mint egy évtizedet szolgált a dombóvári állomá on. Akkor már kezdett a szakma „árfolya­ma" emelkedni, így aztán 1952-ben hozzá­látott a pékmesterség gyakorlásához. A dombóvári sütő­ipar volt második munkaadója. Azóta már itt is 11 éve csoportvezető, a törzs- gárda tagja. Meg­kapta a „Kiváló dol­gozó” kitüntetést, büszke arra. hogy nem „vándormadár”, s ha rajta áll. a sütőipartól is megy majd nyugdíjba. Leg­feljebb nem a Il-es számú modern üzem­ből. mert a távlati tervek szerint itt ké­sőbb kiflit sütnek majd, s akkor ő „hazamegy” — abba az üzembe, amely lakása mellett mű­ködik. Most már meg­marad a kenyérsütés­nél. Több mint tíz évé dagasztja a ke­nyeret. ő készíti el a tésztát. A gépesített üzemben ez kívánja a szak udást. A tész­tán múlik a kenyér minősége, h.iszgn a sütést az automata­gépek tetszés szerint végzik, s a gépet ki­szolgáló személyzetet Berki Lajos irányítja. O a kis brigád cso­portvezetője. Annak idején, amikor ide került, két hétig nem mert önálló munkát vállalni. Először csak gyakorolt, valameny- nyl részmunkán vé­gigment. De úgy lát­szik. könnyen jött bele a mesterségbe, mert a második hó­napban csoportvezető lett. Azonban ez nem azt jelenti, hogy Berki Lajos csupán da­gaszt, s ha a kellő tésztamennyiséget elő­állította. leül pihen­ni. A beszélgetésnek nem nagyon örült, mivel ez elszólította a munkahelyéről. Cso­portvezető. csoportjá­val együtt kapta a feladatot, a napi, mintegy 24 mázsás kenyértermelést. Együtt kell teljesí­teniük ezt a felada­tot, összedolgoznak, ami azt bizonyítja, hogy Berki Lajos éle­tében csakugyan leg­fontosabb: a munka, a jó munka. Életmódja is ezt bizonyítja. Szabad­idejében otthon pi­hen — másnap fris­sen lát munkához. A hét végén futball­meccsre jár.. — és ami ritkaság —, a mérkőzésekre elkíséri a felesége is. így szokták meg. együtt járnak. Amikor gondolatai messzebb szállnak, a gyerekekre gondol. A lánya védőnő. Most ment férjhez, egye­lőre még velük lak­nak. Már televíziót is vásároltak. A fia Pécsett dolgozik, ve­gyésztechnikus, s jö­vőre szeretné elkez­deni az egyetemet. Szépen boldogultak eddig az életben. Az ő esetében mm számolhatok be ar­ról, hogy messzebbre tekintő, önmagát tu­datosan fejlesztő a munkásember. Inkább arról, hogy a gyere­keikért élnek, dol­goznak, általuk sze­retnék kiteljesíteni az életüket. B. K. •’XJíieíí&JtíiJtoXÍH&VH*)! í ;j >f t‘3'T Még februárban átadják a dunaföldvári ifjúsági házat A dunaföldvári Templom utcá­ban az egykori gazdakör helyén új ifjúsági ház átalakítási munká­latai folynak. Mintegy 30 ezer fo­rintba kerül a felújítás, minek eredményeként saját otthonhoz jut a község fiatalsága. Az épületben helyet kap a köz­ség valamennyi alapszervezete, a községi bizottság irodája, az ifjú­sági- klub. Ez utóbbit egyébként a terveit szerint az idős termelő­szövetkezeti tagok rendelkezésére is bocsátják, összehangolva a fia­talok és a nyugdíjasok klubéleté­nek programját. Az ifjúsági ház felszereléséhez jelentős segítségét nyújtott a KISZ Tolna megyei Bi­zottsága: egy rádiót és egy tele­víziókészüléket ajándékozott a dunaföldvári kiszeseknek. Tavasszal a környék rendezését és parkosítását a fiatalok vállal­ták társadalmi munkában. Az épü­letben jelenleg belső, villanyszere­lési munkák folynak, ezek befe­jeztével és a berendezkedés után még februárban sor kerül az új színfoltot jelentő ifjúsági ház át­adására. Bővül a faddi paprikafeldolgozó tevékenysége Idén 100 vagon uborkát savanyítanak A faddi paprikafeldolgozó-telep udvarán szinte monumentális, emeletnyi ládagúla fogadja a láto­gatót. Üres paprikaládák ezek, amelyek megjárták az idén Kalo­csát, ugyanis innen szállítják a kalocsai paprikaőrlő malomba a ióminőségű Tolna megyei papri­kát. És nem is keveset: ebben a szezonban 240 vagonnal. A válo­gatás, osztályozás, szárítás mun­kája napjainkban is folyik, s úgy áprilisig még eltart. Hogy milyen munkát végeznek a faddi telepen, elég egy-két szám: A beszállított nyersáru 65 százaléka. volt első­osztályú, míg a paprikamalomba szállított félkész áruból 69 száza­lék volt ez az arány. De nemcsak paprikafeldolgozás­sal foglalkoznak a telepen; két év óta savanyúság konzerválásával is bővült a telep termelése. 1957. előtt csak a nyerspaprika begyűj­tése és annak felfűzése volt a te­lep egyedüli feladata. Azóta állan­dóan növekszik a kapacitása, ta­valy 70 vagon savanyú uborkát gyártottak, s ez a szám az idén 100 vagonra emelkedik. Tavasszal gépeket kapnak a Paksi Konzerv­gyártól, mely megkönnyíti a mun­kát az uborkaelvetésnél, de egy mélyfuratú kút létesítése is a terv­ben van. Teljes az üzem az osztályozóban: a 46 asszony előtt paprikafüzérek halmaza, mindenki előtt 3 láda, az első-, második- és harmadosz­tályú paprikának. Egy másik te­remben géppel felszeletelik a pap­rikát, innen kerül a piros áru a Schilde-szárítóba. Keményen kell itt dolgozni, hiszen naponta több mint 6 mázsa nyersárut kell fel­dolgozni. A száraz paprika az el- íuvóba kerül, itt kiválasztódik a kefék, sziták hálózatán keresztül jutva a por, a mag, meg a „derce” — mely utóbbi gyógyszeralap­anyag. Innen már zsákokba öm­lik a kiszárított, őrlésre kész pap­rika, s irány Kalocsa. Báli Sándor telepvezető még mutat néhány ládát; ebben papri­ka-vetőmag van. Innen látják el Dunántúl mezőgazdasági nagyüze­meit paprika-vetőmaggal — 30 mázsa az eddigi termelés, s még körülbelül 20 mázsát termelnek, mely bőven elegendő, hogy tavasz- szal újra zöldelljenek a paprika­palánták a dunántúli kertészetek­ben. M. J. Már nem népbetegség... A szegények betegsége a múlt rendszer átkos, ezreket sírba vi­vő népbetegsége már nem nép­betegség, már gyógyítható, meg­előzhető! A megyei tbc-gondozóintézet igazgató-főorvosa nem is sokat fáradozik azon, hogy a fent leír­takat bizonyítsa. — Beszéljünk a múltról? — kérdi tőlem dr. Reglődi József — akar arról hallani, hogyan haltak meg az emberek, hogyan fogyott el szájuk elől a levegő? Hogyan szakította össze pöttömnyi gye­rek-emberek mellét, s mint köhé- cselt egész életében az ember, ter­jesztve a betegséget? — A jelen és a jövő... — aka­rok közbeszólni. — Igen, a jelen és a jövő érdé- vatásszeretetet kíván katonáitól, is a más betegségek — például a kés számunkra. A múltnak csak S jó, hogy valamennyien rendel- szív- és érmegbetegedések — van- a statisztikája kell, hogy viszo- keznek ezzel. Ezek nélkül nem nak már túlsúlyban. nyítani tudjunk, honnan indul- tudnának olyan kitűnő eredmé- És ami az egyik legszebb bizo- tunk el, s hova érünk. nyékről számot adni, mint ame- nyíték: az országos megbetege­A szűrőállomás várójában lyeket nekünk is elmondottak: a dési átlag alatt vagyunk. S lé­ülünk le, találomra kihúzzuk a cseesemő-tbc gyakorlatilag meg- nyeges: nemcsak tized százalék- Fácánkert jelzésű fiókot, beletú- szűnt, a gyermekkori tbc 80 szá- kai! runk. A főorvos kivesz egy kar- zalékkal csökkent a tíz évvel ez- Amilyen szépek az eredmények, tont, parányi filmet tart a vilá- előttihez viszonyítva; és ötven s amilyen szívesen beszélnek ró- gosság elé: százalékkal csökkent 1962-höz la, úgy hallgatnak a lehetetlen el­— Ez is tiszta, keressünk még? viszonyítva. A felnőtteknél az helyezési körülményeikről. Veszé- — és tovább kotor a fiókban. idősebb korosztály — ötven éven lyes gépekkel dolgoznak — sugár­Most az öcsény feliratú fiók- felül — okoz problémát tbc-gyó- veszély —, s ezek elhelyezése egy- ban. Ismét kihúz egy borítékot, gyítás szempontjából, de náluk általán nem ideális. Megfelelő méretű helyiségek kellenének, vá­Lászlóné a gondozóintézet vezető asszisztense a decs! rendezi. kartonokat Tamás Éva röntgenasszisztens Horváth Imre szekszárdi szűrését végzi. fiú tüdő­róhelyiség, az alkalmazottak ré­szére szociális helyiségek, — és több és jobb gép! A mostani géppark nincs alatta az országos átlagnak, de felújítá­sa már igen szükséges volna. A nagyfilmes gép például a múlt évben fél évig volt nagyjavítá­son, de ritka az olyan eset, ami­kor egy hét üzemzavar nélkül múlik el. Kisfilmes gép is kelle­ne több, és még egy mobil-gép Már ugyan több év óta dolgozik egy ilyen gép a megyében, a múl1 évben is közéi 78 000 szűrést vé­geztek el vele. Biztató a jövő a nehézségek el­lenére is: az idén, és a követke­ző évben már eljut az intézel addig, hogy az eddigi, jobbár? reprezentációs vizsgálat helyett a lakosság teljes szűrését el tud­ják végezni, az egész megyében Az igazgató-főorvos még né­hány számot sorol fel, még nagy­arról is lecsatolja a filmet, és hosszan nézi: — Ez is jó. Szép. Pedig, idős ember. No, de nézzünk egy fia­talt, — és előkeres egy fiatalról készített filmet. — Ez is jó. Nincs szerencsénk az ilyen reprezentá­ciós kísérlettel. A hetvenezer emberről készített okmányok úgy sorakoznak itt a fiókos irattárolóban, mint a leg­precízebb könyvtárban a köny­vek. Tehát itt, ez az a fiókos szek­rény, ahol éppen László Béláné, a gondozóintézet vezető asszisz­tense, a decsi lakosok kartonjait rendezi, amely mindenkiről szin­te mindent megmond egészség- ügyi szempontból. Harc ez a munka a javából. Állhatatosságot, nagy szakértel­met, mérhetetlen emberséget, hi­Borsi Imréné röntgen vezető asszisztens munka közben. Dr. Bryson Jánosué főorvos felvételt értékel. nagy szenvedéllyel magyarázz? filmeken illusztrálja a megbete gedések felismerését, amikor di Brysonné, és dr. Sassné kopogta be a főorvosi irodába és megfc gadtatják velünk: — A BCG-o tásról, az egyik legjobb megelc ző módszerről el ne felejtsene írni, mert ennek is nagy szerep van abban, hogy egyre csőkké a megbetegedések száma... IV még azt is hozzátesszük: azé) csökken a megbetegedések szám- mért nagy szakértelemmel és h. vatástudattal végzik munkájuk? az intézet dolgozói Szekszárdoi és szerte a megyében. E nag munkát távlataiban a teljes s kér koronázza majd, s lesz id amikor nem ismerik már a tüd< vész, tüdőbaj szn”"kst sem. PÁLKOVÁCS JENŐ Foto: ERB JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents